The Raven Cycle #1
Nem látó csak két okból pillanthat meg egy szellemet Szent Márk
éjszakáján. Vagy te vagy a lény igaz szereleme… vagy te ölted meg őt.
Blue Sargent minden évben ott áll látó anyja mellett, amikor a halálra
várók elsétálnak előttük. Blue sosem látja őket: ebben az évben viszont
egy fiú válik ki a sötétből, és megszólítja őt. A fiú, Gansey, az
Aglionby nevű helyi magániskola jómódú tanulója. Blue egyszer
megfogadta, hogy távol tartja magát az Aglionby diákjaitól. A Holló
Fiúkként ismert banda csak bajt hozna rá. De Blue megmagyarázhatatlan
vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie,
amelyben három másik Holló Fiú is érintett: Adam, az ösztöndíjas
hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek,
akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a
csendes szemlélő, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél.
Blue-t már egészen fiatalon figyelmeztették: ő okozza majd igaz
szerelmének halálát. A lány nem hisz az igaz szerelemben, ezért soha nem
is aggódott emiatt. De ahogy az élete egyre jobban összefonódik a Holló
Fiúk furcsa és baljóslatú világával, már nem olyan biztos a dolgában.
Vannak azok a könyvek, amiket képtelen vagyok letenni, és ha mégis erre
kényszerülök, akkor is folyton ezen jár az eszem és szinte megőrülök, ha nem tudom záros határidőn belül újra a kezembe venni. És vannak olyanok is,
amiket minden gond nélkül leteszek, sőt le kell tennem, mert nem tudom
egyszerre az egészet kiolvasni, csak kis szünetekkel. Ez a könyv sajnos a
második kategóriába tartozott, ami azért esett rosszul, mert többet
vártam volna tőle.
Nem ez az első találkozásom az írónővel, már olvastam tőle a Mercy
Falls farkasait is, így tudtam előre, hogy milyen fantasztikus lesz a
könyv hangulata és stílusa. És ebből a szempontból kicsit se kellett csalódnom. Ez volt az egyetlen oka, hogy nem hagytam abba a könyvet a felénél. Ugyanis az elején nem történt
semmi. De szó szerint semmi. Hihetetlenül unalmas volt, és folyton azon
kaptam magam, hogy képtelen vagyok a történetre figyelni és mindig
valami máson gondolkodom. Igaz minden regény elején kell egy kis idő míg megismerjük a szereplőket, de számomra ez túl sok lett. Igaz, nem egy önálló regény, így a cselekményre lesz bőven idő, de még ez az érv se tudja velem felejtetni azt az unalmat.
Aztán, mikor Blue találkozott végre a fiúkkal
és elkezdtek nyomozni, már engem is lekötött, de a történetre végig
jellemző volt, hogy csak lassan folydogált és semmi pörgés nem volt
benne.
Amit igazából nem is bántam. Fantasztikusak voltak a leírások, végig olyan érzésem volt, mintha egy filmet néznék és a hangulata is a könyvnek tökéletesen passzolt a történethez. Leginkább egy rémtörténethez tudnám hasonlítani a stílusát és ezért le a kalappal az írónő előtt.
Maga az alapsztori is tetszett, nagyon egyedi lett és jól kidolgozott. A szereplők is rendben voltak, bár annyira egyiküket se sikerült a szívembe zárni, de mindegyik karakter egyedi lett, nem sablonos, ami kész felüdülés volt, az utóbbi idők YA könyvei után.
Sajnos azonban most is meg kell állapítanom, hogy a fülszöveg nagyon becsapós tud lenni. Nem először járok már úgy, hogy a fülszöveg alapján teljesen mást várok, mint amit aztán kapok. Ez van, hogy pozitív, de van, hogy negatív csalódást eredményez. Itt szerencsére az első áll fenn. A fülszöveg igazság szerint nem nagyon vett meg magának, és bár várólistás lett a tény miatt, hogy Maggie Stiefvater írta, nem szándékoztam a közeljövőben elolvasni. Aztán Zsina megvette, elolvasta és nem győzött áradozni róla, így végül nálam kötött ki a könyv. Amit aztán nem bántam meg:) A húzódozásom legfőbb oka viszont az a tény volt, hogy miután
elolvastam a fülszöveget, én egy könnyed romantikus könyvre számítottam egy csipet
misztikummal, de ezzel szemben, a történetben a romantika csupán huszadrangú, sőt szinte nem is volt benne semmi, amit kifejezetten nem
bántam. Persze a lehetőség megvan és valószínűleg a következő részekben
már jelentősebb szerepe lesz, de a könyvben lényegesebb volt, a barátság és a hűség kérdése.
Ja és mielőtt még kimenne a fejemből: ami még nagyon tetszett, az Ronan hollójának a neve:) Láncfűrész:)
Olyat röhögtem rajta, mikor bejelentette Ronan...
Összességében, igaz nem érte el azt a színvonalat, amit vártam volna, de a sorozatra mindenképp felkeltette az érdeklődésem, mert még rengeteg megválaszolatlan kérdés maradt, amire kíváncsi is
vagyok. Mindenképp ajánlom azoknak, akik szeretik a misztikus történeteket, a titkokat és a nyomozást, mindezt egy fantasztikus stílusban tálalva. És persze kötelező darab az összes Maggie Stiefvater rajongónak.
A következő rész szeptember 17.-én fog megjelenni angolul, melyről Zsina már írt is itt. A magyar megjelenésről még nincsenek pontos adatok, de a Könyvmolyképző tervezi a kiadását. 
4/5
Borító: 5*/5 - gyönyörű ez a borító és remekül illik a könyv hangulatához is
Történet: 4/5
Karakterek: 4/5
Kedvenc karakter: Láncfűrész:)
Kiadó: Könyvmolyképző (Vörös pöttyös)
Oldalszám: 414.o.
Kiadás éve: 2012
Eredeti cím:The Raven Boys
Részlet a könyvből itt
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése