In 2013 5 pont fantasy idegenek Jennifer L. Armentrout Könyvmolyképző Lux(en) sorozat Nalla Obszidián paranormális romantika romantikus YA

Nalla: Jennifer L. Armentrout: Obszidián

Fülszöveg:

Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.
Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…

Miután először hallottam erről a könyvről, rögtön rákerestem Molyon, hogy vajon mi a véleménye róla kedves molytársaimnak. És nagyot néztem, mikor megláttam, hogy mennyire jó véleménnyel vannak róla. Ezt követően, miután megjelent a könyvhéten, percenként nézegettem az adatlapját Molyon, hátha írtak ki belőle új idézetet, hátha van róla új értékelés, vagyis bárminek örültem, aminek köze volt a könyvhöz. Utána megjött Vicky könyvhetes rendelése, és úgy hozta a sors, hogy először én csodálhattam meg. Na, az a csodálás percekig, sőt, órákig tartott. Láttatok már ilyen szép borítót? Már képen is meseszép volt, de a kép nem adja vissza, élőben még sokkal szebb. Bevallom, ekkor még suliba jártam és órán kezdtem el olvasni. Az olvasás úgy zajlott, hogy kinyitottam a könyvet, aztán becsuktam, megnéztem a borítót. Utána megint kinyitottam, olvastam fél oldalt, majd megint becsuktam és szemeztem a rám meredő eszméletlenül szép emberkével. És ez így ment, amíg vége nem lett az órának. Utána megjött Vicky, és elvette a legkedvesebb dolgomat, a könyvet. Vagyis, a saját könyvét. De akkor is, én már teljesen beleszerelmesedtem.
Daemon megköszörülte a torkát, és félrenézett.
- Szép… a ruhád, amúgy. Túlságosan is szép annak a hülyének.
Éreztem, hogy elvörösödöm, és lesütöttem a szemem.
- Beszívtál?
- Sajnos nem, de azért érdekelne, miért kérdezed.
- Nem szoktál szépeket mondani nekem.
- Jogos.
Pár nappal később megjött a saját példányom is, és elkezdődött a "ne aludj, olvass!" maraton, ami egy ideig eltartott. Sajnos csak egy ideig. Addig viszont rengeteget nevettem, álmodoztam és minden mást csináltam, amit egy majdnem tökéletes könyv olvasása közben szoktam. Aztán megelégeltem, hogy semmi nem történik főszereplőinkkel, csak nyúzzák magukat, egymást, meg engem is, így hát kicsit előreolvastam (kövezzetek meg érte, na, mintha ti sose csináltátok volna...). És morcos lettem. A legjobban magamra haragudtam, amiért megint előre olvastam, pedig már milliószor megfogadtam, hogy nem fogok; magam után pedig az egész világegyetemre haragudtam. Először is, mi az, hogy minden jó csak a könyvekben van? Errefelé miért nincsenek ilyen két lábon járó adoniszok földönkívüliek? Másodszor, miért mindig a legjobb részeknél hagyják abba a könyveket? És harmadszor, miért nem jelent még meg magyarul a következő része? Most kaparhatom össze azt a kis angol tudásomat is, ha el akarom olvasni még nyáron a második részt...
- És mik vagytok? Vámpírok?
Erre csak a szemét forgatta.

- Komolyan kérdezed?
- Mi van? - Feltámadt bennem a düh. - Azt mondod, nem vagytok emberek, hát ez leszűkíti a lehetőségek körét. Megállítottad a kamiont, anélkül, hogy hozzáértél volna!
- Túl sokat olvasol összevissza. - Daemon sóhajtott. - Nem vagyunk vérfarkasok, mágusok, zombik, semmi efféle.
- Hát, a zombinak örülök - morogtam.
Nem tudom, mennyire látszik, de teljesen elvarázsolt a könyv. Nem csak az írónő stílusa, de a szereplők is nagyon tetszettek. Leginkább természetesen a főszereplők. Pont az ilyen belevaló, talpraesett, bátor női főszereplőket szeretem, az meg már csak hab volt a tortán, hogy még könyv moly is. (A név választással viszont továbbra is vannak problémáim. Már megint egy Kat/Katy. Hahó, nem tudtok kitalálni valami kevésbé elhasznált főszereplő-nevet?) Daemon meg... *-* hát ő egyszerűen Daemon. Akkor a legbunkóbb, amikor a legjobban szeretne szeretni. Ha pedig lehull róla a jól megszokott álarc, hogy minden betolakodót elrémisszen, akkor egy eszméletlenül aranyos, kedves földönkívüli srácot kapunk, akiért akár szívesen vonulnék csatába is, és szerintem nem csak én.
Az érdekel, hogy vonzódom-e az emberi lányokhoz? - (...) -Vagy az, hogy vonzódom-e hozzád?
Lassan behajlította a karját, és rám ereszkedett. (...)
Ó, igen, a többi izé, rész határozottan működik.
Daemon legördült rólam, újra hanyatt feküdt mellettem.
- Következő kérdés? - kérdezte mély, rekedt hangon.
(...)
- Tudod, egyszerűen meg is mondattad volna - fordultam hozzá - Nem kellett volna bemutatni.
- És abban mi jó lett volna, ha egyszerűen megmondom?
A történettel kapcsolatban nem lőnék le semmilyen poént, a fülszöveg szerintem már éppen eleget lelőtt. Annyit azonban elárulok, hogy még sokkal érdekesebbek a luxenek, mint ahogy gondolnád. És az első kötet elolvasása után is tartogat még meglepetéseket az írónő, legalábbis nagyon remélem, mert én még nagyon sok mindenre kíváncsi vagyok, rengeteg kérdésem van még. 

A pontozáson rengeteget gondolkoztam. Egyfelől ott van, hogy tényleg eszméletlenül élveztem az olvasását, rég varázsolt el ennyire egy könyv, viszont a másik oldalon ott van az is, hogy megakadtam benne. És hogy miért? Egyszerűen azért, mert nem bírtam már tovább ezt a folyamatos huzavonát főhőseink között, ezért inkább egy kicsit félretettem. Úgyhogy emiatt sajnos nem csillagos ötösre, hanem csak egy sima ötösre értékelem a könyvet (azért ez se rossz, szerintem :)). És akkor, íme a végeredmény:

5/5

Borító: 5***/5
Karakterek: 5/5
Történet: 5/5

Kiadó: Könyvmolyképző (Vörös Pöttyös)
Oldalszám: 424
Kiadás éve: 2013

Itt pedig megtaláljátok a sorozat magyar rajongói Facebook oldalát: katt
>

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése