In 2.5 pont A. O. Esther angyal Decens Magazin Média fantasy magyar író manó Összetört glóriák romantikus tündér Vicky

Vicky: A. O. Esther - Elveszett lelkek

Összetört glóriák #1


Hiszel a végzetben? A sorsszerű szerelemben?
Az Univerzum végtelen csendjében különös fényben ragyogó üvegcsékről suttognak. Úgy tartják, az ezüstszállal lezárt parányi palackoknak közük van élethez s halálhoz, ezért angyalok ezrei szállnak alá, hogy megszerezzék a világmindenség titokzatos kincsét. Sophiel, a bájos fiatal angyal lány glóriája és szárnyai nélkül érkezik a Földre, hogy küldetését teljesítse, ám nem számol azzal, hogy a halandó léttel emberi érzéseket is kap odafentről. A félelem, a fájdalom, a kétely és a gyász ugyanúgy ismeretlen fogalom számára, mit az életre szóló barátság, a keserű féltékenység, vagy a mindent felemésztő szerelem – de vajon meg tud birkózni mindezzel az ellenséggel való küzdelem során? Képes lesz-e vakon hinni, s véghezvinni feladatát?
Elijah a Sötét Angyalok vezére, harcos katona, aki sajátosan gondolkozik a jó és a rossz fogalmáról, miközben önálló életet élő, nyolcágú lángoló ostora – szövetségesei sorait erősítve – teszi a dolgát. Kiátkozott angyalként ő a legidősebb idelent, s bár maga sem hisz benne, egy váratlan esemény folytán örökre megváltozik az élete, s ezzel létezésének értelme.
Két össze nem illő lélek – és egy elkerülhetetlen találkozás, amely alapjaiban rengeti meg a világot…

Ekkora csalódást! Pedig annyira akartam szeretni és már annyira vártam, hogy olvashassam. Egy könyves blogon (már nem emlékszem, hogy pontosan melyiken, annyit követek:) figyeltem fel rá első sorban azért, mert magyar az írója és mostanában próbálok magyar íróktól is olvasni, hogy leküzdhessem az előítéleteim ebből a szempontból.  De sajnos nem tudott lenyűgözni és nem is segített a magyar kortárs írókkal szembeni előítéleteim leküzdésében.
Előre szólok, hogy ezzel az értékeléssel senkit nem akarok megbántani, a saját szubjektív véleményem, amit lehet, hogy kicsit nyersen fogalmazok meg néhol.



manó
Ami talán a legjobban szemet szúrt az a fogalmazás és történetvezetés. Tudom, hogy első könyves íróról van szó, ezért még az elején reménykedtem is, hogy a végére jobb lesz, de akkor se viselem jól, ha úgy ír az írónő, mintha értelmi fogyatékos lennék, vagy egy 5 éves szintjén megrekedtem volna. Nem mondom, a tájleírások szépek voltak, na de a dialógusok…
Ami a másik legnagyobb problémám volt, az a rengeteg logikai baki. Tele van ellentmondással vagy éppen számomra érthetetlen dolgokkal az egész könyv. Néhány példa:
  • A manók kijelentik, hogy a főszereplő (Sophiel) biztonságban lesz náluk, mert nem tudja SENKI, hogy ők ott vannak. Aztán a következő percben Elijah már azt mondja, hogy jönnek a csapatok elfogni Sophielt, mert már napok óta tudják, hogy a manók bujtatják….most akkor mi van? 
  • Elijah több ezer embert megölt, de egyből jó lesz Sophiel szemében mert őt nem ölte meg rögtön…azt nem tudja mi a terve vele, de hát biztos jónak kell lennie, mert olyan jól néz ki!!
  • Sophiel elvileg több száz éves, akkor miért kellett ennyire tudatlannak ábrázolni? Azt értem, hogy az érzések újak neki, de a világról és általános dolgokról se tud semmit. Ezen kívül akkor ő most egy ártatlan naiv angyal, vagy egy harcos?? Mert, hogy harcolni nem tud az biztos, de akkor meg minek kellett leküldeni a Földre harcolni? Ráadásul vannak nála sokkal erősebb angyalok is, akik nem jöttek le. Ők miért maradtak fönt???
  • Ami viszont teljesen kiakasztott, azok Sophiel érhetetlen cselekedetei voltak. Kis dolgokon fennakad, de nagy dolgokon (pl.:megbélyegzés) olyan egyszerűen átsiklik, mintha ez teljesen természetes lenne. Ráadásul folyton bőgött. Pluszba még annyiszor volt már leírva, hogy ő milyen gyönyörű, hogy mit vesz fel (tegnap még meg akarták ölni, de ő most már azon aggódik, hogy mit vegyen fel) és, hogy van összefogva a haja, hogy azt hittem a falhoz vágom a könyvet és hagyom a fenébe
  • még nagyon zavart Elijah. Én egyszerűen képtelen vagyok elképzelni, hogy több ezer embert és angyalt ölt meg. De most komolyan, aki több ezer éves és ennyit gyilkolt az nem fog így viselkedni….
  • és még egy dolog amit nem értettem: ha asztrál testben nagy hatalmuk van és képesek hatással lenni az emberiségre, miért vesznek föl emberi alakot, ha abban teljesen gyengék és sebezhetőek? Miért nem asztrál alakban harcolnak? És egyáltalán miért van szárnyuk asztrál alakban? Úgy eleve tudnak repülni, nem?
  • Ezen kívül én az angyalokat se így képzelem. Annyira emberiek voltak, ami már idegesített. Egy angyal legyen angyal. Tudjon többet, legyen erősebb egy embernél.
Ami viszont pozitívum volt:
  • a jó és a rossz elmosódása, a bonyolultabb jellemábrázolás (legalábbis megpróbálása)
  • Elijah nézete, hogy nem mindenki érdemli meg a megbocsátást…
És nagyjából ennyit tudtam összeszedni.
Egy biztos, nagyon megbántam, hogy megvettem és nagyon örültem amikor végre befejeztem…DE valószínűleg el fogom olvasni a következő részt is...Majd. Talán. Egyszer. Hát igen, mazochizmus 4ever!:)
Ha más jó nem is lesz benne, az biztos, hogy a következő résznek fantasztikus a borítója:


2,5/5

Borító: 4/5 - nem vagyok tőle úgy elájulva, mint sokan, de az biztos, hogy maga a kiadás, a könyv kötése nagyon igényes lett (és még könyvjelző is van benne)
Történet: 3/5
Karakterek: 1/5
Kedvenc karakter: -

Kiadó:
Decens Magazin Média
Oldalszám: 444.o.
Kiadás éve: 2012



>

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése