In 5 pont Agave fantasy middle grade Neil Gaiman önálló

Eltalált pillanat | Neil Gaiman - A temető könyve


 "Volt egy kéz a sötétben, és ez a kéz egy kést markolt."

„Senki Owens, barátainak csak Sen, egy majdnem teljesen átlagos fiú. Akkor lenne teljesen átlagos, ha nem egy hatalmas temetőben lakna, ahol szellemek nevelik és tanítják, a gyámja pedig egy magának való alak, aki nem tartozik sem az élők, sem a holtak világához. Egy fiú számára a temető tele van veszéllyel és kalanddal: ott a domb alatti vén Indigóember, ott a kapu, amely egy sivatagra nyílik, ahol elhagyott vámpírváros áll, ott a különös és rettentő lény, a szlír. Viszont ha Sen kimegy a temetőből, vár rá a Jack nevű, aki már megölte Sen egész családját…”
********************

Ezzel a könyvvel nagyon jó időpontban találtunk egymásra. Teljesen tökéletesen eltalálta a hangulatom és az elvárásaim az adott pillanatban, így tökéletesen egymásra tudtunk hangolódni és maradéktalanul kiélvezhettem. Nem véletlenül mondják, hogy egy könyvhöz megfelelő pillanat is kell, - legyen szó életszakaszról, hangulatról vagy az éppen átéltekről  - hogy ténylegesen ki lehessen élvezni. Ez pedig a könyvtárnak és a véletlenek egész sorának köszönhetően most teljesen klappolt, úgyhogy innen is ezer hála. 

"Árnyékból árnyékba surransz, sosem látnak, sosem gyanakodnak. Szabad, mint a levegő, sebes, mint a gondolat, hideg, mint a dér, kemény, mint a szög, veszélyes, mint mi."

Neil Gaiman fantáziája, írásmódja - és hogy is mondjam - heppjei nem ismeretlenek már a számomra. Közös múltunk során megesett, hogy betalált egy-egy könyve, máskor kissé mellé lőtt, de az kétségtelen, hogy. És az is biztos, hogy felejthetetlen élmény lenne bebarangolni a képzeletét, ahonnan ezeket az egyedi és nem kevésbé elborult ötleteit előhúzza, bár lehet megőrülnék a folyamat közben. Ugyanakkor A temető könyve lájtosabb kategóriába tartozik a repertoárjából, de nem kevésbé varázsolt el, mint némely "elgurult a gyógyszere" műve.

"Akárhová mégy, saját magadat is viszed."

A regény egy mese, legalábbis kezdetben ezt gondolja az olvasó, de szép lassan többé válik. A történet A dzsungel könyvének átdolgozása, vagy mondjam inkább, hogy az ihletadója: Maugli itt Senki, (barátainak csak Sen), a dzsungel helyett egy temetőben találjuk magunkat és a kis árvát nem állatok, hanem szellemek nevelik fel, továbbá Sir Kán helyett meg megkapjuk Jacket. Na, és ne feledkezzünk meg Silasról se, a személyes kedvencemről, akit ha feltétlenül hasonlítanom kell az ihletet adó műhöz, akkor talán Bagira és Balu összegyúrva, de Silas felül áll holmi hasonlítgatáson, úgyhogy tegyünk úgy, mintha ezt nem mondtam volna.

"Vannak emberek, akiket meg lehet ölelni, és van Silas."

Imádtam a könyv hangulatát és atmoszféráját, amihez azt hiszem hozzátartozik egy személyes vallomásom is. Szeretek temetőkben bóklászni, régi sírok feliratait olvasni. Mások kissé morbidnak találják ezt a "hobbim", de számomra inkább megnyugtató, különös békességgel tölt el mindig. És pont ezt a hangulatot sikerült megragadni Gaimannek, amiért egy hatalmas pacsit érdemel. A szereplők is színfoltot vittek a sztoriba saját történetükkel és Sen életében betöltött szerepükkel. Imádtam a könyv misztikusságát, a megannyi lényt és szereplőt, legyen az élő vagy holt, valamint Sen felcseperedését, ahogy az ő és a holtak perspektívájából szemlélhettük meg az élők ügyes-bajos dolgait. Tetszett ennek a tanulási folyamatnak az epizodikussága, ahogy különböző kalandokban és tapasztalatokban volt része Sennek, mi pedig ezek által újabb és újabb részleteket tudhattunk meg a temetőről és "lakóikról". 

Több kritikát is olvastam a könyvről, ahol a végét nehezményezik, hogy nincs megfelelő lezárás, de szerintem ennek nem is nagyon lehetett volna más milyet adni. Elvégre ez nem a vég, hanem épp ellenkezőleg, ez Sen kalandjainak az igazi kezdete. Hiszen mindenki felnő egyszer és ott a világ előtte, amit felfedezhet. 

Egyszóval, köszönöm. Egy élmény volt. 

Margóra: A magyar változatban miért vámpírok vannak? Azok nem ghoulok voltak eredetileg?

*************
5/5

Borító: 3/5 - Simán elmennék mellette.
Történet: 5/5
Megvalósítás: 5/5 
Karakterek: 4/5
Kedvenc karakter: Silas

Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 278.o. 
Fordította: Pék Zoltán
Illusztrálta: Dave McKean
Műfaj: fantasy
Goodreads-es átlag: 4.12
Molyos átlag: 89%
A képek a Pinterestről származnak
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt. 
>

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése