In 4.5 pont alakváltó Anita Blake sorozat Berkley erotikus krimi Laurell K. Hamilton nekromanta paranormális romantika romantikus szukkubusz vámpír Vicky zombi

Zombi Apokalipszis Anita Blake-kel

 Anita Blake sorozat #22.


Micahnak haza kell látogatnia a szülővárosába, mert az apját, a helyi seriffet, egy eddig ismeretlen betegség támadta meg miután megharapta egy zombi. Természetesen nem megy egyedül, viszi magával szívszerelmeit, Anitát és Nathanielt támasznak, na meg a fél várost...akarom mondani a testőröket. Azonban  mikor megérkeznek nem csak egy őrült, hangos és neheztelő családdal kell megbirkózniuk, hanem támadó zombikkal és Anita megjelenését nem jó szemmel néző zsarukkal is. De a legnagyobb kérdés mégis az, vajon ki szólította elő a zombikat? És mégis minek kell ennyi? Mert ugyebár azt Anita már régen megtanulta, hogy a zombik nem ugrálnak csak úgy elő a sírjukból...

5 dolog, ami nélkülözhetetlen egy zombi apokalipszishez:

1. Mindenképpen szükséges egy hatalomra éhes, lehetőség szerint őrült egyén (jelen helyzetben legjobb, ha még csak nem is ember), aki az eddig ismert törvényeket mind megszegi és persze nem utolsó sorban aki ki akarjon nyírni mindenkit, aki csak él és mozog


Az elején nagyon tetszett, hogy egy teljesen ismeretlen rosszfiút kaptunk, akiről sokáig az se tudtuk, hogy kicsoda-micsoda. Ez adott végre a nyomozói szálnak egy kis plusz löketet, amit én már régről hiányolok, mert az utóbbi időben úgy éreztem, hogy kicsit elkényelmesedett az írónő ilyen téren, hisz ha egyáltalán kaptunk is valami nyomozást, gyilkolászást, akkor is csak az alakváltókra vagy a vámpírokra szorítkoztunk. (Persze most lehet mondani, hogy örüljek, hogy egyáltalán van nyomozás, eddig azért panaszkodtam mert nem volt, de na. Mindig van valami probléma:) Igaz ez most se tért el ettől a sémától SPOILER hisz a rosszfiúnk itt is egy vámpír lett SPOILER VÉGE, de mivel Anita eddigi minden ismeretét megcáfolta, így az izgalom csak fokozódott. De sajnos a végére sikerült csírájában elfojtani ezt a felhőtlen örömöm, mert nem ám egy eddig ismeretlen gyilkossal álltunk szemben. Nem, muszáj volt visszahozni egy régi ismerőst kicsit felturbózva...

2. Nélkülözhetetlen még a mindenki megmentésére siető főhős(nő), aki természetesen mindent tud a zombikról, meg a vámpírokról, na meg az alakváltókról, meg a....szóval, aki mindig mindent tud és a testi épségére és a fizika törvényeire fittyet hányva manőverez végig a városon egyik zombitámadásból a másikba.

Anita természetesen nem maradhatott ki most sem az akció sűrűjéből, amint betette a lábát a városba rögtön nyomozni is kezdett a titokzatos zombik után, igaz most nem lett volna egyéb dolga, mint Micahnak támaszt nyújtani. De azért valljuk be nem lett volna ez a sztori olyan érdekes, ha hőnőnk megül a fenekén és nem csinál semmit. 
Olvasás közben ismét felmerült bennem a kérdés: mégis mi a fenének Anitának testőr? Hisz a végén mindig az a helyzet áll elő, hogy ő lesz az aki kihúzza a testőreinek a seggét a lekvárból. Vagy csak kellenek a pasik, akikkel lefeküdhet? Ne értsetek félre, ez most kivételesen nem panasz volt, mert kifejezetten csípem a testőröket főleg, ha nem is kufircolnak Anitával, mint mondjuk Lisandro, csak kicsit furcsállottam. És ha már a testőröknél tartunk, óriási piros pont az írónőnek, hogy feltűnt pár Harlequines tag is, igaz éppen csak belibbentek a képbe és sokat nem tudtunk meg róluk, de óriási potenciál van bennük szerintem és kifejezetten örülnék, ha a következő részekben jobban előtérbe kerülnének. És szerencsére arra is választ kaptunk, hogy miért lettek ilyen "gyengék" az utóbbi időben, mert mégis csak a vámpírok mumusairól beszélünk, de az utolsó pár köteteben ennek tökéletese ellentéteként viselkedtek.


3.Nem hiányozhat a hősnőnk segítségére siető szőke herceg fehér lovon akarom mondani Halál fekete SUV-ban lángszóróval és gránátokkal felszerelve.

És igen! Újra feltűnik Edward, aki megsértődik, mert említett főhősnőnk nem hívta már az elején. Hát igen, teljesen szokványos, hogy megsértődik az ember, ha nem lehet egy zombitámadás kellős közepén:) Ezzel azt hiszem sok mindent el lehet mondani a jelleméről. Nagyon örültem mikor feltűnt, de később olyan érzésem volt, hogy csak úgy lézengett a történet alatt. Ott is volt, meg nem is. Csinált is valamit, általában felgyújtott valamit:) meg nem is. És ez igaz volt Jean-Claudera is. Mert a 22 rész alatt először Anita után jött! Amin én eszméletlenül meglepődtem és örültem is neki, mint majom a farkának, de aztán vele is az lett a helyzet, mint Edwarddal, ami már nem volt olyan élvezetes.
Szerencsére kicsit kárpótolt, hogy több mindent megtudhattunk Micahról és kifejezetten élveztem azokat a jeleneteket, amiket a családjával tölthettem a könyv olvasása során. Az biztos, hogy nem egy hétköznapi család és annyian vannak, hogy már a nevük megjegyzése kész zsenialitást igényelt, de ki nem hagytam volna a könyvből.


4. Fegyverek, vér és gyilkolászás minden mennyiségben

Az eddigi részekről se mondható el, hogy hiányzott volna belőlük a vér és a gyilkosságok, sőt ez az egyik tényező, ami már a sorozat elején megfogott Anita Blake világában. A részletes leírások a gyilkosságoknál mindig is érdekeltek. És én, nagy naivan, azt hittem, hogy ennél már nem is lehet több...hogy én mekkorát tévedtem! Ebben a részben aztán hullanak az emberek, mint a legyek. Kb minden 10. oldalon kapunk egy újabb holttestet. Szóval gyenge idegzetűeknek nem ajánlanám a könyvet, bár szerintem ők akkor az előző részeket se olvasták:)
Ezen kívül ez a rész képes volt arra, hogy megpendítse bennem azt a bizonyos érzelmi húrt egy bizonyos szereplő halálával. Ez ráadásul azért volt meglepő még számomra is, mert soha nem állt igazán közel hozzám a szereplő és nem is kapott igazán teret kibontakozni, de mégis olyan hitelesen adta vissza az írónő Anita érzéseit, mikor kénytelen volt megölni, hogy még én is sajnáltam.

5. És persze mindez nem lenne zombi apokalipszis zombik nélkül.

Igen, ha már zombi apokalipszisről beszélünk, nem hagyatom ki magukat a zombikat sem. Mostanában a vámpírok és vérfarkasok után a zombiőrület terjedt el, de sajnos nem a jobb fajtából. Szerelmes zombik. Még a hideg is kiráz, igaz csak a filmet láttam, de ennyi is bőven elég volt. Brrr. És ez azért is meglepő, mert főleg az olyan művekkel került újra előtérbe, mint pl a Walking Dead, vagy akár a World War Z ahol aztán nem mondanám, hogy túlságosan szerethetőek a zombik:) De szerintem nem is kell annak lenniük. A zombik a sírokból kimászott, rothadó, agyatlan hullák, akik meg akarják enni az élőket. Ez a lényeg és kész. Ne akarja már nekem senki őket eladni úgy, mint szerethető, érző lények. Ugyan már. 
Szerencsére Hamilton ezt nem is ragozza tovább, nála azok a zombik, amik, vagyis járkáló hullák. És ez a szál nagyon jól sikeredett, mert hátborzongató volt, mikor ezek tömegesen támadtak és te csak azt láttad olvastad, hogy még mindig csak jönnek. Ami viszont nekem nem tetszett az a vége. Az ötlet maga, SPOILER hogy zombi hadsereg ellen zombi hadsereggel menjünk SPOILER VÉGE jó volt, de olyan csip-csup összecsapja az írónő az egészet, hogy mire feleszmélek már vége is.

Összességében nagyon szerettem ezt a részt és bár az elején volt egy olyan érzetem, hogy Hamilton csak azért írta meg így a könyvet, mert ez a "menő" most, mégis élveztem és hiányozni fog ez a világ, amíg nem olvashatom már a következő részt.

U.i.: remélem a Van Cleef szálal is lesz valami, nem csak úgy feldobta az írónő. Ebből még sok izgalom születhet és igazság szerint én is kíváncsi vagyok ki az, aki betanította a Halált.

4.5/5


Borító: 3/5 - már említettem, hogy nem vagyok oda a külföldi borítóiért a sorozatnak, de ez a rész különösen nem tetszett
Karakterek: 5*/5
Történet: 4.5/5
Kedvenc szereplők: Edward

Kiadó: Berkley
Oldalszám: 576.o.
Kiadás éve: 2013
>

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése