In 4.5 pont Leena Krohn önálló poszt-apokaliptikus sci-fi szépirodalom Typotex

Mi a valóság? | Leena Krohn - Hotel Sapiens

Valahol ​​a nem túl távoli, posztapokaliptikus jövőben, amikor már számítógépes algoritmusok uralják a világot, létezik egy hely, mely egyszerre börtöne, múzeuma, elmegyógyintézete, iskolája és mindenekelőtt menedéke a kihalóban lévő életformáknak, az embereknek. A Hotel Sapiens lakóit érzelemmentes, kibernetikus apácák felügyelik és egyetlen szórakozásként híres filozófusok és tudósok újraprogramozott hologramjai tartanak számukra különös szemináriumokat. Az egymással feleselő, kaleidoszkópszerű elbeszélésekből többek között megismerhetjük a bámészkodót, aki a felhők helyett immár a vegyszercsíkokat tanulmányozza; az embert, aki önmaga árnyéka; a statisztikust, aki szeretett volna megszelídíteni egy Gauss-görbét; a pszichiátert, aki a saját betegévé változott; a mindenkori átlagot képviselő Hétköznapi Embert. A kötetből még megtudhatjuk, hogy miként teljesedik be egy jóslat, hogy néz ki a Föld zászlaja, vagy éppen mit gondolnak az emberekről a növények. A sokszor filozofikus mélységű történetszálakból végül összeáll egy történet, melyből kiderül, miképpen változott az egykor uralkodó faj pátyolgatni való gyermekké, és hogy ebben a nyomasztó és abszurd világban, ahol a mindent ellepő tejfehér ködben csak és kizárólag önmagukra számíthatnak, képesek-e egyáltalán megőrizni egyetlen kincsüket: emberi mivoltukat.
**************
Különös egy könyv ez.
Már az első pillantás a könyvre is értetlen szemráncolást eredményez, de a címe az, ami igazán megfog és gondolkozásra késztet. Vajon mi ez?  

"– Sorsunk ugyanis nem más, mint saját cselekedeteink összessége.
– Azt gondolja tehát, hogy mi magunk alakítjuk a sorsunkat? Hogy az ember mindössze saját tettei összessége, semmi több?
– De bizony több, sokkal több – felelte. – Nem csak saját cselekedeteink, hanem minden ember cselekedeteinek összessége."

Kissé talán elvontnak tűnik, főleg első beleolvasásnál. Kesze-kusza, össze-vissza ugrál, azt se tudod először hol van a fent és a lent. De sodor magával ez a furcsa könyv. Olyan érzésed van, mintha őrült lenne a szerző, őrültek a szereplők, de még maga a könyv is. Majd a végén már úgy érzed ez a normális és te vagy az őrült. 

Hangulat kell hozzá, nyitott elme. Ki fog zökkenteni a megszokott gondolatmederből. Görbe tükröt állít az emberiségnek - úgy is mint fajnak -, a társadalomnak, a mindennapinak vélt életünknek, a gondolkozásunknak és a hitünknek. A meggyőződésünknek, hogy ki az őrült és ki nem, kinek van igaza és ki téved. Az emberi mivoltnak. De tényleg tisztában vagyunk vele, mit is jelent ez? És vajon nem pusztán egy illúzió, amit a fajunk teremtett?

"– Az óra egy kötőgép. Az egyik szemet a másikba hurkolva köti az időt – folytatta. – A saját fogalmainkból hozza létre. Rendkívül figyelemreméltó szerkezet: termékké alakítja az illúziót. S még annál is értékesebbé, mivel óra nélkül társadalom – ami adást és vételt, egyezséget és büntetést jelent – egyszerűen nem létezik. Az idő jelenti bármilyen egyezség előfeltételét, az óra adja nekünk azt, ami közös."

Szép lassan megismerjük a Hotel minden egyes lakóját és személyes őrületüket, fóbiáikat és szemléletmódjukat. Egy-egy embertípust személyesítenek meg, mindezt a szürrealitás jótékony leplében, viszont mégis tökéletes alapot ad, hogy általuk az író megoszthassa nagyon is helytálló nézeteit rólunk, emberekről. Minden lakónak van egy saját kis világa, amin keresztül és aminek megfelelően képesek befogadni a valóságot - legalábbis azon szegletét, ami átmegy ezen a szűrőn. Elsőre őrültnek tituláljuk őket, de ugyanakkor elgondolkoztat: nem mindannyian ezt tesszük? Nehéz szétválasztani a valóságot a képzelettől.

"Hogy mi az igazság, arról az elme keveset tud. Az emberré növekedés egyben a képzelet világába való növekedés. Mit képzeltünk el? Azt, amit valóságnak neveztünk."

A valóságnak csak azt a részét látjuk, amit látni akarunk, mindezt olyan módon, ami a személyiségünknek megfelel. Éppen ezért nincs is két egyforma elbeszélés egy eseményről, vagy éppen helyről. A tényleges valóságnak más-más elemeit ragadja meg egy-egy személy, ha úgy jobban tetszik, mindenki készít magának az élete során egy szemüveget, amin keresztül szemléli a világot. Persze ez a tapasztalatokkal, más emberi kapcsolatok által és a saját "megvilágosodásaiddal" változhat. És úgy gondolom ezért olyan fantasztikus dolog olvasni, mert bepillantást nyerhetünk egy másik személy - az író - egyedi "valóságába", megismerhetjük, hogy ő hogyan szemléli a világot. És a legjobb esetben még talán a saját látásmódunkat is tágíthatja. 

"A legjelentéktelenebb könyv is önálló világ, melyben láthatóvá válik a láthatatlan."


Elgondolkoztatott. És ha mást nem is ér el ennél és a végén egy értetlen fejcsóválással teszed is félre, már elérte a célját. 

****************
4,5/5

Külföldi borító
Borító: 4/5 - figyelemfelkeltő az biztos
Történet: 4,5/5
Megvalósítás: 5/5  
Karakterek:? - ezt nehéz lenne így értékelni

Kiadó: Typotex
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 172.o.
Fordító: Molnár Csilla
Műfaj: sci-fi/poszt-apokaliptikus, szépirodalom (? talán, nehéz besorolni)
Eredeti címe: Hotel Sapiens (finn)
Goodreads-es átlag: 3.63
Molyos átlag: 85%
A képek a Pinterestről származnak 





>

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése