In 4 pont démon Démon-ciklus fantasy horror Könyvmolyképző Peter V. Brett

Peter V. Brett - A Rovásember

Démon-ciklus #1

Ahogy napnyugta után beköszönt a sötétség, megjelennek a magványok: természetfeletti erővel bíró démonok, akik izzó gyűlöletet táplálnak az emberiség iránt. Évszázadokon át uralták az éjszakát és az emberekre vadásztak, akik mágikus rovások mögött kerestek menedéket. E hatalommal bíró jelek eredete elveszett a legendákban, védőerejük pedig rémisztően törékeny. Mindez nem volt mindig így. Egykor a nők és férfiak egyenrangú ellenfelei voltak a magványoknak, de azok az idők már elmúltak. A démonok éjről éjre erősödnek, míg az emberek csoportjai egyre csak fogyatkoznak a kíméletlen öldöklésben. Most, hogy a jövőbe vetett remény múlóban van, három fiatal, akik túlélték a démonok vérengzését, megpróbálják véghezvinni a lehetetlent. Elhagyják a rovások hanyatló védelmét, hogy egy elkeseredett küldetésben tegyenek kockára mindent a múlt rejtélyeinek felkutatásáért. Együtt szállnak szembe az éjszakával.
**************

"– Egy hatalmas világ vár azokra, akik szembe mernek nézni a sötéttel."
Egy hihetetlenül nyomasztó, véres, nagyon jól átgondolt és bemutatott világot ismerhettem meg ebben a könyvben, ami szép lassan rabul ejtett, még már számomra se volt menekvés a magúroktól. Egy olyan komor világba csöppenhettem olvasás közben, ahol minden este a földből előbújnak a démonok, azaz magúrok, akik mindenkit megölnek, aki csak a szemük elé kerül. Emberfeletti erővel, sérthetetlen páncéllal és csillapíthatatlan éhséggel rendelkeznek ezek a lények, akik egyedül a Naptól félnek. Egyetlen védekezésük az embereknek a védőrovások, amik még őseiktől maradtak rájuk, melynek köszönhetően elbújhatnak napkeltéig a házaikban. De persze ha az a rovás valami módon megsérül (ami elég sűrűn megtörténik), akkor nem sok esély marad túlélni az éjszakát.

A történet 3 szálon fut, - Arlen, Leesha és Rojer narrációjával - ami nagyban hozzájárul, hogy kinyíljon előttünk ez a démonokkal teli világ. Kezdetben mind a 3 szál narrátora gyerek volt még, ami remek eszközt biztosított az írónak, mert sokkal drámaibban, sokkolóbban vagy éppen megrendítőbben lehetett bemutatni ezt a félelmetes világot, és az ezáltal előtérbe került emberi gyarlóságot, idiotizmust, kapzsiságot és kegyetlenséget egy gyermek szemén keresztül, aki még bízik a felnőttekben. Kezdetben még a gyermeki naivitás biztonságában éltek, amikor az apjuk a tökéletes példakép, a család a teljes biztonság, vagy a közösség által kitűzött cél a boldogság, de persze nem kellett sokat várni, hogy ebből fájdalmasan kiszakadjanak és rájöjjenek, hogy nem így működik az élet, fel kell nőniük. A legkidolgozottabb és legárnyaltabb személyiséget egyértelműen Arlen kapta, akit hamar megszerettem, és nagyon nagy örömmel figyeltem a karakterfejlődését. Leesha is hamar a szívemhez nőtt, bár elég mérges vagyok az íróra, amiért így bánt ezzel a karakterével, de erre később kitérek bővebben is, mert van mit beszélni róla. A legkevesebb szerepet Rojer kapta, amit kicsit sajnálok, mert így nem ismerhettem meg eléggé ahhoz, hogy véleményt mondhassak róla. A többi karakter leginkább csak eszköz volt a 3 főszereplő fejlődéséhez és előrehaladásához, így nem is igazán kaptak árnyalt személyiséget.
"Minden gyermek életében eljön a nap, amikor rájön, hogy a felnőttek ugyanúgy lehetnek gyengék és tévedhetnek, mint mindenki más. Ezen a napon felnőtté válsz, akár tetszik akár nem."
Nézzük is a stílusát a könyvnek, mert anélkül az összes jó ötlet mehetne a süllyesztőbe. De szerencsére erre nem került sor, mert remekül operált az író a megszokott fantasy elemekkel és a saját ötleteivel, hogy egy igazán élvezetes és izgalmas sztorit kaphasson az olvasó, miközben mindenre fordított elég időt, hogy kellőképpen megérthessük mind a szereplőket és motivációikat, mind a világot. Tetszett még, ahogy bemutatta az író a különbségeket az elzárt kis falvak - ahol az egyetlen kapocs a külvilággal az átutazó Fullajtárok, akik a kereskedést és a kapcsolattartást biztosítják a falvak és a Szabad Városok között - és a Szabad Városok között, ahol az elit irányít mindent, hogy mennyire mások az értékek, mennyire más társadalom jön létre. Kiemelném még pluszba pozitívumként, hogy nagyon tetszett a konklúzió, amit levontak a szereplők a könyv során, hogy az emberiség legnagyobb ellenségei nem a démonok, amik minden este előjönnek a Magból, hanem a félelem, ami ráveszi őket, hogy csöndben, a félelemtől remegve, a rovásaik mögött elrejtőzve, visszavágás nélkül tűrjenek. A félelem, ami meggyőzte őket arról, hogy nincs esélyük harcolni.

Éji Táncos
Szóval ez egy kedvenc könyv...lehetett volna. Miért nem lett mégis az? 
  • Nem volt meg a szikra, valami végig hiányzott, ami teljes egészében magával rántott volna. 
  • Amit igazán nehezményeztem, főleg női olvasóként, hogy az író képtelen volt egy sablonoktól mentes, hiteles női karaktert megalkotni. Ráadásul olyan szinten beskatulyázta őket, még Leeshát is, ami helyenként idegesített, holott egyébként meg voltak helyzetek, mikor érthető volt. (Még is csak rohamosan fogyatkozik az emberiség, szóval gyereket mindenképp szülni kell) Továbbá Leesha reakciója az erőszakra, nevetséges volt, főleg, hogy addig a pontig az egész gyerekvállalás és szüzességi téma milyen fontos volt számára. Aztán meg mindezt elfelejti pár óra alatt és mégis ki az aki így reagál egy ismeretlenre, miután ez történt vele?! Végig azon gondolkoztam olvasás közben, hogy szegény Peter V. Brettet biztos nagyon átcseszte egy nő.
  • Tudom hogy bevezető regény, de én valahogy több történést vártam volna 600 oldalon a démonok körül. Néha volt, hogy leült a sztori.
  • A történetben sajnos bele lett csempészve a szerelmi szál is, ami a lehető leghiteltelenebb és laposabb lett, amit csak ki lehetett találni. Semmi szükség nem volt rá.
  • Sajnáltam, hogy a szereplők tanulóéveit egyszerűen átugrotta, én például nagyon szívesen olvastam volna, hogyan utazott Arlen, vagy hogyan született meg végül az a személyisége Rovásembernek, akivel a végén találkozhattunk.
"Bár lehetséges volna, hogy visszamenjünk az időben, és úgy hozzunk meg döntéseket, hogy közben tudjuk a kimenetelüket."
Összességében ez egy nagyon erős kezdőkötet volt, amiben rengeteg potenciál rejtőzik és én jól szórakoztam olvasás közben, amiért bátran ajánlom a fantasy rajongóinak, ugyanakkor azokat a hibáit, amiket felsoroltam, remélem a későbbiekben orvosol majd az író. Az elejtett utalásokból, valamint a könyv végén lévő beleolvasóból a 2. részbe úgy sejtem, hogy még érnek majd meglepetések a történet folyamán és biztos vagyok benne, hogy nem fogok unatkozni, hisz a főszereplők motivációinak hála, egész biztos megváltoztatják majd az addig megszokott életet. 



4/5

német borító
Borító: 4/5 
Történet: 5/5
Karakterek: 4/5 - remélem a gyengébbik nem terén is fejlődni fog az író.
Kedvenc karakter: Arlen

Kiadó: Könyvmolyképző (Hard Selection)
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 602.o.
Fordító: Zelei Róbert
Műfaj: fantasy
Eredeti címe: The Painted Man/The Warded Man (mind a két címmel megjelent)
Goodreads-es átlag: 4.26
Molyos átlag: 94%
Könyvtári példány
Képek a Pinterestről származnak.
A sorozat részei megtekinthetőek a könyvek fül alatt. 





>

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése