In 3 pont Amanda Stevens Athenaeum fantasy krimi paranormális romantika romantikus Sírkertek királynője szellem

Amanda Stevens - Örök kísértés

Sírkertek királynője #1


A fiatal és titokzatos Amelia Gray sírkő-restaurátor, aki látja a halottak szellemét. Az élősködő kísértetek azonban soha nem tudhatják meg, hogy látja őket, hiszen akkor élete veszélybe kerülhet. A lány ezért elkerüli azokat az élőket, akiknek nyomában szeretteik nyughatatlan szellemei járnak. John Devlin detektívnek brutális gyilkosságok felderítésekor lesz szüksége Amelia segítségére, ám a férfit árnyékként követi elhunyt felesége és kislánya. A lány hiába küzd a férfi iránt érzett vonzalmával, miközben látja azt is, ahogy a kísértetek parazitaként szívják el a férfi életerejét. Azonban hiába igyekszik tartani a távolságot, a kettejük közti vonzalom elmossa a határokat e világ s a másvilág között. 
********

Még Halloween előtt kezdtem el olvasni ezt a könyvet, abban bízva, hogy valami kellemesen baljóslatú és borzongós könyvet kapok, de sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeim, így nem is fejeztem be csak pár nappal ezelőtt. 

Oak Grove-i temető

Alapjában véve pedig meg volt minden, hogy egy kellemes kikapcsolódást biztosítson számomra a könyv, mert az írónő kifejezetten tehetségesen használja a horror műfajára jellemző elemeket: jól teremt hangulatot, érzékletesek a leírásai, amik folyamatosan lehetővé teszik számunkra, olvasók számára, hogy úgy érezzük mi is a szereplőkkel együtt menekülünk a földalatti alagutakban, ráadásul ott van a hátborzongatónak nem mondható, de alapjaiban véve kellően borzongatós sztori. Bárcsak a karakterek megteremtésében is lenne ilyen tehetsége Amanda Stevensnek! Sajnos azonban ebben már nem jeleskedik az írónő.
"Idővel minden titok borzalmas teherré válik."
A legnagyobb problémám a főhősnő személyében gyökerezik, ugyanis szegény lehet ugyan gyönyörű, mint azt a fülszöveg segítőkészen előrevetíti, de hogy se nem titokzatos, se nem talpraesett, sőt kifejezetten butácska és egysíkú, ami sajnos hamar bebizonyosodott számomra. Ami meglehetősen rontja az olvasás élményét, mikor E/1-ben mindent az ő narrálásában ismerhetünk meg. Végtelenül befolyásolható és kifejezetten felszínes tudott lenni, ugyanakkor minden lében kanál természete még javíthatott is volna a helyzeten, de sajnos kombinálva a lassúságával a dolgok átlátásában kifejezetten zavarba ejtő tudott lenni. Senki nem mond neki semmit, még a saját szülei is hülyének tekintik és őt ez a legkisebb mértékben sem zavarja. Létezik ilyen ember?! Jó valószínűleg igen, de annyira távol áll tőlem a karaktere, hogy képtelen voltam azonosulni vele olvasás közben. Aztán ugye ott van még a főhősünk Devlin, aki meg az ég világon semmit nem volt képes kiváltani belőlem. 

Aztán ott a történet és a világ kidolgozása. Alapjáraton mind a kettő rendben volt, bár néhány ellentmondásnak köszönhetően végig olyan érésem volt, mintha egy képre akarnék exponálni, de egyszerűen képtelen lennék megtalálni azt a pontot ahol élesen látszik a kép. Néha úgy éreztem meg van, aztán az írónő egy mondata miatt mintha újra elcsúszott volna. Még most sem értem például, hogy azért mert látja Amelia a szellemeket, miért ne lehetnének normális emberi kapcsolatai? Nincs mindenkire szellem akaszkodva, szóval nem érettem a problémát. Ráadásul sokáig az sem volt világos, hogy akkor akire a szellemek ráakaszkodtak, azokkal végig ott vannak csak napközben nem látszanak, vagy csak alkonyat után? Itt van két idézet példának erre:

"Apropó, kísértetek: Devlin ezúttal egyedül volt. Ami nem csoda, hiszen a nap magasan a láthatár fölött járt már: a földöntúli kísérői valószínűleg eltűntek a ködfátyol mögött, és most a szürkületet várják, hogy egy köztes időben és köztes helyen újra felbukkanhassanak."

"Mert akár látszott, akár nem, a kísértetek mindig Devlinnel voltak, amitől Devlin számomra a legveszélyesebb férfi lett Charlestonban."

Akkor most mit akar közölni? Végül arra jutottam, hogy végig ott vannak, de Amelia csak szürkület után képes látni őket. Az se volt világos, hogy ő miért van olyan nagy veszélyben csak azért mert látja a szellemeket. Nem érzelmek kötik őket az áldozatukhoz? Mint Devlin esetében a bűntudat? Akkor meg rá nem tudnak csak úgy ráakaszkodni, nem? Ha pedig nem ez a helyzet, akkor ezt miért nem lehet normálisan elmagyarázni? Mindegy, haladjunk tovább. A nyomozás, valamint a bűntények tetszettek, az egész temetői restaurátor ötlet nagyon egyedi lett, de néhány magyarázatnál, amikor azt próbálta nekem beadni az írónő, hogy Amelia márpedig fontos a bűntény megoldásában, teljesen erőltetettnek és belemagyarázottnak tűnt. Persze a végkifejletet tudva valóban szükség volt a jelenlétére, de a nyomozásba nem tudta élethűen bevonni őt az írónő. 
"Én az ablak mögött álltam, remegve. 
Félreérthetetlen volt a szándéka.
Tudta, hogy ott vagyok.
Tudta, hogy látom őt.
És világossá is tette, tudja."
Összességében jó nagy csalódás volt a könyv, a rengeteg pozitív kritika után én nem egy ennyire átlagos regényre számítottam, de ennek ellenére elkezdem majd a 2. részt is, igaz kisebb elvárásokkal, mert a szálak csavarásában viszont ügyes volt az írónő, így a lezáratlan események megoldására kíváncsi vagyok. Ajánlani...igazából ajánlom a könyvet, mert annak ellenére, hogy én nem szerettem, úgy tűnik, hogy a legtöbb embernek tetszik és én már megint a kisebbséget népesítem, ráadásul nem rossz könyv ez, csak teljesen átlagos.



3/5

Forrás
Borító: 5/5 - a képeken még csak nem is látszik milyen gyönyörű a borítása és a lapok is abba a bizonyos simogatós fajtába tartoznak.
Történet: 4/5
Karakterek: 2/5
Kedvenc karakter: -


Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 366.o.
Fordító: Szlovacsek Ilona
Műfaj: paranormális romantika, krimi
Eredeti címe: The Restorer
Goodreadses átlag: 3.97
Molyos átlag: 87%

Trailer:


>

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése