In 5 pont Az Archívum fantasy Főnix Könyvműhely romantikus szellem Victoria Schwab YA

Victoria Schwab - Felszabadulás

Az Archívum #2


Mackenzie Bishop, az Őrzők egyike, akinek feladata, hogy megakadályozza az erőszakos Történeteket kijutását az Archívumból, nemrég kis híján maga is egy Történet keze között lelte halálát. Most pedig, amikor az új iskolában új tanév kezdődik, Mackenzie igyekszik új életet is kezdeni – és maga mögött hagyni a nyáron történteket. A továbblépés azonban nem könnyű – különösen akkor nem, ha az ember álmát a történtek és a Történetek kísértik. A múlt persze múlt és már nem okozhat több fájdalmat, amikor azonban egy rémálom Mackenzie ébren töltött perceiben is újra és újra felbukkant, az Őrző kénytelen eltűnődni azon, vajon tényleg annyira biztonságban van-e, mint gondolja.
Mindeközben emberek tűnnek el nyom nélkül, és látszólag az egyetlen közös bennük Mackenzie – aki ugyan biztos benne, hogy az Archívum többet tud, mint amennyit elárul, mielőtt azonban ezt bebizonyíthatná, ő maga válik az első számú gyanúsítottá. És ha Mac nem találja meg az igazi bűnöst, akkor mindent elveszíthet: nem csupán az Archívummal való kapcsolatát, hanem az emlékeit is – sőt, akár még az életét is. Vajon képes lesz-e Mackenzie kibogozni ezt a rejtélyt, mielőtt ő maga is végleg fennakadna az őrült történések hálójában?

********

Az első rész után óriási lelkesedéssel és nem kis elvárásokkal vágtam bele a folytatásba, így viszont elég nagy volt az esély a pofára esésnek, de szerencsére ezt ezúttal sikerült megúsznom. Habár azt se tudom mondani, hogy maradéktalanul elégedett lennék a folytatás alakulásával. De menjünk szép sorjában, majd erre is kitérek később.
"Az, hogy volt valamim és elveszítettem, sokkal kegyetlenebb, mintha soha nem lett volna semmim."
Már az előző részben ecseteltem, hogy mennyire eszméletlenül magával ragadó hangulatot és háttértörténetet sikerült megalkotnia az írónőnek, ami csak tovább tágult és vált egyre élőbbé ebben a részben. De még az előző részben főleg a cselekmény és a világ bemutatása állt a középpontban, addig itt Macre helyeződött a hangsúly. Nagyon sok mindenen kellett keresztülmennie és természetesen ezt nagyon nehéz számára megemészteni, főleg, hogy nem oszthatja meg senkivel pontosan miről is van szó. Kiemelném, hogy mennyire örülök ennek a húzásnak, mivel a legtöbb könyvből ez a szakasz kimarad, mintha a főszereplő olyan erős lenne, hogy vele ilyen nem történhet meg, vagy egyszerűen továbbsiklik a történet mintha nem is történt volna semmi traumatikus a főszereplővel. Persze említés szintjén még előkerül, de ezt a szakaszt mindig átugorjuk a hasonló könyvekben. Itt viszont nagyon élethűen lett ábrázolva, mindezt pedig úgy, hogy egyáltalán nem lett emiatt a cselekmény háttérbe szorítva. Pontosan meg tudta találni az írónő azt a keskeny ösvényt, amin végigmanőverezve megfelelő mélységű, de ugyanakkor akciókban és izgalmakban is bővelkedő regényt kaptunk a kezünkbe. Remekül ábrázolta az írónő a fiatal lány lelki küzdelmét, ahogy próbálja egyedül feldolgozni a traumát, miközben egyre mélyebbre süllyed lelkileg, míg kifelé próbálja mindezt palástolni.
"A bizalom olyan, mint a hit: az emberek hívőkké válhatnak tőle, de minden alkalommal, amikor elvész, egyre nehezebb lesz visszanyerni."
Roland - az írónő inspirációja
A trauma mély nyomott hagyott benne, ennek hála pedig kénytelen volt fejlődni, másképp látni a világot. Már az első részben sem éreztem Macet naivnak, vagy éppen ostobának - ez az egyik kedvencem a sorozatban - de így a 2. rész vége után visszatekintve tényleg naivnak tűnik. Ezt elérni pedig nem kis tehetség kell, hogy az olvasó is csak utólag jöjjön rá a karakterfejlődésre. Aztán ott van ugye az iskola téma is, amitől őszintén bevallva, rettegtem. Általánosságban elmondhatom, hogy már elegem van a YA könyvek "iskola-témájáról", mert mindig ugyan azokat a problémákat és klisé hegyeket kapom a pakkban. Itt szerencsére erről szó sem volt. Egyáltalán nem foglalkozott az iskola témával ilyen szinten az írónő, leginkább csak egy eszköz volt Mac normalitás utáni vágyának a szemléltetéséhez. Az apró, de mégis gyönyörű romantikus szál pedig igazán megédesíti az amúgy borús hangulatú könyvet, de szerencsére nem ez a fő szál, nem egy romantikus könyvről van szó. Mindenesetre Wesleyt imádom, annyira cuki volt.
"– Ijesztő tud lenni, ha valaki fontossá válik számunkra. Tudom én, Mac. Különösen akkor ijesztő, ha korábban már elveszítettünk valakit. Könnyű azt gondolni, hogy nem éri meg. Könnyű azt hinni, hogy az élet kevésbé lesz fájdalmas, ha nem törődünk másokkal. De nem élet az élet, ha nem törődünk senkivel."

Ami viszont nem tetszett, az a rejtély mibenléte, pontosabban kibenléte. Nem örültem mikor megjelent, de az is igaz, hogy így lehetősége lett Macnek mindent szépen lezárnia. Na igen, most gondolom ebből sok mindent értettetek, de nem akarom lelőni a poént, ezért ezt nem is fejte ki bővebben - de megemlíteni meg meg akartam, hogy tudjátok miért volt a dilemmám - ha meg elolvassátok, akkor meg tudni fogjátok miről beszélek.

Összességében tehát egy újabb remek könyvet olvashattam Victoria Schwabtól, ennek ellenére nem volt könnyű dolgom a pontozásnál. Sokáig gondolkoztam, hogy hány pontot is adjak erre a részre, mert úgy érzem, hogy nem érte el az első rész színvonalát, de ennek ellenére még így is nagyon szerettem újra ebbe a baljóslatú világba csöppenni Mac oldalán. Végül úgy döntöttem, hogy hála a mai engedékenységemnek, megérdemli az 5 pontot. 


5/5

Victoria Schwab
Borító: 3/5
Történet: 5/5
Karakterek: 5/5
Kedvenc karakter: Wesley, Roland, Mac


Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 296.o.
Fordító: Hudácskó Brigitta
Műfaj: ifjúsági (YA), fantasy
Eredeti címe: The Unbound
Goodreads-es átlag: 4.40
Molyos átlag: 90%

Plusz:
Elvileg egy trilógiáról van szó, de a 3. rész megjelenéséről nincs hír, és az írónő is azt nyilatkozta, hogy még nem tudja milyen formában akarja befejezni a sorozatot, mert elvileg ez lett volna az utolsó rész. Így ennek megfelelően olyan lezárása van, amit szerintem lehet a végnek is tekinteni, ugyanakkor hagy nyitva szálakat a folytatáshoz. Én örülök a következő résznek, mert nem érzem erőltetettnek vagy éppen marketingfogásnak az új rész lehetőségét. 



>

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése