In Top Ten Tuesday

Top Ten Tuesday - 10 könyv, ami csalódást okozott

Bármennyire is szeretném hangoztatni, hogy előítéletek és elvárások nélkül olvasok, ezt szinte lehetetlen megvalósítanom. Persze volt már rá példa, mikor bementem a könyvtárba és csak találomra lekaptam egy könyvet a polcról és meg kell mondjam megvan a varázsa. Bár a kockázata is. De még ez se teljesen igaz, hisz tudtam a műfaját - elvégre aszerint vannak rendezve - és láttam a borítóját is. Márpedig csak ezeket tudva is lesznek bizonyos elvárásaim a könyvvel kapcsolatban. Arról már ne is beszéljünk, mikor a várólistámról/magánkönyvtáramból olvasok - ami valljuk be sokkal gyakrabban előfordul - hisz ekkor tudom mi a fülszövege, milyen a borítója, mi a műfaja, esetleg még az írótól is olvastam már, sőt kritikákkal is szembefutottam. Szóval kialakult bennem egy kép róla még olvasás előtt, ami aztán vagy bejön, vagy nem. Nem mindig rossz az sem, mikor nem úgy alakul, ahogy elképzeltem, sőt, de a következőkben pont ennek az ellenkezőjére hozok példákat. Vagyis jöjjön 10 könyv, ami csalódást okozott - különböző okok miatt. És esetleg segítség lehet, hogy ne essetek az én hibámba és nektek pozitív csalódást okozzanak a következő regények.

Azon már annyira nem szoktam meglepődni, mikor a véleményem nem teljesen egyezik a többséggel, de ezt a könyvet nagyon vártam már Zsina miatt, mivel ő sokat áradozott róla annak idején. Ezzel szemben a könyv 2/3-át untam és idegesített is, így nem azt a színvonalat és élményt kaptam, mint amire számítottam. Az a bizonyos eset, mikor túl magasak voltak az elvárásaim. 


Tipikus esete, mikor egyszerűen nem értem mit esznek egy könyvön annyian a saját élményeim alapján.
És ilyenkor jövök rá mindig újra és újra, hogy mennyire különbözőek is vagyunk. 


Ritka, mint a fehér holló, de nekem jobban tetszett a film. Azt láttam először, így nekem az az igazi sztori, sőt jobban is tetszett úgy, hiába a filmen változtattak. Plusz ez volt az első könyvem Neil Gaimantól és azóta is tart a se veled, se nélküled kapcsolatom vele. Könyvenként változik, hogy éppen szeretem-e, vagy sem.


 Jóval gyengébb lett ez a rész, mint az előzőek, nem volt katarzis/csúcspont, jók voltak az ötletek, de valahogy mind elúszott és nem váltotta ki belőlem a várt hatást és a lezárás is elkapkodott és csalódást okozó lett. Kár ezért a sorozatzárásért.


Többiek: Tetszeni fog, olyan mint az Anita Blake sorozat!
Én: Egyáltalán nem olyan! 
Nem rossz ez a sorozat, csak jót tenne neki, ha nem hasonlítanák a fentebb leírt módon, mert így kissé magas elvárásoknak - önmagához képest - kéne megfelelnie, amihez nem elég "érett".


Halloween miatt kezdtem el olvasni annak idején, és valami baljóslatú-borzongós élményt vártam, de nem azt kaptam. Azt tanácsolom, hogy ne ilyen indíttatásból álljatok neki, és akkor tetszeni fog. Ha viszont olyan könyvet akartok, akkor keressetek tovább!


Jó pár éve volt már, hogy olvastam a Garaboncot, de arra emlékszem, hogy imádtam. A Zsarát viszont alapjában véve is csak középszerű volt, nem hogy még a Garabonc szintjéhez képest. Olyan volt, mintha nem is ugyan az a szerző írta volna. 


Unalmas. Időhúzás. Töltelékkönyv. Nyavalygás és ráadásul még buta is. Még szerencse, hogy a következő rész hozza az elvárt színvonalat.


Huh, azt se tudom hol kezdjem...
itt minden le van írva, bár kicsit talán nyersen fogalmaztam: KRITIKA
Majd megpróbálkozok a Gombnyomásra sorozatával is, hátha az írónő sokat fejlődött azóta.


Nagyon szeretem a sportolós-romantikus-erotikus könyveket, így érteleszerűen ez a regény is izgatta a fantáziám, de végül nem nyújtott túl sokat. Annyival jobbra és élvezetesebbre számítottam, hogy elég nagy pofára esés volt a vége.
KRITIKA


Nektek melyik könyv okozott kellemetlen meglepetést?

U.i.: Nem tudom, hogy az elkövetkező hetekben milyen rendszerességgel fog megjelenni a rovat, mert kezdődik a vizsgaidőszakom és nem nagyon lesz időm élni se, főleg az elején. 

 
>

Related Articles

4 megjegyzés:

  1. Az első két könyvvel én is tökéletesen egyetértek (bár őket már kibeszéltük. xD). Kezdem úgy érezni, hogy a NA műfaj nem nekem való, mert akármennyire imádják mások, nekem mindig csalódást okoz. Az Opállal ugyanez, mert bár erre még nem vettem rá magam, de az első könyv nagyon nem jött be, míg a második még mindig nem okozott katarzist, mégha tetszett is. Néha rácsodálkozok, hogy mit esznek mások ezen a sorozaton...(Daemonön kívül. :D) A Csillagpor pedig szintén átlagos volt, egyszerűen nem bírtam megkedvelni Gaiman stílusát. De ettől függetlenül még tervezek mást is olvasni tőle, csak azt nem tudom, hogy mit. :D

    VálaszTörlés
  2. Én nem is tudom, miért erőltetem annyira az NA műfajt, mikor nem is volt még vele olyan igazi letaglózó élményem, hogy ennyire ragaszkodjak hozzá:) Úgy tűnik, csak hülyeség xD
    A Lux sorozatot pedig én az elején szerettem - bár igen, főleg Daemon miatt - de az Opál nagyon gyenge lett. Bár az Origin utána meg egész jó. Mindegy már kíváncsi vagyok a végére:)
    Gaimannal pedig én is így vagyok. Annyira jó történetei és ötletei vannak, de a stílusa annyira egyedi és különc, hogy néha nem tudok vele mit kezdeni. Ezért tényleg van olyan ami tetszik - Szerencsére a tej - van ami nem - Sosehol - és van ami meg elmegy - Csillagpor. De nem adom fel, mert az biztos, hogy fantáziája az nagyon van:)

    VálaszTörlés
  3. És még azt hittem, velem van a baj, hogy nem bírok haladni az Opállal. Meg az Első sírhanttal. Bár én Anita Blake-et se olvastam (csak az első rész kb felét, de a patkányos résznél azt mondtam, hogy köszöntem szépen.). Az Opálnak tényleg nagyon töltelék szaga van, az Első sírhant pedig olyan, mint egy stand up comedy show, ahol a poénok közé be van hajigálva néhány hulla, szellem, meg egy szexi rejtélyes pasi.
    Gaimant viszont nagyon imádom. :D Pedig én is előbb láttam a filmet. Bár az a helyzet, hogy nekem a novellái jobban tetszenek, mint mondjuk a Csillagpor.

    VálaszTörlés
  4. Akkor majd bepróbálkozok én is a novelláival:) Az Első sírhantnál pedig sok poén még csak át se jött... Anita Blaket pedig elég sokan nem szeretik, de nekem igazi guilty pleasure.

    VálaszTörlés