In Top Ten Tuesday

Top 10 | 7 vallomás bloggerként

Közeledik a blog 4. szülinapja és ennek köszönhetően tiszta nosztalgikus hangulatba kerültem. Elgondolkoztam megint azon az úton, amit eddig bejártunk mi itt együtt és kis leltárazásba is kezdtem önismereti téren a blogolás kapcsán. És ezek közül megosztok veletek hetet a Top 10 rovaton belül. Látom ám! Nem kell vonogatni a szemöldököd, tényleg tudok ám számolni...

1. Szörnyű vagyok a recenziókkal.
Nem, de tényleg! Valahogy az iskolai kötelezők belém nevelték azt a szokást, hogy ha úgy érzem egy könyvről, hogy el kell olvasnom, akkor halogatom. Teljesen mindegy, hogy amúgy el akarom olvasni a könyvet és pont ezért fogadtam el a felajánlást, amint hozzám kerül, a lelki szemeim előtt megjelenik egy nagy vörös "kötelező" felirat a könyvön és végem. És még rosszabbá teszi, hogy tudom, fontos a kiadóknak és íróknak, és ők végtelenül kedvesek általában, én meg nem olvasom a könyvet, amitől csak még szörnyűbb érzésem van és még jobban halogatom. Mert persze azt se akarom, hogy emiatt rossz élményem legyen a könyvvel. Senki nem mondta, hogy teljesen százas vagyok. xD Éppen ezért nem is szoktam recenziókat kérni - főleg hogy mostanában nem is olvasok már annyit - de azért néhány felkérésnél elcsábulok. És akkor kezdődik a mókuskerék.

2. Ennyi év elteltével is úgy tudok örülni minden egyes pozitív visszajelzésnek, mint egy koffein- és adrenalin-túladagolt 5 éves.
Azt hittem idővel, hogy úgy mondjam, hozzászokok ezekhez. De nem. Mind a pozitív, mind a negatív visszajelzések még mindig ugyan úgy hatnak rám. Persze sokat tanultam az évek alatt a blogolásról - persze messze állok a profiktól - de ez nem változott azóta sem. És remélem nem is fog, nem akarnék belefásulni ebbe.

3. Nem egyszer elgondolkoztam már, hogy bezárom a blogot.
Ezzel nem vagyok egyedül, a legtöbb bloggertársam is átesik rajta olykor-olykor a beszélgetéseink alapján. Hullámvölgyek ebben is vannak, - még ha sokszor ezt nem is közvetítem felétek, mert nem akarok nektek siránkozni - mint minden másban, hiába ez a hobbim, amit szeretek csinálni. De szerintem akkor nevezheted magad igazán bloggernek, ha átestél már ilyen hullámvölgyön és még mindig csinálod.

4. Nem szeretem visszaolvasni a közzétett bejegyzéseim.
Sose érzem elég jónak a posztot és sokszor ezért nem is teszem rögtön közzé őket, hanem hagyom egy kicsit és később visszatérek hozzá. Majd miután közzéteszem, gyakran szinte azonnal, át akarnám írni az egészet, éppen ezért nem szeretem őket visszaolvasni. Ez viszont azért hülyeség, mert általában ilyenkor veszem észre az elírásokat és a hibákat a bejegyzésben, amiket aztán kijavítok. Ördögi kör. 

5. Még mindig az egyik legjobb érzés, mikor a blognak hála ismerek meg ugyanolyan könyvimádókat, mint én.
Sok embert ismertem meg a blognak és a molynak hála, akik hasonlóan könyvmolyok - na jó, a legtöbbjük azért normálisabb nálam:) - csak éppen az ország másik felén, vagy éppen másik országban élnek, így szinte lehetetlen, hogy valaha is találkoztunk volna. Ami hatalmas veszteség lenne. Az internet varázsa - nem kell ám mindig szapulni, vannak előnyei is.

6. Sokszor gondolkoztam rajta, hogy megváltoztatom a blog címét.
Főleg, hogy már nem is aktuális, elvégre egyedül viszem a blogot jó pár éve. De eddig nem tettem meg, mert egyrészt nem vagyok elégedett eddigi egyetlen ötletemmel sem, ötleteket szívesen fogadok másrészt meg félek attól, hogy azok, akik így szokták meg a nevét, nem találnak majd vissza. Tudom ez azért kicsit hülyeség a feliratkozások és a közösségi médiának köszönhetően, de bennem van. Ugyanakkor lehet jó lenne egy magyar név, ha már nem nagyon van angol vonatkozás az oldalon. 

7. Rengeteg ötletem szokott lenni, amivel színesíteném a blogot, aminek végül csak negyede szokott megvalósulni. 
Szeretek blogolni, de nekem ez megmaradt hobbiként, nem ez a munkám, nem ez a legfőbb prioritásom. Éppen ezért gyakran nincs annyi időm rá, mint ideális lenne. Örülnék, ha én is azok közé a bloggerek közé tartoznék, akik napi szinten tesznek közzé bejegyzéseket respect de gyakran annak is örülök, ha hetente frissül. Ennek hála viszont sok ötletem nem valósul meg, amit sajnálok. És ilyenkor szólal meg a kisördög a vállamon, hogy nem vagyok elég kreatív, nem elég fantáziadús a blog etc. Szerencsére azért már megtanultam elbánni a nagyszájúval.

Ez lett volna 7 apró szelete a blogolással kapcsolatos gondolataimnak és élményeimnek. Köszönöm nektek, hogy már 4. éve itt vagytok velem és együtt vesézzük ki a könyves világ rejtelmeit. Remélem még legalább ennyi év van előttünk. 

>

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése