8 nélkülözhetetlen dolog egy tündérhercegnő életéből - Hamilton módra

Merry Gentry #8

Mintha nem lenne elég az ikreivel terhes Meredith NicEssus faerie hercegnőnek visszarázódnia a Los Angeles-i mindennapok valóságába – odahagyva trónt és koronát –, a rendőrség egy sorozatgyilkossági ügyben kéri segítségét: a városban élő féltündéket valaki brutális módon lemészárolja, a holttesteket pedig tündérmesekönyv-illusztrációk mintájára rendezgeti el. Ráadásul feltűnik az Angyalok városának tündérkeresztanyja is, csáberejének mindenhatóságába vetett megingathatatlan hitével.

Merrynek nemcsak az emberek világában kell helyt állnia, a mágia visszatérő hatalmával újraéledő sidhe udvartartások intrikái is megnehezítik életét, ugyanakkor testőrei és szeretői – belső konfliktusoktól, vetélkedésektől sem mentes – hadával is meg kell birkóznia. Azt hitte, sikerült hátrahagynia a vért és a politikát; idilli életről álmodott a napsütötte Los Angelesben, szerettei körében. De itt az ideje az ébredésnek, rájönni, hogy a gonosz nem ismer határokat, és senki nem él örökké – még a mágiával élők sem.

Enyhe spoilert tartalmazhat, ha nem olvastad az előző részeket!

1. Először is feltétlen szükséges egy őrült, hatalommániás és szadista család, akik lehetőleg meg akarjanak ölni és/vagy kihasználni.
Számomra nagyon furcsa volt megtudni, hogy a sorozat folytatódik tovább, holott az előző részben a fő bonyodalom, ami a sorozatot egyáltalán elindította és mozgatta megoldódott. Persze a babák még nem születtek meg, de nem tudtam elképzelni vajon mit hozhat az írónő ebben a részben. De persze mivel imádom az írónőt és a stílusát, így mindenképp el akartam olvasni, de nem vártam sokat. Amit jól is tettem.
Mivel az előző részben Merry visszautasította a koronát és száműzetésbe vonult Los Angelesbe, így egyáltalán nem szerepeltek ebben a részben egyik udvartartás sidhéi sem. Még a királynő is csak említés szintjén tűnt fel, amit én nagyon sajnálok, mert mindig izgalmas jelenetek születtek a szereplésével.

2. Egy nagyon régóta várt ikerterhesség, de nem ám egy apától, hanem rögtön 6(!)-tól, mert miért is lenne jó megkönnyíteni a helyzetet?!

Még mindig kiakasztó számomra ez a megoldása a terhességnek. Nem elég, hogy úgy kezelték Merryt a terhessége előtt, mint egy tenyészkancát (amit ő nem bánt!), de ráadásul az ikreinek 6(!) apja van. Olyan nevetséges lett ez a megoldás, hogy ne kelljen választania a pasik közül. Ráadásul úgy emlékszem, hogy az a törvény, hogy miután terhes leszel, a gyereked apja lesz a párod és vele kell élned. Amibe beletartozik az is, hogy csak vele szexelhetsz. Na már most, igaz van 6 apja is a gyerekeknek, de Merry mindenki mással is továbbra is lefekszik. Most akkor ez, hogy is van? Ráadásul kifejezetten olyan érzésem van, hogy ebben a sorozatban Merry csak egy két lábon járkáló vagina...

3. Kismillióegy szexisten pasi, akiknek elvileg az a feladata, hogy megvédjenek, de gyakorlatban mást se csinálsz velük, csak szexelsz és/vagy a hisztijeiket hallgatod. 

Na jó ez így azért nem teljesen igaz, hisz néha meg is kell védeniük Merryt, mert valaki mindig megpróbálja megölni, valamint segítettek is neki a nyomozás során a tudásukkal, de mégis a végére szinte csak az maradt meg, hogy valakinek mindig van valami problémája, amit Merrynek kell megoldani. Ugyan ez a felállás megfigyelhető az Anita Blakeben is, és én már ott is untam egy idő után. Miért kell úgy beállítani, mintha Merrynek egyéb dolga se lenne, mint elnézni a pasijainak az összes hülyeségét, miközben az nem számít ő igazából mit is akar, hisz nagyon egy perce sincs saját magára. Több száz, ha nem ezer éves felnőtt pasikról beszélünk. Néha csak meg tudják már oldani a problémáikat egyedül is, nem?!
Továbbá a könyvben a vége felé megemlítette Merry, hogy úgy nagyjából 100-an vannak száműzetésben, d még most se világos hogy hol. Hogy férnek el? Hisz össz-vissz 2 házuk van. (jó ebből a 100-ból jó pár féltünde is van, akik nem igazán foglalnak nagy helyet, de akkor is.) És ha már 100-an vannak, akkor miért csak 10-15 szereplővel dolgozott az írónő az egész könyvben. Sőt közülük is jó pár csak egy két jelenetig tűnik fel. Úgy érzem rengeteg lehetőség van ebben a sorozatban és a felépített világban, de Hamilton nem használja ki.

4. Az Unseeli trónért folyó hatalmi harc, amiben nyakig benne vagy, igaz kijelentetted, hogy nem tartasz igényt rá, de ez persze senkit sem érdekel.

Imádom a politikai harcokat és szerencsére ez régen jelentős szerepet is játszott a sorozatban és Hamilton jól is bánt vele, de mivel Merry lemondott a trónról, így ez is megszűnt sajnos, bár az utalásokból kiindulva ez akár még meg is fordulhat a következő részben. (Igen, lesz még folytatása a sorozatnak)

5. Egy szeszélyes Istennő, aki téged használ arra, hogy a világba visszatérjen a faire mágia. Mindez szép és jó, de természetesen a terveit nem osztja meg veled, így a legváratlanabb helyzetekben tör fel az ősi mágia. 
Egy idő után kicsit már fárasztó és könnyű megoldás, hogy ahányszor fellép valami krízis Merry csak imádkozik egyet, jön a rózsa illat, szexelnek és minden megoldódott. Értem én, hogy Hamilton hangsúlyozza a szex varázsát, de ez már néha irritáló, hogy mindent ezzel oldanak meg. Ráadásul szerintem pont az ellenkezőjét éri el, mivel én már zavarónak találom, ahányszor egy ilyen jelenet következik, amit meg elég frusztrálónak érzek. Imádom a mitológiát is, de sajnos ebben a részben ezen a téren sem bővelkedett a könyv.

6. A bosszantó és minden határt átlépő sajtó, akik mindig a nyakadban lihegnek és minden lépésedről tudni akarnak.

Ez a szál iszonyatosan idegesített és néhol nevetségesnek éreztem. Mármint értem, hogy mennyire nem lehet ellenük semmit tenni és mennyire meg tudják keseríteni a hírességek életét. Értettem a célzást. De bőven elég lett volna ezzel egyszer foglalkozni és már, akkor is sikerült volna megértenem. Nem kellett volna ennyit foglalkozni vele és az akció és cselekmény helyett ezzel bíbelődni.

7. Egy csomó új testőr, akiknek nem csak klimatizálódniuk kell Los Angelesben a sok fémhez és technológiához, de ráadásul egy cseppet sem bíznak benned, mert azt hiszik te is olyan őrült szadista vagy, mint a családod többi tagja.
Ez volt talán a könyvben a legjobb mozzanat, igaz nem sokat foglalkozott vele az írónő. Nagyon hitelessé és élethűvé tette Hamilton a bántalmazott testőrök viselkedését. Ahogy nem képesek megbízni Merryben és feldolgozni a borzalmakat, amik történtek velük. 

8. És végezetül egy morbid és ismeretlen erőket birtokló gyilkos.
Hát ez a szál óriási csalódás lett. Azért is szeretem Hamiltont, mert nagyon jó krimiszálat képes megalkotni, amit főleg az Anita Blake sorozatban lehetett megfigyelni még régen. De ez most valami elképesztően pocsék és unalmas lett. Értem, hogy nem ezen volt a hangsúly, de akkor egyáltalán minek erőltette? Mint ahogy már mondtam kb 100-an vannak Merryék, ami már egy kisebb hadsereg, ráadásul hatalmas erővel rendelkeznek még mindig, ha nem is akkorával, mint régen, szóval miért is volt kérdés, hogy el tudják intézni a gyilkost?! Egyáltalán nem volt izgalmas, nem tartogatott semmi meglepetést, sőt semmilyen érzelmet nem volt képes kiváltani belőlem, amit nagyon sajnálok.

Összességeben: Így visszanézve elég sok negatívumot soroltam fel, de azért nem volt ez olyan rossz könyv, igaz valószínűleg nem adtam volna neki 4 pontot, ha nem lennék ilyen elfogult Hamiltonnal szemben. Nem sok akció és izgalom volt benne, ellenben sok szexjelenet és érzelgősség, ezt inkább olyan lezáró résznek éreztem, (igaz, nem az) ahol elsimította az írónő az eddig kérdéses részleteket. Ezt a könyvet a Könyvmolypárbajra olvastam.

4/5

Borító: 4/5 - nem rossz és az biztos, hogy ezerszer szebb, mint az eredeti
Karakterek: 5/5
Történet: 3/5
Kedvenc szereplő: -

Kiadó: Agave
Oldalszám: 336.o.
Kiadás éve: 2013
Eredeti cím: Divine Misdemeanors

>