In 5* pont A beavatott Ciceró disztópia Divergent Nalla romantikus Veronica Roth YA

Nalla: Veronica Roth: A beavatott

Fülszöveg:

EGYETLEN DÖNTÉS
alapján megtudhatod, kik az igazi barátaid
EGYETLEN DÖNTÉS
meghatározhatja az értékrendedet
EGYETLEN DÖNTÉS
örökre megmutathatja, kihez és mihez vagy hűséges
EGYETLEN DÖNTÉS, AMELYTŐL MEGVÁLTOZOL

Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.

Ez az a könyv, amit még mindig nem tudom, hogy milyen indíttatásból sikerült végig olvasnom. Azt előre szeretném leszögezni, hogy nem igazán voltam kibékülve már magával a műfajjal sem, így hát eléggé nehezemre esett belekezdeni. A belekezdésre még májusban került sor, mikor osztálykiránduláson a buszon ezt olvastam. És már az első bekezdése nem tetszett. Vicky éppen mellettem ült, én meg elkezdtem szidni neki az egész disztopikus világot úgy ahogy van, pedig még csak 5 sort olvastam belőle. Szerencsétlen csak nézett rám nagy szemekkel, és próbált megnyugtatni, hogy lesz majd jobb is, miután bekerül Tris a Bátrak közé. Nem hittem neki. Rengeteget szenvedtem az elejével, végül inkább lepasszoltam másnak, hogy olvassa nyugodtan, nekem nem tetszik. Szépen hazahoztam a könyvet, visszavittem Zsinának, és úgy éreztem, befejeztem a pályafutásom ezzel a könyvvel is.


Egészen vasárnapig. Nem úgy keltem fel reggel, hogy "na most aztán elolvasom, ha meghalok közbe akkor is!", hanem egyszer csak gondoltam egyet, és folytattam az olvasását, ott, ahol abbahagytam. Még mindig próbálok rájönni, hogy ez mégis mi volt, ilyen még nem történt velem, de nem is ez a lényeg. Sokkal inkább az, hogy tetszett, imádtam minden sorát (miután Tris bekerült a Bátrak közé), és most azonnal akarom a folytatását. (Ezt olvasva szerintem Vicky és Zsina is azt kántálja magában, hogy "én megmondtam" :')).

Nagy teljesítmény egy könyvtől, ha sikerül elérnie, hogy ne olvassak előre. Ez úgy szokott menni, hogy semmi nem történik a főszereplők között, én megunom a várakozást, és előrelapozok. Ez elég gyakran előfordul, most azonban még csak nem is gondoltam az előreolvasásra. Számomra főként emiatt lett hatalmas kedvenc a könyv. Sikerült elérnie, hogy egyszerűen csak kíváncsi legyek a folytatásra, anélkül, hogy tudjam minden fasza lesz-e főhőseinkkel, anélkül, hogy egy oldalt is előrébb olvassak. (Egyébként nem lett minden fasza főhőseinkkel, de mondhatni úton vannak egy jobb világ felé.)
 – Azt hiszem, szerelmes vagyok beléd – folytatja halvány mosollyal. – De azért várok még, amíg megbizonyosodom róla, és csak akkor fogom elárulni neked.
Főszereplők terén semmi negatívumot nem tudok megemlíteni, úgy voltak tökéletesek, ahogy voltak. Tris lenyűgözött a bátorságával, én fele annyira sem tudnék bátor lenni, mint ő, Tobias (Négyes) pedig megvett magának kilóra, mikor megmentette Tris-t. Már előtte is szemezgettem vele, de ekkor tudtam biztosra, hogy új álompasi került a listámra. A mellékszereplőket (szerintem) szintén sikerült nagyszerűre megalkotnia az írónőnek. Voltak köztük barátok, ellenségek, semleges emberek, de mindegyiket el tudtam képzelni, nem kellett hozzá sokat gondolkoznom rajta. Sajnáltam, hogy Will ilyen sorsra jutott, nála jobban csak Tris szüleit sajnáltam, de egy háborúnak vannak veszteségei.
Szeretném lehajtani a fejemet a földre, s hagyni, hogy ez legyen a vég. Aludni szeretnék most - úgy, hogy sohasem ébredjek fel.
És ezzel el is érkeztünk a másik megdöbbentő dologig a könyvvel kapcsolatban. Nincs sok viszonyítási alapom, de annyit azért tudok, hogy mikor tucatjával halnak meg barátok, ellenségek, válogatás nélkül mindenki a könyvekben, azt egyszerűen utálom. Olyankor becsukom a könyvet, és félreteszem a "majd egyszer, talán" polcomra. (Ugyanez vonatkozik azokra az esetekre, mikor a halálba küldenek valakit azért, merthogy már túl öreg, és elérkezett nyugdíjas éveinek a vége (?). Ekkora baromságot...) Most azonban elfogadtam, hogy igenis meg kell halnia néhány embernek a jövő érdekében, sajnáltam őket egy kicsit, és tovább léptem.

Azt hiszem, mindent elmondtam a könyvvel kapcsolatban, ami csak eszembe jutott. Egyetlen dolog maradt még, mégpedig az, hogy az is bátran kezdjen neki a sorozatnak, aki eddig csak tervezte. Még nekem, a nagy utálom-a-disztópiát olvasónak is tetszett, sőt, új kedvence lett, ezek után pedig, tényleg kötelező olvasmány mindenkinek. Talán adok még egy esélyt a műfajnak, és belekezdek egy másik disztópiába, ki tudja? :)

5*/5

Borító: 4/5
Karakterek: 5/5
Történet: 5*/5

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Oldalszám: 440
Kiadás éve: 2012

Egy kis érdekesség, hogy 2014. márciusában mutatják be Amerikában a könyvből készült filmet. Erről mi is beszámoltunk nektek, itt elolvashatjátok: katt. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy szerintem nagyon eltalálták a színészeket, egyedül a Tobias-t megformáló ürgével nem vagyok kibékülve, szerintem túl öreg a szerephez, és ez látszik is rajta.

>

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése