In angol fantasy Hyperion Magnus Chase and the Gods of Asgard mitológia Rick Riordan YA

Jöjjenek a Vikingek! | Rick Riordan: The Sword of Summer (A nyár kardja)

Magnus Chase and the Gods of Asgard #1


Magnus Chase mindig is problémás gyerek volt. Az édesanyja titokzatos halála óta egyedül él Boston utcáin - a túlélést mindössze az eszének köszönve - mindig egy lépéssel a rendőrség előtt járva. Egy nap, azonban megtalálja a nagybátyja, akitől mindig is óvta az anyja és egy képtelen titkot oszt meg vele: Magnus egy norvég isten fia. A skandináv mitológia igaz. Asgard háborúra készül. Trollok, óriások és még rosszabb szörnyek készülnek a Ragnarokre. Ennek elkerülése érdekében Magnusnak át kell kutatnia a Kilenc Világot egy fegyverért, ami évezredekkel ezelőtt elveszett. Mikor egy tűzóriás támadása arra kényszeríti, hogy válasszon a saját biztonsága és az ártatlanok élete között, Magnus egy halálos döntést hoz. Néha, ahhoz hogy új életet kezd, először meg kell halnod...
************

Legelőször is azt hiszem közölnöm kell - újra - hogy oda vagyok a különböző népek mitológiáiért. Mindig elképeszt az az emberi fantázia, amiről tanúbizonyságot tesznek, ahogy évszázadok alatt színesedtek és gazdagabbá váltak ezek a történetek. Éppen ezért nálam elég jó helyről indulnak az ezzel foglalkozó könyvek, ami igaz Riordan könyveire is.

‘Myths are simply stories about truths we’ve forgotten.’

Jack
De ezen felül elérte már nálam az író, hogy az ő könyvei abba a kategóriába tartozzanak, hogy bármikor bármilyen hangulatban elolvasom őket és egyszerűen csak oda vagyok értük, mindezt pedig olyan szemellenzővel teszem, hogy tudomást sem veszek a hibáiról. Így elég rosszul érintett, mikor vége lett Percyék kalandjának a Blood of Olympus-i könyvben, de vigasztalt a tudat, hogy vannak még sorozatai az írónak. Szóval képzelhetitek a megdöbbenésem, mikor rájöttem, hogy habár ez egy teljesen új mitológiára épül, mégis ugyanabban a világban játszódik, sőt a főszereplő, Magnus, Annabeth unokatestvére. Nekem ez az információ valahogy kimaradt előzetesen. Először csak néztem, mikor a könyv elején feltűnt, de azt hittem csak oda van az író ezért a névért. Kellett egy kis idő mire összekapcsoltam a kettőt. Aztán rájöttem, hogy igazából Annabeth a Blood of Olympus-ban meg is említette Magnust:

‘My dad … my stepmom and stepbrothers.’ She turned the drakon-bone blade in her lap. ‘After all I’ve been through in the past year, it seems stupid that I resented them for so long. And my dad’s relatives … I haven’t thought about them in years. I have an uncle and cousin in Boston.’
- Annabeth, Blood of Olympus

Egyik fejezet címe
Miután ez leesett, még jó pár utalást találtam a másik sorozatra, mint például:

'Could you do a glamour and turn into something smaller?' I asked it. 'Preferably not a chain, since it’s no longer the 1990s?'
The sword didn’t reply (duh), but I imagined it was humming at a more interrogative pitch, like, Such as what?
'I dunno. Something pocket-size and innocuous. A pen, maybe?'
The sword pulsed, almost like it was laughing. I imagined it saying, A pen sword. That is the stupidest thing I've ever heard.'

 
Szóval meglehetősen kedvezett a Percy Jackson fandomnak is az író. Olcsó húzás? Lehet. Bejött? Abszolúte.
Szóval, miután tisztáztuk, hogy ugyan abban a világban játszódik, felmerülhet a kérdés, hogy vajon hogyan oldja meg az író, hogy összemossa Percyék görög mitológián alapuló sztoriját ezzel a skandináv legendákat felsorakoztató történettel. Hát a válasz egyelőre egy sehogy se, mivel ez a könyv az utóbbi bemutatására és alapjainak lefektetésére koncentrál és Annabethék egyelőre csak említés és pár jelenet szintjén voltak jelen. Mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok, hogy fogja ezt megoldani a jövőben. Na de kicsit eltértem a témától, nézzük is magát a sztorit.

Kilenc világ
Féltem tőle, hogy egy az egyben meg fogom kapni a görög sztorit, csak ezúttal vikingekkel, tartottam tőle, hogy ugyan arra a sémára fogja felhúzni a történetet Rick, de szerencsére mást kaptam. Persze vannak hasonlóságok, de kellően újszerű lett ahhoz, hogy ez ne zavarjon. Ráadásul most így visszatekintve A villámtolvajra, érezhetően sokat fejlődött az író, sokkal komolyabb hangvételt is meg tud ütni, úgy hogy ez nem megy a humor rovására, a történet is sokkal komplexebb és annak bemutatása is érettebb lett. Magnus egyáltalán nem Percy, ő előbb gondolkodik és aztán cselekszik, nem a "fejjel megyek a falnak" típus és a kedvencem, hogy ő nem egy nagy harcos. Attól függetlenül, hogy felfedezte isteni származását, nem tud rögtön harcolni - mondjuk az apja lévén nem is nagyon tudna. Ettől függetlenül mindenből ki tudja magát vágni, tipikusan a bárhol megél szereplő, amihez sokat hozzátett, hogy két évig az utcán élt, de ezalatt nem veszítette el a humorát szerencsére. Aztán persze váratlanul és nem önkéntesen belecsöppen az egész istenes sztoriba és nem nagyon lesz ideje lélegzetet se venni. A többi karakter szempontjából is remekel a könyv, imádom a kis csapatot, akikkel összehozta a sors Magnust, na meg továbbra is oda vagyok azért, ahogy a mitológiai alakok feltűnnek a könyvben. Thor rajongók kicsit meg fognak lepődni. Külön kedvencem volt Loki, kíváncsi vagyok mi lesz még itt. Kiemelném még, hogy nincs benne romantika! Halleluja! Bár szerintem nem lesz így végig, de nagyon örültem neki, hogy Riordan nem boronálta össze Magnust Sammel.

A történet is jól lett felépítve, már az eleje se szokványosan indul, hisz meghal a főszereplő. Ugye, nem erre számítottál? De később is elmondható, hogy izgalmas, pörgős, szellemes és csak úgy olvastatja magát a leges legvégéig. Amikor is aztán egy "Hol a folytatás?" felkiáltással teszed le, csak hogy szembesülj vele, hogy még meg sem jelent. Igen, elég kiakasztó volt. Magáról a skandináv mitológiáról jóval kevesebb információ lézengett a fejemben, mint a görögről. És belegondolva ennek egy jó része a Marvel filmekből származott - ami valljuk be, nem túl hiteles forrás. Ennek köszönhetően viszont az eleje kicsit döcögősen indult számomra. Először nem is tudtam mi zavar, míg rá nem jöttem, hogy  öntudatlanul azt vártam, mint az olimposzi társánál, hogy amint feltűnik egy mitológiai elem én rögtön tudjam mi az, minden kis apró utalást megértsek, holott ez eleve lehetetlen, mivel nem tudok róla annyit. Persze mikor rájöttem milyen irracionális dolog piszkálja a csőröm, abba is hagytam és rögtön berántott a sztori. Szóval az elején ennyi problémám volt, bár ez a személyes hülyeségem.

'Randolph shook his head in disgust. ‘Those movies … ridiculously inaccurate. The real gods of Asgard – Thor, Loki, Odin and the rest – are much more powerful, much more terrifying than anything Hollywood could concoct.’

Összességében minden félelmem alaptalan volt és ez a sorozat is gyorsan belopta magát a szívembe. Bátran ajánlom a mitológia, kaland és humor kedvelőinek, nem csak fiataloknak. Én pedig már alig várom a következő részt. 
****************
5/5
Borító: 5/5 
Történet: 4,5/5
Megvalósítás: 5/5  
Karakterek: 5/5
Kedvenc karakter: Magnus, Sam

Kiadó: Hyperion
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 498.o.
Műfaj: YA fantasy
Goodreads-es átlag: 4.27
Molyos átlag: 98%
A képek a Pinterestről származnak.  
A sorozat részei a Könyvek fül alatt megtekinthetőek. 





>

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése