In 4.5 pont alantas árnyék erotikus fantasy Fekete Tőr Testvériség J. R. Ward Könyvmolypárbaj LMBT paranormális romantika romantikus Ulpius-ház vámpír

J. R. Ward: Végre szeretők

Fekete Tőr testvériség #11

Qhuinn – ismeretlen apa fia – hozzászokott, hogy egyedül van. A családja kitagadta, az arisztokrácia hátat fordított neki, ő azonban végül megtalálta az útját: az Alantasok Társasága ellen vívott háború egyik legkegyetlenebb harcosa lett. Az élete mégsem teljes. Lehetősége nyílik rá, hogy saját családot alapítson, mélyen legbelül mégis ürességet érez, mert a szívét valaki másnak adta... 
Blay a hosszú éveken át táplált viszonzatlan szerelem után kigyógyult a Qhuinn iránti érzéseiből. Itt volt már az ideje: Qhuinn rátalált a tökéletes párra egy kiválasztott nő személyében, akitől hamarosan gyermeke születik – épp úgy, ahogy mindig is tervezte. Blaynek nagyon fáj együtt látnia őket, de ha egy elérhetetlen álomra építi az életét, biztosan csalódik. Ahogy már meg is tapasztalta.
A sors különböző útra tereli ezt a két vámpír harcost… ám miközben fokozódik a faj trónjáért vívott harc , és új játékosok bukkannak fel Caldwellben, akik halálos veszélyt jelentenek a testvériségre, Qhuinn végre megtapasztalja, mi is az igazi bátorság, és a két szív, amelyet egymásnak szánt a végzet… végül eggyé válik.

Ez az a könyv, amire olyan régóta várok, hogy mikor a kezemben tartottam el se akartam hinni, hogy végre olvashatom, és most, hogy befejeztem nagyon furcsa érzés túlleni rajta. Persze ott a következő rész, amire várhatok...

A Fekete Tőr Testvériség sorozattal és magával Ward-dal is nagyon elfogult vagyok, hisz azon felül, hogy ez az egyik olyan sorozat, aminek köszönhetően megszerettem a műfajt, imádom a testvériség tagjait is, így igen érzékenyen érint a "sorsuk". Ennek ellenére nekem is be kellett látnom, hogy a sorozat előrehaladtával a színvonal folyamatosan esett és az előző kötet, Thor története, jelentette számomra a mélypontot. Akkor, olvasás közben nagyon utáltam Ward-ot, mert elérte, hogy utáljam Thort, unjam a történéseket és ezen felül még annyi mellékszállal volt megtűzdelve a történet, hogy teljesen összetördelte a könyvet. Ráadásul a fő szál se haladt sehova, az alantasok próbálkozásai egyszerűen nevetségesek Lash halála óta, ezért még örültem is mikor bejött a képbe a 6 új harcos Xcor vezetésével, de aztán ez a lelkesedés is alább hagyott, mert nem nyújtott a karakterük semmi újat. Így aztán elég félve vettem a kezembe a könyvet, mert Qhuinn és Blay történetére már nagyon régóta vártam, és nem akartam csalódni... (És külön örültem, hogy egy újabb homoszexualitásról szóló könyv jelenik meg magyarul...bárcsak eljutnánk egyszer a Cut & Run sorozatig:)

Eredeti borító
A történet több, mint 600 oldal és ennek körülbelül csak a fele szól Qhuinn-ről és Blay-ről, így gondolom egyértelmű, hogy ebben a részben is temérdek mellékszál van, DE itt elérte végre az írónő, azt, amire már az előző részekben is vágytam, vagyis lekötött az összes szál. (Na jó az alantasos nem, de szerencsére annyira elenyésző része volt, hogy ettől el tudok tekinteni). Ugyan itt is fennállt, hogy néha iszonyatosan rosszkor váltott nézőpontot az írónő, amitől néhol kissé darabosnak éreztem a történetet, de érdekelt mind Assail, mind Trez, mind pedig Xcor története. Végre kezdenek rátalálni saját egyéniségük körvonalaira, így én se vagyok már közömbös irántuk. Igaz Xcor még mindig nagyon hajaz Zsadistra, de kezdi ő is kinőni ezt a hasonlóságot. (Bár ez a nem-tud-olvasni dolog...). De sajnos ugyanez nem mondható el a 6 banditáról...kezdjük ott, hogy 3-nak még a nevére sem emlékszem, ami azt hiszem mindent elmond. Ők olyanok számomra, mint a Hobbit-ban a törpök.

Aztán ugyebár ott van még Layla...szegény teremtést eddig nagyon utáltam, pedig így utólag rájöttem, hogy nem igazán ő tehetett róla, egyszerűen csak irritált mert Qhuinnék útjában állt. Na jó, még mindig nem a szívem csücske - ez nem szokatlan, mert Ward női szereplői valahogy soha nem tudnak hozzám nőni, egy-két kivétellel - de Xcor-ral nagyon édesek voltak és kifejezetten örülnék, ha ők is kapnának egy külön történetet. Bár nekem kicsit nevetségesen gyors volt Layla szerelembe esése, miután elvileg annyira szerette Qhuinnt
Na jó, ha valaki azt gondolta,hogy a nők a gyengébbik nem, az nagyon el volt tájolva.
Assail macska-egér játékát is élveztem Sola-val és nagyon kíváncsi lettem, hogy a végén ki rabolta el Sola-t. Assail egy igazi üzletember, akit nem érdekel, hogy kivel egyezkedik mindaddig, míg betartja a játékszabályokat, így esik meg, hogy még az Alantasok Társaságával is hajlandó üzletet bonyolítani. Ezen felül próbál semleges maradni a király, Wrath és a banditák vezére, Xcor közötti viszályban, bár én kétségesnek tartom, hogy ezt sokáig fent tudja még így tartani. De azért örülnék neki, ha nem csinálna belőle Ward egy 2. Rehv-et.

Ezen kívül megismerhettük még kicsit jobban a két testvért, Trezt és iAm-et, akikre már nagyon régóta kíváncsi voltam. Igaz inkább Trez került előtérbe, de rajta keresztül iAm is közelebb került az olvasóhoz. Kifejezetten élveztem olvasni a szoros kapcsolatról közöttük és Trez személyisége is elég megnyerő, habár az biztos, hogy jó sok problémája van a pasinak, amiket szegény iAm próbál megoldani. De remélem majd alakul a dolog a Serenás szállal is.

És akkor jöjjön a lényeg, ami miatt már a falat kapartam néha, Qhuinn és Blay. Kettejük történetét már jó régóta húzza az írónő és szegény srácok már olyan régóta szenvednek és olyan makacsok voltak, hogy sokszor szívesen lekevertem volna nekik egyet. A közös jeleneteik nagyon jól meg lettek írva és remekül vissza tudta adni az írónő az érzéseiket, így pedig elérte, hogy fenemód szurkoljak nekik. Ugyanakkor tényleg annyi hülyeséget csináltak, gondolok itt például arra, hogy Blay nem mondta el Qhuinnek, hogy szakított Saxtonnal, hogy már kapartam a falat. Még két ilyen agyalágyultat nem hordott hátán a Föld az biztos:) Tetszett még, hogy Qhuinnt ennyire mélyen megismerhetjük - tényleg értelmet nyer minden cselekedete, a szüleit meg szívesen megöltem volna még egyszer - de az zavart, hogy Blayről nem mondhatom el ugyanezt. 
Amivel viszont problémáim voltak, azok az ágyjelenetek. Nem tudom vajon mennyit nézett utána az írónő a témának, de kérdem én: nem halott még az előkészítésről/előjátékról?!

A cselekményre ugyan még mindig nem mondanám, hogy nagyon pörög, de már elég izgalmas részek is voltak benne, és végre kezd alakulni a Xcor-Wrath viszály is és nagyon kíváncsi vagyok, hogy az új fejleményekre majd hogyan fog reagálni a király, főleg, hogy nem akar egyáltalán utódot. Az alantasokkal még mindig nem tudok mit kezdeni, de legalább biztató fejlemény a magától eltűnő alantas és arra is kíváncsi vagyok, hogy Lash még milyen kis meglepetéseket hagyott hátra. Remélem fognak végre valami veszélyt jelenteni ők is a vámpír fajra.
"Az ember szeretheti vagy gyűlölheti őket, lehetnek vér szerinti vagy a szív által befogadott tagjai, a család azonban mindenki számára az oxigént jelenti. Nélküle nem lehet élni."
Tetszett még, hogy a Testvériség bővült, de azon csodálkozom, hogy nem Johnt vették be először. Azért remélem többeket is bevesznek majd. Annak is kifejezetten örültem, hogy Trez és iAm beköltözött a házba, így jóval többet fognak szerepelni remélem a következő részekben, mert már nagyon kíváncsi vagyok az ő történetükre. Főleg arra, hogy akkor mik is az árnyékok. Vagy erről volt már szó, csak én maradtam róla le?

A könyv vége kicsit nyálas lett, de most nem tudott zavarni, mert a fiúk igazán megérdemelték ennyi szenvedés után ezt a fajta happy endet. Külön öröm volt, hogy mindegyik testvér ott volt a végén, és igen akkor szeretem őket a legjobban mikor együtt vannak és szívatják egymást. Erre a részre gondoltam:
– Hé, szépségkirálynő, kész vagy már? – hangzott fel Rhage hangja a hálószobában. – Vagy a szemöldöködet is le akarod gyantázni? 
 – Ó, várjunk csak…, ez egy…
– Azt hiszem, úgy hívják, szmoking – vágott közbe Rhage. – S-Z-M-O-K-I-N-G.
– És a te méreted – tette hozzá Thor. – Butch szerint a legjobb tervező tervezte.
– Akit egy kocsiról neveztek el – dörmögte Rhage. – Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen nagymenő…
– Hé, te is nézel Honey Boo Boot? – kérdezte Lassiter, amikor berontott. – Hűűűűűűű, klassz szmoking…
– De csak mert ragaszkodsz hozzá, hogy ez a műsornak csúfolt, zsibbasztó szemét menjen a tévében a biliárdszobában. – Hollywood ránézett, éppen akkor, amikor V lépett be a szobába az angyal mögött. – Vishous, Qhuinn azt sem tudta, mi ez.
– A szmoking? – A testvér meggyújtott egy kézzel csavart cigarettát. – Még szép. Igazi férfi.
– Vagyis akkor Butch nő? – mutatott rá Rhage. – Mert ő vette.
– Nocsak, már el is kezdődött a buli? – szólalt meg Trez, amikor ő és iAm megérkeztek. – Ó, klassz szmoking. Nem Tom Ford tervezte?
– Vagy Dick Chrysler – vágott közbe Rhage. – De az is lehet, hogy Abraham Lincoln… Ja, nem, az valaki más volt…
– Jobb lesz, ha felöltözöl, Aranyhaj! – V ránézett az órájára. – Nincs sok időnk.
– Ez egy gyönyörű szmoking – jelentette ki Phury, amikor Z-vel együtt benyitott. – Nekem is van egy ilyen.
– Fritz már gyújtogatja a gyertyákat – szólalt meg Rehv az ikrek mögött. – Hé, klassz szmoking. Nekem is van egy ugyanilyen.
– Nekem is – vágta rá Phury. – Olyan tökéletesen áll az emberen, nem?
– Leginkább a vállon, ugye? Tom Ford a legjobb…
Totális. Őrült. Hangzavar.
Amikor Qhuinn végignézett rajtuk, ezen a sok férfin, akik egymás szavába vágva beszéltek, egy pillanatra elakadt a lélegzete. Aztán lenézett a gyűrűre, amit Blaytől kapott.
Ha valakinek családja van…, az tényleg hihetetlenül csodálatos dolog.
Összességben tetszett a sztori, végre újra egy jobb kötetet kaptam Wardtól és habár még ebben is voltak kisebb-nagyobb bakik, de nem volt szívem levonni érte pontot. Hát igen, kicsit elfogult vagyok, de akkor is örülök, hogy még nem érzem menthetetlennek a sorozatot, pedig ettől féltem Thor könyve után. Mindenesetre azoknak, akik még nem olvasták a sorozatot és szeretik a paranormális romantikát mindenképp ajánlom, azoknak meg, akik nem merték elolvasni ezt a részt a sorozat hanyatlása és/vagy a LMBT jelenléte miatt: nyugodtan olvassátok, szerintem nem fogjátok megbánni. 
Ezt a könyvet a Könyvmolypárbajra olvastam!


4,5/5

Borító: 3/5 - nem tetszik, főleg ezzel a színnel, az eredeti sokkal szebb lett
Karakterek: 5/5
Történet: 4/5
Kedvenc szereplők: Rhage, Zsadist, Rhev, Qhuinn

Kiadó: Ulpius-ház
Oldalszám: 652.o.
Kiadás éve: 2013 
Eredeti cím: Lover at Last 


A következő rész 2014. április 1.-ére van ígérve angolul, The King (A király) címen és újra Wrath és Beth kerül a főszerepbe, na meg a baba kérdés. Én már alig várom.
>

Related Articles

4 megjegyzés:

  1. Szívből egyetértek.
    Assail és Sola nekem is nagyon tetszett, bár hallottam másoktól, hogy uncsinak találták...
    Engem Xcor és Layla is nagyon érdekel, és szerintem a többieknél is ilyen gyorsan ment a fülig-szerelembe dolog.
    Blay és Qhuinn nembeszélekveled-je engem is kiakasztott és sandán néztem az ágyjelenetek gördülékenységére én is, szóval egy véleményen vagyunk :-)
    Jó volt olvasni ezt a szuper alapos értékelést!

    VálaszTörlés
  2. @Cilee
    Igen én is hallottam másoktól, hogy ők nem szerették Sola és Assail párosát - a barátnőm is ezen a véleményen van:) - de én kifejezetten élveztem az ő jeleneteiket:)
    És Layla-nál arra gondoltam ezzel a hirtelen szerelembe eséssel, hogy nekem így hiteltelenné tette a Qhuinn iránt érzett "szerelmét". (inkább rajongását?) Mármint, ha valakiért tényleg annyira oda vagy, hogy még gyereket is szülsz neki, pedig tudod, hogy nem szeret, akkor szerintem nem szeretsz bele másba ilyen könnyen. De persze ez csak az én nézetem.

    És igen, ez az értékelés kicsit hosszúra sikeredett, de örülök, hogy van akinek így is tetszik:))

    VálaszTörlés
  3. szia.Nem eladó véletlenül a példányod?

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Nem, nem akarok tőle megválni:)

    VálaszTörlés