In 5 pont fantasy Fumax Michael J. Sullivan Riyria-krónikák

Michael J. Sullivan: Percepliquis - Az elveszett város

Riyria-krónikák #6


MINDEN LEZÁRUL ITT ÉS MOST… AZ ELFEK ÁTKELTEK A NIDWALDENEN. A JÖVŐ KÉT TOLVAJ KEZÉBEN VAN.
„Láttam nagy utazás. Tízen mennek. A nő, akinél a fény, ő vezet. Az út a föld gyomrába és kétségbeesésbe visz. A holtak hangja vezérli léptedet. Visszamész időben. Háromezer éves háború kezdődik újra. A hideg börtönébe zár világot, halál fenyeget embereket, és neked döntést kell hoznod…!” Ímígyen jósolta Fan Irlanu, az Oudorro falu tenkin látóasszonya.
A Riyria története ezzel elérkezett a befejezéséhez. A Trónbitorlókban tetten ért két tolvaj összes sorsfordító kalandja ehhez a pillanathoz vezetett el. Háromezer év múltán itt az idő, hogy Novron Örököse végre beteljesítse sorsát.
***************
"Miranda biztosra vette, hogy a világvége is így kezdődik majd: figyelmeztetés nélkül, lángok között."
Mindig rengeteg érzés kavarog bennem, ha egy sorozat zárókötetéhez érkezem - főleg ha egy ilyen jó sorozatról van szó. Egyrészről alig várom már, hogy minden kérdésemre választ kaphassak, megtudjam mi lesz a kedvenc szereplőim sorsa és hogyan alakul a szálak kibogozása és elvarrása. Ugyanakkor van bennem egy félsz is. Először is nem akarom, hogy véget érjen. Van ennek értelme? Akarom tudni a végét, de nem akarom, hogy véget érjen. Kissé ellentmondásos. Továbbá olyan kérdések merülnek fel bennem, mint: "Mi van ha nem lesz elég jó? Ha túl nagyok az elvárások? Ha nem lesz jó a vége?" Egyszóval már a könyv kézbevétele előtt meglehetősen érzelemdús állapotban voltam, hát még utána.

Nem kellett volna félnem, mert azt bátran kijelenthetem, hogy méltó zárása lett ez a könyv a Riyria-krónikáknak. Nagyszerűen körbeértünk. Azt kell mondanom, hogy még ha nem is tökéletes, de valami fantasztikus befejezést sikerült Michael J. Sullivannek összehoznia a két tolvaj epikus utazásának lezárásául. Komolyan nem gondoltam volna anno, mikor olvastam a Trónbitorlókat, hogy végül egy ekkora horderejű és nagyságú történet fog ebből a sorozatból kikerekedni. Nagyon sokat fejlődött az író a történet előrehaladtával és ezzel párhuzamosan vált a történet egyre összetettebbé és komolyabbá nagyobb tétekkel és ezáltal fájdalmasabb veszteségekkel.

Az előző rész után kedvenc tolvaj párosom kénytelen összekaparni magát a földről és harcolni, mert mindenkire a vég vár, ha nem találnak megoldást a háborúra. Mind a kettőjüknek szembe kell nézni a korábbi részekben néha felvillanó, de általánosságban véve rejtve maradt démonaikkal. De ha ez még nem lenne amúgy is épp elég kihívásokkal tűzdelt feladat, közben meg kell találniuk a hajdani birodalom fővárosát, Percepliquist - ahonnan eddig még csak egy ember tért vissza élve -  és megtalálni egy kürtöt, ami csak legendákban létezik. Egy kürtöt, ami az emberiség utolsó reménye, miközben lehet nem is létezik. És persze sietniük kell, hisz az elfek megállíthatatlanul törnek előre mindent és mindenkit elpusztítva útközben. Lehetetlen feladatnak tűnik, de pontosan egy ilyen küldetés dukál a Riyria utolsó közös akciójának, nem?

A városba vezető utazást és a felfedezését iszonyúan élveztem - mindig morcossá is váltam, mikor jött egy-egy nézőpontváltás. Nem mintha nem lett volna amúgy érdekes az, ami a felszínen  történt - Sullivan remekül játszott az olvasó hangulatával, lépésről lépésre növelte a feszültséget, szóval nem volt panaszra okom - de engem még se érdekelt annyira mint felfedezőnek állt hőseink kalandjai. Rengeteg titokra és hazugságra fény derült, miközben felfedezték a 3000 éve eltemetett város csodáit és borzalmait, én pedig szinte lélegzet visszafojtva vártam az újabb és újabb darabját a kirakósnak. Vannak csavarok, amiket ki lehetett találni, de vannak olyanok is, amik meglehetősen váratlanul értek. És ha ez még nem lenne elég, pimaszul jól össze is kavarják az addig kirakott darabokat, hogy kezdhesd elölről a találgatást.
"Olykor az álmokért azzal fizetünk, hogy valóra kell váltanunk őket."

A szereplők terén is remekelt az író, nem csak fizikálisan, de karakterfejlődés szempontjából is utazásuk végére értek. Persze ez elsősorban és legszembetűnőbben a két főszereplőnél játszott szerepet, de Arista, Modina vagy éppen Magnus sem elhanyagolható ilyen téren. Bár utóbbi pálfordulása kissé gyors volt. De a kedvencem akkor is Myron volt, aki ugyan nem változott semmit, de ha valaki ilyen elképesztő személyiséget kap az írótól, akkor nem is változnia kell, hanem teret kapni, hogy kibontakoztathassa azt az olvasó előtt is. És itt végre megkapta ezt ő is. Én pedig élveztem minden percét.

Royce
Mint már említettem a hangulatkeltés és a feszültség fokozása is remekül volt felépítve. Azonban maga a csúcspont, amire már tűkön ülve vársz olvasás közben nem teljesen kielégítő. Legalábbis számomra nem volt az, aminek köszönhetően egy enyhe hullámvölgyet éltem át. Nem volt rossz, de a remekül felépített események és hangulat kicsúcsosodása kissé lagymatag lett. Vártam-vártam a feszültség tetőpontját, a nagy jelenetet, de mire észbe kaptam már túl is voltunk rajta. Olyan - "Mi? Jé, ez volt az? Ja, jó. Oké, akkor menjünk tovább." - érzést keltett bennem. Továbbá már a sorozat elejétől kezdve egyértelmű volt a fő ösvény, amit kijelölt az író a szériának én pedig már tűkön ülve vártam az elfek érkezését. Ehhez képest viszont nem sokat kaptam belőlük. Semmit nem tudunk meg róluk és szinte nem is jelennek meg ténylegesen, csupán y "riadalom a háttérben" szerepet töltik be. De ez még nem is lett volna olyan égbekiáltó bűn számomra, ha a végén kapok egy nagy csatát. De ezt se teljesen kaptam meg. Olyan "itt a semmi fogd meg jól" módon lett lezárva ez a szál, - a megoldásról nem is beszélve -  én pedig többet vártam volna. Kicsit kiábrándító volt.
"Ezt azért végül megtanultam tőled, pajtás. Bizony. Az élet nem tündérmese. A hősök nem fehér lovon ügetnek, és a jó nem mindig győzedelmeskedik. Én csak… Azt hiszem, csak azt akartam, hogy így legyen."
Ennek ellenére képtelen lennék lepontozni a könyvet, mert imádtam és bedaráltam egyetlen nap alatt, holott rengeteg dolgom lett volna ehelyett. De elérte, hogy mindent félre dobjak és már csak ezért megérdemli a max pontot. Mindenképpen ajánlom a fantasy kedvelőknek a sorozatot, mert bár nem hoz semmi újdonságot, de a műfaj elemeivel nagyon élvezetesen alkot és sokat fejlődik a sorozat, még végül tényleg egy nagyívű és magával ragadó történetet olvashattam, nagyon szerethető és dinamikus tolvajpáros főszereplésével. Megéri belevágni.
Nekem pedig máris hiányzik Royce és Hadrian, úgyhogy jöhet is az előzménysorozat.
(Megjegyzés és enyhe SPOILER: én minden további nélkül tudnék olvasni még Royce kalandjairól új "munkájában".)


5/5

Eredeti borító
Borító: 5*/5 - gyönyörű
Történet: 5/5
Karakterek: 5/5 
Kedvenc karakter: Myron, Royce, Hadrian

Kiadó: Fumax
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 600 .o.
Fordító: Matolcsy Kálmán
Műfaj: fantasy
Eredeti címe: Percepliquis
Goodreads-es átlag: 4.52
Molyos átlag: - még nincs elég értékelés hozzá
A képek a Pinterestről származnak.
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek fül alatt.  

Plusz:

A Sullivan által megalkotott világ kedvelőinek pedig van egy jó hírem is. Új sorozata  - The First Empire (Az első birodalom) - érkezik hamarosan az írónak ebben a világban, csak még a birodalom megalakulása előttről, a mítoszok és legendák koráról, mikor még az istenek az emberek között jártak. Az sorozat első része, az Age of Myth 2016 júniusára várható és a tervek szerint 5 részes lesz.  Az biztos, hogy én már alig várom, hogy olvashassam. Reménykedjünk, hogy a Fumax kiadó ezt a sorozatot is kiadja magyarul.




>

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése