In 5* pont Ambrózy báró esetei Böszörményi Gyula Könyvmolyképző krimi magyar író történelmi

Böszörményi Gyula - A Rudnay-gyilkosságok

Ambrózy báró esetei #2

1900 ősze. Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki. Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: kereken hét olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Az eltűnt Hangay Emma kisasszony megtalálására tett kudarcos kísérlet után Ambrózy báró elvállalja eme különös eseteket, melyek teljességgel érthetetlenek. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút – és a pesti kocsmárosnak ugyan mi oka lehetett vidékre ruccanni, hogy aztán a puszta közepén meggyilkoljon egy idős cselédasszonyt? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog.
A Leányrablás Budapesten című, nagysikerű regény folytatásában a szerző tíz valóban megtörtént, a korabeli sajtó által dokumentált esetre igyekszik fényt deríteni, miközben e szép, izgalmas, békebeli korban valóban élt személyek és valós helyszínek sorát szerepelteti. A nyomozás csak most veszi igazán kezdetét!
✹✹✹✹✹✹✹✹✹✹

Befejeztem.
Tudom, ez egyrészt egyértelmű, ha már közzéteszem a véleményem róla, másrészt meg talán nem ezzel kéne kezdenem. De jelen pillanatban az egyetlen gondolatom ekörül forog. Most mihez kezdjek magammal? Szerintem ti is ismeritek az érzést, mikor egy nagyon jó könyvet befejeztek és hirtelen nem tudtok visszatérni a valóságba és csak tengődtök, nem tudva mit csináljatok. Csak néztem a körülöttem lévőket - szegény családom nem tudta mi ütött már megint belém - és azon gondolkoztam, hogy képesek ilyen normálisan viselkedni?! Mikor én most éltem át egy ilyen élményt és mindenki tök normálisan viselkedik?! Hihetetlen...

Na jó, azért csak elkezdem az elején. Anno levett a lábamról az első része, így alig vártam, hogy olvashassam a folytatását. Az Athéné jelén kívül ez a könyv is a karácsonyi ajándékok között szerepelt - legnagyobb örömömre. Hát még akkor volt nagy öröm, mikor megláttam, hogy több mint 500 oldalnyi finomságot kaptam az írótól ezúttal. Nem is halogattam, azonnal belevetettem magam és élveztem minden percet, amit a már megismert karakterekkel tölthettem. Szívem szerint húztam volna még azt az időt, amit eltölthettem velük.

"– Na de báró úr! – Most tényleg megsértődtem. – Minek néz maga engem?
– Örökké kíváncsiskodó, nyughatatlan kishölgynek, aki folyton épp az ellenkezőjét teszi annak, mint amit kérnek tőle – felelte tárgyilagosan, majd egy másik bérkocsi után intett."


Ha valaki esetleg azért aggódna, hogy esetleg nem hozná ez a rész az első regény színvonalát, azt most megnyugtatom. Még túl is szárnyalta azt. Egy felettébb kusza nyomozásba csöppen kedvenc báróm és a talpraesett kisasszony, aminek az elején se füle, se farka. Nem is csodálom, hogy a rendőrség nem boldogul vele. Ráadásul adott még egyfajta plusz varázst a krimi szálnak, hogy valóban megtörtént eseteket vett alapul Böszörményi Gyula, amiket ő aztán szépen összefűzött és főhőseinknek ezt a kapcsolatot kellett felderíteniük. Nagyon élveztem ismét a nyomozást, Mili és Richard párosa felettébb szórakoztatóvá tud tenni minden egyes helyzetet. Jó volt továbbá nyomon követni kettejük kapcsolatának alakulását, ahogy a báró szemében Mili az "idegesítő nő" címkéből átlép a "nyomozótárs" felirat alá. Továbbra is remekül szórakoztam az egyéb iránt felvilágosult és nyitott, de a nőkkel szemben elképesztően maradi nézeteket valló báró és az ezen bosszankodó Mili szóváltásain. Nagyon kíváncsi vagyok már, hogy mi történt a múltban a báróval, hogy mindez kialakult benne. A másik szálat is élveztem, bár erről nem beszélek, mert nem akarok spoilerezni.

„Gyengébbik nem? Jaj, papuska, miért is kaptam tőled olyan kifogástalan nevelést? Ha csak egyetlen pillanatra is megfeledkezhetnék róla, hogy úrilány vagyok, aki soha, semmilyen körülmények közt nem pofoz és nem rúg bokán öntelt ifjú bárókat, hát én úgy, de úgy megmutatnám ennek a hólyagnak…”

Értékeltem még az 1900s évek korhű - mármint amennyire én azt meg tudom mondani - bemutatását, az akkori nagy eseményekről történő tájékoztatást. Remekül bemutatja az író a társadalmat, az akkori felfogást és az emberek hétköznapjait. Továbbá bele van csempészve a férfi és a női viszony is, ami az akkori magyar - meg úgy általában az európai - felfogást tükrözi. És most mondjam azt, hogy habár több mint 100 év telt el, de némelyik mondat akár ma is elhangozhatott volna?

"– Bolondnak lenni a fiatalok előjoga – mondta halk sóhajjal. – Maguk ketten azonban kissé túlzásba viszik."

Az egyetlen dolog amit meg kell említenem mint negatívum, hogy számomra már túl sok utalással, túl sok valós szereplővel volt megtűzdelve a könyv. Most nem a nyomozásra gondolok főleg, mert az nagyon tetszett, hanem a valós személyekre. Egy idő után már bosszantott, hogy szinte minden oldalon lábjegyzetek garmadája vár a valós személyek miatt, holott igazából nem volt funkciója vagy előnye annak, hogy ténylegesen élt karakterek kerültek bele a regénybe a kitaláltak helyett, hisz legtöbbször csak a név egyezett, a többi a fantázia szüleménye volt. És igen, az első részben ezt kiemeltem pozitívumként, de itt úgy érzem kicsit átestünk a ló túlsó oldalára és egyszerűen csak túl sok volt.

"– … Azt mondta, hogy ön magyar?
– Valóban!
– Nos, így már nem is tűnik oly érthetetlennek a viselkedése, hisz maguk, magyarok, mind bolondok."


Na de a lényeg: Egy újabb kedvenc sorozatot avattam, amiért ezer hála az írónak. Már alig várom a következő részt, remélem minél előbb a kezeim között tudhatom majd.

✹✹✹✹✹✹✹✹✹✹
5*/5

Első rész
Borító: 4/5  - az első részé jobban tetszik, ráadásul nem vagyok oda a zöldért, bár ez egyéni szoc probléma
Történet: 5/5
Megvalósítás: 5/5
Karakterek: 5/5 
Kedvenc karakter: Mili és a báró

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 560.o.
Műfaj: történelmi krimi
Molyos átlag: 100%
A képek a Pinterestről származnak
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek fül alatt.  

>

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése