In 4 pont fantasy Joss Stirling Lélektársak Manó Könyvek romantikus savant Vicky YA

Joss Stirling - Crystal

Lélektársak #3

Crystal Brook a család fekete bárányának számított, senki sem vette észre, hogy neki is savant képességei vannak. Eddig...Mikor nővérével, Diamonddal Denverbe utaznak, egy véletlen folytán megismerkednek a nagyon dögös és lehengerlő Benedict testvérekkel. Diamond egy pillanat alatt fülig szerelemes lesz, és hamarosan jegygyűrű csillog az ujján. Crystalt azonban nem csak, hogy nem hatja meg a fiúk sármja, de úgy érzi, Xav Benedictnél idegesítőbb fickóval még nem találkozott életében. Diamon esküvőjét Olaszországban, Velencében tartják, itt gyűlik össze a két család. Közös ellenségük végre elérkezettnek látja az időt a támadásra. Crystalnek és Xavnek össze kell fognia, ha meg akarják védeni szeretteiket és megfejteni egy rég elfeledett titkot. 

Már nagyon vártam ezt a részt, de ugyanakkor féltem is tőle. És sajnos a félelmeim egy része be is igazolódtak a zárókötettel kapcsolatban. 
Én komolyan próbáltam szeretni ezt a részt. Eskü. A 2. rész csalódása után megfogadtam, hogy nem leszek olyan kritikus, mint szoktam és egyszerűen csak átsiklok a hibák fölött. De sajnos nem ment. Annyira vártam már Xav történetét és azt hittem jobban fogom szeretni őt, mint Zedet...de nem még mindig Zed a kedvencem.

Nézzük a főbb problémáimat:

  • A szerelmi szál lagymatag volt. Márpedig egy ilyen típusú könyvnél ez elég gáz, hisz ez lenne a lényeg. Mind Xav, mind Crystal szimpatikus volt, de semmi több és ami a legjobban zavart, hogy nem éreztem köztük a kémiát. Ráadásul az egész érzelmi kötödés olyan hirtelen alakult ki hogy csak néztem. Egyszerűen hihetetlen volt.
  • Értékeltem, hogy az írónő megpróbált ebbe a részbe belecsempészni kicsit több akciót, de sajnos a végeredmény nem tudott lenyűgözni. Egyszerűen nem izgultam. Kiszámítható volt és unalmas. Komolyan harc közben azon kaptam magam, hogy bambulok ki a fejemből. Ennek pedig a fő oka szintén az abszurditás volt. És itt most nem arra gondolok, hogy a szereplőknek misztikus képességeik voltak és a többi, mert egy fantasyt is meg lehet úgy írni, hogy a könyv olvasása közben teljesen hihetőnek tűnik. Kicsit meseszerű lett számomra az egész. 
  • És ami a legjobban zavart, az a rengeteg nyáltenger. A végére már tényleg azt hittem belefulladok. Számítottam rá, hogy mivel ez a zárókötet, kicsit érzelgősebb lesz, na de ez már túl sok volt az én gyomromnak. 
  • Összefoglalva az egész nekem túl hihetetlen és abszurd volt néhol, ezért képtelen voltam komolyan venni a könyvet, de mesének meg túl komolyan vette saját magát. Így nem igazán tudtam eldönteni olvasás közben hová is tegyem.
Aztán nézzük, ami tetszett:

  • Még mindig tetszenek a savantok. Igaz még, így a végére is kidolgozatlannak érzem ezt a világot
    és sajnálom, hogy nem tudtunk meg többet róluk, de az ötlet még mindig tetszik. 
  • Szerettem a lélektársas dolgot is. Tudom, most ez egy kicsit furán hangozhat, miután az előbb jelentettem ki, hogy túl romantikus volt nekem a könyv, de igazság szerint nem a lélektársi dolog zavart, hanem az a rengeteg cukormázas párbeszéd a romantikus filmekbe illő jelenetekkel és a tény, hogy mindenkinek meg kell találnia a szerelmét, akivel aztán boldogan élnek míg meg nem halnak és mindenki hepi és édes és blááá. Kicsit nekem túlságosan is elrugaszkodott lett. De ízlések és pofonok. Vannak, akiknek ez jön be.
  • És a legfőbb ok, ami miatt végül is elolvastam a teljes sorozatot, pedig a 2. részt nagyon utáltam, az a Benedict család. Még mindig imádom őket*.* És Zed:) Nem hiába, az első részt nagyon szerettem:)
  • A vége. Amikor kiderült, hogy Willnek, Urielnek és Vicktornak hol vannak a lélektársaik. Komolyan rájuk lettem volna a legkíváncsibb és inkább az ő történetüket olvastam volna. Talán kicsit komyolabbak lettek volna és nem ennyire tinilányos, habos-babos.
  • A helyszínt: én is úgy szeretnék elmenni Velencébe!
-Nagyon aranyos lány vagy - amikor éppen nem idegesítesz halálra az őrültségeiddel.
-Te pedig egy idegesítő fiú vagy - már amikor éppen nem veszel le a lábamról a kedvességeddel.

Összességében nem bánom, hogy elolvastam a sorozatot és az első részt még mindig imádom. Sokat gondolkoztam hány pontot is adjak a könyvre, de végül maradtam a 4-nél, mert egyrészt ez a sorozat záró kötete, valamint jobb volt, mint a 2., arra meg annó 3,5 pontot adtam szóval jó lett a 4. 
A végtelenül romantikus egyéneknek ajánlom, akik szeretnek elmerülni a rózsaszín ködben. Én sajnos nem tartozom ebbe a kategóriába.
4/5


Borító: 5/5 - nem olyan jó mint az elsőé, de tetszik
Karakterek: 4/5 - csak és kizárólag a Benedict fiúk miatt
Történet: 2/5
Kedvenc szereplő: Zed

Kiadó: Manó Könyvek
Oldalszám: 316.
Kiadás éve: 2013
Eredeti cím: Seeking Crystal



>

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése