Vicky: Jennifer L. Armentrout - Onyx

Jennifer L. Armentrout - Onyx (Lux #2)

Rövid tartalom:

Kapcsolatban lenni Daemon Blackel szívás...

Katy a támadás után rájött, hogy Daemon nem csak egyszerűen meggyógyította, hanem valamit átalakított a DNS-ben, amitől nem csak kapcsolat alakult ki köztük, de ő is képes lett dolgokra. Dolgokra, amik elképzelhetetlenek. Dolgokra, amik megijesztik Katyt. És a legfontosabb, dolgokra, amikért vannak, akik ölni is tudnak.

Azért, hogy Katy rejtve maradjon a DOD elől meg kell tanulnia irányítani az új képességeit. De vajon valóban olyan tudatlan a DOD mint ahogy azt eddig gondolták? Vajon tényleg mindenki az, mint akinek mondja magát? 

Ahhoz, hogy Katy túlélje, meg kell tanulnia bízni Daemonra. Már csak az a kérdés, hogy képes lesz-e rá...

Nincs egy hónapja, hogy olvastam az első részt, így az élmény még nagyon friss volt olvasás közben. Már azt a részt is imádtam, de ha lehetséges ez a rész még jobb volt. És pont azok a részek lettek jobbak a történetben, amik az előzőben kicsit gyengére sikerültek. Ebből is látszik, hogy az írónő is javul, és a történet is egyre jobb és izgalmasabb lesz.

Daemon és Katy kapcsolatát nem részletezném megint, mert ugyan azt kellene leírnom, mint az előző bejegyzésemben. Nagyon jókat nevettem a szócsatáikon. (Itt olvashatjátok).

Ami viszont óriási fejlődés volt a könyvben az előző részhez képest és amit mindenképp meg kell említenem, az az akció jelenléte. Itt már nem csak a romantikán volt a hangsúly, nem csak Daemon és Katy kapcsolatának alakulásán, hanem volt már benne izgalom is. Kiderültek dolgok mind a Luxenekről, mind Katy új képességéről, amik sokkal hihetőbbé tették a történetet. (Már ha egyáltalán lehet ezt mondani egy fantasy könyvre:) Már az első részbe is hülyeségnek tartottam, hogy a DOD nem tud semmiről és, hogy csak úgy hagyja, hogy az idegenek itt éldegéljenek, anélkül, hogy bármit csinálnának velük. A mostani magyarázatok után viszont már sokkal életszerűbb lett és persze, így millió új kérdés is felmerül, amire remélem a következő részekben magyarázatot fogunk kapni.

Tetszett az is, hogy Katy nem egy olyan csaj, aki vár a hős lovagra, hogy megmentse, hanem megtanult ő is vigyázni magára és azokra, akik fontosak nekik.

Katy a végén

Daemonről is sok mindent megtudtunk, megismertük a gyengédebb oldalát is. (Imádom, ahogy Kitten-nek szólítja Katyt. Annyival jobban hangzik angolul, mint a fordítással) És olyan édes volt, mikor próbálta bebizonyítani Katynek, hogy tényleg szereti. (Én is akarok egy Daemont!!:) Jókat nevettem a féltékenykedésein is:) Bart, Bob, Boris A másik oldalról, Katyt viszont néha már tényleg felpofoztam volna. Ez az egész hiszti az igazából-nem-is-akarsz-csak-a-kapcsolat-miatt-érzed-ezt mizéria egy idő után az agyamra ment. Főleg azért, mert Daemon milliószor bebizonyította neki, hogy tényleg törődik vele. De nem, ő nem fogja ezt fel, helyette Blakehez menekül, mert ő egy normális srác és ő egy normális életre vágyik! Aztán meg, amikor nem vette észre, ami a szeme előtt volt...Komolyan, annyira egyértelmű volt, hogy Blakekel valami nem százas, főleg az Arumos eset után, és Daemon is elmondta kismillió egyszer, de nem ő jobban tudja...és aztán mikor neki is végre leesett, nem mond semmit?! Akkor már kapartam a falat a hülyeségétől. Mondjuk legalább a a végén rájött a hibájára, de ez már nem sokat segített...

„Say it.”
„Say what?” I asked.
„Tell me what you told me earlier.”
My heart leaped into my throat. I’d told him a lot of things, but I knew what he wanted to hear. „I love you.”
His eyes darkened a second before he kissed me until I was ready to say screw the whole doing-right-by-me thing. „That’s all I ever need to hear.”
„Those three words?”
„Always those three words.”

A történet végével pedig igazán összetörte az írónő a szívem...Már legszívesebben most azonnal olvasnám a következőt (Opal), de mivel tudom, hogy annak a vége még jobban megőrjítene, ezért inkább megvárom, míg megjelenik az Origin is:)

5*/5

Borító: 5/5

Karakterek: 5/5

Történet: 5/5

Kedvenc karakter: Daemon

Kiadó: Entangled Teen

Oldalszám: 416.

Kiadás éve: 2012

>