In Athenaeum erotikus fantasy Halhatatlanok alkonyat után Kresley Cole paranormális romantika

Lothaire | Kresley Cole - Vámpírbosszú

Halhatatlanok alkonyat után #12


MINDENKI FÉL AZ ŐSELLENSÉGTŐL…
A Szövetség legkegyetlenebb vámpírja, a csillapíthatatlan bosszú hajtotta Lothaire eltökélte, hogy megszerzi a Horda koronáját, mégpedig úgy, hogy új, bájos foglya, Elizabeth Peirce lelkét ajánlja fel. Azonban a fiatal halandó lány hamarosan mindennél erősebb csáberővel kezd hatni rá…
HALÁLOS ERŐ ÉBREDEZIK A LÁNYBAN….
Ellie Peirce élete maga volt a pokol – már azelőtt is, hogy egy gonosz halhatatlan elrabolta őt. Bár Lothaire fel akarja áldozni a lányt, mégis vágyakozik az érintése után, és szexuális gyönyörökkel halmozza el. Hogy megmentse saját lelkét, Ellie feláldozza a testét, de megfogadja, hogy megvédi a szívét.
AMIKOR MEGTÖRIK A TÖBB ÉVSZÁZADOS, JEGES KÖZÖNY…
Lothaire-nek egyetlen hónap alatt kell döntenie az ezer éves vérbosszú és ellenállhatatlan foglya között. Vajon összeroskad múltja súlya alatt… vagy mindent kockára tesz, hogy Ellie-vel közös jövője lehessen?"
***********

Úgy örülök, hogy az Ulpius csődje után se kellett búcsút mondanunk ennek a fantasztikus sorozatnak - hála az Athenaeum kiadónak. Sok más rajongóval én is eljártam ám a győzelmi táncot ennek az infónak hála annak idején. Habár kellett egy kis idő mire eljutottam oda, hogy elolvassam, de végre eljutottam idáig...

"A pengeél tetején bámulsz az alattad lévő mélységbe. És a mélység visszanéz rád."

... és hú, de bajban vagyok én ezzel a könyvvel! Megszoktam, hogy odáig vagyok Cole könyveiért, de ez olyan szinten ellentétes érzelmeket váltott ki belőlem, hogy most még csak rá se akarok nézni. Talán kezdjük azzal, hogy eszméletlen régóta vártam már Lothaire könyvét, mert nagyon felkeltette az érdeklődésem már a legelső beszólásánál felbukkanásánál. És most meg is kaptam, de nem igazán erre számítottam. Úgy érzem, annyira nem tett jót neki, hogy beleláthattam a fejébe, sokkal ördögibb, titokzatosabb és keményebb volt, mikor a fantáziámra volt bízva, hogy abból a kevés infóból megalkossam a jellemét. Ó, itt is arrogáns volt, egy seggfej, akit sokszor szájba vágtam volna, de olyan gyerekes szinten megragadt számomra ez az oldala. Én valahogy többet vártam az Ősellenségtől. Néha olyan érzésem volt, mintha egy hisztis gyerek mindennapjait követném nyomon, aki duzzog, mert nem minden úgy történik, ahogy ő akarja. Persze végtelenül sajnáltam a vele történtek miatt, de akkor is csalódás volt, még a Végjátéka is - legalábbis a könyv első felében. Mert aztán jött ám a karakterfejlődés, el kellett hogy veszítse hozzá a fejét, hihi de kezdett végre felnőni - így pár ezer év után. Annak kifejezetten örülök, hogy ez a folyamat nem volt olyan gyors, továbbá a végére se lett jó, megmaradt gazembernek. A végén már kifejezetten bírtam. Na, de hogy mennyire irritált az elején! Tényleg többet vártam volna tőle, nekem nem jött át az egész Ősellenség dolog, meg nem is nagyon történet semmi a könyv alatt. Szóval elég nehezen tudok ezzel a szépfiúval zöldágra vergődni.

"Ha Nix a jóslás királynője, akkor Lothaire az intuíció királya.
Fehér királynő a fekete király ellen."

Ellievel alapvetően nem volt gondom, kemény és okos csajról van szó, aki a poklot is megjárta Lothaire makacssága és vaksága miatt. Csak egyszer éreztem úgy olvasás közben, hogy kezd betelni a pohár miatta is - bár ez valószínűleg alapból azért volt, mert Lothaire miatt már a plafonon voltam - hogy mindent megbocsát neki, csak azért mert eszméletlen szexi hímpéldányról van szó, de szerencsére nála is eljött a pont, mikor azt mondta elég. A dákok vonalat eszméletlenül imádtam, egy újabb rakat halhatatlannal ismerkedtem meg, akikről csak még többet akarok tudni. Igen, megint profin kezelte az írónő a mellékszereplőit, és tovább göngyölíti ezt az ezer szálról összefutó fő eseménysort. Nix és Lothaire "barátsága" ragyogó színfolt volt a könyvben számomra, alig várom már, hogy a valkűr is előtérbe kerüljön végre és ne csak a háttérben egyengesse a fajok sorsát. Azt viszont sajnáltam, hogy rajtuk kívül nem tűntek fel régi ismerősök, de Lothaire-ről és a másik oldalról volt szó, szóval ezen nem lepődtem meg. De Thadnek örültem, egyszerűen megzabálnám olyan édes. 

Szóval összegzésként - csapongó gondolataim rendezve - még mindig imádom ezt a világot és sorozatot, de ez a könyv kissé csalódás lett számomra. és végiggondolva nem csak a nagy elvárások miatt, mert egy csomó lehetőséget kihagyott az írónő, úgy érzem ez még nem volt igazán kész az ő fejében sem. Mindenesetre már olvasom is a következő részt, újfent megtapasztalva régi függőségemet. 

*************
4/5

Eredeti borító
Borító: 3/5 - hát jobb, mint a legelső terv volt
Történet: 4/5
Megvalósítás: 4/5 
Karakterek: 4,5/5
Kedvenc karakter: Thad, Nix

Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 480.o.
Fordító: Márton Andrea
Műfaj: paranormális romantika
Eredeti címe: Lothaire
Goodreads-es átlag: 4.43
Molyos átlag: 91%
A képek a Pinterestről származnak
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt. 







>

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése