In Az emlékek őre disztópia2 film könyvadaptáció The Giver

Filmmustra: Az emlékek őre (The Giver)


Lois Lowry Az emlékek őre című könyve a fiatalkorom egyik meghatározó könyve volt. Talán ez volt az első disztópia, amit elolvastam és habár abban biztos vagyok, hogy nem feltétlen értettem meg a teljes üzenetét a műnek, de a lényegét megkaptam és be is fogadtam. Emlékszem, hogy még napok után is ezen agyaltam és rengeteg mindent, számomra mindennapi dolgot átértékeltem, hála ennek a műnek. Ezután kezdtem a komolyabb témájú könyvek után is érdeklődni és elkezdtem igényelni, hogy olyan könyvek is a kezembe kerüljenek, amik nem csak kikapcsolnak, de el is gondolkoztatnak. Ezután már nem volt feltétel, hogy a regény happy enddel végződjön. Annak ellenére viszont, hogy a hatására és az általa kiváltott érzésekre ennyire emlékszem, maga a történet teljesen homályba veszett. Mintha nem is ez lett volna a lényeg. Csak nagy vonalakban emlékeztem a történésekre és inkább az apró momentumok maradtak meg. Például emlékeztem Jonas első emlékére, amit kapott, de arra nem, hogyan is működött ennek az átadása. Vagy tisztán meg maradt az is, hogy az elején minden fekete fehér volt és nekem ez olvasás közben fel se tűnt, mindaddig, míg Jonas meg nem látta az első színeket, de arra már nem emlékeztem milyen volt a társadalmi felépítés. Egyszóval értitek mire gondolok.

Az emberek gyengék. Az emberek önzők.
Ennek köszönhetően viszont nem nagyon tudom megmondani mennyit írtak át a film kedvéért. Azt tudom, hogy a vége kicsit már lett, valamint vannak jelenetek, amik a filmbe nem kerültek be, de az arányokat nem tudom megmondani. De azt tudom, hogy olyan nagy volumenű volt a könyv számomra, hogy a filmnek már eleve veszett ügye volt. Nem volt képes olyan mélységekbe lemenni, vagy annyira megérinteni, átadni azt az érzést, amit olvasás közben éreztem. Egyszerűen a lényeget nem tudta megtenni, azt amiért annyira szerettem a könyvet: nem váltott ki belőlem erős érzelmeket. 

Amikor az embereknek lehetőségük van választani...
De ne siessünk ennyire előre, nézzük a történetet:
A tizenkét éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő társadalmat a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik, egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát... - filmadatbázis

Rosszul választanak.
Az első benyomásom a filmről nagyon rossz volt, hála a pocsék első előzetesnek. Ez alapján az közönségnek mi jött le? Hogy egy újabb romantikus tinifilmet fognak látni egy kis disztopikus körítéssel, mert most az a menő. Na már most, a könyv messze nem ez a kategória. A második előzetesről már ne is beszéljünk, az meg lelövi az összes poént. Így már eleve rossz helyről startolt az adaptáció, de a film első perceiben sokat javított, mikor megláttam, hogy fekete-fehérben csinálták meg. Ez hatalmas plusz pont volt. A felvezetés is jól indult, megfelelően megkaptam az alap információkat, így nem lógott a történet a levegőben. Aztán szép lassan haladtunk előre a történetben és nekem egyre nagyobb hiányérzetem lett. aztán rájöttem mi a probléma. Én egy olyan kaliberű művet és élményt vártam, mint a könyv. Márpedig ez nem volt lehetséges. Mikor erre rájöttem és már nem voltak olyan nagy elvárásaim, kezdtem újra élvezni a filmet. Azonban az mégis lehetetlen, hogy ne adaptációként értékeljem, hanem mint filmet, mert nem tudom különválasztani a könyvtől. Nem tudom milyen lett volna ha nem olvasom előtte a könyvet, vagy akkor, ha közvetlenül előtte olvasom és az élmény még friss. Így hát ennek megfelelően is értékelem: nem volt rossz, sőt egészen jó adaptáció, ha a többit nézzük, de nem tudott kilépni a tucatfilm kategóriából. Középszerű volt, amit egyszer megnézel, még élvezel is, de aztán elfelejted még azt is, hogy miről szól. Pont azt a pluszt, a lényeget nem sikerült a készítőknek a filmbe átültetni, ami olyan nagyon emlékezetessé tette számomra a könyvet. 

Minden egyes alkalommal.
Aztán nézzük a színészeket. A főszereplő Jonast Brentson Thwaites alakította és úgy érzem ő is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ne jöjjenek át megfelelően az érzelmek. Nem akarom bántani, mert nem volt rossz, de nem tudott olyan széles érzelmi skálát bemutatni, mint amit a film megkívánt volna. Aztán ott voltak a nevesebb színészek is mint Merly Streep, Jeff Bridges, Katie Holmes és ide sorolhatom még Alexander Skarsgård is. Akik mind jól játszottak, de igazából nem is nagyon kellett mit bemutatniuk, vagy megerőltetniük magukat, - talán csak Jeff Bridgest kivéve, aki az előző emlékek őrét alakította - mert nem volt sok terük kibontakozni. Akit viszont kiemelnék, a fiatal Odeya Rush, aki meglepően jól játszotta Fionát. Mondjuk az elején neki se sok mindent kellett nyújtania, de a végén mikor már érzelmei voltak nagyon jól szerepelt. Csak így tovább. 

Aztán a végén beszéljünk egy kicsit a fogadtatásról. A kritikák nem rosszak a filmről, amivel gond van, hogy kevés. De most komolyan ti hallottatok egyáltalán a filmről reklámot? Én is csak teljesen véletlenül akadtam rá a hírre, hogy jön és sok ismerősöm nem is tudta, hogy egyáltalán miről van szó. Nem tudták összekapcsolni a könyvvel. Márpedig a reklám hiánya öreg hiba, de nem lenne olyan vészes. Ami viszont sokat rontott a dolgon, hogy nem nagyon lehet belőni, hogy ki volt a célközönség. Olyan érzésem volt a film nézése közben, hogy erről az alkotók se nagyon döntöttek. Mondjuk eleve a könyvet is nehéz bárhova besorolni: mindenhol gyerekirodalomként szerepel - a könyvtárban is a gyerekrészlegen lehet kikölcsönözni - holott a témája és az üzenete szerintem idősebbeknek szól.

Összességében kifejezetten nézhető film lett, adaptációként se rossz, de a könyvhöz hasonlítani se lehet. Ugyan a teljes hatást nem tudta átadni, de az üzenetnek bizonyos részei remekül lettek közvetítve. Arra azért kíváncsi lennék, hogy olyanoknak hogy tetszett, akik nem olvasták a könyvet. 

Eredeti cím: The Giver
Magyar cím: Az emlékek őre

Stílus: disztópia
Nemzet: amerikai
Megjelenés ideje: 2014
Rendező: Phillip Noyce
Főszereplők: Brenton Thwaites (Jonas), Jeff Bridges (Örökítő), Merly Streep (Őrző), Odey Rush (Fiona)

Előzetes: ERŐSEN SPOILERES! Csak saját felelősségre!
>

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése