Végjáték: "Amikor megértem annyira az ellenfelemet, hogy le tudom győzni, abban a pillanatban meg is szeretem őt"

Hát ez most nagyon jól esett! 

Már a trailer meggyőzött róla, hogy nekem látnom kell a Végjátékot. Ezt követően egy kicsit utánaolvastam, és akkor láttam, hogy az ugyan ilyen című Orson Scott Card könyv adaptációja. Be kell vallanom, hogy előtte még csak nem is hallottam erről a könyvről, mivel a sci-fi könyv formájában nagyon nem az én világom, de az értékeléseket látva nagyon híres és jó könyv. Így terveztem, hogy még a film megnézése előtt elolvasom, ami sajnos nem jött össze, de most csak még jobban akarom. Most. Azonnal.

A történet röviden: A Földet megtámadta egy idegen faj, a Hangyok, akik több millió embert megöltek, mielőtt sikerült legyőznünk őket. Ez 50 éve volt, és hogy ne történhessen még egyszer ilyen katasztrófa egy távoli titkos űrbázison olyan gyermekeket "nevelnek", akiket a családjuktól elszakítottak, hogy tökéletes katonákká képezzék ki őket. A katonaiskola a gyerekek játékszenvedélyét egyre inkább a könyörtelen és kegyetlen harci játékok felé irányítja. Ebbe az iskolába jár főszereplőnk Ender Wiggin is.

Először is bár a látványvilága elképesztő és akció is van benne bőven, szerintem ez inkább pszichológiai film. A hangsúly a gyerekek kiképzésén volt, hogy milyen módon lehet őket alakítani és tanítani. Szembe került a filmben a kegyetlen és a gyengéd tanítás, ami remek húzás volt, csak sajnos nem mertek eléggé bele menni. Mármint ha már ezen van a hangsúly, akkor mélyebben is beleáshattak volna a problémákba, több szélsőséget bemutatva és nagyobb érzelmeket kiváltva. Úgy érzem, igaz még a könyvet nem olvastam, de szerintem sok dolgot kihagyhattak ilyen szempontból a filmből és egy kicsit felhígíthatták. Bár ezt csak egy érzés, nem tudom megmondani igaz-e. Majd ha elolvastam a könyvet:)

Mint már mondtam a látványvilága bámulatos hála a technikának, és úgy tűnik, hogy manapság nagyon mennek az űrben játszódó filmek. Mondjuk meg is értem mert tényleg bámulatosak tudnak lenni. Mint mondjuk a Gravitáció. A színészi játék szerintem rendben volt, már amennyire én ezt meg tudom állapítani és örültem, hogy a végén nem volt benne szerelmi szál. Nagyon megijedtem mikor feltűnt Petra és teljesen biztos voltam benne, hogy beleszövik a történetbe ezt a szálat. de nem, hála istennek.

De Harrison Ford milyen öreg lett?! Teljesen megdöbbentem.

A végkifejlet viszont valahogy nem jött át, vagyis pontosabban nem igazán ütött. Valahogy nem hagytak rá elég időt feldolgozni, vagy csak nem jól lett az egész megrendezve. Nem tudom, de a vége egy kis hiányérzetet hagyott maga után. 

Mindenesetre ajánlom azoknak, akik szeretik a sci-fit, mert egy korrekt film lett és mindenképp jó szórakozást nyújtott. A könyvet pedig levadászom valahogy, és majd a közeljövőben arról is írok egy kritikát. Kíváncsi vagyok milyen élmény lesz a film után. Na meg a folytatás is érdekel, hisz egy könyvsorozatról van szó, így a film is ennek megfelelően záródik. 

Eredeti cím: Ender's Game
Magyar cím: Végjáték

Stílus: akció, sci-fi
Nemzet: amerikai
Rendező: Gavin Hood
Főszereplők: Asa Butterfield (Ender), Harrison Ford (Hyrum Graff), Viola Davis (Gwen)

Előzetes:

És itt van a filmről a Hollywood Hírügynökség kritikája is:

Ti láttátok már a filmet? Mit gondoltok róla?

>