In 3.5 pont angol fantasy Jennifer L. Armentrout romantikus The Dark Elements YA

Jennifer L. Armentrout - White Hot Kiss (Perzselő csók)


The Dark Elements (Komor elemek) #1


A 17 éves Layla csak normális szeretne lenni. De mivel egyetlen csókkal megölhet bárkit, akinek lelke van, ő minden csak nem hétköznapi. Félig démon, félig vízköpőként Laylának olyan képessége van, mint senki másnak. A Wardenek közt nevelkedve - a vízköpők egy faja, ami a démonokra vadászik és az emberiséget védelmezi - Layla megpróbál beilleszkedni, de ez azzal jár, hogy el kell rejtenie a lénye sötét oldalát azok elől, akiket szeret. Főleg Zayne elől, az ájulásra késztető, hihetetlenül jóképű és teljesen tiltott Warden elöl, akibe Layla már kiskora óta bele van zúgva. 

Aztán találkozik Rothszal, a tetovált, bűnösen dögös démonnal, aki tudni akarja az összes titkát. Layla tudja, hogy távol kéne maradnia, de nem bír ellenállni a csábításnak. Azonban mikor rájön Layla, hogy ő az oka a sűrűsödő démonjelenlétnek, megkérdőjelez mindent, amit addig tudott önmagáról és a szeretteiről.

****************

A White Hot Kiss olvasása után kissé elgondolkoztam a kliséken. Miért idegesítenek annyira, na és miért alakulnak ki? Elvégre általában egyes elemekre és csavarokra azért sütjük rá egy idő után a klisé jelzőt, mert előszeretettel használják a szerzők a könyvekben. Újra és újra visszatérnek. De nem azért alakul ez ki, mert az olvasók szerették? Egyszerű marketing fogás, vagy csupán fantáziahiány? Esetleg az író kedvezni akar olvasóinak és azokat az elemeket használja újra és újra, amik már beváltak és az olvasók által kedveltek? Vagy pont a merészség hiánya miatt, megmarad a biztos talajon? És mi, mint olvasók miért utáljuk őket egy idő után? Belefáradunk? Kiszámíthatóvá teszi a sztorit? Idegesítőek? Vagy trendé vált a szidásuk? Nem könnyű teljesen átlátni vagy éppen megválaszolni ezeket a kérdéseket és teljesen személy- és hangulatfüggő kérdések ezek. Az biztos, hogy engem kifejezetten idegesíteni tudnak bizonyos "közkedvelt" klisék, mert azon túl, hogy kiszámíthatóvá válik tőle a teljes sztori és néha felettébb marketing szagú az egész, a legtöbb YA/NA könyvre jellemző fordulatokat eleve nem szerettem és nem csak arról van szó, hogy egy idő után meguntam. Na de miért is beszélek én erről?

Mert így a 3. Jennifer L. Armentrout sorozatom után azt kell mondjam, hogy az írónőnek van egy jól bevált receptje és minden sorozatában ezt használja, néhány apró módosítással. Sőt, ha ez nem lenne elég, már maga a recept se túl egyedi elemekből lett összekotyvasztva, így nem meglepő módon a könyv elején meglehetősen háborogtam emiatt. Úgy éreztem kissé át lettem ejtve a palánkon.

Szóval lássuk mik csapták ki nálam a biztosítékot. *ujjropogtatás*

Legelőször is már magával a főhőssel is gondjaim akadtak. Rögtön lejön, hogy ő lesz mindenki életének és az egész cselekménynek a középpontja, az egész univerzum körülötte és csak is körülötte forog.

"Not everyone is created equal.”
I pursed my lips. “I don’t think I’m special.”
Roth looked at me again. “But you are. You’re a half demon that is also half Warden."


Azt hiszem ez az idézet tökéletesen leírja az egész alapszituációt. Bizony, Layla teljesen egyedi a könyv világában, félig démon, félig Warden (vízköpő, de erről majd később a világ kifejtésénél) és nekem azonnal éreznem kellett, milyen különleges és speciális teremtés is ő emiatt. Na nem az elképesztően összetett és magával ragadó, szerethető személyisége miatt, sablonos, idegesítő, önző és mártírkodó vagy éppen a példamutató, átgondolt vagy éppen merész cselekedetei okán esztelen körbe körbe rohangálás. Nem, nekem azért kell őt bálványoznom, hogy az, aminek született. Amihez mellesleg neki nem sok köze és vajmi kevés érdeme volt. Sőt, ha ez nem lenne elég, még sajnáljam is, mert ő olyan különleges, hogy kirekesztettnek érzi magát. Ezt amúgy egész jól be lehetett volna mutatni, minden egyes árnyoldalával, de nem sikerült, mert csak a rinya okát szolgáltatta. És hogy még jobban érezzem milyen szűzies, tiszta és lassan már piedesztálra emelt főhősnőt is kaptam, szokás szerint járt a csomaghoz egy kissé szabad szájú, folyton szex és pasi témával elfoglalt 2D-s legjobb barátnő és egy geek barát, aki természetesen bele van zúgva előbbi hölgyeménybe.

Természetesen nem maradhatnak ki a pasik se egy ilyen könyvből. Rögtön kapunk is két tökéletes hímpéldányt, akik magától értetődő módon vagyis gondolom ez magától értetődő, mert nekem nem jött le, hogy miért és mikor mindketten az álomszép - amiről persze ő nem tud -, szűzies és lenyűgöző hősnőnk után ácsingóznak.

"Zayne said I looked like the long-lost sister of the elf in Lord of the Rings. That was a huge confidence booster. Sigh." öhmm...oké tényleg szörnyű lehet úgy kinézni, mint egy tünde. Várjatok mindjárt menni fog, mindjárt sajnálom.
 
És habár Roth tipikus Daemon 2.0 rosszfiús démon kiadásban és Zayne a szinte tökéletes, tipikus warden testvér a képletben, még is bírtam mind a kettőt a könyvben. Nem voltak egyediek, de a humor faktorral kiegészítve jól szórakoztam rajtuk. De persze a szerelmi háromszög elengedhetetlen, mert miért is létezne enélkül YA könyv. Huh...

Mindegy nézzük a világot. Az alap felállás egész jó kiindulópont. A történet szerint a démonok és a gargoyles (vízköpők, de olyan hülyén hangzik magyarul) léteznek és egymással vívják a jó és a rossz harcát. 10 évvel ezelőtt a vízköpők, akiket Wardennek hívnak, a nyilvánosság elé álltak, mivel a démonok jelenléte a felszínen felszaporodott. Azt nem mondták el az embereknek, hogy a démonok is léteznek, mert anélkül kell hinniük a jóban, hogy tudnák, a pokol tényleg létezik. De ők felfedték magukat, bár azt nem mondták meg mit csinálnak, és ez elvileg valahogy segített a helyzetükön a démonokkal szemben. WTF?! Még most se értem, hogy ez miért volt jó nekik a démonokkal szemben és milyen logika szerint lehetett az ő létezésüket nyilvánosságra hozni, de a démonokét nem. Mármint senkiben nem merült fel, hogy ha a misztikus Wardenek léteznek, akkor esetleg a sztori többi része is igaz és a démonok is az emberek között járnak? Bár a jelek szerint ezen csak én akadtam így fenn, mert meglehetősen kis meglepetéssel fogadták az emberek ezt a bejelentést.
Mi? Léteznek Wardenek? A vízköpők tényleg életre kelnek? Oké... Hol a reggeli kávém?

Azonban még így is egy tök érdekes sztori lehetett volna belőle, de mit foglalkozunk mi itt holmi jó és rossz harcával? Ha egyszer lehet nyáladzani romantikázni? Na jó, lehet ez egy kicsit túlzás, mert nem annyira gáz a romantikus szál, de engem nagyon idegesített, hogy Laylának semmi más nem járt a fejében csak a szép szemek és a kockahasak. Meg persze kit érdekel Solomon kulcsa, mikor két ilyen pasi vitázik miattunk, nem?

"Zayne’s grip relaxed. “Shut up.”
Roth came to his feet fluidly. “I don’t think I like your tone.”
“And I don’t like your face,” Zayne returned.
The amount of testosterone the two were throwing off was ridiculous."


Mondjuk eleve nem sok minden járt szegénynek a fejében, nem éppen az eszéért híres. De persze ez kellett ahhoz, hogy bevethessünk egy újabb jól bevált klisét, méghozzá az információ vissza- és a főhősnő sötétben tartásához. Sőt ez a lista még a végtelenségig folytatódhatna, hisz van itt minden, amnézia, a "csak most találkoztunk, de rögtön hiszek neki, mert olyan jól néz ki" szindróma, hirtelen felfedezett szuper erők, önfeláldozás és még sorolhatnám.

DE!
De nem is ezek az okai, hogy olyan mérges vagyok. De nem ám! Elvégre ezt kismillió egy másik NA/YA könyv is tartalmazza, nem különösebben róhatom fel ennek az egynek ezeket a hibákat. Mert mindezek ellenére is, a végén úgy tettem le a könyvet, hogy nekem ez tetszett. Ennyi felsorolt klisé és idegtépő elem mellett is képes volt elérni az írónő, hogy a végére megszeressem a sztorit! Nem tudom hol vagy mikor váltott át a bosszúságom szórakozássá, de elérte. Hihetetlen, még most se tudom ezt felfogni. El se tudom képzelni, hogy ha képes volt mindezt elérni ezzel a könyvvel, ami tele volt innen-onnan használt elemekkel, mi lenne, ha mellőzné a kliséhegyeket és egy valóban eredeti sztorit alkotna meg? Az a nagy szerencséje, hogy a könyv olvastatja magát és a stílus felettébb gördülékeny. Na de a nagy kérdés: tényleg szüksége van egyáltalán egyedi könyvre? Tennie kéne bármilyen erőfeszítést is, hisz így is hatalmas rajongó tábora van, nem csak külföldön, de itthon is. Még én is úgy tettem le a könyvet, hogy oké, egész jó volt. Miért kéne változtatnia, ha ez beválik?

****************
3,5/5
Na a pontozással megvoltak a problémáim, mert nem érdemelne az írónő ennyit, de mivel a végére jól szórakoztam...
német borító
Borító: 5/5 
Történet: 3/5
Megvalósítás: 4,5/5  
Karakterek: 3,5/5
Kedvenc karakter: Bambi

Kiadó: Harlequin Teen
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 400.o.
Műfaj: YA, romantikus fantasy
Goodreads-es átlag: 4.29
Molyos átlag: 95%
A képek a Pinterestről származnak.  
A sorozat részei a Könyvek fül alatt megtekinthetőek. 






>

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése