In 5 pont fantasy Fumax horror önálló Scott Hawkins thriller

Egy egészen más könyvtáros | Scott Hawkins - Az Égett-hegyi könyvtár

Egy eltűnt Isten.
Egy könyvtár az univerzum titkaival.
Egy nő, aki túl elfoglalt ahhoz, hogy észrevegye megkövült szívét.
Carolyn alig különbözik a körülötte élő emberektől. Szereti a guacamolét, szeret rágyújtani és steaket enni. Tudja, hogyan kell használni a telefont. A ruhák néha ugyan kifognak rajta, de a karácsonyi pulóverből, biciklisnadrágból és lábmelegítőből álló szerelése komoly sikert arat.
Elvégre régen ő maga is átlagos amerikaiként élt.
Ez persze már nagyon régen volt. Még azelőtt, hogy a szülei meghaltak. Azelőtt, hogy más gyerekekkel együtt befogadta őt egy férfi, akit csak Apának hívtak.
Carolyn azóta nem sokat járt odakint. Adoptált testvéreivel együtt Apa ősi szokásainak megfelelően nevelkedtek: Könyvtárának könyveit tanulmányozták, és megtanulták Apa hatalmának néhány titkát. Néha pedig azon tűnődtek, kegyetlen tanáruk titokban nem maga Isten-e.
Ám Apa váratlanul eltűnt, és a titkait tartalmazó Könyvtár a teremtés feletti hatalom erejével együtt őrizet nélkül maradt.
A hatalmat maguknak akaró, kegyetlen ellenségek sorakoznak fel Carolyn ellen, akiknek ereje messze meghaladja az övét.
De ő számolt ezzel.
Az egyetlen gond csak az, hogy miközben egy új Isten megteremtéséért harcol, megfeledkezik azokról a dolgokról, amelyek emberré teszik őt.
❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖

"Carolyn feltápászkodott, és ott állt a sötétben teljesen egyedül, abban a pillanatban és onnantól örökké."

Ez a könyv egészen elképesztő. Mocskos. Kegyetlen, néhol akár indokolatlanul is. Egyedi. És az egyik legjobb fantasztikus regény, amit idén olvastam. 

Ez a történet igazán különleges, elképesztő ötletekkel, lenyűgöző világfelépítéssel, emlékezetes karakterekkel és életutakkal, valamint az egész sztorit átfogó pszichológiai kérdéssekkel, amik miatt bátran ajánlom mindenkinek, aki valami újdonságra vágyik a fantasy műfajában. Témáját tekintve az egész regénynek van egy komor és sötét alaphangulata, de nem fulladsz bele, mert a szerző remekül adagolta a fanyar humort azokon a részeken, mikor esetleg úgy érezted volna, hogy ez már túl sok. A világot, a Könyvtárat, Apát, a várost, a lényeket, a képességeket és a megannyi apróságot egyszerre szerettem és gyűlöltem, főleg a végén felvetett választás tükrében. Mindenesetre megemelem a képzeletbeli kalapom az író fantáziája előtt.


A történetvezetése is egyedi - vagy mondjuk ki, fura. De ez a jóféle fura, amikor először ugyan kissé elveszettnek érzed magad, nem egyszer hitetlenkedve pislogsz, de általánosságban véve sodor magával. Döbbenten pislogtam például, mikor a könyv 2/3-a körül elérünk a könyv tetőpontjára, utána meg az egész sztori egy lassan andalgó levezetéssé válik. Na nem mintha nem lenne fontos, - sőt, a könyvnek ezen a részén döntöttem úgy, hogy max pont lesz - itt kapunk választ a legtöbb kérdésünkre és itt rendeződik szereplőink sorsa is, de a könyv dramaturgiája éppen ezért eléggé furcsa ívet jár be. Ez egy meglehetősen érdekes - vagy mondjam inkább, hogy bátor? - elképzelés volt.

"A nagydarab fickó egy piramis formájú súlyt pörgetett egy hosszú lánc végén. A másik végén egy machete méretű kést erősítettek bele egy sárga fémszárba. Az bronz lenne? És… Mi a faszom? Erwin először nem akarta elhinni, amit a szeme közöl vele, de a csávó tényleg, viccen kívül egy tütüt viselt. Hmm, gondolta Erwin. Azért ez nem egy mindennapi látvány."

A szereplők is érdekesek, furcsák, hátborzongatóak és szinte már félistenek, de ugyanakkor földhözragadtak. Nem mellesleg pedig hosszú pszichológiai disszertációkat lehetne írni az életükről és a taníttatásukról. Az elején az egészet kívülállóként szemléltem, mikor még nem tudtam eleget Carolynről, csak szimplán szívtelennek és üresnek tartottam. Majd, mikor szép lassan megtudtam a tettei mögött húzódó múltat, valahogy, valamikor közel került hozzám, mind ő, mind a történet és olyan mélyen berántott, hogy nem tudtam kiszakadni. Nem, nem értettem egyet Carolynnal, de megértettem mit, miért tesz. A vége nagyon mélyen megérintett, még a regény befejezése után is órákig ezen kattogtam, egy csomó "mi lett volna ha" kérdéssel a fejemben járkáltam fel-alá. Később olvastam interjút a szerzővel és ott mondta, hogy direkt építette fel így a főhősnő karakterét, visszafele akarta  megmutatni azt a folyamatot, ahogy visszaszerezte emberségét. Mindenesetre nálam nagyon betalált. Persze ott van még David és Margaret, na meg a többi könyvtáros - egészen más lett volna ha csak a jelenüket ismerem, de így, hogy tudtam milyenek voltak a legelején, Apa előtt, de legfőképp milyenek lehettek volna mindez nélkül, már egészen más perspektívákat is megnyitott. Nem, nem szerettem őket - Davidet gyűlöltem és a frász kerülgetett tőle - de iszonyat érdekes szereplők lettek.


Ezt a regényt mindenkinek ajánlom, aki vágyik valami nem megszokottra, valami furcsára, őrültre, helyenként morbidra, de mindezek mellett is viccesre és egyedire. Éppen ezért, viszont nem ajánlom a mimóza lelkűeknek. Nem, ők messze kerüljék el.

❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖
5/5

Eredeti borító
Borító: 3/5 - nekem nem jön be és a történethez se illik, mármint persze a szimbolikája megvan, de én egy teljesen más sztorira számítanék ez alapján.
Történet: 5/5
Megvalósítás: 5/5  
Karakterek: 5/5
Kedvenc karakter: -

Kiadó: Fumax
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 390.o.
Fordító: Rusznyák Csaba
Műfaj: dark fantasy
Eredeti címe: The Library at Mount Char
Goodreads-es átlag: 4.05
Molyos átlag: 89%
A képek a Pinterestről származnak
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt. 





>

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése