In 4.5 pont Az elveszett flotta GABO Jack Campbell sci-fi

Egy legenda emberi oldala | Jack Campbell - Rendíthetetlen

Az elveszett flotta #1


A Szövetség már egy évszázada vívja háborúját a Szindikátus Világokkal szemben, ám most vesztésre áll, flottája csapdába esett az ellenséges terület szívében. Egyedül abban a legendás kapitányban bízhat, aki évszázados hibernációból ébredt fel, hogy a flotta élére álljon.
Jack Geary kapitány hőstetteit minden iskolás ismeri, ő azonban nehezen birkózik meg a lehetetlen elvárásokkal, amiket saját hírneve támaszt vele szemben. Hiába taszítja a hőskultusz, magára vállalja a feladatot, hogy a megvert szövetségi flottát és a háború sorsát eldönteni képes hiperhálókulcsot hazajuttassa. Ehhez azonban fel kell nőnie „Black Jack” Geary legendájához.
*********************

"Sajnálatos módon általában pont olyankor szabadul el a teljes pokol, amikor azt hisszük, hogy teljesen kiszámítható pályán haladnak a dolgok."
 
Vannak azok a könyvek, amikhez ha kritikusan állnál hozzá és megadott szempontok szerint kiveséznéd, akkor pillanatok alatt szét lehetne őket cincálni. Viszont annyira megnyer magának az adott könyv, hogy még csak gondolni se gondolsz erre, mert nem lenne szíved hozzá. Na, ez a könyv iskolapéldája lehetne ennek, legalábbis nálam. Szóval, ha jellemeznem kéne a benyomásaimat a könyvvel kapcsolatban, akkor azt mondanám, hogy olyan érzésem volt olvasás közben, mintha a Star Trek egy epizódját követném nyomon. Az egész regény csak  egy felvezetés, egy epizódja a kalandnak, amiről már most tudod, hogy egy jó hosszú utazás kis szelete. Nagyon eleje sincs, a vége meg még látótávolságba se került, a háttérsztori se nagyon bontakozott ki, szóval tényleg olyan, mint egy sorozat pilotja. Igazából mindegy is, mihez hasonlítom, hívhatjuk akárhogy, a lényeg úgy is az, hogy olyan sebességgel bolondított magába ez a sztori, hogy még meglepődni se nagyon volt időm.

Maga a sztori végtelenül egyszerű, sőt néha már túlzottan is - gondolok itt például a szemben álló felek motivációira vagy éppen szellemi szintjére - ráadásul ismerős is lehet, ha sokat olvastál már ebben a műfajban, de mivel nálam ez nem él, így mondhatjuk, hogy még ha az újdonság varázsával nem is hatott rám, de érdekes volt. Lényegében arról van szó, hogy van két szemben álló fél, a Szövetség és a Szindikátus, akik megannyi bolygót terraformáltak már és népesítettek be - de persze mindezt úgy, hogy egy egyértelmű határvonal van a két fél között - és ők állnak háborúban egymással immár 100 éve. Azt nem tudni pontosan miért robbant ki a háború, vagy hogy egyáltalán miért is tart még mindig, a lényeg hogy ez határoz meg mindent az emberek életében, ez formálta az új nemzedékek gondolkodását, ennek vetettek alá mindent, nem létezik már szinte semmi más. Hatalmas veszteségekkel még mindig patthelyzet van a két fél között. Ebbe az egészbe csöppen bele John Geary, az utókor számára csak Black Jack Gearyként ismert háborús hős, aki 100 év hibernáció után ébred fel a Szövetségi flottánál egy számára ismeretlen világban. De nem sok ideje van hozzászokni az újdonságokhoz, mert szinte azonnal flottaparancsnoki pozícióba kerül akaratán kívül és az egész flotta és nem kis túlzással a Szövetség jövője is a vállára szakad. 

"Egy olyan hősre vágynak, aki igazolja mindazt, amit eddig tettek, és valahogy megoldja, hogy jobban működjön. De most ráébrednek, hogy én nem ilyen hős vagyok."


A könyv bája a vagánysága. És nem is próbál ennél több lenni, nem próbál meg hard sci-fi monstrum lenni, nem dobálózik szakzsargonnal, ami elijesztené a műfajban és fizikában nem túl jártasakat és jól is teszi, mert úgy azonnal megbukna a sztori. Valahogy sikerült végigegyensúlyoznia a szerzőnek azon a keskeny kötélen, aminek eredményeként még komolyan tudod venni a sztorit, de mindemellett nem rejti véka alá, hogy a szórakoztatás a célja. Elvégre milyen király már az, hogy egy flottaparancsnok szemén keresztül kísérjük végig egy egész flotta háborúját az űrben? Ahogy megpróbáljuk elképzelni a 3D-s harcot? De azokon a jeleneteken is remekül szórakoztam, mikor John helyreteszi a parancsnokokat vagy éppen amikor feszeng az egész "élő legenda" szituációtól, amiben nem kis bosszúságára találja magát. Eszméletlen lendülete és hangulata van a könyvnek, ami olyan szinten beszippantott, hogy egy ültő helyemben befejeztem a regényt és már ösztönösen nyúltam volna a folytatásért.


Ahogy azt a sztori leírásából is láthattátok kissé ki van sarkítva a történet, bár azért felsejlenek olyan dolgok is a háttérben, amik reményeim szerint árnyalni fogják az egész alapszituációt később. Nem mellesleg pedig olyan helyzetek tárulnak az olvasó elé a könyv folyamán, ami a valóságban azonnal megdőlne, de tényleg tetszett annyira, hogy az olvasás alatt ne érdekeljen ilyesmi. A főszereplő szimpatikus és szerettem a monológjait olvasni, azt külön szerettem, hogy kitért arra a vonalra, hogy mennyi minden változott 100 év háborúskodás hatására, - bár ez a nincs szakember vonal nekem nagyon abszurd volt - hogyan változott meg a gondolkodás és mikre vetemedtek a "nagyobb jó" érdekében a katonák. Persze ezeket a főszereplő nem nézi tétlenül és egy "tanítási" folyamat veszi kezdetét, persze úgy, hogy ne haragítson magára minden kapitányt, nehogy lázadjanak. Ezeket az apró csatározásokat kifejezetten élveztem.

"Egy dolgot minden matróz hamar megtanul, mégpedig azt, hogy az űrben semmi nincs, ami emberi. Embertelen a puszta mérete, az üressége, a halál, ami ott van benne mindenütt, kivéve azokat az egészen kicsi helyeket az ürességben, ahol az emberek egy bolygó felszínén úgy járhatnak-kelhetnek, hogy közben arcukat éri a szél és beszívhatják a levegőt."

Összességében tehát nem váltja meg a világot a könyv, de nagyon olvastatja magát és eszméletlen szórakoztató történetről van szó. Engem mindenképp megvett a teljes sorozatra, kíváncsi vagyok milyen kalandokban és viszontagságokban lesz még része a flottának és újdonsült parancsnokának, még átverekszik magukat a Szindikátusi űrön keresztül hazafelé.

*************
4,5/5

2. rész
Borító: 5/5
Történet: 4/5
Megvalósítás: 5/5 
Karakterek: 3/5 - kissé kétdimenziósak a mellékszereplők
Kedvenc karakter: John (Victoriára kíváncsi vagyok)

Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 354.o.
Fordító:Tamás Gábor
Műfaj: military sci-fi
Eredeti címe: Dauntless
Goodreads-es átlag: 3.93
Molyos átlag: 87%
A képek a Pinterestről származnak
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt. 







>

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése