Ez az a könyvadaptáció amit vártam is meg nem is. Vártam mert a könyvsorozat nagy kedvencem és kíváncsi voltam, hogy tudják ezt vászonra vinni, de pont ugyan ebből a szempontból kicsit féltem is tőle, mert ha egy ennyire szeretett könyvből csinálnak filmet, akkor az általában csalódás lesz. Igen, valószínűleg nekem vannak túl nagy elvárásaim, de miért is ne lenne, ha egyszer a könyvet annyira szerettem.
De akkor most kanyarodjunk is rá a Rubinvörösre. Tudni kell, hogy a könyv eredetileg német és a filmet is a németek csinálták. És, bár én már 3 éve tanulok németet, ahhoz azért még nincs elég nagy szókincsem, hogy meg tudjam nézni a filmet eredetiben. Először reménykedtem benne, hogy behozzák Magyarországra is - láttam petíciókat is - de a jelek szerint nem érezték elég sikeresnek, ahhoz, hogy ezt megtegyék. Aztán arra vártam, hogy angol feliratot tegyenek legalább rá...és vártam. de hónapokkal később még mindig nem volt felirat én pedig már szinte el is felejtettem, hogy meg akartam nézni. Aztán úgy két napja belebotlottam.
Nézzük is az alapsztorit: Mitévők legyünk, ha egyszerre a múltban találjuk magunkat, és csak
annyit tudunk, hogy az üküküküküknagyapánk lovát Kövér Anninak hívták?
Úgy van: megőrizzük a hidegvérünket. Legalábbis ezt próbálja tenni
Gwendolyn, amikor kiderül: nem elég, hogy ő örökölte a családban az
időutazásért felelős gént, de ráadásul az a feladat is neki jutott, hogy
rendbe szedje a múltat. És mindennek a tetejébe épp ezt az arrogáns
Gideont kapja útitársul! Az össze nem illő páros kénytelen-kelletlen
beleveti magát a nem éppen hétköznapi kalandokba. Gwendolyn hamarosan
megtapasztalja, hogy az ellentétek alighanem tényleg vonzzák egymást, és
ez régen sem volt másképp. És, hogy már a múltban sem úgy mennek a
dolgok, mint egykoron…
 |
| Gideon és Gwen |
Természetesen miután megnéztem az első kérdés a fejemben, ami megfogalmazódott: Ennyi?! Igen, iszonyatos hiányérzetem volt a végén, mert úgy éreztem pont azt nem adták vissza, amit a sorozatban annyira szerettem, ami azt a pluszt adta, amitől kedvencemmé vált. Le kell szögeznem, hogy elég sok mindenben eltért a könyvtől és nem is csupán az első részből voltak benne jelenetek, hanem a Zafírkékből is vettek át. Ami mondjuk érthető mert az első rész még csak bevezető volt és filmezés szempontjából nem sok mindent lehetett volna kihozni belőle. De ha nem olvasom a könyvet, akkor szerintem nem igazán értettem volna, hogy akkor tulajdonképpen mi a fenéről is van szó. Nem volt benne értelmes magyarázat. Csak odavetettek egy-két mondatot, hogy nesze értsd meg és én értettem is, hisz tudom az alapsztorit, de aki nem tudja, az árulja már el: Világos volt, hogy mi történik? És még így, hogy olvastam is, kicsit katyvasznak éreztem az egészet. Nem volt idő leülepednie az információnak, nem volt idő felfogni se, csak úgy zúdították ránk, hogy ki, mit, miért, mikor és mit csinált.
 |
| Madame Rossini és Gwen |
A másik nagy bajom a szereplőkkel volt. Még Gwen elment, na de Giedon... ráadásul nekem nem jött át a kettejük kapcsolatának alakulása se. Nem voltak jó párbeszédeik, szócsatáik, mint a könyvben. Nem izzott köztük a levegő. Néztem őket és az jutott eszembe, hogy Gideon pont úgy viselkedik Gwennel, mintha a kishúga lenne. És higgyétek el ez nem túl jó gondolat egy romantikus jelenet közben... A többi szereplővel nem volt bajom, azokat egészen eltalálták, főleg Gwen anyukáját.
A színészi játékról nem tudok sokat mondani, mert nem értek hozzá, de annyi még nekem is lejött, hogy tudtak játszani.
Összességében nem egy rossz film, ha el tudsz vonatkoztatni a könyvtől és az elvárásaidtól - ami nekem sajna nem ment, így egyszerűen nem tudtam élvezni. Ha jól tudom lesz következő része is a filmnek. Hát majd meglátjuk...:)
>
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése