In 5* pont angyal Angyali vadász sorozat Egmont-Hungary erotikus Nalini Singh paranormális romantika romantikus vámpír visszatekintés

Nalini Singh - Angyali vadász sorozat 4-5.


Folytatódik a visszatekintés az Angyali vadász sorozat kapcsán és az első 3 rész után a 4. és az 5. rész kerül terítékre. Azért szedtem ilyen módon szét a sorozatot, mert míg az első 3 résznek a főszereplői Raphael és Elena, addig a további két kötetben már más szereplők kapnak nagyobb teret, pontosabban a Hetek két tagja.

Az angyalkardban Dmitrit ismerhetjük meg, aki a Hetek vezetője és Raphael jobbkeze. Ez elsőre furcsa
lehet, hisz Dmitri vámpír és mégis angyaloknak is parancsol. De már az első találkozása az olvasónak ezzel a hímpéldánnyal bebizonyítja, hogy milyen hatalmas és kegyetlen is valójában. 1000 éves és erősebb a legtöbb angyalnál, ugyanakkor olyan mély sebeket hordoz magában, hogy inkább elzárta az érzelmeit csak hogy ne kelljen éreznie a fájdalmat. Már az első könyv óta kíváncsi voltam rá, találgattam, vajon milyen nő lenne képes „megszelídíteni” őt, teljes mértékben elfogadni. És Honor abszolút képes volt ezeket teljesíteni. Valóban el bírtam hinni, hogy szeretik egymást (nem csak erőltetésnek tűnt) és, hogy támaszt jelentenek a másiknak. A végén kiderült „csavar” bár nem ért meglepetésként, mégis felrakta az íre a pontot:)
Maga a nyomozási szál amit az előző részekben annyira szerettem, itt most háttérbe szorult, de erre csak a végén jöttem rá, ami mutatja, hogy egyáltalán nem hiányzott.
A központban egyértelműen Honor és Dmitri kapcsolata állt, ami nagyon jól lett felépítve, ahogy lépésről lépésre összeszoknak, valamint ahogy Honor legyőzi a rettegését és képes lesz újra teljes életet élni. Dmitri is változott, újra felszínre kerültek az érzései, a gyengéd és gondoskodó oldala. Egyértelműen tartja a sorozat színvonalát attól függetlenül, hogy a főszereplő párosunk megváltozott.
A szerelem néha nagyon seggbe tud rúgni.


A következő részben az Angyalárnyban Jason kerül előtérbe, akire még Dmitrinél is jobban kíváncsi voltam. Fekete szárnyak, tetoválás és az őt körülvevő rejtély és titokzatosság teljesen ellenállhatatlanná tették a szememben ezt a pasit, amivel nem voltam egyedül. De a későbbi értékelésekben sokan azt mondták, hogy ők csalódtak ebben a részben, többet vártak volna tőle. Én azonban nem értek velük egyet. Az kétségtelen, hogy ez a rész más, még az előző részeknél is kevesebb a szirup és a cukormáz a könyvben, de én nem is tudtam volna mást elképzelni Jasonhöz. Így volt "hiteles". Annyi mindent kellett olyan fiatalon átélnie Jasonnek, teljesen meg is érthető miért lett olyan amilyen. A visszaemlékezések, amikor elmesélte, hogy mi is történt vele…nem tudom mikor sírtam utoljára egy könyvön, de ennek a kis fekete szárnyú angyalgyereknek sikerült megríkatnia. Elzárta a szívét már kiskorában Jason és aztán az évszázadok alatt elfelejtette, hogy tudná azt újra megnyitni. Amikor arról beszélt, hogy azért csináltatta a tetoválást az arcára, mert a fájdalom segített neki érezni azt, hogy még él…..
Mahiya az elején számomra elég közömbös karakter volt, de aztán ahogy a történet előrehaladtával egyre több mindenre fény derült körülötte sikerült megkedvelnem, bár Elenát még mindig jobban szeretem.
Ami még kifejezetten tetszett, hogy a történet, maga a kapcsolat Jason és Mahiya között tökéletesen illett Jasonhöz. Itt nem volt mindent elemésztő szenvedély és nem is igazán a testiségen volt a hangsúly. Nem ígértek semmit a másiknak, Mahiya nem láncolta magához Jasont és ez így volt jó. Nem is tudtam volna máshogy elképzelni. Plusz pont még, hogy nem derült mindenre fény Jason múltjából, így még mindig megmaradt a titokzatos kémmesternek.:)
Maga a nyomozós szál nem volt nagy csavarokkal tele, az író elég hamar kiböki a szemünket a gyilkos kilétével, de így is tetszett és nem rontotta el a cselekményt.
Még mindig imádom ahogy az angyalokat ábrázolja az írónő, ahogy érzékelteti, hogy egy több ezer éves lény nem úgy gondolkodik, mint egy ember és a személyiségük sokkal árnyaltabb (gondolok itt Nehára, vagy bármelyik arkangyalra)
Ami viszont zavart az a Dmitri-Honor szál. Nem azt mondom, hogy rossz volt, hogy az ő nézőpontjuk is feltűnt a könyvben – Honor döntésének kifejezetten örültem, Dmitri pedig olyan édes volt vele:) – sőt kifejezetten örültem neki, de mindig pont olyankor váltott nézőpontot a történet, amikor ennek marhára nem tudtam örülni. Jobb lett volna, ha nem akció közben történik ez…
Jason nem emelkedett egyenesen a felhők fölé, ahogy szokott, hanem széles ívben elsuhant Mahiya felett… A lány ekkor meghallotta.
A páratlanul tiszta hangot. Olyan pompás és csengő volt, hogy a madarak elhallgattak, a szél pedig felsóhajtott és megbabonázva elült. Mahiya szíve elfacsarodott, megtört, majd összeforrt. A fájdalom hihetetlenül mély volt, nem volt sem kezdete, sem vége. A lány nem tudta, hogy mikor rogyott térdre, mikor kezdett sírni, míg sós víz szivárgott a szájába.
„A dalok, amiket énekeltem, szomorúsággal töltötték el a Menedéket. Ezért elhallgattam.„
Ez a dal nem a Menedéknek szólt. Ez Mahiya dala volt. A könnyekben pedig, amelyeket a lány ejtett, nem szomorúság volt. Mert Mahiya tévedett. A vad vihar éppen az imént vallott neki szerelmet, a dalából áradó öröm pedig megmásíthatatlanul hozzá kötötte.
– Hazajövök, hercegnő.

Összességében kijelenthető, hogy imádom ezt a sorozatot és már alig várom, hogy megjelenjen a következő rész (Archangel's Legion) és újra elmerülhessek ebben a világban.

U.i.: Aodhanra és Illiumra már nagyon kíváncsi vagyok, igazán megajándékozhatna az írónő az ő történetükkel…:)

Itt pedig karakter-összefoglalót találtok

Borítók: 4/5 - a magyar borítók is tetszenek, de a külföldi borítók valami eszméletlenül szépek:)
Karakterek: 5*/5
Történet: 5 */5
Kedvenc szereplők: Illium, Jason, Raphael, Méreg, Elena - és igen, tudom, hogy vannak egy páran, de az abszolút favorit Illium

Kiadó: Egmont-Hungary
Kiadás éve: 2012, 2013

>

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése