In 5 pont Az Ős könyve fantasy Fumax Mark Lawrence

Harcos apácák | Mark Lawrence - Vörös nővér

Bram Sels

Az Ős könyve #1


GYILKOLÁSRA ​SZÜLETTEM – AZ ŐS IS ROMBOLÁSRA TEREMTETT
A Kegyes Irgalom Kolostorában fiatal lányokat képeznek gyilkosokká. Némelyik gyermekben kiütközik az ősi vér, ritka képességekkel ruházza fel őket, amelyeket halálos vagy misztikus erejűvé csiszolnak-edzenek. Ám még a kard és az árnyak mesternői sem fogják fel igazán, milyen kincsre bukkantak, amikor Nona Grey a csarnokaikba került. 
A vérfoltos ruhájú, kilencéves Nonát a bitófa árnyékából ragadják el. Gyilkossággal vádolják, ám ő valami sokkal rosszabbat követett el. Tíz év szükséges ahhoz, hogy a penge és az ököl használatára kitanítsanak egy vörös nővért, ám Üveg apátnő szárnyai alatt sokkal többet el lehet sajátítani pusztán a halál művészeténél. Osztályában Nona új családra – és új ellenségekre – lel. 
Bármily biztonságos és elszigetelt is legyen a kolostor, Nona számára nincs menekvés titka és erőszakos múltja elől, amely ezer szállal kötődik a hanyatló birodalom összes sötétségéhez. Érkezése régi viszályokat hív újra életre, kegyetlen küzdelmeket szít az egyházon belül, és még a császár figyelmét is magára vonja. 
Miközben haldoklik a nap, és a jég egyre előbbre nyomul, Nona Greynek úrrá kell lennie belső démonain, hogy azokra szabadíthassa őket, akik az útjába állnak.
**************

Sóvárogtam egy jó fantasy könyv után és ez tökéletes választásnak bizonyult ennek enyhítésére. 

Ám előre szólok, ifjú Nona: egy könyv éppoly veszélyes lehet, mint bármely utazás. Az a személy, aki lecsukja a hátsó fedelet, nem biztos, hogy ugyanaz, mint aki felütötte a kötetet. Bánj tisztelettel a könyvekkel! 

Már maga az alapkoncepció is nagyon királynak tűnt: harcos apácák? Jöhet. Persze, hogy kíváncsi vagyok rá. De ezen felül is rengeteg nekem tetsző elemet tartalmaz a könyv, olyan volt, mintha Lawrence direkt az én ízlésemnek írta volna a könyvet: Iskola szetting egy harcosokat nevelő zárdában, akiknek varázsereje is van - szóval lényegében egy varázsiskola -, maga a világ az előretörő jéggel (jégkorszak?) és a vélhetően mesterséges holddal, (valami tükör?) ami a Folyosót melegen tartja a nap sugarait felhasználva, az Őssel és a köré felépült vallással és mágiarendszerrel, az Eltűntekkel és az általuk hátrahagyott emlékekkel, na meg a négy törzzsel, akiknek a vérvonala még ma is él az emberekben. 

Két hatalmas jégfal közé szorultunk, Nona, és a tél ötvenezer éve közeleg.

Külön tetszett, hogy habár sok mindent megtudunk a világról, szóval van benne világépítés az író részéről, de mindez nem szájbarágósan lett nekünk, olvasóknak leírva, hanem a karakterek tettein és párbeszédein keresztül bontakozik ki előttünk és amit ők nem tudnak, arra nekünk is csak következtetni lehet. Szerintem ez a sorozata is egyfajta poszt-apokaliptikus világban játszódik, de teljesen máshogy, mint a Széthullott Birodalom. Aztán az is lehet, hogy nem. Mint mondtam, nincs kijelentve, neked kell kikövetkeztetni, így ez csak az én érzésem. Lehet, hogy aztán kiderül később a trilógiában, hogy nem így van.


Alapvetően nem egy kifejezetten gyors folyású regény, ráadásul a könyv nagy része egy helyen játszódik, de végig élveztem és egyszer se unatkoztam közben. Kicsit a Harry Potterre hasonlít ebből a szempontból: egy rész egy osztály, lényegében az egész könyvben órákra jár Nona az osztálytársaival, bonyolult és sokrétű kapcsolatok alakulnak ki a gyerekek között, amik aztán évekkel később nagy befolyással fognak bírni az életükre, új dolgokat tanulsz a mágiáról és a világról, persze történnek mellette bonyodalmak, amik túlmutatnak az iskola falain és fellebbentik a fátylat az egész szériát összefogó fő bonyodalomról, ami mindennek a mozgatórugója. Szóval értitek.

A szerkezetét tekintve az első és az utolsó fejezet egyfajta keretet ad magának a történetnek: az a két fejezet játszódik a jelenben, ahol a szereplők már felnőttek, míg a könyv többi része a múltban játszódik, elkezdve bemutatni azt az utat, amit a szereplőknek végig kellett járniuk, hogy eljussunk az első fejezetben bemutatott jelenethez.  És mivel a szereplők fiatalok a könyv nagy részében, így kifejezetten ajánlom azoknak az olvasóknak, akik eddig csak YA fantasyt olvastak és még nem mertek belevágni egy felnőttek számára íródott fantasy világba. Ezzel nyugodtan el lehet kezdeni az ismerkedést.
Nem tudom, hogy valaha is olvastam-e felnőtt fantasyt, ahol szinte kizárólag női szereplők lennének felvonultatva, de az biztos, hogy nagyon bejött és üdítően hatott rám. Féltem egy kicsit, hogy férfi író lévén esetleg nem fog tudni Lawrence ennyi különböző női karaktert hitelesen megalkotni, - túl sok negatív élménnyel a hátam mögött elővigyázatosabb lettem - de nagyon profin csinálta, le a kalappal. 

Fontos, hogy amikor megölnél egy nővért, kellően népes haderővel érkezz.

Kiemelve: szerettem a főszereplőt, Nonát, kissé megbízhatatlan narrátor volt, aki a neveltetéséből fakadó hiányosságai miatt előszeretettel rácsodálkozik a világra és kissé naív tud lenni, de közben elég erőteljes antihős jellegeket is mutat, hatalmas belső konfliktussal. Előszeretettel megy a saját feje után, így mindig az események sűrűjében van, elég nagy tudásvágy ég benne, mindent megtesz a barátságért, mert ez számára egy olyan kincs, amiből nem sokat kapott életében és ezért nagyon becsülöm. És nagyon érdekes volt a megannyi szál, amivel kötődött a többi nővérhez és kibogozni, hogy ezeknek milyen kihatása lesz a "jelenre".

Nagyon egyedi volt az egész könyv, ugyanakkor vannak a könyvben közkedvelt fantasy elemek is, de tetszett, hogy az író lényegében ad egy fricskát ezeknek: itt a kiválasztott klisé, de nem a főszereplő az, ráadásul a prófécia is csak egy propaganda etc. Behozza az író az LMBTQ-t is a regénybe, de nagyon természetesen teszi azt, nem éreztem egyáltalán erőltetettnek.

Lényegében: Nagyon erősen ajánlom a fantasy rajongóknak. Olvassátok!


*************
5/5

Következő rész
Borító: 5/5 
Történet: 5/5
Megvalósítás: 5/5

Kiadó: Fumax
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 544.o.
Zsáner: fantasy
Fordító: Galamb Zoltán
Eredeti cím: Red Sister
Goodread-es pontszám: 4.27
Molyos átlag: 90%
A képek alapjai a Pinterestről származnak, vagy saját képek



További könyves tartalmakért keress fel az >INSTAGRAMON<, vagy a >FACEBOOK< oldalamon. 



Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In könyvfesztivál várható megjelenések

Könyvfesztiváli útravaló (2019) | kívánságlista & pár jó tanács

Forrás1, forrás2

Az elmúlt évekhez hasonlóan összeírok egy kis útmutatót a Könyvfesztiválról és a kívánságlistám az engem érdeklő friss megjelenésekről, egy kis segítséget nyújtva a rengeteg információ között.

Időpont: április 25.-28.
Helyszín: Budapest, Millenáris park


Pár hasznos tanács:
  • hátizsák - sokkal kényelmesebb
  • kp - ugyan van néhány hely, ahol lehet kártyával fizetni, de nem általános
  • lista - mind a kiadókról, programokról, (térkép) mind a megvásárolni akart könyvekről. Hidd el, könnyű elveszni a rengeteg program és megannyi akció között.
  • érdemes odafigyelni a kiadók extra akcióira - szépséghibás könyvek, zsákbamacska és egyéb speckó kedvezmények szoktak lenni
  • víz és kaja - hosszú lesz, csak úgy repülni fog az idő


Agave Könyvek

S. A. Chakraborty - Bronzváros (Daévabád-trilógia 1.)
fantasy

Nahri ​sosem hitt a mágiában, de megvan a tehetsége hozzá: a 18. századi Kairó utcáin nem találni nála kiválóbb szélhámosnőt. Ám mindenkinél jobban tudja, hogy amivel a kenyerét keresi – tenyérjóslás, zár-szertartások, gyógyítás –, az egytől egyig szemfényvesztés, bűvészmutatvány, tanulható képesség. Eszköz arra a csodás célra, hogy kizsebelhesse az oszmán nemeseket.
De amikor Nahri véletlenül megidézi maga mellé Dárát, a hozzá hasonlóan dörzsölt és sötéten rejtélyes dzsinn harcost, akkor kénytelen elismerni, hogy a varázsvilág – melyről szentül hitte, hogy csupán a gyerekmesékben létezik – valódi. Mert Dára megoszt vele egy lélegzetelállító történetet: a tűz lényeitől hemzsegő forró, szélfútta sivatagon és a rejtélyes máridok nyughelyének otthont adó folyókon, az egykor szemkápráztató emberi világvárosok romjain és a hegyeken túl – ahol még az égben köröző ragadozó madarak sem azok, aminek látszanak – terül el Dévábád, a legendás bronzváros, melyhez Nahrit eltéphetetlen kötelék fűzi.
Dévábád bűbájokkal átitatott díszes bronzfalai és a hat dzsinntörzs kapui mögött régi ellentétek húzódnak. Amikor Nahri úgy dönt, hogy belép ebbe a világba, az érkezése egy évszázadok óta fortyogó háború kirobbanásával fenyeget. Nahri hamarosan kénytelen megtanulni, hogy az igazi hatalom kegyetlen és könyörtelen. Még a mágia sem védheti meg a nemesi intrikák veszélyes hálójától, és a legagyafúrtabb cselszövések is végzetes következményekkel járhatnak.

Miért?  Közel-Kelet és dzsinnek. 

Octavia E. Butler: Hajnal (Xenogenezis-trilógia #1)
sci-fi

Lilith ​ismeretlen helyen ébred fel. Hamar megtudja, hogy az oankáli nevű idegen faj űrhajóján tért magához, ahol több száz évig tartották mélyalvásban. Találkozik a földönkívüli lényekkel is, akik megosztják vele a tudásukat: a nukleáris holokauszt idején vették fel a kapcsolatot a kipusztulásra ítéltetett emberiséggel, megmentették, akit lehetett, majd az évszázadok alatt meggyógyították a Földet. Kifejlesztették a rák ellenszerét is, és olyan genetikai módosításokat végeztek az embereken, melyek eredményeként nemcsak, hogy nem lesznek betegek többé, de a mentális és fizikai képességeik is egyaránt javultak. Az oankálik úgy érzik, eljött az idő, hogy felébresszék az embereket, és visszavezessék őket a Földre.
Lilith az egyik első ébredő, az ő feladata lesz egységet kovácsolni a többiekből, és megkezdeni a visszatérést. De ahogy a nő idővel megismeri az oankálikat és a kultúrájukat, rádöbben, hogy az idegenek nagy árat kérnek a segítségükért cserébe. Talán akkorát, hogy az embereknek nem is kellene elfogadniuk.
Octavia E. Butler 1987-es sci-fijének megjelenése komoly hiánypótlás a magyar könyvkiadásban. A Hajnal mélyen elgondolkodtató regény az embernek az ismeretlenhez való viszonyáról, a hatása ráadásul a mai napig érződik a popkultúrában, elég csak az Érkezés című filmre gondolni, de szintén tökéletes olvasmány Ursula K. Le Guin és Naomi Alderman rajongóinak.

Miért? Először nem figyeltem fel a könyvre, de aztán sorra érkeztek a méltató értékelések olyanoktól, akiknek megbízom az ízlésében, így felkerült a radaromra. 


Ajánlom még:
  • John Scalzi - Vének háborúja díszdobozos kiadás (És lehet dedikáltatni is az íróval. Szombat 13:30-15 óra között közönségtalálkozó, majd dedikálás a Supka Géza teremben.
  • Ken Liu (szerk.) - Láthatatlan bolygók

Fumax

Adrian Tchaikovsky - Pókfény
fantasy

A Fény és a Sötétség örök harcában mindig is egy prófécia segített legyőzni a gonosz seregeit. Egy ilyen jóslat utasításait követve próbálja hősök egy kis csapata megszabadítani a világot Darveziantól, a Sötét Úrtól. Hosszú, kalandos útjukon szembe kell nézniük szörnyekkel, óriási pókokkal, véráldozatra szomjazó őrült szektákkal, és saját gyengeségeikkel. A pókok erdejéből a Szent Városon keresztül a gonosz tornyáig szokatlan vezetőt követnek: egy óriáspókot, amit a csapat mágusa kényszerűségből emberré változtatott.
Legalábbis… nagyjából.

Miért? Nagyon - értsd, nagyon, nagyon - akarom már olvasni az írótól Az idő gyermekeit, csak még nem vettem meg. De ha már ez is jön, lehet beszerzem egyben. Ez is jól mutatja, milyen bizakodó vagyok az író felé.


Victor LaValle - Bölcsőrablók 
misztikus thriller

Hátborzongató ​hajsza egy asszony és egy megbocsáthatatlan bűn nyomában. A 2018- as World Fantasy-Díj, a Locus-díj, a Brit Fantasy-Díj a legjobb horror regényért, és még számos díj nyertese!
Apollót, mióta gyermekkorában apja eltűnt, különös rémálmok kísértik. Felnőttként sikeres könyvkereskedővé vált, és saját családot alapított szerelmével. Boldogan élnének gyermekükkel, amikor felesége, Emma egyre furcsábban kezd viselkedni. Kiszámíthatatlan és egyre kevésbé törődik az újszülöttel, a szülés utáni depresszió jeleit mutatja, ám hamarosan egyértelművé válik, hogy a baj ennél jóval komolyabb. Mielőtt Apollo segíthetne rajta, a nő iszonyatos, felfoghatatlan tettet követ el, majd köddé válik. Apollót őrült és szürreális események sodorják magukkal az egyre ellenségesebb New Yorkban-amely többé nem az a város, amit eddig ismert. Már nincs más célja, mint hogy felesége nyomára bukkanjon, és valamiféle magyarázatot találjon a történtekre.

Miért? Mert tiszta Odaát hangulata van a könyvnek. 


Marjorie Liu - Ébredés (Monstress: Fenevad #1)
képregény, fantasy

Farkasvérű ​Maikát szörnyetegnek csúfolják… és nem is állnak messze a valóságtól.
A világot felforgatta a szörnyű háború, amit az emberek gyűlölt ellenségeik, az arkánok ellen vívtak. Maika nem csak a fél karját, de szabadságát is elvesztette a harcokban, rabszolgaként adják el Zamora boszorkányainak, akik az arkánok véréből nyerik erejüket. Azt azonban még a nagyhatalmú mágusnők sem tudják, hogy a lány testében egy ősi, kozmikus erejű, éhező fenevad szunnyad, amely csak az alkalomra vár, hogy kitörhessen…
A MONSTRESS – FENEVAD az utóbbi évek egyik legnagyobb fantasy szenzációja, amely egyszerre lopta be magát a képregényolvasók és a fantasy-rajongók szívébe. Marjorie Liu és Sana Takeda sorozata hihetetlen díjesőt söpört be: többek között kétszeres British Fantasy-, ötszörös Eisner- háromszoros Hugo- és Harvey-díjjal jutalmazták, de a Washington Post mellett a Newsweek és az Entertainment Weekly is többször az év legjobb könyvének választotta.

Miért? Mint említettem a >múltkor< kezdek barátkozni a képregényekkel is, erre a kötetre, meg már régóta figyelek, mert jó nagy visszhangot kapott külföldön. Na meg a keleti kultúra is érdekel mostanában, ez meg jó ötvözetnek tűnik. 

Ajánlom még: 
  • A. M. Aranth  - Propheta (Oculus #2)
  • Martha Wells - Mesterséges sors (Az Öldöklő-naplók #2) Szerettem az >első részt<, majd valószínűleg ezt is beszerzem, de nem most. 

GABO

Jonathan Strahan (szerk.) - Az ​év legjobb science fiction és fantasynovellái 2019
antológia, sci-fi
Jonathan Strahan, a fantasztikus műfajok neves szakértőjének sorozata, amely 2016-ban mutatkozott be Magyarországon, még merészebb és elgondolkodtatóbb novellákkal folytatódik. Ebben a gazdag válogatást kínáló könyvben már befutott, hazánkban is ismert és pályájuk elején járó szerzők 2018-ban megjelent legjobb sci-fi és fantasy írásait olvashatjuk, amelyek egyszerre tanúskodnak lenyűgöző képzelőerőről és mély emberismeretről.

Miért? Már említettem párszor az utóbbi időben, hogy kezdek összebarátkozni a novellákkal, ráadásul van pár olyan szerző novellája is a könyvben, akiktől nagyon akarok olvasni. (Ken Liu, N. K. Jemisin, Ursula K. Le Guin)

Moskát Anita - Irha és bőr 
fantasy, magyar, teremtés

Alig ​két évtizede állatok milliói bábozódtak be világszerte, hogy aztán félig emberré alakulva bújjanak elő. Az emberiségnek hozzá kellett szoknia, hogy többé nem a Homo sapiens az egyetlen értelmes faj, és hogy a teremtés újabb hullámai megállíthatatlanok. A fajzatok élethez való joga azóta is heves viták tárgya, és amikor Magyarországon népszavazásra kerül a kérdés, hogy az itt élő, gettókba zárt és bérmunkásként dolgoztatott fajzatokat törvényileg embereknek tekintsék-e, a fal mindkét oldalán kiélesedik a helyzet.
August, a Nemzetközi Fajzatügyi Szervezet kampánymenedzsere minden eszközt megragad, hogy a közvéleményt a fajzatok oldalára állítsa, de hamarosan ő kerül kínos vizsgálódások kereszttüzébe. Pilar, a világtól elzártan, televízió előtt felnőtt borz minden állatnak segítene, ám barátait és feladatát is rosszul választja meg. Kirill, az őzfajzat blogger a fajzatok történeteit írja meg, hogy hangot adjon az elnyomottaknak, a gettó mélyén pedig mindent elsöprő sztorira bukkan.
Moskát Anita, a Horgonyhely szerzője harmadik regényében brutálisan eredeti és kíméletlen világot tár elénk, amelyben szervesen összeolvad az állat és az ember. Ez a történet garantáltan sokáig velünk marad: bekúszik a bőrünk – vagy irhánk – alá.

Miért? Nagyon izgalmasan hangzik a szinopszis és már olyan régóta akarok az írónőtől olvasni, hogy lassan kezd ciki lenne, hogy még mindig nem sikerült.   
Lehet dedikáltatni is az írónővel. Szombat 12-13 óra között, B17 stand



Hank Green - Az abszolút tökéletes izé
YA, vlogger, identitás

Ebben ​a régóta várt regényben Hank Green, a Crash Course, a Vlogbrothers és a SciShow egyik alkotója magával ragadó, filmszerű mesét sző egy fiatal nőről, aki egyik napról a másikra celebbé válik, de csak később ébred rá, hogy olyasmibe keveredett, ami nagyobb és furább, mint bárki képzelné.
A Carlok csak úgy felbukkantak. A huszonhárom éves April May hajnali háromkor New York utcáit rója, amikor belebotlik egy óriási szoborba. Lenyűgözi a megjelenése és a kidolgozottsága – olyan, mint egy három méter magas, szamuráj fegyverzetbe bújtatott Transformer –, ezért a barátjával, Andyvel forgatnak róla egy videót, amit a srác feltölt a YouTube-ra. April másnap egy nézettségi rekordokat döntögető videóra és egy új életre ébred. Hamar elterjed a hír, hogy a világ minden táján több tucat városban bukkantak fel Carlok – Pekingtől Buenos Airesig mindenhol –, és April, aki először készített róluk felvételt, azon kapja magát, hogy a nemzetközi média intenzív érdeklődésének középpontjába került.
Kapva kap az alkalmon, hogy nyomot hagyjon a világban, de meg kell küzdenie azzal, ahogyan ez az újfajta hírnév a kapcsolataira, a biztonságára és a saját identitására hat. Aprilen a világ szeme, hogy kiderítse, mégis mik ezek a Carlok, és mit is akarnak tőlünk.

Miért? >Emily< miatt.


Ajánlom még:
  • Mary E. Pearson - Tolvajok tánca Előtte el kéne olvasnom az előzmény-sorozatot.
  • Robert Galbraith (alias J. K. Rowling) - Halálos fehér (Cormoran Strika #4)   
  • Sam J. Miller: Orkaváros Ezen még gondolkozok, szerintem megvárom az első értékeléseket. 

Kolibri

Jessica Townsend - Csudamíves (Nevermoor #2)
gyerekkönyv, fantasy
>értékelésem<

Morrigan ​Crow legyőzte a halálos átkot, kiállta a veszélyes próbákat, és felvételt nyert a rejtélyes Csudálatos Társaságba, a titokzatos Nevermoor azonban még számtalan felfedeznivalót tartogat számára. Ám hamar rá kell jönnie, hogy nem minden varázslat a jót szolgálja.
Morrigan a Társaság új tagjaként azt reméli, hogy végre igazi családra és barátokra lel. Csudákra számít, kalandokra és felfedezésekre, de kiderül, hogy a Társaság egyetlen dologgal akarja megismertetni: a Csudamívesek által elkövetett rémtettekkel. Ráadásul valaki zsarolja a társait…
És ami a legrosszabb: az emberek sorra tűnnek el. Nevermoor fantasztikus városát, amely valaha a mágia biztonságos szigete volt, most félelem és gyanakvás fojtogatja…
A világhírű sorozat első kötete, a Nevermoor: Morrigan Crow négy próbája című ifjúsági regény 2017-es megjelenése óta szinte az egész könyvszakmát lázban tartja. Nem véletlen, hiszen sokak szerint a Harry Potter-könyvek méltó utódja született meg. A regény alig egy év alatt tömérdek díjat zsebelt be, 33 nyelvre fordítják le, a 9 részesre tervezett könyvsorozatból pedig a 20th Century Fox filmet is készít.

Könyvmolyképző

Catana Chatwynd - Szerelmes pillanatok
képregény, romantikus, humoros

Ami spontán, alkalmi firkálgatásnak indult, az igazi szenzációvá vált, amikor a barátja felrakta Catana Chetwynd rajzait az internetre. Most a Catana Comics képregényei olvasók millióit érintik meg édes humorukkal, amivel könnyű azonosulni. A Szerelmes pillanatok pontosan az, amire a címe utal: egy kapcsolat legjobb pillanatai.

Miért? Többször is találkoztam már a szerző műveivel a neten, amikben kellően magamra tudtam ismerni, így kíváncsi vagyok a teljes gyűjteményre. 

Ajánlom még: 
  • Marissa Meyer - Scarlet (Holdbéli krónikák #2)  >értékelésem< Úristen, már több, mint 4 éves!

És gondolkozok még a Minden csúf és csodálatos dolgon. Igazából érdekelne a dolog, mert szeretek tabutémákról olvasni, de nagyon félek, hogy elviszi az író a romantikus vizekre, nem lesz súlya az egésznek, akkor pedig kiakadok rajta. 


Ki fog kilátogatni a Könyvfesztre? Milyen programok érdekelnek? És a legfontosabb kérdés: mit terveztek megvenni? 



Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In Top Ten Tuesday

Top 5 | Könyvek, amiket azt hittem utálni fogok, de a végén tetszettek


Úgy érzem először is már maga a cím kiált egy kis magyarázatért. Elvégre ki az, aki úgy olvas el egy könyvet, hogy azt hiszi utálni fogja? *nagyban jelentkezik* Nem sűrűn, de van hogy olyan hangulatban vagyok - előjön a mazochista énem - hogy nekiülök egy könyvnek, amiről úgy gondolom nem fog tetszeni, csak azért, hogy utána barátnőimmel ízekre szedjük. Máskor meg a kísérletezgetéseim közben fogok bele úgy egy új zsánerbe vagy műfajba, hogy messze nem vagyok benne biztos, hogy elnyeri majd a tetszésem. Szóval hiába olvasok már jó régóta és hiába alakult már ki bennem egy kép, ami alapján meg tudom ítélni a legtöbb könyvről, hogy tetszeni fog-e vagy sem, ha nem hallgatok rá - meg ez csak akkor igaz, ha a már ismert zsánert olvasom. És persze még így is becsúsznak meglepetések. 

Tisza Kata - A legjobb hely a városban te vagy


Erős fenntartásokkal álltam neki ennek a verseskötetnek, pont azért, mert verseskötet. Tudniillik, nem vagyok egy versolvasó típus. Időnként belefutok, egy-egy versbe, ami megérint bennem valamit, amivel összhangba tudok kerülni és aztán még akár napok múlva is eszembe jutni, de többnyire csak elolvasom őket, majd megvonom a vállam és megyek tovább. De akkor minek olvastam el? - kérdezhetnétek. Fránya:) >Virág< miatt, aki annyit áradozott már róla, hogy végül a kíváncsiságom győzött. Na meg mindig hirdetem, hogy szeretek kilépni a komfort zónámból, akkor meg pont ezt ne olvasnám el. Mikor saját magad alatt vágod azt a bizonyos fát, hm? 

És tetszett. Nem mondom, hogy minden verset, vagy minden leírt gondolatot teljesen sikerült magamévá tennem, de sikerült átadnia valami olyan elemi erejű gondolatfonalat, megannyi érzelemmel túlfűtve, ami emlékezetessé tette ezt az olvasási élményt. A későbbiekben már bátrabban fogok Tisza Katának köszönhetően verseskötetekhez nyúlni, akár a saját műveiről legyen szó, akár más költőkéről. Részletesebb - jóval hosszabb - és sokkal kreatívabb beszámolót a könyvről >itt< olvashattok a felbujtónál, Virágnál. Persze azért attól még nem kell egyelőre tartani, hogy a versek lennének a fő irányvonalai az olvasmányaimnak. 

C. S. Pacat - Captive Prince sorozat


Nagyon kíváncsi voltam erre a sorozatra, mert elég nagy visszhangja volt LMBTQ berkeken belül és sokan támadták az írót többek között a rabszolgasághoz fűződő feltételezett hozzáállása miatt. Én meg nem tudtam elképzelni mi lehet a könyvben, ami ennyire megosztja az embereket. Szóval, mi mást is tennék, mint megnézem magamnak? 

Olvasás után meg meg kellett állapítanom, hogy néhány ember kissé túlérzékeny az én nézeteim szerint. Mert azok, akik például azt hozták fel, hogy nem túl egészséges a kapcsolat a főszereplők között és ezért nem szerették, akkor azt mondom ez fair és korrekt pont. Elfogadom. De pont a rabszolgaságot felhozni és egyenesen odáig menni, hogy az íróról állítani, hogy nem ítéli azt el? Ugyan, kérlek. Persze mindenkinek vannak olyan témák, amikre sokkal érzékenyebben reagál a saját élettapasztalatai miatt, de azt sose értettem, hogy ha az író kitalál egy világot, aminek megalkotja a szabályait és rendszereit, és ezekhez tartja magát végig, akkor mint olvasó, miért ítélkezem a kitalált világ - és az író - fölött a való világ nézetei és normái szerint. Mármint a kettőnek mi köze egymáshoz? Persze, hogy elítélem a rabszolgaságot, de az írónő kitalált egy világot, ahol ez a mindennapi élet velejárója, természetes, hogy a szereplők máshogy fognak ehhez hozzáállni, mint én. Teljesen más szociális neveltetést kaptak, mint én. Az lenne a furcsa, ha felnőnek egy ilyen világban és az én gondolataimat tükröznék vissza. Na az lenne a karakteridegen és hiteltelen ábrázolás. Nem az a lényege az irodalomnak, hogy különböző világokba, helyzetekbe és nézőpontokba merülhessünk el a nélkül, hogy ténylegesen át kéne ezeket élni? Ott tartunk már a nagy érzékenységünkben, hogy inkább cenzúráznánk a műveket a - vélt - igazunknak megfelelőre, csak hogy jobban érezzük magunkat?

Szóval, rövid eszmefuttatásomat lezárva magáról a sorozatról már írtam >korábban<, ahol szépen kifejtettem mennyire odáig voltam érte. És nem, ez nem azt jelenti, hogy akkor én most szeretném ha ez a valóságban is megtörténne. Isten őrizz!

Brian K. Vaughan - Saga 1-4


Ebben az esetben nem is igazán úgy álltam hozzá, hogy nem fog tetszeni - azt se tudtam, hogy álljak hozzá. Nem nagyon szoktam képregényeket olvasni, és amiket eddig olvastam, azokat is hamar elfelejtettem. Nem igazán sikerült mély benyomást tenniük rám, valahogy nem tudtak annyira bevonni a bűvkörükbe, mint a regények. Pedig mindig voltak a környezetemben, akik nagyon aktívan szerették volna velem megláttatni a szépségüket. Ezt is azért olvastam, mert megígértem a barátomnak, hogy oké, adok neki egy esélyt. És milyen jól tettem! Azóta is hálám rebesgetem felé. Imádtam az egészet, egyszerre volt zseniális ötletekkel felépített abszurd sztori. Kifejezetten élveztem, ahogy a fantasy és sc-fi elemeket ilyen formában vegyíti, továbbá sose merném megvádolni vele, hogy kiszámítható. Nagyon jól ment neki az abszurd humor és a letaglózó drámai jelenet is. És olyan szinten addiktív lett, hogy mire észrevettem már elolvastam mind a 4 kötetet - így híják? - , amit kölcsönkaptam. 

Ken Liu - A papírsereglet és más történetek

Részlet a Love, Death & Robots Good Hunting részéből

Nem vagyok egy nagy novella olvasó, legalábbis nem voltam, de az utóbbi időben próbálok ezen is változtatni. Ez a novelláskötet pedig remek választás erre, ha más is hasonló cipőben jár, mint én, akkor meleg szívvel ajánlom erre a célra a könyvet, könnyen emészthető, egész széles spalettát bemutató művek vannak csokorba szedve a fantasy és sci-fi zsánerből. Egyszerűen imádtam olvasni.

És hab a tortán, hogy nemrég néztem meg a Netflixen a >Love, Death & Robots<, ami egy neves írók novelláin alapuló fantasztikus animációs antológia sorozat - ha még nem láttad: mire vársz? nézd meg! - és az egyik résznek (Good Hunting) az alapja ebben a könyvben olvasható (Jó vadászatot!).

Krumplihéjpite Irodalmi Társaság


Na ez kicsit kilóg a sorból, mert ez nem is előítélet volt a részemről, hanem pusztán ijedelem, mikor elkezdtem olvasni és rájöttem, ez bizony egy levélregény. Ami meglehetősen idegenül hatott eddig a számomra. De aki olvasta már a könyvről a >véleményem< korábban a blogon, az tudja, hogy ez se akadályozott meg hogy beleszeressek a műbe szerencsére. 


*Alapul szolgáló képek forrása Pinterest* 


Neked melyik könyv okozott kellemes meglepetést? 

*A többieket megtaláljátok a rovatnak létrehozott >MOLYOS< zónában.* 


Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In 5 pont Amie Kaufman angol Illuminae Files Jay Kristoff Knopf Books for Young Readers romantikus sci-fi YA

Űrfogócska, MI & zombik? | Amie Kaufman – Jay Kristoff: Illuminae

Forrás

Illuminae Files #1

Illuminae fájlok #1


Kady reggel még azt gondolta, a legsúlyosabb dolog, ami aznap vár rá, az Ezrával való szakítás lesz. Délután bombázni kezdték a bolygóját.
2575-öt írunk. Két rivalizáló óriásvállalat háborúba keveredik egy az ismert űr legszélső határán lévő, apró és jelentéktelen bolygó birtoklásáért. Most, hogy rakétákkal lövik őket, Kady és Ezra – akik már beszélő viszonyban sincsenek egymással – kénytelen együtt menekülni a bolygóról, nyomukban egy ellenséges csatahajóval.
De ez csak a kezdet. Járvány tör ki a menekülők közt, a vírus mutálódik, az eredmény rettenetes; lehet, hogy a vezérhajó mesterséges intelligenciája a legádázabb ellenségük; a vezetőik titkolóznak, visszatartják az információkat. Mikor Kady feltöri az információs hálózatot, hogy megtudja az igazat, világossá válik számára, hogy az egyetlen ember, aki segíthet neki, nem más, mint az ex-pasija, holott megesküdött rá, hogy nem beszél vele többet.
(A magyar kiadás fülszövege - de én angolul olvastam.)
************


Ez a regény a tökéletes példája annak, mikor egy százszor látott sztorit is el tud egy jó író úgy mesélni, hogy éljek-haljak érte. Elvégre mindenki ismeri a sztorit: lány és fiú találkoznak, szerelmesek lesznek, majd egy hülyeség miatt szakítanak. Közben a bolygójuk elpusztul, menekülnek egy űrhajón, a szülők - többé-kevésbé - meghalnak, így újra egymás mellé sodródnak és persze újra fellángolnak az érzelmek. Közben lesz még itt űrcsata, vírus a hajón, őrült MI és még megannyi dolog, amit nem lövök le előre. Én pedig - ha nem is minden percét - de nagyon imádtam ezt a könyvet.

Különlegessége a könyvnek a szerkezete, de az elején meg is gyűlt a bajom vele. Nagyon nehezen hangolódtam rá a könyvre, ami egyrészt az egyedi, furcsán-furcsa szerkezetének köszönhető (interjúk, naplórészletek, jelentések, chat-ablakok gyűjtemény), másrészt szerintem nagyon hosszú volt a bevezetés, unalmas és céltalan helyenként. Így utólag is úgy érzem meg lehetett volna vágni az elejét, hiába voltak benne elszórt, lényegi részek a későbbiekre. Ugyanakkor megéri átrágni magad az elején, mert utána meg cserébe nem bírod letenni.


Rengeteget dobott az olvasásélményen a könyv esztétikája - a rajzok, az illusztrációk, főleg a vége felé, ahogy bemutatta akár a harcokat, akár a mesterséges intelligencia (MI), AIDEN,  gondolatfoszlányait. Úgy érzem pótolta azokat az érzéseket és benyomásokat, amiket nem tudott volna máshogy közvetíteni, lévén, hogy nem regényként íródott meg. A karakterek nagyon szerethetőek voltak, még az idegesítő tinihormonjaikkal együtt is, hiteles volt a motivációjuk és az élni akarásuk. Erős személyiségük volt, de megmaradtak emberinek, nem lettek Rambók egyik napról a másikra. Ugyan úgy láttuk a harcukat a félelmeikkel, a gyenge pillanataikat, valamint a helyenként önző motivációjukat a hősies cselekedeteik mögött, mint az erejüket és kitartásukat. Nagyon sok emberi pillanat volt bemutatva az űrhajón, néhány szereplő csak pár perc erejéig volt jelen, de mégis érzelmileg megérintettek az alatt a kis idő alatt is, így sokat adtak az olvasási élményhez.

A tiniszerelem nekem néha sok volt benne, de hiteles volt ebben a szituációban az elkeseredett, "mindent megteszek érte" hozzáállás, mikor ennyi tragédia után, már csak ez az egy ember maradt meg neked. Így persze, hogy foggal-körömmel ragaszkodsz hozzá. És én kifejezetten örültem az MI, AIDEN főszerepének, ellentétben a megannyi olvasóval, akik kifejezetten nem szerették, hogy ennyit szerepel. Bár szerintem magát AIDENt nem szerették, ami érthető, de nem is kell minden szereplőnek szerethetőnek lennie. Attól még lehet érdekes. Szerintem sokat adott a történethez, nagyon izgalmasak voltak azok a részek.


Szóval összességében hiába féltem kissé a nagy hypetól, ami a könyvet övezi, úgy érzem ez most megérdemelt elismerés. Nagyon szerettem a könyvet, alig várom, hogy olvashassam a 2. részt és háromszoros hurrát a Könyvmolyképzőnek, amiért elhozzák magyar könyvpiacra is. Bár az biztos, hogy nem lesz egyszerű kiadni a könyvet ezzel a szerkezettel.


*************
5/5

Forrás
Borító: 5/5 
Történet: 4/5
Megvalósítás: 5/5
Karakterek: 5/5
Kedvenc karakterem: Kady

Kiadó: Knopf Books for Young Readers
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 602.o.
Műfaj: YA sci-fi
Goodread-es pontszám: 4.31
Molyos átlag: - még nincs elég csillagozás
A képek alapjai a Pinterestről származnak.



További könyves tartalmakért keress fel az >INSTAGRAMON<, vagy a >FACEBOOK< oldalamon. 





Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In ajánló fantasy2 könyvadaptáció sci-fi2 TV sorozat

Sorozatszemle | A Love, Death & Robots alapjául szolgáló novellák listája


Ez most egy teljesen hirtelen felindulásból megírt bejegyzés lesz, ami pusztán annak a ténynek köszönhető, hogy én is nagyon kíváncsi voltam a listára, amiből a Love, Death & Robots (LDR) az ihletet nyerte és gondoltam, akkor már veletek is megosztom a kutatásaim eredményét. 

Mi az az LDR? 

Márciusban a Netflixen megjelent 18 részes antológia sorozatról lesz a bejegyezésben szó, ami a sci-fi és a fantasy zsáner köré épülve mutatja be az emberiséget, néhol kissé bizarr helyenként pesszimista, de felettébb valós emberi reakciókkal. Egy rész hossza 5 és 20 perc között mozog, így nagyon gyorsan nézhető epizódokról van szó, így egy-egy ötletet nagyon tömören és lényegre törően mesél el, szóval még 5 percben is képesek voltak olyan szintű művet készíteni, hogy elgondolkozol rajta - ha máson nem, max azon, hogy mennyire elszállt némelyik. Több animációs cég dolgozott a részeken, - még magyar is van közöttük - amikhez többnyire neves SFF írók novelláit és rövid történeteit vették alapul. Így meg is van a kapcsolódási alap a bloghoz - elvégre könyves blog lennék vagy mifene -  de őszintén csak annyira tetszett, hogy írni akartam róla.

(Margóra: szerintem simán lehetett volna a címe Cats, Death and Robots, amennyit szerepelnek benne a macskák.)


Először is muszáj, hogy kijelentsem: egyszerűen szavakkal leírni nem tudom, mennyire imádtam ezt az antológia sorozatot és mennyire freaking awesome hihetetlenül jó ötlettel állt elő a Netflix. (Remélem ez csak a kezdet. Nagyon értékelem, ha ilyen alkotói szabadságot tud adni egy ennyire populáris felület.) Minden téren örülök ennek. Egyrészt nagyon kellett, hogy felnőtteknek ilyen jó minőségű és ennyi fajta animációs technikát felvonultató alkotás kerüljön egy olyan felületre, ahol széles közönséghez elér. Bámulatos volt, hogy mennyire különböző animációkat használtak, egyik pillanatban még retro animációt nézek a következőben meg olyan 3D-s animáció kerül elém, hogy elgondolkozok rajta, hogy valóban rajzolt-e és nem valódi emberek játsszák. Nagyon kifejező tudott lenni már pusztán a technika is, amit alkalmaztak, jól megteremtette a hangulatot, és meglepő volt még számomra is mennyire imádni tudtam a legtöbbet. És remélem ezeknek a mini részeknek köszönhetően a későbbiekben több animációs sorozat is készül még felnőtteknek (mert hatalmas szabadságot ad az önkifejezésben az alkotónak) - ideális esetben további könyvek/sorozatok alapján.  Másrészről odáig vagyok azért a Miller által is bevallott célért, hogy ösztönözzék ezzel a sorozattal az embereket ezeknek a műveknek - és úgy egyáltalán - az olvasására. És most komolyan, nem az egyik legjobb módot választotta erre a kampányra?

Maga a lista az epizódokhoz:

Good Hunting - >Ken Liu: A papírsereglet és más novellákban< a Jó vadászatot! címmel található meg. [moly]

When the Yogurt Took Over, Alternate Histories és Three Robots. - John Scalzi írta mind a három alaptörténetet. Az első kettő a Miniatures-ben [goodreads] olvasható, még az utolsó Robots vs Fairies-ben [goodreads] található meg Three Robots Experience Objects Left Behind from the Era of Humans for the First Time címen. Magyarul a Vének ​történetei és más írásokban [moly] jelent meg. Scalzi >itt< ír is egy keveset arról, hogy jött létre a kollaboráció közte és Tim Miller között, valamint a véleményét magáról az elkészült animációkról. Azon jót nevettem, hogy ő és a barátja is mennyire abszurdnak találta, hogy a joghurtos írása bekerült az animációk sorába.

Sonnie's Edge  - Peter F. Hamilton: A Second Chance at Eden [goodreads] kötetben található ugyan ezen a címen és a Konföderáció univerzumban játszódik.

Suits - Steve Lewis ihletet adó sztoriját a SNAFU: Future Warfare [goodreads] antológiában lehet elolvasni.

Sucker of Souls - Kristen Cross írása, ami a SNAFU: Survival of the Fittest [goodreads] antológiában található meg.

Beyond the Aquila Rift és Zima Blue - Alastair Reynolds írásai alapján. Beyond the Aquila Rift: The Best of Alastair Reynolds [goodreads vagy moly].

The Dump és Fish Night - Joe Landsdale. Előbbi a  Bumper Crop [goodreads] című kötetben lelhető meg, még utóbbi >ezen< a linken elolvasható online.

Shape-Shifters és Lucky 13 - Marko Kloos írása után. >Itt< írt magáról a Netflixes együttműködésről. A Lucky Thirteen [goodreads] a magyarul is megjelent Frontvonalak világából egy rövid történet, míg a Shape-Shifters a Lycanthrope Soldiers In Afghanistan rövid története. Arról nem találtam semmit, hogy utóbbi elérhető-e elolvasásra.

Helping Hand - Claudine Griggs novellája, ami >ITT< olvasható.

Ice Age - Michael Swanwick: Tales of Old Earth [goodreads]

Secret War - David W. Amendola műve, ami a SNAFU: Hunters [goodreads] antológiában található.  (Érdekesség, hogy magyar animációs stúdióban - Digic Pictures -  készült ez és az Ice Age. És lehet pont ennek köszönhetően, de van magyar felirat is hozzá a Netflixen. Amire én szokás szerint azután jöttem rá, hogy megnéztem mind a 18 részt, de sebaj.)

The Witness és The Blindspot - eredeti forgatókönyv? Őszintén, próbáltam feltúrni a netet infók után erről a két részről, de egyszerűen nem találtam semmi konkrétat. A legtöbb oldalon az eredeti forgatókönyv megnevezést találtam, de pusztán találgatásként, pont azért, amiért én is: nem találtak róla semmi mást. Szóval ha bárkinek lenne róla infója, az ne tartsa magában és ossza meg velünk is.


Margóra2.: Az epizódok sorrendje felhasználónként változó, mivel a >Netflix kísérletezik vele,< hogy a 4 különböző sorrend közül melyik lett a legnézettebb. Nekem ez akkor tűnt fel, mikor a >Sorozatjunkien< szembejött velem egy kritika róla és kiemelte, hogy "Érdekes amúgy, hogy milyen beetetéssel kezdték az évadot, hogy az igazán weird dolgok később jöhessenek." Míg nálam a joghurtos résszel kezdett, ami messze a legbizarrabb szerintem.

***********
Nektek melyik volt a kedvenc epizódotok? 

Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In 4.5 pont angol erotikus kortárs önálló realisztikus romantikus Sally Thorne

Sally Thorne - 99 Percent Mine (99%-ban az enyém)



Crush (n.): a strong and often short-lived infatuation, particularly for someone beyond your reach…
Darcy Barrett has undertaken a global survey of men. She’s travelled the world, and can categorically say that no one measures up to Tom Valeska, whose only flaw is that Darcy’s twin brother Jamie saw him first and claimed him forever as his best friend. Despite Darcy’s best efforts, Tom’s off limits and loyal to her brother, 99%. That’s the problem with finding her dream man at age eight and peaking in her photography career at age twenty—ever since, she’s had to learn to settle for good enough.
When Darcy and Jamie inherit a tumble-down cottage from their grandmother, they’re left with strict instructions to bring it back to its former glory and sell the property. Darcy plans to be in an aisle seat halfway across the ocean as soon as the renovations start, but before she can cut and run, she finds a familiar face on her porch: house-flipper extraordinaire Tom’s arrived, he’s bearing power tools, and he’s single for the first time in almost a decade.
Suddenly Darcy’s considering sticking around to make sure her twin doesn’t ruin the cottage’s inherent magic with his penchant for grey and chrome. She’s definitely not staying because of her new business partner’s tight t-shirts, or that perfect face that's inspiring her to pick up her camera again. Soon sparks are flying—and it’s not the faulty wiring. It turns out one percent of Tom’s heart might not be enough for Darcy anymore. This time around, she’s switching things up. She’s going to make Tom Valeska 99 percent hers.
***********

Előre le kell szögeznem, hogy teljesen más ez a regény, mint a >Hating Game - Gyűlölök és szeretek< volt anno. És én is teljesen más módon szerettem ezt a regényt. Az cuki, rózsaszínű kis bolyhos nyuszi volt ehhez képest.

Every evil overlord needs a fluffy cat to stroke.

Szó szerint egy nap alatt elolvastam a könyvet és utoljára ilyen nagyon rég esett meg velem, szóval már ezért elismerést érdemel. Ezt elég nehéz elérni nálam mostanában, kifejezetten sokszor kell leülnöm egy könyvhöz, hogy befejezzem, egyszerűen csak nem tudok egy helyben megülni, viszont ez a regény a fotelhez kötött. Úgyhogy szép munka.

A főhősnő nem a szokásos tökéletes szomszédlány, akit megszokhattunk a romantikus regényekben, aki pusztán azért lettek megalkotva, hogy könnyen lehessen vele azonosulni olvasás közben. Én kifejezetten szeretek olyan  jól megalkotott  karakterekről olvasni, akik messzemenőkig nem tökéletesek és meglehetősen sok lelki problémájuk van, mert érdekesek. Nem kell, hogy emberileg szeressem őket, elég ha olyan jól van bemutatva a lelki világuk, hogy lekössön ennek kibogozása. Hogy meglássam miben más az átlagostól, mennyire máshogy gondolkodik vagy látja a világot az adott személy. Hogy megértsem mit miért tesz. És ezt követően már képes vagyok kötődni hozzá. Csak úgy, mint Darcy esetében. Darcy önpusztító életet él, világutazó, mert könnyebb neki menekülni, mint szembenéznie a valósággal. Komoly szívproblémákkal született, de inkább nem vesz róla tudomást, mert vágyik arra, hogy normális legyen. Napról napra éli az életét, nem tervez előre és nem keresi az emberi kapcsolatokat, holott végtelenül magányos. A jelenlegi helyzetének a fő oka pedig nem más, mint a  viszonzatlan szerelem, amit gyerekkori barátja, Tom iránt érez. Akinek nem mellesleg menyasszonya van. Akivel tudja, hogy sohase lehet semmi, mert nem engedheti meg magának, hogy elveszítse örökre. Így úgy dönt, megelégszik csupán 1%-kal is Tomból. Mert az is jobb a semminél. De vajon meddig?


Egyik érdekessége a regénynek a nem megszokott főhőnő mellett, hogy van egy ikertestvére is, ami szintén egy ritkán látott koncepció.  Jamie egy egocentrikus, irányításmániás, végtelenül önző, de pont annyira elbűvölő férfi, aki hozzá van szokva, hogy mindent megkap, amit akar és minden meg lesz neki bocsátva a végén. Nagyon érdekes volt, ahogy bemutatta az írónő az ikrek kapcsolatát, teljesen elfuserált, egyáltalán nem egészséges testvéri kapcsolatról van szó, folyamatosan versenyeznek, és mindent megtesznek a győzelemért, olyanok mint az elkényeztetett gyerekek, de azonnal átjön az is, milyen végtelenül szeretik egymást és nem tudnának a másik nélkül élni. De tényleg rengeteg terük van hova fejlődni. És Tom a tökéletes katalizátor erre, a szomszédba költözött új srác, akit lényegében örökbe fogadtak az ikrek gyerekkorukban. És azóta is azon versenyeznek kié legyen.

Voltak részek, amiket nem igazán értettem benne - pl a tarott kártyát, amivel nem lett semmi kezdve, vagy hogy Darcyt miért is küldte el a nagynénje pontosan, mikor neki látnia kellett a dolgokat, vagy pusztán a tényt, hogy ki is van mondva többször is, hogy Darcy is tisztában van vele, hogy Tom szereti, így nem értettem hol a probléma. De ennek ellenére is - az egész történet élt, lélegzett. Nem éreztem a legtöbb romantikus regényre jellemző "Na ne, ilyen nincs" érzést vagy a szokásos szemforgatást. Egyszerűen eladta nekem a sztorit az írónő. Rég olvastam történetet, ahol ennyi elcseszett karakter vonult volna fel, mégis élveztem minden sorát. Egyedi volt a történet a szereplők miatt, olvasás közben szinte túlcsordult a megannyi érzelem, ami ebbe a regénybe lett passzírozva. Igazi hullámvasút volt ez a sztori és én élveztem minden emelkedőt és zuhanást benne.

Mindenképp ajánlom a romantika és chick-lit rajongóknak, de figyelmeztetlek: ha a megszokottat keresed, csalódni fogsz!

U.i.: És kaptunk egy kis szösszenetet a végén a Hating Gamehez is, amit imádtam olvasni.


*************
4,5/5

Forrás
Borító: 2/5 
Történet: 4/5
Megvalósítás: 4/5
Karakterek: 4,5/5
Kedvenc karakterem: Tom

Kiadó: William Morrow
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 352.o.
Műfaj: kortárs romantikus
Goodread-es pontszám: 3.6
Molyos átlag: - még nincs elég csillagozás
A képek alapjai a Pinterestről származnak, vagy saját képek.



További könyves tartalmakért keress fel az >INSTAGRAMON<, vagy a >FACEBOOK< oldalamon. 





Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In Top Ten Tuesday

Top 5 | Nem kedvelt sorozatzárások


Kisebb kihagyás után újfent itt a rovat, ezúttal egy régebbi témát elővéve. Hogy miről van szó? Ez egy könyvmolyok által kezdeményezett Goodreads-es játék, ahol minden héten egy megadott szempont alapján kell a résztvevőknek összeállítani egy Top 5-ös listát.

*Az eheti téma szerint olyan >karaktereket kellett volna összegyűjtenem, akik szerintem ugyan abba a roxforti házba (Mardekár) kerültek volna, mint én.< Mivel ezt a témát már kiveséztem korábban, így másik topikot választottam a hétre.*

Nagyon érzékeny vagyok a sorozatzáró kötetekre, főleg ha a szériáért kifejezetten odáig vagyok. Eszméletlenül kritikusan tudok rájuk tekinteni (igen, még a szokásosnál is jobban) és könnyen félre tud nálam siklani az élmény. És talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy nem vagyok jó a sorozatok befejezésében, nagyon sok nyitott szériám van, amit még a mai napig nem zártam le. Bár az is igaz, hogy nincs meg bennem görcsösen az az érzés, hogy feltétlen le kell zárnom őket. Ha nem jött be, nem fejezem be.

Harry Potter


Tekintsünk el először is attól, hogy ott van Az elátkozott gyermek, mert én nem vagyok hajlandó a kánon részének tekinteni, még csak nem is regény, nem is olvastam és nem is fogom. Bár így is tudom mi történik benne, pedig próbáltam elkerülni az infókat. Valamint attól is eltekintenék, hogy mennyi mindent megosztott utólag az írónő akár Pottermore-on, akár más csatornákon kiegészítésnek. Mert én ezt se tekintem a sorozat részének. Engem zavar az ilyen utána belemagyarázós dolog, ha nem tudta egyértelműen átadni nekem az infót a 7 könyv során, akkor ez van, így járt, ne mentse fel magát utólag a hiányosságok alól. Emberek vagyunk, mindenki hibázik. Mindenki tisztában van vele, hogy messze nem tökéletes és következetes a sorozat, de ettől nem szeretem kevésbé. Az viszont elbagatellizálja az egészet számomra, ha később magyarázunk bele olyan dolgokat, amik nincsenek is leírva. (Ezt most muszáj volt leírnom, mert már idegesített az utóbbi időben.)

Szóval most hogy letudtam ezt a mini kiakadásom, térjünk is rá a fő pontra. Nem szerettem a sorozat végét. Akkor se mikor először olvastam és később se a rengeteg újraolvasás során, amikor már fel voltam készülve az események alakulására. A párosítások se tetszenek feltétlen, meg nekem az egész lezárás is üresnek tűnt egy ilyen volumenű széria zárásának. Annyi szál a levegőben maradt lógva, továbbá nem lett megmutatva semmilyen szinten a változás, ami egyértelműen jön Voldemort halála után és ezt nagyon sajnálom a mai napig.
Tüskék és rózsák udvara


Nem most olvastam, de a magyar megjelenés kapcsán újfent eszembe jutott mennyire csalódott voltam az egész könyv miatt, főleg a 2. rész tükrében. Egyértelműen a >Köd és harag udvara< a sorozat fénypontja, ami után mélyrepülésbe kezdett a történet. Több száz oldalon keresztül nem szólt semmiről a történet, miközben a szálakat meg nem sikerült elvarrni - és igen, tisztában vagyok vele, hogy majd jönnek a kiegészítő kötetek, de ez nem lehet mentség, hogy ennyire nem sikerült összeszednie az írónőnek a történetet. És mondtam már, hogy nem szeretem a feltámasztás trópot? Már az első részben se tudtam komolyan venni, itt meg pusztán fárasztó volt, mert az egész háború elveszíti tőle a komolyságát, a súlyát és nem tudom komolyan venni, nem tudok izgulni így. Később valóban próbálja ezt kiküszöbölni valamilyen szinten az írónő a >ACOFAS-ban< a háború utóhatásainak a bemutatásával, de ugye megint csak: ami nem a könyvben van, azt kár magyarázni utólag. Ráadásul azt már az Üvegtrón sorozat kapcsán is megfigyeltem, hogy nem nagyon tud mit kezdeni történetileg Sarah a már kapcsolatban lévő párokkal. Csak önti le a torkomon ezt a szirupos nyáladzást, de ténylegesen semmi nem történik. Olyan, mintha Happy End szindrómában szenvedne a szerző, mintha az lenne az út vége, hogy összejönnek, holott a valóságban ez csak a kezdet és utána még nagyon sok minden történik, hogy a kapcsolat tényleg boldogan működjön. Én meg ebből szerettem volna úgy látni is valamit. És azt még mindig nagyon bánom, hogy Rhyst ennyire kiherélte és ennyire papucsot csinált belőle. Tényleg ez a nők álma?

Szerintem, ha már az írónőnél tartunk, akkor sokkal jobban sikerült az >Üvegtrón lezárása.<

A mágia árnyalatai

Forrás

Nagyon szeretem >Schwab könyveit<, nagyon érdekes világokat tud megalkotni, de így a sorozat harmadik részére be kellett látnom, hogy itt nem nagyon ment neki a karakterábrázolás. Azt várnám egy trilógia folyamán, hogy a szereplők fejlődnek, eljutnak 1-ből 2-be (ha nem már egy eleve kiforrott karakterről van szó és itt neeeeem erről volt szó), de itt ehelyett olyan érzésem volt, hogy inkább visszafaroltunk 0-ra. Lina/Lila az első könyvben is nagyon irritáló tudott lenni, ha valaki megpróbált tanácsot adni neki, akkor persze, hogy fejjel ment a falnak, csak azért is, meg hasonló finomságok vele kapcsolatban, de úgy voltam vele, hogy ez csak a kiindulás. Még fiatal, legalább lesz hova fejlődnie, majd megtalálja önmagát a kalandok során. Hát ha sikerült is neki ez a felfedezés, előlem jól elrejtette.

Aztán ott van a könyv csúcspontja. Ami enyhén szólva is kiábrándító volt. Olyan szintre fel lett már turbózva a fő gonosz az előző két részben, hogy itt azt vettem észre, hogy az írónő se tud már vele mit kezdeni, olyan epic lett, így gyorsan össze is csapta valami mondvacsinált lezárással. Én meg – aki valami látványos, államat a padlóra ejtő összecsapást vártam – csak tátogtam, mint partra vetett hal, hogy ennyi? Komolyan? Ezt építgettük mi 2 részen keresztül?

Eragon


Jó sokat emlegettem már ezt a sorozatot a blogon különböző bejegyzésekben, de saját posztja nincs a sorozatnak és valószínűleg nem is lesz. Ugyanis ahhoz újra kéne olvasnom a tetralógiát, azt meg őszintén bevallva nem merem. Egyrészt mert nem akarom elrontani a szép emlékeimet, amik a sorozathoz fűznek - ez volt az oka, hogy megszerettem a sárkányokat és nagyban hozzájárult a fantasy szeretetemhez is - másrészt nincs kedvem még egyszer a kiábrándító végéhez. A teljes záró kötet jó nagy csalódás volt, túlírt miközben pont a lényegről nem esik elég szó. Nagyon nem voltam kibékülve a szálak elvarrásával, úgy érzem utánozni akart egy bizonyos híres szériát - nem akarok spoilerezni szóval bocsi a ködös fogalmazásért - de csak a gyengébb, félresiklott változata lett.



*Alapul szolgáló képek forrása Pinterest* 


Neked melyik sorozatzárás okozott csalódás? Melyik sorozat végét írnád át?

*A többieket megtaláljátok a rovatnak létrehozott >MOLYOS< zónában.* 


Tovább

Share Tweet Pin It +1

2 Comments