A Vas Druida krónikái #1
Atticus O’Sullivan, a druidák utolsó képviselője, békésen éldegél Arizonában, és egy ezoterikus könyvesboltot vezet. Szabadidejében pedig alakot vált, hogy ír farkaskutyájával vadászatra induljon. Szomszédjai és vásárlói abban a hiszemben élnek, hogy ez a helyes, tetovált, ír srác egy nappal sem több huszonegynél – pedig éppen huszonegy évszázada él a földön. Azt már ne is említsük, hogy energiáját a földből nyeri, éles nyelve van, és egy még élesebb varázskardja: Fragarach, a Válaszadó.
Csak az a probléma, hogy egy fölöttébb dühös kelta isten is szemet vetett kardjára, és évszázadok óta üldözi. Ez a kitartó istenség Atticus nyomára lelt, és barátunknak minden erejére – továbbá egy csábító halálistennő segítségére, vámpír- és vérfarkas ügyvédeinek falkájára, egy szexi csapos lányra (akinek fejét egy hindi boszorkány bérelte ki), és egy adag régimódi, ír szerencsére – szüksége lesz, hogy szétrúgjon néhány kelta ülepet, és megszabadítsa magát a gonosztól…
Csak az a probléma, hogy egy fölöttébb dühös kelta isten is szemet vetett kardjára, és évszázadok óta üldözi. Ez a kitartó istenség Atticus nyomára lelt, és barátunknak minden erejére – továbbá egy csábító halálistennő segítségére, vámpír- és vérfarkas ügyvédeinek falkájára, egy szexi csapos lányra (akinek fejét egy hindi boszorkány bérelte ki), és egy adag régimódi, ír szerencsére – szüksége lesz, hogy szétrúgjon néhány kelta ülepet, és megszabadítsa magát a gonosztól…
****************
Már nagyon régóta vártam ezt a könyvet, pontosan azóta mióta a kiadó bejelentette, hogy a Könyvhétre megjelenik. Ez sajnos nem valósult meg és csupán ebben a hónapban tudtam hozzá jutni, ami meglehetősen nagy várakozási idő, így az elvárásaim nőttek, a türelmem meg fogyott. Ez általában elég rossz kombináció, aminek a vége csalódás szokott lenni...
Aztán, hogy ne legyen zökkenőmentes a könyvvel való kapcsolatom, átvételnél ért a következő meglepetés. A terjedelme nincs 300 oldal! Ez nagyon riasztó volt, nem tudtam elképzelni, hogy lehetne egy élvezhető történetet és megfelelő világfelépítést - a karakterek kidolgozásáról már nem is beszélve - belepréselni kevesebb, mint 300 oldalba. (Jó, igaz találkoztam már olyan könyvvel, aminél ez sikerült, de azért jóval több az ellenpélda erre).
De sikerült az írónak! Minden kezdetleges félelmem és ellenérzésem szertefoszlott az első pár oldalon és teljesen beszippantott a könyv. Imádom a férfi nézőpontot, sokkal jobban mint a nőit, de sajnos eddig még nem sok olyan könyvvel akadtam össze ahol ez a nézőpont valósul meg (a váltott nézőpontot most nem venném ide), és akkor arról még nem is beszélve, hogy mindez jól megírt és szerethető/élvezhető történetbe foglalva. Így kapásból nekem Az útvesztő ugrik be, ahol mindez jelen volt. De ezután a könyv után, azt hiszem egy újabb könyvvel bővült a listám.
„Dzsingisz kán feketén itta a kávéját?" – kérdezte Oberon. A fürdetés közben halott történet óta ő akart lenni a kutyák Dzsingisz kánja. Francia uszkárokból álmodott magának háremet, és mindegyiküket vagy Fifinek, vagy Bambinak akarta elnevezni. Fölöttébb szórakoztatott ez a szokása: Oberon akart már karóba húzó Vlad lenni, Jeanne d'Arc, Bertrand Russel, szóval minden történelmi figura, akiről fürdetés közben meséltem neki. A Liberace-korszaka volt a legmulatságosabb. Nem láttál még semmit, ha nem láttál ír farkaskutyát strasszkövekkel kirakott, aranyszínű laméban parádézni.Maga a világfelépítése is tetszett, de sajnos azért erre már nem jutott annyi idő, de nem panaszkodom, mert helyette kaptunk akciót bőven.
Óriási pluszt adott az élményhez a sok mitológia, amivel át volt szőve a történet. Imádom a mitológiát, az isteneket és a legendákat és azt különösen szeretem, ha egy író képes ezeket beültetni a saját maga által alkotott világba. És Kevin Hearnenek teljes mértékben sikerült, sőt nem csak a kelta mitológiát, hanem az összes nép mitológiáját és hitét képes volt egybefogni és beleültetni a regényébe.
„Fájintos legény vagy te, Atticus! Lenyírod a füvet és kinyírod az errefelé ólálkodó briteket.”Összességében nagyon tetszett a könyv és megérte rá várni. Az elején még csak 4.5 pontot akartam rá adni, de a végére csak felkúszott egészen az 5 pontig:) Lelkesen várom a következő részt és remélem tényleg meg fog még idén jelenni.
5/5
Borító: 5/5 - nagyon tetszik, teljesen így képzeltem el Atticust:)
Karakterek: 5/5
Történet: 4,5/5
Kedvenc szereplő: Atticus, Oberon
Kiadó: Könyvmolyképző (Hard selection)
Oldalszám: 286.o.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése