In 4 pont Európa kiadó horror önálló Stephen King szellem wendigó zombi

Stephen King - Állattemető

"A halál misztérium, és a temetés titok."

Dr. Louis Creed, a fiatal orvos kitűnő állást kapott: a Maine-i Egyetem rendelőjének lett a vezetője, ezért Chicagóból az idilli New England-i tájban álló, magányos házba költözik családjával – feleségével, Rachellel, ötéves lányukkal, Ellie-vel és másfél éves kisfiukkal, Gage-dzsel. Boldogan, a szép jövő reményében veszik birtokba új otthonukat… Az első gondra az út túloldalán, velük átellenben élő öregember, Jud hívja föl a figyelmüket: a tájat kettészelő országúton éjjel-nappal olajszállító tartálykocsik dübörögnek, halálos veszélynek téve ki a háziállatokat és az apróságokat. Nem véletlenül van a közelben egy nyomasztó légkörű, ódon temető az elgázolt háziállatok számára… Az első trauma akkor éri Louist, amikor egy baleset áldozatául esett, haldokló fiú a rendelőben dadogó szavakkal óva inti az állattemetőn túli veszedelemtől. Nem sokra rá egy tartálykocsi elgázolja Ellie imádott macskáját, és az öreg Jud – jó, vagy rosszakaratból? – az állattemetőn túli, hátborzongató vidékre, a micmac indiánok egykori temetkezőhelyére viszi Louist, s ott földelteti el vele az állatot. Másnap a macska visszatér – de ocsmány jószág lett belőle: lomha, ijesztően bűzlő és gonosz. Aztán néhány békés hónap után a kis Cage elszabadul szüleitől, és szaladni kezd pici lábain az országút felé…
********

"A könyv szörnyűségeire jellemző, hogy az író egy ideig vonakodott befejezni, mert maga is olyan rettenetesnek találta." - Ez volt az a mondat, ami végképp meggyőzött arról, hogy nekem olvasnom kell ezt a könyvet. Kingtől eddig még csak a Ragyogást olvastam, amit azért is szégyellek bevallani, mert ott sorakozik az író szinte összes magyarul megjelent könyve anya polcán, így csak le kéne emelnem egyet-egyet, de - én se tudnám megmondani miért - ez mindig elmaradt. Aztán annak köszönhetően, hogy egy értelmes horror filmet nem találtam a végén ennél kötöttem ki.

Elöljáróban tudni kell rólam, hogy nem vagyok az a félős fajta és eddig még nem is olvastam olyan könyvet, amitől igazán féltem volna. Eddig. Igazából ez a mű se azt az igazi csontfagyasztó, remegős félelmet váltotta ki belőlem, hanem a borzongós, libabőrös fajtát, amikor érzed, hogy ezt nem kéne tudnod, nem kéne tovább menned, de mégsem tudsz megállni.
"Alighanem tévhit, hogy az emberi lélek csak bizonyos mennyiségű iszonyatot képes befogadni, és átélni. Éppen ellenkezőleg; ahogy a valóság egyre sötétebbé vált, úgy indult meg valamiféle – hatványozódási folyamat. Nem könnyű beismerni, de a tapasztalat azt mutatja: amikor már végképp elborul a látóhatár, olyankor az iszonyat iszonyatot szül, a balszerencséből újabb, immár szükségszerű balszerencse fakad, mígnem mindent elnyel a feketeség."
A történet egy átlagos 4 fős családról szól, - Louisról, Rachelről és két gyerekükről, Ellieről és Gageről -  akik úja városba költöznek egy forgalmas autópálya mellé. Kezdetben a könyv történései teljesen átlagosak, egy mindennapi család mindennapi problémáit ismerhetjük meg. És ez az első lépése annak a mesterien felépített "manipulációnak", amivel King elérte, hogy a történet teljes mértékben hihető legyen, így pedig még több érzelmet válthatott ki az olvasóból. Pontosan azért éreztem olyan borzalmasnak a könyv végét, mert úgy írta meg az író, mintha ez bármikor bárkivel megtörténhetne. Szépen, fokozatosan adagolta a misztikumot, ezáltal pedig a halált a lapokra, így mire észrevettem már teljesen természetes volt, hogy a micmac temető ösvényein bandukolok Louis és Jud társaságában egy halott macska tetemével, hogy majd a végén elássam és várjam, hogy visszatérjen.

Church
Az író mesterien teremti meg a könyv depresszív, elgondolkodtató és félelmetes hangulatát az aprólékosan kidolgozott leírásaival. Az a sok apró sejtetés, elejtett mondat és előreutalás elérte, hogy végig érezzem, hogy valami jönni fog, valami szörnyű dolog, ami majd felborítja azt az idillt, amit a könyv első részében megteremtett. Szépen, lassan lett egyre nagyobb az előszele a halálnak, először csak egy idegen fiú, majd egy kedves háziállat (Church) képében, akinek a halála fordulópontot jelentett az egész család életében, még ha ezt a főszereplőn, Louison kívül a többiek nem is tudták. Majd jött Norma halála, ami megtanította Elliet a halál természetességére és végül a tetőpont, ami teljes egészében a középpontba helyezte már a halált: Gage balesete. Itt került igazán előtérbe a szereplők lelki állapota és gyönyörűen mutatta be az író, hogyan reagálnak a gyászra az emberek.
"Felfedezte, hogy olyan ez a gyász, mint valami nehéz foghúzás. Az ember először eltompul, de a tompultságon át is érzi, ahogy a fájdalom ott leselkedik összegömbölyödve, mint a farkát csóváló macska, ugrásra készen."
Amivel pedig végkép megvett magának az író, az a módszer volt, ahogyan ábrázolta Louis elméjének megborulását. Az elején még csak egy-egy gondolatként ötlik fel benne a terv, majd ezeket rögtön el is kergeti, de mégse tud tőle szabadulni, aztán fokozatosan, önmagának is hazudva szép lassan mégis megteszi. A belső küzdelme önmagával legfőképp a bűntudata miatt, hogy nem volt képes megmenteni a fiát szép lassan felemésztette, míg már nem számított milyen módon, csak visszakapja őt. És azért volt ez olyan elképesztően jól megírva, mert végig ott voltál Louis fejében és az összes gondolatát olvashattad, ami annyira hiteles volt.
"Most már érezte, ahogy elméje lassan megbomlik; valóban érzékelte a folyamatot. Igazán érdekes volt. Úgy képzelte, ilyesmit érezhet – már ha érez egyáltalán – a fa, amelyre dühöngő hóvihar után rádermedt a súlyos jégpáncél, s nemsokára kidől. Érdekes volt – bizonyos értelemben még mulatságos is."
A vége pedig feltette az i-re a pontot, mert mikor már azt hitted, hogy nem lehet még ennél is szörnyűbb a vége, akkor természetesen még rosszabb lett és köszönhetően annak a rengeteg véletlennek - vagy inkább a temető hatalmának - az emberek hullottak mint a legyek és bebizonyosodott, hogy a halállal nem szerencsés játszani, mert úgy is te húzod a rövidebbet...

Összességében egy elképesztően kidolgozott művet olvashattam, ami kellőképpen elgondolkoztatott és megborzongatott ugyan abban az időben és most már az is biztos, hogy ha a jövőben egy jó horrorra vágyok, akkor Stephen King könyveihez fogok fordulni. Mindenkinek ajánlom, aki szerető a jó és minőségi horrort, de a gyenge idegzetűeknek azt javaslom inkább nézzenek másik könyv után.



4/5
Borító: 3/5 - az újabb kiadásé már sokkal jobban tetszik, de nekem még a régi van meg
Karakterek: 5*/5 - nagyon szépen kidolgozottak és legfőképpen "igaziak" lettek
Történet: 4/5
Kedvenc szereplők: Ellie Creed



Kiadó: Európa kiadó
Oldalszám: 454.o.
Kiadás éve: 1993
Eredeti cím: Pet Sematary
Könyvtári példány

A könyvből film is készült 1989-ben Kedvencek temetője címen.

>

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése