In 5* pont angyal fantasy Könyvmolyképző locust Penryn & the End of Days poszt-apokaliptikus romantikus Susan Ee YA

"Egy új nap virrad a túlélők világában" (Susan Ee)

Angelfall #2


A nagysikerű akció-fantasy, az Angelfall folytatásában az angyalok dúlásának túlélői igyekeznek összefogni mindazt, ami megmaradt a régi világból. Mikor egy csapatnyi ember foglyul ejti Penryn húgát, Paige-et, azt gondolván, hogy egy szörnyeteg, a dolog elfajul és vérfürdőbe torkollik.
Paige eltűnik. Az emberek halálra rémülnek. Anya szíve majd megszakad.
Penryn fel-alá autózik San Franciscóban, a húgát keresve. De miért olyan üresek az utcák? Hová tűntek az emberek? Kutatás közben belebotlik az angyalok titkos tervébe, kezdi megérteni, hogy mi mozgatja őket, és teljes szörnyűségükben felsejlenek előtte rettenetes szándékaik.
Rafi eközben a szárnyait igyekszik visszaszerezni. Azok nélkül nem térhet vissza az angyalok közé, nem foglalhatja el az őt megillető helyét az élükön. Ha aközött kell választania, hogy visszaszerzi a szárnyait vagy megmenti Penryn életét, vajon hogy fog dönteni?
*****************

A World After-t már elolvastam angolul a magyar megjelenés előtt és kivételesen kritikát is írtam már róla. Így a megszokott módon nem fogom elismételni még egyszer ugyan azt, hisz legfeljebb a fordításról tudnék beszélni, mint újdonság. Ehelyett idézeteket hozok nektek a könyvből egy kis kedvcsináló gyanánt. (Értelemszerűen enyhe spoilert tartalmazhat.)

A történet ott folytatódik, ahol az első rész az írónő szadista oldaláról árulkodó módon véget ért...

"Mindenki azt hiszi, hogy meghaltam."

Ebben a poszt-apokaliptikus világban minden érték megváltozott és az egyetlen cél a túlélés...


"Most egy olyan világban élünk, ahol ezek a Borostyán liga egyetemein diplomázott szuperalfák a rácsok mögött összekerülnek az utca iskoláját kijárt bandatagokkal, mint például Mr. Tetkó, és azon vitatkoznak, hogy kinek van joga rágyújtani. Isten hozott a túlélők világában."


"Meglehetősen biztos vagyok benne, hogy Rafi mellett Zuckerberget láttam gödröt ásni a latrinának pár nappal ezelőtt az Ellenállás táborában. Úgy tűnik, a túlélők világában több milliárd dollár sem biztosít kivételes bánásmódot."

"A paranoia időnként tényleg életmentő lehet."

Penryn továbbra is az az erős, talpraesett és szerethető főhősnő, akit megismerhettünk az első részben...

"A testbeszéd árulkodik az emberről, a világban kivívott pozíciójáról, és nekem nagyon nem hiányzik, hogy sebezhetőnek tűnjek."

...akinek meglehetősen hiányzik Rafi, Hogy lehet így hívni a magyar fordításban?! na meg az olvasónak is...

"Önkéntelenül is felpillantok a felhős égre, hátha észreveszek egy angyalt, denevérszárnyakkal, és furcsa humorérzékkel."

...ugyanakkor a felszín alatt ő is sebezhető és vágyik a biztonságra, ahol már nem kell erősnek lennie.

„… nem az a fajta lány vagyok, aki elrabolt királykisasszonyként, passzívan várja, hogy megérkezzen a herceg, és megmentse. Ennek ellenére iszonyú király volna, ha Rafi egyszer csak befutna, hogy magával ragadjon az égbe” 


Rafi pedig szívesen teljesítené is, ha Penryn nem nehezítené meg számára annyira...

"- Ne szólj egy szót sem! Ahogy kinyitod a szád, egyből tönkretennéd a kedvenc fantáziám, amiben kimentek egy ártatlan lánykát a veszedelemből."


...mert nem akarja még egyszer átélni, mikor azt hitte meghalt.

"– Azt hittem, hogy elveszítettelek.
Elveszített? Engem?
A tüzet bámulom.
– Én is azt hittem, hogy elveszítettelek. – Suttogom, alig hallhatóan."

 De egyébként sincs könnyű dolga a denevérszárnyú Rafinak, hisz...

„… az emberek jobban kedvelik az angyal kinézetű rosszfiút, mint a jófiút, aki úgy néz ki, mint az ördög.”

Ugyanakkor imádom, hogy nem a szerelmi szál a főszál a könyvben, az csak kissé ellensúlyozza a pusztítást...

"A halál nem túl nagy fenyegetés egy igazi harcosnak. De foszd meg az emberi asszonyától, gyerekétől, a barátaitól, a kardjától… ez az igazi büntetés."

 Penryn családja végre együtt, bár ennek nem mindenki örül annyira...

"Üdv a szörnyszülöttek cirkuszában!"

...azonban...

"...még a szörnyszülöttek is érezhetnek fájdalmat."

Napi bölcsességet is kapunk a könyvtől a könyv szarkasztikus beszólásait nagyon szerettem...

"Ahogy nézem, nem sok tenger lehet a mennyben."


Megismerkedhetünk Tündérmackóval és Du-Dam is hozza a szokásos formáját...

"– Szép kard – mondja Du-Dam, túlságosan is közömbös hangon. Megszólal a vészcsengő a fejemben.(...)
– Neve is van? – kérdi.
– Kinek?
– Hát a kardodnak – mondja, olyan hangsúllyal, mintha valami igazán triviális dolgot magyarázna.
(..)
– Elnevezhetem én a kardodat?
– Nem. – Kirángatok a ruhák közül egy farmert, ami jó lehet rám, és egy fél pár zoknit.
– Miért nem?
– Mert már van neki neve. – Tovább túrom a kupacot, keresem a zokni párját.
– És mi az?
– Tündérmackó.
Du-Dam mosolygós arca hirtelen elkomorodik.
– Bármely gyűjteménynek díszére válna ez a brutális kard, ami emberek gyilkolására és feldarabolására szolgál, és különleges módon, úgy tervezték meg, hogy a legrettenthetetlenebb ellenségeid térdre hulljanak, az asszonyaik pedig jajveszékelésbe kezdjenek már a látványától is, te pedig képes vagy úgy hívni, hogy… Tündérmackó???
– Aha. Jó kis név, mi?"

A vége még sok kérdést nyitva hagy, így alig várom már a záró kötetet, de addig is...

"Egy új nap virrad a túlélők világában."



>

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése