In 5 pont angol Avon fantasy Hidden Legacy Ilona Andrews novella romantikus urban fantasy

Azok a mágikus esküvők | Ilona Andrews - Diamond Fire


Hidden Legacy #3,5

(Rejtett örökség #3,5)


Nevada Frida Baylor és Connor Ander Rogan szívélyesen meghívnak, hogy csatlakozz az esküvői ünnepségükhöz. Megidézés, időjárás manipuláció és egyéb mágikus aktivitás szigorúan tiltos. 

Catalina Baylor nagyon várja már, hogy felvehesse a koszorúslány ruháját és végignézhesse, ahogy nővére végigsétál a padsorok között az oltárig. De nem minden a tervek szerint alakul: az esküvőszervező ki lesz tessékelve a helyszínről, a menyasszony felbecsülhetetlen értékű tiarája eltűnik és Rogan hatalmas rokonsága megszállja az édesanyja otthonát. Van aki csal, van aki hazudik és van aki gyilkosságot tervez. 

Ahhoz, hogy az eskü bonyodalom nélkül megtörténhessen, Catalinának azt kell megtenni, amitől a legjobban fél - használnia kell az erejét. De ő egy Baylor és nincs semmi, amit ne tenne meg, hogy boldognak láthassa a nővérét. Nevada meg fogja kapni a mesebeli esküvőjét, még ha ahhoz, hogy ez megtörténhessen, Catalinnak tégláról téglára szét is kell szednie a kúriát. 
*************

Ez most annyira jól esett a kis lelkemnek.

Nagyon hiányzott már ez a világ és a szereplői, úgyhogy jó volt egy kicsit visszatérni, újfent fejest ugrani a Házak nem mindennapi életébe - még ha csak egy esküvő erejéig is. Ez a rövid sztori Nevada és Connor várva várt esküvőjéről szól, meg az előtte lévő bonyodalmakról, elvégre nem lehet Házak közötti esküvőről beszélni olyan csekélységek nélkül, mint gyilkossági kísérlet, lopás vagy éppen kapzsiság, hogy csak párat említsek közülük. Hát, igen azok a jó kis családi összejövetelek mindig izgalmasak!


Persze nem a menyasszonyt terheljük az esküvője előtt ilyen apróságokkal, így Catalina kénytelen kezébe venni az irányítást, hogy boldognak és élőnek láthassa a testvérét. Így egyfajta bevezetőként szolgál ez a sztori a későbbiekhez, megismerkedhetünk új narrátorunkkal és azt kell mondjam, már alig várom az újabb kalandokat. Catalina eléggé különbözik a testvéreitől, tele van ellentmondásokkal, ő szeret elveszni a tömegben, visszafogott, szinte már félénk, ami a képességére vezethető vissza. Már gyerekkorában meg kellett tanulnia, hogy egyetlen mosollyal tönkreteheti mások életét, így bezárkózott a csigaházába és csak a családjának engedi meg, hogy igazán megismerjék. De ez nem maradhat tovább így, elvégre a család elindult a Házak rögös útján és egy kimagaslóan erős Prime Szirénként nem fordíthat többé hátat a problémáknak. Ideje, hogy megtanulja nem csak elrejteni, de használni is a képességét a családja érdekében és én már alig várom, hogy ezen az utazáson elkísérjem. Eszméletlen érdekes a képessége. Előre látom, hogy nagy karakterfejlődésnek nézünk elébe egy jó adag önkeresési úttal megspékelve, amibe biztos bekavar majd, hogy Catalina mennyire makacs és maximalista. Hú, milyen akciók lesznek itt!


Már alig várom az új történetet. De hol van még 2019 nyara?

*************
5/5

forrás
Borító: 3/5
Történet: 5/5
Megvalósítás: 5/5
Karakterek: 5/5 

Kiadó: Avon
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 160.o.
Műfaj: urban fantasy (kiegészítő novella)
Goodread-es pontszám: 4.47
Molyos átlag: - még nincs elég csillagozás
A képek alapjai a Pinterestről származnak
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt. 








Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In 5 pont Alexandra Az északi erdő legendája fantasy Katherine Arden YA

Orosz mese | Katherine Arden - A medve és a csalogány



Az északi erdő legendája #1


Gyilkos ​szél fúj a vad orosz vidéken, messze északon; nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb, és ha eltépi köteleit, talán senki sem állíthatja meg többé.

Vaszilisza zöld szemű, vadóc kislány, aki egy faház kemencéjének melegénél dadája régi időkről szóló meséire alszik el. Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja; ott érzi igazán otthon magát, az állatok és növények között. De Vászja nem fiú, az a sorsa, hogy nővé érve gyermekeket szüljön és ellássa urát. A kislány már egészen fiatal kora óta tudja, hogy neki nem ezt írták meg, édesanyja nem ezért hozta a világra, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Életével együtt különleges tudást adott a kislánynak, olyat, amely megváltoztathatja egész népe sorsát.

Katherine Arden első regénye az orosz mítoszok és népmesék varázslatos világába viszi az olvasót, ahol a csodák mindennaposak, a démonok és manók jelenléte megszokott, ahol ember és természet olyan összhangban élhet együtt, ahogy csak a legendákban lehetséges.
**********
 "A vadon élő madarak elpusztulnak, ha kalitkába zárják őket."

Olyan volt ez az olvasmány, mint maga az orosz tél, egyszerre kegyetlen, kiszámíthatatlan és túlvilágian szép, ami a veszély ellenére is képes megbabonázni a kívülállókat. Egy lassú folyású, gyönyörű mese, aminek minden pillanatát élveztem.


Az írónő a 14. századi orosz télbe kalauzol el bennünket, amit átjár a mágia, ahol a mítoszok valósak és a mindennapok részét képezik, ahol a mitológiai lényekben még aktívan hisz a nép, még ha nem is látják őket a mindennapokban. Legalábbis a legtöbben, nem úgy, mint főszereplőnk az ifjú Vászja, aki vérvonalának hála rendelkezik azzal a képességgel, hogy képes kommunikálni ezekkel a mitikus lényekkel és néha közelebb áll hozzájuk, mint az emberekhez. A hangulat! Vissza se tudom adni, hogy mennyire jól volt felépítve a hangulata a könyvnek. Azonnal beleszerettem. És tudjátok mennyire oda vagyok a mitológiai elemekért a könyvekben, szóval nálam ez hatalmas plusz pont volt a könyvnek.


A tudásom az orosz florklórról és népmesékről kifullad néhány halvány emlékfoszlányban Baba Yagáról, na meg a Vajákban feltűnt elemekben, de ez a tudáshiány nem akadályozott meg abban, hogy maradéktalanul elvarázsoljon ez a szláv világ. Remek módon nyúlt hozzá az írónő a témakörhöz és képes volt úgy beleszőni ezt a mondavilágot az orosz télbe, hogy teljesen valósnak és már-már természetesnek érezzem. Kézen fogott az írónő, hogy én is részese legyek a történetnek.  Együtt jártam Vászjával a folyóhoz meglátogatni a ruszalkát, tettem ki kenyeret a domojovnak vagy éppen tanultam meg lovagolni a lovaktól. Együtt küzdöttem vele, hogy túléljük a kegyetlen orosz teleket vagy éppen a falusiak félelmét a másságától. Szeretem a könyvre jellemző gondolatmenetet, miszerint az emberek hite formálja a természetfelettit és annak nagysága szabja meg az erejüket. Egyszerre ad teret, hogy bemutassa az emberi természetet, a hitük erejét és a hiszékenységüket, az elkeseredett magyarázatkeresést és a segítségkeresést a nehéz időkben.


A remek fantasy vonal mellett van a könyvnek egy erős, de finoman jelen lévő feminista vonala is, ami Vászja önmegismerési útjában tükröződik. Ugyanis ez nem csak egy fantasy regény, hanem egyszerre egy fejlődésregény is. Végig Vászja mellett vagyunk, ahogy lépésről lépésre ismeri meg a világot, ahogy próbál önmaga lenni, majd mikor rájön, hogy ez mivel jár, elkeseredetten próbál a családjáért megfelelni a társadalmi konvekcióknak, még ha ez azt is jelenti, hogy kalitkába kell zárnia vad, szabad szellemét. Gyönyörű volt, ahogy párhuzamba állította az írónő Vászja vad jellemét az orosz vidékkel és a régi hittel, majd mindezt összeütköztette a kereszténységgel. És a legszebb az egészben, hogy ez milyen gördülékenyen és könnyedén ment neki, mindenféle erőlködéstől mentesen. Tetszett, hogy bepillantást engedett az írónő a "másik oldalba" is, hogy bemutatta az antagonista szereplők tettei mögött álló indokokat és gondolatokat, így árnyalva az ellentétet. Mind emberek voltak, hibákkal, vágyakkal, gyarlósággal, félelemmel, mind hittek a saját igazukban és ennek megfelelően cselekedtek, te pedig, mint olvasó képes voltál szimpátiát érezni irántuk. Valóságos volt és komplex.


Emellett még annyi apróság van, amit értékeltem olvasás közben, amiről oldalakat tölthetnék be, annyi mondandóm lenne - akár a tény, hogy nem volt benne romantika halleluja, vagy ahogy megjelent a természet elfogadása és tisztelete, a lovak szeretete - de nem akarok ennél jobban belemenni. Helyette inkább azt ajánlom, hogy mindenki fedezze fel magának ezt a történetet, majd bátran gyertek ide vissza és beszéljük meg azt a rengeteg gondolatot, amit ébreszt bennetek.

Persze ez még csak a trilógia első része és érzed is, hogy még csak a kaland kezdeténél járunk, szinte látod azt a rengeteg titkot, ami a mélyben lapul és arra vár, hogy Vászja felfedezze őket. Én mindenesetre alig várom a folytatást.

Tökéletes olvasmány lenne ez a könyv a télre, ahogy érzed a lapok között a csontig hatoló hideget, a havat a talpad alatt és a télre jellemző mindent beborító végtelen csendet és várod, hogy végre megpillantsd a lényt, mely a sötét erdőben közelít feléd... - miközben te a kandalló mellett fekszel egy jó meleg takaróban.

*************
5/5

saját kép
Borító: 5*/5 - gyönyörű
Történet: 5/5
Megvalósítás: 5/5
Karakterek: 5/5 

Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 382.o.
Műfaj: YA fantasy
Fordító: Iváncsics Irma
Eredeti cím: The Bear and the Nightingale
Goodread-es pontszám: 4.13
Molyos átlag: 93%
A képek alapjai a Pinterestről származnak
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt. 






Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In adomány karácsony Libri program

Váltsuk valóra a meséket! | Libri karácsonyi adománygyűjtés



https://nlc.p3k.hu/uploads/2018/11/60406_xmas_szereplok_nlc_panna_768x432.jpg
Kép forrása.

Bár még csak november van, de máris foglalkozhatunk egy kicsit az ünnepekkel, ugyanis egy nagyon jó >karácsonyi kampányba< kezdett bele a Libri, aminek a témája a "Váltsuk valóra a meséket!" elnevezést kapta. Az adományozás célja, hogy (egy kicsit) szebbé tegyük a rászoruló gyermekek karácsonyát - együtt, közösen

Mi az adományozás célja?

Az összegyűlt könyvadományokat és a Libri több, mint 3000 könyvajándékát iskolákba, könyvtárakba, gyermekkórházakba és nevelőotthonokba juttatja el a Mesekő Alapítvány segítségével a Libri országszerte, még karácsony előtt, hogy az ünnepek alatt (és persze később is) megismerhessék a rászoruló gyermekek az olvasás varázsát.

Hogyan tudsz részt venni az adományozásban? 

Kétféleképpen is megteheted: 

Egyrészt személyesen vihetsz be könyveket (legalább 3 db) az országszerte kinevezett 30 gyűjtőpont (Mesepont) egyikére. Ezek a Mesepontok november 5 és december 9 között várják az adományokat. A Mesepontok listáját >ide< kattintva megtekinthetitek. 

Másrészt online is csatlakozhatsz az adományozáshoz a Mesejeggyel november 12-től. Amennyiben a Libri webáruházban vásárolsz és bankkártyával fizetsz, a megrendelés befejezése előtt lehetőséged van Libri Mesejegyet vásárolni 200/500/2000 ft értékben. Az így összegyűjtött összeget további könyvadományokra fordítja a Libri, kibővítve a nagyközönség által felajánlott könyvmennyiséget.

Milyen könyveket vihetsz? 

  • amik megfelelnek a 3-18 éves korosztálynak
  • jó állapotban vannak
  • lehetnek mesekönyvek, ismeretterjesztő kötetek, lapozgató és foglalkoztató kiadványok, színezők és ifjúsági regények

Extra

Forrás.

Emellett a Libri idén is készített egy limitált karácsonyi kiadást egy könyvükből, csakúgy mint az előző években, és ezúttal maradva a meséknél, Hans Christian Andersen mesék című könyvre esett a választásuk. Most is gyönyörű kiadás lett - még mindig bánom, hogy a tavalyi Boldog herceget nem szereztem be - és csak úgy, mint minden évben ebben az évben is megvásárolhatod a kötetet 599 ft-ért legalább 9000 ft-os vásárlás esetén. Bővebben >itt<.


Én már el is kezdtem válogatni a könyveim között, hogy bevigyem őket a legközelebbi Mesepontra. Te is részt veszel az adományozásban? 


Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In Top Ten Tuesday

Top 5 | Kedvelt klisék


Annyit szidtam már a kliséket, hogy úgy gondoltam nem lenne fair, ha nem beszélnék egy kicsit a pozitív oldaláról is, elvégre ezek a klisék azért alakulnak ki elsősorban, mert az olvasók szerették, olvasás után keresték a hasonló könyveket, így az írók előszeretettel nyúlnak hozzájuk, úgymond bebiztosítva a keresletet a könyvükre. Szóval a múltkori negatív oldalt bemutató >poszt< után, most jöjjön a mérleg másik fele is.


Álcában/átverés közben

Nem tudnék teljesen a mélyére ásni és lecsupaszítva elétek tárni, hogy pontosan miért is vagyok úgy oda ezért a toposzért, de az biztos, hogy élek, halok a jól felépített átverésekért, a manipulációért, vagy pusztán azokért a sztorikért, ahol a szereplőnek valamilyen (értelmes) indok miatt álcáznia kell magát. Az biztos, hogy hozzájárul a tény, hogy szeretem ha a könyv engem is meglep és ezekben a történetekben általában nem csak a szereplőkkel, hanem az olvasóval is igyekszik játszani az író, zsinóron rángatni mindenkit, mint egy bábmester. Valamint az ilyen történeteket át kell gondolni, fel kell építeni az író részéről, hogy működjön, kicsit több munkát és erőfeszítést igényel, mint egy lineáris, egysíkú romantikus regény. Itt most nem a romantikus regényeket akarom leszólni, csak szemléltetni igyekszem a különbséget, továbbá hogy mennyire szeretem a kidolgozott történeteket. 

Néhány kedvencem a témában:
Ellenpélda: 

Másfelől ellenpéldának ott van például az >Üvegtrón széria<: Sarah is igyekszik Aelint ilyen karakternek beállítani - nagy tervek és átverések, amiket még előlünk, olvasók elől is eltitkol kissé amúgy fura ez a módszer úgy, hogy az ő fejében vagyok olvasás közben hála az E/1nézőpontnak, de úgy érzem ezen a vonalon még sokat kell fejlődnie az írónőnek. Habár rengeteg mem-et láttam már, ahol az olvasók arról áradoztak, hogy milyen lenyűgözőek ezek az őrült tervei Aelinnek, szóval lehet csak nálam nem működik a dolog. Reméljük csak egyelőre, mert már a kezeimben is van - végre, valahára - a Kingdom of Ash. Tűkön ülve várom a végét a sztorinak, remélem nem okoz csalódást a finálé. Az álca részét (Aelin kiléte) viszont mindig is szerettem a történetnek.

Hate to love (Gyűlöllek/szeretlek)


Ez a klisé egy nagyon vékony kötélen táncolva működik csak nálam. Ha nem sikerül fennmaradnia a könyvnek azon a képzeletbeli kötélen, akkor viszont nagy pofára esések szoktak lenni a végén. Egyrészt mind a két félnek kellően erős személyiségnek kell lennie, nem lehet elnyomó az egyik oldalról, mert akkor az már inkább bully. Ne legyen bántalmazó kapcsolat, ne nézzük el a fiúnak, hogy bánt, akár verbálisan akár máshogy csak mert szép szeme és kocka hasa van. Én nem erről beszélek. Vagy ha ilyen kapcsolatot akar írni az író, az is rendben van, én még kíváncsi is lennék rá, csak akkor ne állítsa be úgy, mintha amúgy ez egy követendő példa lenne, mintha ez egészséges kapcsolat lenne. De ugyanakkor ha jól van hozzányúlva, akkor imádom a szikrákat, amik pattognak a szereplők között, a szócsatákat, a kis játszmáikat, meg persze utána az ebből fellobbanó vonzalmat. Igazából már évszázadok óta megvan ez a klisé, akár ha a romantikusok egyik ősanyát nézzük, a Büszkeség és balítéletet.

Néhány kedvencem a témában:

  • >The Hating Game - Gyűlölök és szeretek<
  • Captive Prince trilógia (Úgy érzem ez kis magyarázatot érdemel. Na ez tényleg egy elég beteg helyzetből indul és soha nem lesz egy egészséges kapcsolat, de nem is akarja annak ábrázolni az író. A kitalált világában, a helyzetekből adódóan viszont reális és én imádtam a kapcsolatuk alakulását, még ha tudom, hogy az életben ez egy nagy nem lenne. Viszont, így a lapokon keresztül érdekes volt és bolondultam a párért, minden elcseszett, sötét gondolatukkal együtt.) Egyszer tényleg eljutok oda, hogy írjak róla a blogra. Eskü.
  • >ACOMAF
  • Cat & Bones

Ellenpélda: 


Antihősök


...vagy akár gonosz karakterek, ha jól vannak felépítve. Szeretem a morális kérdéseket, a morálisan szürke karaktereket, főleg azok után a könyvek után, ahol személyiség nélküli főhősnők masíroznak végig a történeten, csak hogy minden olvasó beleképzelhesse magát a szerepbe. Még a hideg is ráz ettől. Éppen ezért eszméletlenül tudok örülni, ha egy jól felépített karakterrel találkozok, ha pedig még morálisan meg is kérdőjelezhető az csak a hab a tortán. (Szeretem a lélektani könyveket és itt ilyenkor akár pszichológiai értelemben is érdekesnek találom őket). Morbid kíváncsisággal tudom követni a pszichológiai hátterét a döntéseiknek és az apró nüanszokat, amik annyira mássá teszik egy hétköznapi ember gondolkodásától.

Néhány kedvencem:

Született már egy >Top 5 poszt< ennek a témának szentelve, valamint egy ajánló is, amit >itt< tudsz elolvasni.

Azt a részét viszont nem annyira szeretem, mikor az író úgymond visszatáncol a tényleges antihős karakter megalkotásától és úgy alakítja a sztoriját, hogy morálisan megmagyarázza a döntéseit. És ez nem mindig működik és ilyenkor van az az eset, hogy hol rossznak, hol meg hősnek van feltüntetve a főhős én meg csak pislogok, hogy akkor most mit is akar a szerző. De akár ide sorolhatnám a "rossz fiúkat" a nagy romantikus regényekben, akik igazából csak meg nem értett, szeretetre vágyó kis pamutgombolyagok, akiknek egyetlen vágya, hogy szerelmük mellett játszhassák a pincsikutyát. Na ez így elég negatívra sikerült. 

Ellenpélda: 


Harc a trónért

Odáig vagyok a jó kis csatározásokért, az udvari intrikákért, a politikai csatározásokért. Külön szeretem mikor a szereplő csak úgy belecsöppen a közepébe és fel kell zárkóznia, hogy túléljen a mély vízben. A karakterfejlődéseket, amiket okozhat, a morális kérdéseket, na meg sokszor jól kidolgozott, idegtépően irritáló karakterek (akár gonosz, akár csak önző) tűnnek fel ezekben a könyvekben, én meg remekül tudok rajta szórakozni. Bizonyos szinten ez össze is fonódik az első ponttal, úgy az igazán ütős a számomra. 

Néhány kedvencem:

  • Trónok harca


Ellenpélda: 

Sok könyvbe belerakják, mint motiváció és a bonyodalom katalizátora, viszont ha nem fordít rá elég időt az író és nem dolgozza ki, akkor visszaüthet. Mikor logikátlan, egysíkú és túlságosan leegyszerűsített, elég kiábrándító tud lenni. 


Tanulási folyamat

Kissé elcsépelt lehet ez már egyeseknek, de én kifejezetten szeretem, mikor a főhős tanulóéveit nem csak egyszerűen átugorjuk, hanem ténylegesen a részesei lehetünk. Persze annak is megvan a varázsa, ha egy készen kapott, érett karaktert kapunk a történet kezdetén, akinek a múltját visszaemlékezések során ismerjük meg, (mint pl a Riyria-krónikákban) de sokkal többet ad számomra, ha végigjárhatom vele a fejlődése rögös útját, minden buktatójával együtt, hogy aztán a végén elégedetten lássam a elért eredményeket. 

Néhány kedvencem: 


Ellenpélda:

Utálom, mikor a szereplő két hét alatt tanul meg egy számára teljesen új dolgot, ráadásul mester lesz benne. Egyszerűen csak hiteltelen. Meg veszít az értékéből, ha ennyire egyszerűen sikerül. 


Egyéb kedvelt elemek:  (A teljesség igénye nélkül)
  • Mitológiák belemosása a sztoriba, vagy akár új vallás felépítése (pl.: Percy Jackson, Medve és a csalogány, Lépcsők városa, Elantris)
  • Könyvmoly szereplők (pl.: Krumplihéjpite irodalmi társaság)
  • Sárkányok! (ezt muszáj volt ideírnom)

*Alapul szolgáló képek forrása Pinterest* 

Szívesen fogadok könyvajánlásokat is a pontok alapján. 


Ti melyik kliséket szeretitek?

*A többieket megtaláljátok a rovatnak létrehozott MOLYOS zónában.* 





Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In 5* pont film könyv & film könyvadaptáció levélregény Mary Ann Shaffer & Annie Barrows önálló Park kiadó romantikus történelmi történelmi2

Igazi őszi olvasmány | Mary Ann Shaffer & Annie Barrows - Krumplihéjpite irodalmi társaság

 



1946 ​januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a Csatorna-szigeteki Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert próbáló története.
**************

Ezért imádok úgy olvasni. Az ember érdeklődését felkelti egy icipici részlet, amelynek nyomán eljut egy újabb könyvhöz, és onnan egy apróság révén egy harmadikhoz. Mint egy mértani haladvány, amely soha nem ér véget, és az ember merő gyönyörűségből foglalkozik vele.

A történet szempontjából már volt elképzelésem arról, hogy mit is fogok olvasni, mivel a >Valós halálhoz< hasonlóan, előbb láttam a filmet belőle, mint a könyvet, de még így se készültem fel rá, hogy milyen maradandó élményt fog nyújtani és olvasás után szó szerint egy hiányt hagy hátra, amihez nehéz volt egy ideig alkalmazkodnom.  Arra pedig végkép nem számítottam, hogy ez egy levélregény, - szerintem életem első darabja - de így utólag azt kell mondanom, hogy ez a történet így működött igazán, így érte el a végső hatását.

Tökéletes elegye volt ez a regény a II. világháború szörnyűségeinek, a fájdalomnak és veszteségnek, de ugyanakkor az egész történet bájos, kedves, szívmelengető és életigenlő volt. A II. világháború utáni időkről szól, de mindezt olyan megközelítésből teszi, hogy hiába olvasol a veszteségekről, mikor leteszed a könyvet mégis felpezsdítve és annyi érzelemtől túlcsordulva találod magad, hogy azt se tudod hirtelen, mit kezdj magaddal.


A háborúról szól, de nem magáról a frontvonalakról, hanem a hátramaradottak életéről. Imádtam, ahogy a különféle levelekből, különféle sorsok bontakoztak ki, más-más nézőpontjait ismerhettük meg ugyanannak az egésznek, még végül összeolvadt egy bájos sziget megannyi lakójának küzdelmes történetévé. És ahogy az összes történetet átszövi egy nagyszerű nő élettörténete, aki mindenki életében feltűnt egy időre, hogy valami emlékezetest hagyjon maga után, egy tényleg erős és pozitív személyiség, akivel én is szívesen találkoztam volna. (Amikor az erős női karakterekre tértem ki az >utált kliséknél< a legutóbb, akkor az ilyen karakterek hiányát értettem alatta.) Külön megfogott, hogy mindkét oldalt bemutatja, rávilágít, hogy a német megszállók is ugyan úgy emberek voltak, nem démonizálja őket, mint megannyi amerikai alkotás teszi azt hosszú ideje. 

Életigenlő, felemelő, szinte simogatta a lelkemet olvasás közben, annyi kedvesség szorult belé.

Persze mellbevágó tud lenni az életigenlés mellett a háború nyers szörnyűsége mindenkire nézve, nem bagatellizálja el a történteket, de nem is emeli drámai magasságokba, nem csinál belőle egy színdarabot. Mindennapi embereken keresztül mutatja be a nyers igazságot, ahogy ők azt átélhették, a háborús éveket minden örömükkel és bánatukkal együtt, valósnak feltüntetve. Élt ez a könyv, éltek a szereplői és én is közéjük kerültem, átéltem velük minden pillanatot, minden megírt levelet. És pont ez teszi ennyire maradandó élménnyé, hogy minden cicoma nélkül tárja elénk az író ezeket az emberi sorsokat.

Én nem akarok férjhez menni csak ezért, hogy férjnél legyek. El sem tudok képzelni fájdalmasabb magányt, mint hogy életem hátralévő részét olyasvalakivel töltsem, akivel nem lehet beszélgetni, vagy ami még rosszabb: akivel nem lehet hallgatni.

És mindezt áthatja a könyvszeretet, ami felteszi az i-re a pontot és végérvényesen eldöntötte, hogy kedvencem lesz a könyv. Bemutatja, hogy mit jelent az olvasás ezeknek az embereknek, hogyan nyújtott mentőövet a nehéz időkben, hogyan tudtak összefogni általa, hogy mi mindent kaptak a könyvklubnak hála. Könyvmolyként igazi öröm volt olvasni ezeket a részeket, ahogy éreztem az egész könyv során az olvasás szeretetét tükröződni a lapokon. Ez tényleg egy maradandó történet könyvszerető emberekről könyvszerető olvasóknak. És talán egy kicsit visszaadja a hited az emberekben is.

Lehet, hogy a könyvekben valamilyen fészekrakó ösztön munkál, amely igazi olvasóikhoz vezérli őket.

Azt hiszem az bizonyítja legjobban, hogy mily kedves lett ez a könyv a szívemnek, hogy habár eddig Guernsey-szigetének a létezéséről se tudtam, azóta már felkerült a meglátogatandó helyek végtelen listájára és még azt is megnéztem, hogyan tudnék eljutni oda.

Igazi őszi estés olvasmány, egy forró kakaóval meleg takaróba kuckózva, amit meleg szívvel ajánlok mindenkinek. De vigyázat, elvonási tüneteket okozhat!

A filmről pár szót:

Ennek köszönhetően olvastam el a könyvet, előtte még csak meg se fordult a fejemben, így mindenképp örülök, hogy láttam. És annak is, hogy megint előbb a filmet láttam, mivel a könyv nyomába se érhet. Maga a film kedves, nyomokban képes visszaadni az érzéseket, amiket a könyv kiváltott belőlem, de csak egy egyszerűsített, lecsupaszított változatban. A változtatásokat nem nagyon értem - az egész titkolózást Elisabeth körül feleslegesnek érzem - viszont a képi világa bámulatos volt. A színészeket is szerettem, még Lilyt is, pedig ő eddig minden filmjében halálra idegesített a túljátszásával, egyszerűen túl sok(k) volt eddig mindig, de itt mintha megtalálta volna az egyensúlyt. Egyszóval érdemes megnézni szerintem, de a könyvvel kiegészítve adja az igazi élményt.

*************
5*/5

Borító: 5/5 - nagyon tetszik a filmváltozatos kiadás 
Történet: 5/5
Megvalósítás: 5/5
Karakterek: 5/5 

Kiadó: Park
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 372.o.
Műfaj: levélregény
Fordító: Szántó Judit
Eredeti cím: The Guernsey Literary and Potato Peel Pie Society
Goodread-es pontszám:
Molyos átlag: 93%
A képek alapjai a Pinterestről származnak







Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In book tag halloween

Book tag | halloweeni lények gyülekezője


A halloween nálunk nem őriz nagy hagyományokat, bármennyire is próbálták, egyszerűen nem sikerült asszimilálódnia a kultúránkba, nem úgy mint az angol nyelvterületeken. Emlékszem mennyire meglepődtem, mikor először láttam Angliában kis szörnyeknek öltözött gyerkőcöket csoportokban vonulni az utcán és becsöngetni a házakhoz egy kis nyalánkságért. Mennyire édesek voltak, ahogy önnön ijesztő mivoltukban teljesen meggyőződve masíroztak fel alá és minden szembejövőre rámorogtak. Persze ennél sokkal több és mélyebb jelentése van ennek az ünnepnek, de azt hiszem ez is jól mutatja, hogy mennyire nem érzek szoros kötődést ehhez az ünnephez. De mégis mindig szívesen átélem ez idő tájt a borzongós hangulatát - bár ez inkább az ősz számlájára írható és nem kifejezetten ennek az éjszakának. Ilyenkor szívesebben ülök le egy horror(isztikus) film elé, - tervezek egy ajánlót is megírni filmnézéshez - vagy vackolódom be egy jó kis borzongós könyv mellé.

*>Áfonyamuffin< blogján akadtam össze ezzel a taggel.*

Boszorkány - egy mágikus karakter vagy könyv


>Kate Daniels<, habár nem nevezném boszorkánynak, de az holtbiztos, hogy mágikus karakter. És simán szétrúgná bármelyik boszi seggét. Pár napja befejeztem a Magic Triumphs olvasását és egyúttal a sorozatot is. Meglehetősen keserédes még azóta is a búcsú érzése, rengeteg szórakoztató órát köszönhetek ennek a sorozatnak és a szerzőpárosnak, valamint elmondhatom, hogy az egyik legjobb urban fantasy sorozatot ismerhettem meg benne, azok közül, amik eddig a kezeim közé akadtak. Nehéz lenne szavakba önteni, hogy mennyire imádom ezt a világot és a szereplőit, a szívembe zártam mindenkit és nem akarok elszakadni tőlük. És el se mondhatom mennyire örülök, hogy habár Kate és Curran szála lezáródott, de nem kell még teljesen búcsút vennem a szereplőktől és a világtól, hisz még jönnek majd kötetek más szereplőkkel. Halleluja

Vérfarkas - egy tökéletes könyv éjszakai olvasásra

A Hill House szelleme Shirley Jacksontól. Nem olvastam még a könyvet, ami nemrég jelent meg a GABO kiadó gondozásában, de bedaráltam a belőle készült Netflixes sorozatot és azóta megszállottan el akarom olvasni. Remélem fog annyira tetszeni, mint a sorozat. (margóra: ha egy jó kis pszichohorrort keresel a halloween esti filmnézéshez, akkor ez tökéletes választás.)

Frankenstein - egy könyv, ami sokkolt

A papírsereglet és más történetek novelláskötet ugrott be azonnal. Szerintem még életemben nem olvastam olyan kötetet, ahol mindegyik novella - más más okból -  de egyformán a szívemhez nőtt. Jó, azért hozzátenném, hogy összesen se sok novelláskötetet vagy antológiát olvastam eddig. Ez egy új keletű érdeklődési irány nálam. Imádtam az egészet úgy ahogy van, és sikerült az írónak újra meg újra megérintenie bennem valamit, ami miatt volt hogy félre kellett tennem a könyvet, csak hogy megemészthessem a lapokon átélteket. Volt hogy sírtam, volt hogy nevettem és igen, volt hogy megdöbbentem, de az biztos, hogy hidegen nem hagyott egyetlen története se. Külön tetszett, hogy kitért a kínai és amerikai kultúrára és történelmére, a különbségekre, általános emberi kritikákra és tudományos elképzelésekre. Minden történetének volt egy kulcsfontosságú üzenete, amit nagyszerűen adott át akár a sci-fi, akár a fantasy, vagy éppen a mágikus realizmus segítségével. 

Az ördög - egy sötét, gonosz karakter


Úgy érzem ez a kérdés lassan már üldöz, ugyanis a >Top 5< rovatnak a múltheti témája is ez volt, csak én sikeresen elfelejtettem megcsinálni. De, ami késik, úgy tűnik előbb utóbb jön. Említettem már egy párszor, hogy odáig vagyok a jól kidolgozott, okos (fő)gonosz karakterekért. Szinte morbid kíváncsisággal követem végig a tetteiket. Emellett szeretek jól kidolgozott átverésekről és manipulációkról olvasni - bár nem tudom, hogy ez mit mond el rólam - és ezt gyakran megkapom az ilyen gonoszok mellé, mint bónuszt. Az egyik legelső és legemlékezetesebb ilyen találkozásom Moriartyval esett meg Sherlock Holmes kapcsán. Emlékszem egészen elbűvölt a macska egér játékuk és talán ez volt az első alkalom, mikor szembesültem vele, hogy egy jól kidolgozott gonosz (morálisan megkérdőjelezhető) karakterért is tudok annyira oda lenni, mint a főhősünkért.

Kaszás - egy karakter, akinek nem kellett volna meghalnia

A halál, a veszteség és a "mi van utána" kérdéskör évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget és valószínűleg ez a jövőben sem fog változni, (halhatatlanság?) elvégre szerves részét képezi az életnek. Épp ezért rengeteg történetben találkozhatunk vele, akár csak az élet velejárójaként ábrázolva, vagy a történet katalizátoraként használva, de gyakran személyiségfejlődés mozgatórugójaként is megjelenik. Az egyik legelső és legemlékezetesebb halál, mint sokaknál másoknál a Harry Potteren keresztül ért el és nagyon mély nyomot hagyott bennem. Az az első olyan könyv, aminél emlékszem, hogy sírtam - mit sírtam görcsösen zokogtam - és utána jöttem rá, hogy egy könyv hagyhat úgy is mély és maradandó nyomot benned, hogy nem feltétlen boldog és szórakoztató. Lehet úgy is jó egy könyv, hogy közben összetör, megbotránkoztat, nyomaszt vagy fájdalmat okoz. Ott jöttem rá, mennyi mindent átélhetsz a könyvek által és onnantól kezdve kezdtem el keresni olyan könyveket is, amik nem csak örömet okoznak.

Zombi - egy könyv, ami "éhessé" tett a továbbiakra

Imádom azokat a könyveket, amik képesek ezt elérni. A könyveket, amik után szinte lehetetlen egy megfelelő következő olvasmányt találni, mert még mindig az előző hatása alatt vagy és úgy érzed semmi sem érhet a nyomába. Megannyi zsánerben, megannyi stílusban, megannyi írótól találkoztam már ilyen könyvvel...
...és nagyon merem remélni, Sarah, hogy a hamarosan a birtokomba kerülő Kingdom of Ash is ezek közé a könyvek közé fog tartozni, mert tudom ám hol laksz!

Vízköpő - egy karakter, akit megvédenél bármi áron


Kit, az árva kislány a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságból. Óriási hatással volt rám ez a könyv, mindenképp az év egyik meghatározó olvasmánya lett és alig várom már, hogy erről részletesebben is írjak nektek egy külön posztban. De addig is, az egyik szereplő, Kit, a kislány, akit közösen nevel a társaság, teljesen és végérvényesen belopta magát a szívembe. Szóval a születése napját is megbánná az, aki csak a haja szálát is meggörbíti, ha rajtam múlik. És akkor még nem is beszéltünk róla, hogy a társaság többi tagjától mi várna az elkövetőre. 

Vámpír - egy könyv, ami kiszívta belőled az életet

>Az ötödik évszakot< és úgy alapvetően A megtört föld trilógiát tökéletesen leírja ez a kifejezés. Zseniális egy könyv, az egyik legegyedibb fantasy, amit mostanában volt szerencsém olvasni, de olyan szintű letargiába tud süllyeszteni, ha hagyod, hogy utána napokig csak zombi módjára ténferegsz. Nem véletlen nem fogtam még neki a befejező kötetnek, egyelőre várok a megfelelő hangulatra. És azt hiszem így az október vége épp megfelelő lesz egy kicsit sötétebb olvasmányra.

Szellem - egy könyv, ami még mindig kísért

Minden telihold estéjén, mikor a köd leereszkedik a városra, mint egy takaró és az óra hajnali egyet mutat, mikor az átható csendben még a saját szívdobbanásaid is meghallod, na akkor próbál meg előmászni a Szürke ötven árnyalata a média jól eltemetett bugyraiból, hogy újfent az emberekre akaszkodjon és mint egy parazita pusztítsa az agysejtjeiket. De ne féljetek, egy jól irányzott rúgással visszaküldöm a mélybe, majd a másik oldalamra fordulok és alszok tovább. (Őszintén, nem tudom mit várt tőlem a tag készítője.)

Démon - egy könyv, ami tényleg megijesztett


A tavalyi >ijesztő könyvek< Top 5 posztban már taglaltam, hogy mennyire nehezen ijeszt meg egy könyv a hagyományos rettegés értelmében. Nem vagyok az a tipikus ijedős fajta, vagy legalábbis nem ebben az értelemben. Emlékszem mindenki ajánlgatta nekem a horror nagymesterének, Kingnek a könyveit is annak idején, hogy na majd biztos ezek végre elérik a várva várt rettegést, és utána még wc-re se merek majd éjszaka kimenni, de miután nem volt képes erre se a Ragyogás, se az Állattemető, így végül arra jutottam, hogy nálam ez nem működik.

Csontváz - egy karakter, akinek tartanál egy fejmosást

(Elég homályos lehet elsőre, hogy hogyan is kapcsolódik ez itt össze. Angolul úgy fogalmazott a tag készítője, hogy a character you have a bone to pick with. Na már most ez egy angol kifejezés és egyben szójáték a csontvázzal [bone = csont] és a kifejezésnek az a lényege, hogy elbeszélgetsz valakivel a hibáról/hülyeségről, amit tett. De képtelen voltam úgy lefordítani, hogy megmaradjon a szójáték és az értelme is. Pfft, nehéz dolga van a fordítóknak.)

Alosával >A kalózkirály lánya< című könyvből. Ugyanis szerintem egy hatalmas nagy logikai bukfenc van a könyvben és lényegében az első 5 percben megoldhatta volna főhősnőnk a könyv legnagyobb konfliktusát, de persze úgy nem lett volna idő a románcra és ez még a mai napig piszkálja a csőröm. (Bár azért azt el kell ismernem, hogy a szócsatákat élveztem, szóval azért kár lett volna.)

Múmia - egy könyv, amit megőriznék az idők végezetéig

Komolyan? Egyet?! Úgy érzem előjött a tag készítőjének a szadista hajlama. Jelen pillanatban, még az olvasás utáni űrt próbálva betölteni, a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot mondanám. Mondtam már, hogy mennyire imádtam? Nem elégszer.

Ijesztő baba - egy könyvborító, ami túl félelmetes, hogy ránéz

The Diviners - Látók kritika >ITT<

Őszintén, most egy se ugrik be ami annyira creepy lenne, hogy kellene neki ez a nagy drámai felhang, szóval most egyszerűen csak hozok pár sötétebb hangulatú kedvencet.


Ennyi lett volna a mai bejegyzés, remélem ti is épp annyira élveztétek az olvasását, mint én a megírását. Nagyon kíváncsi vagyok a ti véleményetekre, ajánlóitokra, így ne tartsátok magatokban és nyugodtan osszátok meg velem is. 

Kihívni pedig az alábbi bloggereket szeretném:

... de szokás szerint bárki viheti forrásmegjelöléssel a taget, akinek kedve szottyan hozzá.

*A képek a Pinterestről származnak*

Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In Top Ten Tuesday

Top 5 | Legidegesítőbb YA klisék


Sokszor szóba kerültek már a blogon a visszatérő motívumok, állandósult toposzok és úgy alapvetően a klisék. Én is sokszor felhoztam már némelyiket - akár a szerelmi háromszöget, akár a kiválasztott témát - másokról meg nem is ejtettem még egy szót se, így gondoltam épp itt az ideje, hogy összeszedjük a legidegesítőbb és elcsépeltebb motívumokat, amiket újra és újra felhasználnak a YA irodalomban. 

Igazából nem gondoltam, hogy ez a téma majd ennyi fejtörést okoz - na nem azért mert nem jutott eszembe semmi, hanem pont azért mert annyi mindent felírtam a listára, hogy nehéz volt szelektálni. Épp ezért, hogy megkönnyítsem a dolgom, azok az elemek, amikről már részletesebben írtam korábban, nem kerültek most fel. Ezért ezekről itt olvashattok bővebben:   

(itt szó van még: bál, szerelem mindennél fontosabb, nem vagyok elég jó hozzád, kommunikációhiány)

(Margóra: azért hagyom, hogy ez a poszt teljesen átmenjen negatív felhangba a klisékkel kapcsolatban, mert akarok majd csinálni egy kedvelt klisék posztot is, így most a jó oldalára nem térnék ki.)

Majd a szerelmem megváltoztat - papucs effektus


Egyik legkedveltebb visszatérő elem a romantikus YA keretein belül, mikor a szürke kisegér főhősnőnk és a helyi macsó és/vagy rosszfiú szinte megmagyarázhatatlan módon egymásba szeret és ennek hatására főhősnőnk szívének egyetlen választottja megváltozik. Lehet ez a rosszfiúból jófiú effekt, vagy a nőcsábászból hűséges pincsikutya, de úgy általánosságban elmondható, hogy szimplán papucs lesz a fiúból. És értem én, hogy tizenévesen ez vonzó lehet, hogy majd éppen miattam megváltozik a srác, de azért valljuk be ez nem így működik. És alapvetően is több problémám is van ezzel a klisével. Először is, nem értem miért kéne hogy a szerelemtől papucs legyen a pasi, nem több egy bólogatós kutyánál. Hova lett a személyisége, a tartása és úgy alapvetően a jelleme? Komolyan ez bárkinek is vonzó, ez lenne a varázsa a szerelemnek? Csak nekem visszataszító? 
Másodszor, ha úgy mész bele egy kapcsolatba, hogy na majd én megváltoztatom, az régen rossz. Egyrészt akkor nem is az adott személybe vagy szerelmes, hanem egy róla alkotott ideálba, ami nem létezik és amivé nem is fog varázsütésre átváltozni. Másodszor ez egy mérgező kapcsolat alappillére lehet, ahol egyikőtöknek se jó lenni. Mert azért az emberek valójában nem fordulnak ki önmagukból a szerelem oltárán feláldozva a személyiségüket. (Persze bizonyos fokú összecsiszolódás, alapvető jellemfejlődés lehet, de nem 180 fokos fordulat)

Hol vannak a szülők?

Sajnálom, hogy annyira kevés könyvet olvastam még, ahol egészséges szülői kapcsolatot ismerhettem volna meg a lapokon, vagy akár csak egy történetet, ahol tényleg jelen vannak. Persze hatalmas teret ad a szülők hiánya a fiatalok kibontakozására, a bonyodalom felépítésére, de elég valószínűtlen tud néha lenni. Vagy csak az én fiatalkorom volt más? Csak én éltem volna meg a poklok poklát, ha napokig nem hallanak rólam, mert én elugrottam megmenteni a világot? (Ja, ez így nagyon reális lenne.) Komolyan, ha valaki ismer egy ilyen könyvet, nehogy magában tartsa.

Erős női karakter = badass harcos amazon


Kissé félrevezetőnek és egysíkúnak találom ezt a trendet. Alapvetően jó ötlet, hogy ne csak mellékszereplőkként legyenek jelen a nők a férfiak oldalán, de nem feltétlen azért lesz valaki erős nő, mert fizikailag (vagy mágikusan) erős és bárkit két vállra tud fektetni. Miért nem lehet szélesebb skáláját bemutatni az erős személyiségjegyeknek a könyvekben? Főleg olyan könyvekben, amit elsősorban a fiataloknak írnak, akik éppen az önmaguk keresésének rögös útján járnak. Annyiféle erős személyiségét meg lehetne mutatni, ezáltal akár az olvasót is inspirálni, motiválni, segíteni. És ha ez nem lenne még elég, ezt a kiválasztott, harcos amazont az író aztán összepárosítja egy alfa macsó pasival, aki nélkül utána két lépést nem lesz képes megtenni a hősnő egyedül. Na most komolyan, ez egy erős jellem?

Instalove

Őszintén? Fárasztó és unalmas tud lenni. És pont a legjobb részét hagyja így ki a romantikának a könyvből az író. A feszültséget, a megismerkedés izgalmát, a lassú izzást, akár a nézeteltéréseket. Szóval úgy en bloc a valóságot belőle. Értem én, hogy ez így egyszerűbb, nincs bonyodalom, rögtön jöhetnek a mézédes pillanatok (khm...nyáltenger...khm), de tényleg muszáj? Főleg hogy általában a szerelem első pillantásra történetek végtelenül felszínesek tudnak lenni, elvégre ismerni még nem ismerik egymást, így a külsőségek maradnak. Meg néha olyan érzésem van, hogy az író sincs feltétlen tisztában azzal, hogy a szerelem meg a szexuális vágy nem ugyanaz.

Kötelező meleg (legjobb) barát

Olyan érzésem van, mintha erről már beszéltem volna a blogon, de nem találtam meg a posztot, szóval lehet csak szenilis vagyok már. De ha már tényleg olvastad volna, akkor sorry guys. 
Melegnek lenni nem egy személyiségjegy, az egy szexualitás. Szóval mikor újra és újra feltűnnek ezek a személyiség nélküli karakterek a főszereplő körül, akiknek az az egyetlen felfedezhető tulajdonságuk, hogy melegek, akkor eléggé ki tudok akadni. Mintha legalábbis futószalagon gyártanák őket valahol az isten háta mögött egy gyárban, csak hogy utána belekerülhessenek a könyvbe és ki legyen pipálva ez a tétel a listán. Ha valaki tudja a pontos címet, szóljon, megyek felgyújtom. Olyan érzésem van minden egyes alkalommal, mintha csak beleírná a szerző, mert ez most divat és utána vállon veregetné magát, hogy bizony, ő milyen diverz könyvet írt. Nevetséges.


*Alapul szolgáló képek forrása Pinterest* 

Ez megint egy saját téma lett, mivel csináltam már tavaly hasonló posztot, mint ami eredetileg a jelige volt: >paranormális lények gyülekezője< és >hátborzongató hangulatért< pedig less be ide.


Titeket melyik klisé idegesít a legjobban?

*A többieket megtaláljátok a rovatnak létrehozott MOLYOS zónában.* 



Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments