In 5 pont Éjjeljárók fantasy férfi nézőpont Főnix Könyvműhely J. R. Johansson látó thriller YA

J. R. Johansson - Paranoia

Éjjeljárók #2

Parker Chipp – az események utóhatásaként, amelyek csaknem végeztek vele – igyekszik egyre jobban megbirkózni Álomlátóként élt életével. A jelek szerint működik is a dolog… egészen addig, amíg egy reggel a börtönben tér magához kínzó másnapossággal, és tizenkét órányi kiesett idővel. A Sötétség valahogy átvette felette az irányítást, és Parkernek fogalma sincs, hogyan fékezhetné meg.
Valószínűtlen és váratlan szövetségesre lel Jack, a rejtélyes motoros dzsekis srác személyében, aki felajánlja Parkernek, hogy segít mesteri szintre fejleszteni Álomlátó képességeit. Ám miközben Parker gyakorol és fejlődik, a benne rejtőző Sötétség is egyre erősebbé válik, egészen odáig, hogy átveszi Parker teste felett az uralmat, és minden tőle telhetőt elkövet, hogy tönkretegye az életét.
Amikor Jack felfedi előtte, hogy léteznek másfajta Éjjeljárók is, az úgynevezett Orzók, Parker töprengeni kezd, hogy vajon az Oakville-ben zajló különös dolgok nem többek-e puszta véletlen egybeesésnél. Végtére is, a helybéliek nem csupán alvajáróként viselkednek, annál jóval többről van szó. Kiürítik a takarékbetét-számláikat, anélkül, hogy emlékeznének rá, a város különös részein kóborolnak, eltünedeznek, sőt: akár még gyilkolnak is – mindezt álmukban. Ha Parker ki akarja deríteni, mi folyik itt, és szeretne még bármi reményt arra, hogy viszontláthassa az apját, szembe kell szállnia Jackkel, és a saját életét is kockára kell tennie… Mert minél többet tud meg ezekről a másféle Éjjeljárókról, annál bizonyosabbá válik számára, hogy itt már nem csak az ő élete a tét.
***************

„Fura dolgok zajlottak mostanság Oakville-ben, és ezúttal teljesen – na jó, legalábbis meglehetősen – biztos voltam benne, hogy nem én vagyok a ludas.”

Nagyon vártam már az Álmatlanság folytatását, mert annak idején teljesen levett a lábamról ez a misztikus és sötét alaphangulatú világ. Csak reménykedni tudtam benne, hogy tartani fogja az első rész által felállított szintet, de szerencsére még meg is ugrotta azt. Én pedig maradéktalanul élvezhettem az álmok birodalmát. Azonnal magával ragadott a regény és az első oldalaktól kezdve újra átélhettem az Álmatlanságban már megismert borzongós és titokzatos alaphangulatot, ami a bizalmatlanság érzésével volt néhol átitatva. Én pedig élveztem ennek minden egyes percét.

Lényegesebb szerepet kaptak a külső történések, mozgalmasabb és akciódúsabb volt, mint az elődje, de az első részben megszeretett belső vívódás se maradhatott el. Igaz ezúttal ténylegesen is alakot öltött Parker sötét oldala, ami tovább fokozta a hátborzongató érzést. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem mindig kiráz a hideg ha valaki a semmihez - legalábbis az én érzékeim alapján - beszél.  Amit mellesleg én nagyon élveztem olvasni. Ennek megalkotására és bemutatására pedig sokat kölcsönzött az írónő a skizofrénia tüneteiből - igaz itt misztikus felhangot kapott a dolog - és nagyon részletgazdagon mutatta be a szerző Parker gondolatait, vívódásait és minden egyes lelki rezdülését, ami miatt hiába lenne szürreális és őrült elhinni, azt ami történik, mégis úgy érzetem, hogy valós. Érdekes volt Parker fejében barangolni és átélni a saját magával szembeni bizalmatlanságát, a tehetetlenségét, hogy nem tudja irányítani a másik énjét, nagyon jól adta vissza az írónő az érzést, mikor már a saját tetteiben sem bízhat meg az ember. De ami igazán meglepetést okozott, hogy miután Sötétség ténylegesen alakot öltött és személyiséget kapott, valahogy, valamikor a történet folyamán sikerült megkedvelnem. Holott egy erkölcsöket és morált nem ismerő, csak a túléléssel és az irányítás átvételével foglalkozó, kötekedő seggfej volt, de az írónő elérte, hogy a sorok mögé látva valahogy megkedveljem. Ezen pedig rendesen meglepődtem. Márpedig az Éjjeljárók világán túl ez az aprólékos lélektani szál adja a sorozat varázsát, a pluszt, ami miatt annyira megszerettem a szériát és ami megteremtette a kellő hangulatot az olvasáshoz.

De az első részhez hasonlóan, habár Parkernek épp elég gondja van azzal is, hogy a saját fejében rendet tegyen, belső konfliktusán kívül szembe kell még néznie egy jóval nagyobb fenyegetéssel is, ami a háttérben készülődik lecsapni rájuk. Parkernek létfontosságú lett, hogy minél több mindent megtudjon a képességeiről és az Éjjeljárók világáról, mert nem csak az ő élete a tét, hisz ellenségei előszeretettel használják fel a szeretteit céljuk elérése érdekében. Az információszolgáltatás szerepét Jack tölti be, de nem viszi túlzásba ezt a ráaggatott, nem éppen kedvelt szerepet, csak éppen annyit oszt meg Parkerrel, amennyi feltétlen muszáj, hisz hogy bízhatna meg benne, mikor még Parker se bízhat önmagában teljesen. Ennek eredményeképpen pedig mindent harapófogóval kell kihúzni belőle és sokszor nem is lehet benne biztos az olvasó, hogy valóban Parker javát akarja-e  szolgálni az ittléte, vagy valami egészen más dolgot tervez a háttérben. Mindenesetre sok információt kapunk az Éjjeljárók világáról, megismerjük több fajtájukat és kinyílik előttünk ez a misztikus világ. Minden egyes újabb részlettel jobban szerettem az előttem kialakuló világot és alig várom, hogy a befejező részben még többet tudhassak meg róla. Függővé tesz az álmok birodalma, és csak azon kapod magad egy idő után, hogy semmi nem elég, még több kell.

Jó a könyv dramaturgiája, nem nagyon ül le a sztori, végig fenntartja az érdeklődésem és megfelelő mennyiségben keveredik a belső és a külső konfliktus, így eredményezve egy letehetetlen kötetet. Ugyanakkor a cselekmények nem okoznak meglepetéseket, számomra teljesen kiszámító volt, de mindez jól volt tálalva, így különösebben nem zavart. Bár néha felvontam a szemöldököm, de leginkább a műfaj sajátosságaiból adódóan. A romantika is kapott egy pici szerepet, habár csak ezt a komor hangulatot édesítette meg egy kicsit, szerencsére nem vette át a főszerepet. És habár egy pillanatra kivert a frász, mert úgy tűnt, hogy belekerül ebbe a könyvbe is a műfaj kötelező eleme a szerelmi háromszög, de gyorsan és viszonylag zökkenőmentesen túllendültünk ezen és nem volt különösebben hajat tépő jelenet sem. Nyugodt szível adnám a kezébe a könyvet fiúknak is, szerintem ez tipikusan az a sorozat, amit mindkét nem élvez. 


5/5

Eredeti borító
Borító: 5/5 
Történet: 4,5/5
Karakterek: 5/5 
Kedvenc karakter: Sötétség

Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 278 .o.
Fordító: Sámi László
Műfaj: misztikus thriller, YA
Eredeti címe: Paranoia
Goodreads-es átlag: 4.07
Molyos átlag: - (még nincs elég értékelés)
A képek a Pinterestről származnak
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek fül alatt.  

>

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése