In 5 pont A királygyilkos krónikája fantasy GABO novella Patrick Rothfuss próza

Patrick Rothfuss - Szótlan tárgyak lassú szemlélése

A királygyilkos krónikája #2,5

Mélyen az Egyetem alatt van egy sötét hely, ősi járatok és kihalt szobák szakadozott hálója, amelyről kevesen tudnak. Ennek az elfeledett helynek a szívében, az Odalent kígyózó alagútjaiban él egy lány.
Aurinak hívják, és rengeteg titka van.
A szótlan tárgyak lassú szemlélése kis kaland, amely rövid, keserédes bepillantást enged Auri életébe. Ebben az egyszerre derűs és didergető történetben Auri szemével láthatjuk a világot, és az olvasó megismerhet dolgokat, amelyekről egyedül Auri tud…
Patrick Rothfuss elvezet bennünket a Királygyilkos-krónika egyik legtitokzatosabb alakjának világába. A szótlan tárgyak lassú szemlélése talányos és rejtelmes történet egy megtört lányról, aki élni próbál egy szétesett világban.
**************

Más.
Ezt a könyvet tényleg így lehet a legjobban jellemezni. Egyszerűen más. Furcsa. Kissé eszelős. Bájos és szívszorító. Mint Auri.
Már maga a könyv is érdekesen kezdődik, az előszó nem éppen szokványos. Vagy nevezzem inkább marketinggyilkosnak?

"Nem biztos, hogy ön meg akarja venni ezt a könyvet."

Bizony, ezt maga Partick Rothfuss írta, ráadásul a könyv első mondataként. Itt azért elgondolkozik az olvasó, hogy mégis milyen könyv lesz ez, ha maga az írója sem ajánlja. És mint ahogy azt már fentebb is említettem, a könyv olvasása után a legjobb jelzőm rá a más. Én imádtam a Szél nevét és a Bölcs ember félelmét. Imádtam az író stílusát, a magával ragadó mesélőtehetségét, az ismerős, de mégse mindennapi főszereplőjét Kvothet és a varázslatos neveket. Éppen ezért nagyon piszkálta a fantáziám a sorozat legkülöncebb és legrejtélyesebb szereplője Auri. De messze nem azt kaptam, mint amit vártam. Persze erre számítani is lehetett ezután az első mondat után.

"Egyes napok egyszerűen ránk fekszenek, mint a kövek."

Miért más ez a könyv? Kezdjük ott, hogy semmilyen formai követelményt nem tart be. Nincsen benne egy darab párbeszéd se. Egyetlen szereplőt vonultat fel az egész történet során, Aurit, senki mást. Kusza és furcsa volt. És nem történik benne semmi! Valamiért mégis szerettem. Talán az egész történetet átjáró kedvességért. Vagy esetleg a hangulatáért, ami akaratlanul is elandalított és megnyugtatott olvasás közben. Van egy bizonyos varázsa, és az író gyönyörűen ír. Vagy mert Auri szemén keresztül a tárgyak megszólalnak és Odalent életre kel. Az ő szemén keresztül és szavai által minden megszépül, mindennek lesz helye és oka. Tudjuk, hogy kissé őrült. Azt mindenképp, hogy megtört. Legalábbis azt hisszük. Aztán olvasás közben, a történet előrehaladtával elgondolkozol rajta, hogy biztos jól tudtad-e. Persze még mindig megtört, de talán ő az aki többet tud. Talán mégis igaza van. Vagy csak létrehozta a saját valóságát, hogy képes legyen elviselni ezt az életet? Nehéz eldönteni, mert nem adja könnyen a titkait. Sok mindent megtudhatunk róla, de leginkább a sorok között olvasva jutnak el az olvasóhoz az információk. Auri pont olyan volt, mint az Odalent. Minél jobban próbáltad megfejteni, hogy milyen is valójában annál kuszább és zavarosabb lett az egész. Nem kapunk válaszokat. Legalábbis a legfontosabb kérdések továbbra is megválaszolatlanok maradna. De bepillantást nyerhetünk enne a titokzatos, jószívű, önzetlen és megtört lánynak a viszontagságos életébe, amit ő egyáltalán nem így fog fel. Néha szinte fájt a naivitása és túlzott önzetlensége. Mikor a takaró "lelki állapota" fontosabb számára, mint hogy ne fázzon éjszaka legszívesebben jól megráztam volna. Persze lehet neki van igaza és mindennek megvan a helye és az oka. Ki tudhatja?

"...voltak napok, amikor véresre horzsoltnak érezte magát. Annyira belefáradt, hogy egyedül van. Hogy ő az egyetlen, aki vigyáz, hogy megfelelően forogjon a világ."

Az viszont biztos, hogy tökéletesen illik hozzá a neve. Kvothe akaratlanul is meglátta ki ő valójában és a tudta kívül kimondta a nevét. Az pedig, hogy Auri milyen mélyen szereti Kvothet ezért és mennyire körülötte forog minden egyszerre volt szép és fájdalmas. Mindenesetre ő tartja talpon, mikor azok a napok eljönnek. Ő adott neki nevet.

"Üresen, nehéz szívvel ült a dühös sötétben, amikor először hallotta az ő játékát. Még azelőtt, hogy megkapta tőle bájos, új és tökéletes nevét. Egy darab napfényt, amely sosem hagyta el. Egy falat kenyeret. Egy virágot Auri szívében."
Összességében nem ajánlom ezt a könyvet mindenkinek. Az, hogy szeretted a sorozatot egyáltalán nem garancia, hogy nem fogod ezt a kisregényt falhoz vágni. Mert lényegében nem történik benne semmi. De tényleg! Nem csoda, hogy az író maga is meglepődött, mikor kiadták a könyvet. És ahogy azt ő is elmondta ez nem egy átlagos könyv és messze nem fog mindenkinek tetszeni. Nem a tipikus "tömegtermék", de én szerettem olvasni. Tetszett a különcsége, az író merészsége és gyönyörű írásmódja. Nem tudtam meg többet Kvothéról vagy a világról. Nem kaptam válaszokat a kérdéseimre, de sajnálnám, ha kihagytam volna. Az pedig, hogy ezek után el akarod-e a olvasni vagy sem, rajtad áll. Arra viszont kíváncsi vagyok tetszene-e Neked.

"És igen, tudta, hogy ő nincs rendben. Tudta, hogy minden rosszfelé dől benne. Tudta, hogy a feje meg van zakkanva. Tudta, hogy belül nem igaz. Tudta."

U.i.: Az illusztrációkért viszont nem voltam különösebben oda. Szerintem ennél finomabb és szebb rajzok illettek volna Aurihoz.

"Ismerte a világ valódi alakját. Minden más csak árnyék és távoli dobszó."


4,5/5
Eredeti borító

Borító: 5/5 - imádom!
Történet: -/5 - nem igazán lehet történetről beszélni
Karakterek: -/5 - Auri az egyetlen szereplő, így ezt is kihagynám ezúttal.
Kedvenc karakter: -

Kiadó:GABO
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 162 .o.
Fordító: Bihari György
Műfaj: novella
Eredeti címe: The Slow Regard of Silent Things
Goodreads-es átlag: 3.91
Molyos átlag: 85%
A képek a Pinterestről származnak
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek fül alatt.  
Könyvtári példány. 

Plusz:
Nem tudom, hogy alapból hogy álltok az elő- és utószóhoz. Vannak, akik nem szeretik elolvasni és mondjuk meg is értem, mert leggyakrabban nem túl érdekfeszítő dolgokat írnak oda az írók. Mindenesetre én szeretem őket elolvasni, mert bizonyos dolgokat megtudhatok belőle az író személyiségéből. Na de nem fecsegek, hanem a lényeg: ennél a könyvnél viszont ajánlanám, hogy olvassátok el, mert érdekes, hogy Patrick Rothfuss hogyan áll ehhez a könyvhöz.


>

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése