In 5* pont Alexandra fantasy kalandregény Scott Lynch Úri csirkefogók

Úri csirkefogók | Scott Lynch - Locke Lamora hazugságai

Úri csirkefogók #1 


Camorr városa épp olyan, mint középkorunk Velencéje – leszámítva furcsa és felkavaró épületeit, melyeket egy ősi, idegen faj emelt, az árnyékukban megbúvó méregkeverő fekete alkimistákat és a mindenki által rettegett varázslókat. Ebben a városban él az ifjú Locke Lamora, aki csak annyiban emelkedik Camorr több százezer lakója fölé, hogy bármelyiküket bármikor képes becsapni művészetté fejlesztett szélhámosságával.
Senki sem sejti, hogy a legendás Camorr Tövise, a legyőzhetetlen kardvívó, a szegények barátja, a mestertolvaj, akinek a falak sem jelentenek akadályt, nem más, mint a jellegtelen külsejű, a víváshoz alig értő Locke Lamora. és bár valóban a gazdagoktól lop – hiszen ki mástól lenne érdemes? –, a szegények soha nem látnak a zsákmányból egyetlen rezet sem. Locke ugyanis kizárólag saját magának, valamint szorosan összetartó csapatának, az Úri Csirkefogóknak dolgozik.
Camorr ősi városának szeszélyes és színes alvilága az egyetlen hely, amit a tolvajbanda tagjai valaha otthonukként ismertek, ám most egy titokzatos háború darabokra szaggathatja ezt a világot. Locke és barátai gyilkos játszmába keverednek, és hirtelen a puszta létükért kell küzdeniük…

A „Locke Lamora hazugságai” mesterien ötvözi az urbánus fantasy gazdag képzelőerejét a kalandregények könnyedségével, szórakoztató és nemegyszer megrázó élményt nyújtva az újdonságra vágyó olvasóknak.
***************

Azt a rohadt!
Ezt a könyvet miért nem olvassák többen? Miért nem hallani róla többet? Pedig teljes egészében megérdemelné a figyelmet. Kérdem én, miért nem az ilyen könyveket hypeolják?

"Lánc atya Perelandro templomának tetején üldögélt, és az arrogáns, tizennégy éves kölyköt nézte, az árvát, akit oly sok évvel ezelőtt vásárolt meg az Árnyak Dombjának Tolvajmesterétől.
– Egy napon, Locke Lamora, olyan hihetetlen módon, olyan embertelenül, olyan elképesztő mértékben rá fogsz baszni, hogy az ég kigyúl, a holdak megperdülnek, és még az istenek is üstökösöket szarnak kárörömükben. Én pedig remélem, hogy ott leszek és láthatom.
– Ugyan már – legyintett fölényesen Locke –, ez sosem fog megtörténni."


Mint azt a fenti kirohanásomból is láthatjátok, odáig vagyok ezért a könyvért, de hogy ne zárjam le ennyivel az értékelést, megpróbálom kifejteni rajongásom okát nektek is. Nem lesz könnyű visszaadnom, de egy próbát megér. Egy igazán egyedülálló és különleges élményt kaptam az írótól, aki bebizonyította számomra, hogy egy igazi zseni történetvezetésben. Szépen, andalogva indulunk, teret adva egy igazán összetett, Velencére hajazó világ részletes bemutatásnak és az alaphangulat megteremtésének, majd fokozatosan sodor magával a történet, ahogy kibontakozik előttünk a(z) - csupán elsőre - egyszerűnek tűnő cselekmény, ahogy a több idősíkban mesélt sztori eléri, hogy megismerd és megszeresd a szereplőket, hogy aztán egy hirtelen és kegyetlen pillanatban végleg berántson és csak a végén eresszen, ott hagyva téged levegőért kapkodva.


Ahogy ebből a felettébb hosszú mondatból is kitűnik, nem csapunk a dolgok közepébe, az elején lerakja a szerző az alapokat, amikre aztán tud építkezni. De még hogy! Imádtam olvasni a város bemutatását, ahogy az ősök világa és a mai építészet találkozik,  a társadalmi helyzetek kibontását és a vallás belecsempészését a történetbe. Egyszóval egy teljesen új valóságot teremt a főhőseinek, amit annyira hangulatosan és érzékletesen adott vissza, hogy én is úgy éreztem, hogy az Úri csirkefogókkal osonok az utcákon. De nem csak a világ kidolgozásában remekelt az író, a történet és a szereplők is megnyerőek voltak. Aki már régebben olvassa a blogot tudhatja, hogy odáig vagyok ha egy szereplő használja az eszét - nem csak meg van említve, hogy elvileg egy okos egyénről van szó - főleg, ha az elmejátékok és fortélyok is előtérbe kerülnek. És itt volt ebből jócskán, lévén az Úri csirkefogók egész élete a környezetük átejtéséről és lopásokból áll. De ők nem elégszenek meg piti utcai rablásokkal - habár ezt a látszatot keltik a többi tolvaj előtt - hanem igazi nagyvadakra, a nemességre pályáznak elképesztően összetett és kidolgozott csalásokkal. Amiknek a kidolgozásában Locke játszik szerepet. Nagyon megszerettem a regény főhősét, aki végtelenül pimasz, arrogáns, amit gyorsan forgó eszével támogat meg, lojális a barátaihoz, de bárki mást átejt, nem tud verekedni, de ha felbosszantod, akkor kő kövön nem marad. Egyszóval egy élő, lélegző szereplőt kaptam, akinek az egyénisége és a múltja lassan tárult elém a lapokon minden hibájával és erényével. De nem csak a főszereplőről lehet ezt elmondani, Jean, a Sanza ikrek, Lánc atya és a mellékszereplők is kaptak mélységet és megtöltötték színfoltokkal ezt az elképesztő világot.

Nem akarok tovább áradozni, azt hiszem mindenkinek egyértelmű a rajongásom és remélem ennek egy kis részét legalább meg tudtam nektek is mutatni. Már csak egy dolgot mondhatok: Ezt a könyvet sokkal több embernek kéne olvasni!

***************
5*/5

Borító: 5/5 - hangulatos, bár nem valami figyelemfelkeltő, de nekem tetszik
Történet: 5/5
Megvalósítás: 5*/5  
Karakterek: 5/5
Kedvenc karakter: Locke

Kiadó:Alexandra
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 558.o.
Fordító: Novák Gábor
Műfaj: fantasy
Eredeti címe: The Lies of Locke Lamora
Goodreads-es átlag: 
Molyos átlag: 90%
A képek a Pinterestről származnak
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt. 





>

Related Articles

2 megjegyzés:

  1. Milyen jó, hogy megvettem tavaly, a Szandis akcióban! :D

    VálaszTörlés
  2. Én is valami nagyon nagy akcióban vettem meg, talán az Alexandra nyári akciójában. Mit ne mondjak, nagyon megérte:) Várom majd a véleményed.

    VálaszTörlés