In 4 pont A halál szépséges szolgálólányai isten(ek)/istennő(k) Maxim kiadó orgyilkos Robin LaFevers romantikus történelmi történelmi romantikus YA

Robin LaFevers - Gyilkos kegyelem

A halál szépséges szolgálólányai #1

A késő tizenötödik században Mortain, a halál istene, kiválasztja a fiatal Ismae-t, hogy legyen a szolgálója és orgyilkosa. Egy távoli szigeten álló kolostorban a többi hozzá hasonló lánnyal együtt megtanulja a ravasz hadviselés és nőies művészetek minden fortélyát, így semmi nem akadályozhatja abban, hogy teljesítse küldetését, és végrehajtsa a halál istenének parancsait.
A kolostor a válsággal küzdő bretagne-i udvarba rendeli a lányt, ahol a gyanakvó nemes, Gavriel Duval szeretőjének szerepét kell eljátszania. Ismae-nek itt meg kell tapasztalnia, hogy nincs felkészülve nemcsak az intrikák és árulások játszmáira, hanem a szívét fenyegető új érzelmekre sem. Képes lesz elhárítani a hercegségre leselkedő veszélyt? Fel tudja deríteni az árulónak hitt Duval valódi szándékait? Mert hogyan tölthetné ki a Halál bosszúját egy olyan emberen, aki – bármennyire küzdött ellene – meghódította a szívét?

Ezt a könyvet is még tavaly olvastam a szünetben Zsinának hála, aki volt olyan édes és kölcsön adta, hogy elolvassam. A könyvre még angolul felfigyeltem a borítójának hála, így természetesen nagyon örültem, mikor a Maxim kiadó bejelentette, hogy nem csak kiadja magyarul, de még az eredeti borítót is megtarthatja a könyv.


Elöljáróban el kell mondanom, hogy - ezt már párszor hangoztattam - imádom a mitológiát, főleg, ha olyannal találkozok szembe egy könyvben, amiről még nem is, vagy csak keveset hallottam. Ehhez már csak hab a tortán, mikor mindez egy történelmi regénybe van ágyazva. És ami feltette az i-re a pontot, az a főhősnő hivatása volt, mert nem ám egy egyszerű kis parasztlánykáról olvashattam, hanem egy orgyilkosról, ami szintén nagyon melengette a szívem. (Szerintem van egy radarom, ami rögtön beindul, ha orgyilkosokról van szó, és addig nem is hagy békén, még el nem olvasom a könyvet:) Tehát elmondható, hogy minden adott volt, hogy egy újabb kedvencet avathassak, de sajnos ez nem történt meg.

Nem volt ez rossz könyv, a fogalmazása és a történetvezetése is olvasmányos volt, valamint a mitológiai és a történelmi elemeket is jól és kidolgozottan használta az írónő, de mégse sikerült megvennie magának. Hogy miért? Az érzelmek hiánya miatt. Egyszerűen nem éreztem semmit olvasás közben, hiába volt izgalmas a cselekmény, hiába volt benne politikai összeesküvés, amit általában szeretek, valamint hiába volt benne egy szerelmi kapcsolat kibontakozása, de nem jöttek át azok az érzelmek, amiket a szavak próbáltak közvetíteni felém. Nem volt képes magába szippantani, hogy én is átéljem az eseményeket Ismaevel együtt, hanem végig kívülállóként, objektíven követtem az cselekményeket.
"Az emberek azt látják és hallják amit látni és hallani akarnak."
A szereplőkkel is ez volt a helyzet, mert habár nem kétsíkúak, és hibáikkal együtt kedvelhetőek voltak, de különösebben egyikük se tett rám mély benyomást, kivéve Sybellát, de sajnos ő meg olyan keveset szerepelt, hogy ez az érzés is hamar elillant. Ugyebár említettem a politikai játszadozást, amit én kifejezetten imádok egy könyvben, de itt elég kiszámítható és csavaroktól mentes lett. Az áruló személye olyannyira egyértelmű volt és szinte kiszúrta Ismae szemét, hogy amikor még a 300. oldalon se jött rá főszereplőnk, kezdtem kételkedni abban az oly nagyon hangoztatott eszességében. Mert bár nem volt ostoba, de kiemelkedően okos se, ráadásul hiába lett hangoztatva, hogy ő milyen halálos, meg félelmetes orgyilkos, sajnos erről nem tudott meggyőzni. pedig vártam volna valamit, ha már orgyilkos, de a végére úgy éreztem, hogy ez nem sokat tett a cselekményhez hozzá. Duval is habár erős, okos és vicces karakter volt, aki elvitte a hátán a történetet, de sajnos ő sem volt képes mély benyomást tenni rám.

Ami viszont nagyon tetszett az az egész szolgálólányos, Szent Mortain-es háttértörténet, ami igazi újdonság volt a mostanában kiadott YA könyvek tengerében. Tetszett Ismae képessége is, ahogyan megnyilvánul a halálhoz való viszonya. Az csak ráadás volt, mikor a könyv végén meg is jelent Mortain, aminek következtében sokkal közelebb került az olvasóhoz maga a vallás is.

Plusz pont még a végéért, mivel nem lett túl nyálas és hihetetlen, szerintem így lett tökéletes, hisz Ismae még fiatal (bár az akkori szemlélet szerint nem) és sok mindent meg kell még értenie és tapasztalnia az életben.
"– Amikor csak készen állsz rá, vagy ha sosem következik be ez a pillanat, azt akarom, hogy tudd: szívem a tiéd, míg a Halál el nem választ minket, bármit jelentsen is ez, ha az ember a Halál szolgálóleányának udvarol."
Összességében véve tetszett a történet és a világ, főleg, hogy hitelesen (mármint, ahogy én azt meg tudtam állapítani az eddigi ismereteim alapján:) adta vissza a 15. századi Bretagne helyzetét. A misztikus szál is nagyon jó ötlet volt, ráadásul nagyon kíváncsi vagyok a következő kötetre, ami Sybella-ről szól.

4/5
Borító: 5/5
Karakterek: 4/5
Történet: 4/5
Kedvenc szereplők: Sybella

Kiadó: Maxim (Dream válogatás)
Oldalszám: 488.o.
Kiadás éve: 2013
Eredeti cím: Grave Mercy



>

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése