Shaw Landon attól a pillanattól fogva szerelmes Rule Archerbe, hogy meglátta őt. A lányt nem taszítják piercingjei, tetoválásai és vad természete.
Noha tisztában van vele, hogy Rule nem hozzá való, szívének nem tud
parancsolni. Rule tökéletes ellentéte mindannak, amit Shaw, a tiszta lelkű orvostanhallgató képvisel. Egy olyan fenegyereknek, mint Rule Archer, Shaw Landon egy beképzelt
királykisasszony – és nem utolsó sorban halott ikertestvére
ex-barátnője. A lány mások szabályai szerint él, Rule csakis a saját
feje után megy. Nincs ideje a Shaw-féle jóravaló, rendes lányokra, még
akkor sem, ha ő az egyetlen, aki igazán ismeri őt. De a rövid szoknya, a túl sok pohár születésnapi koktél és a
megvallott titkok egy olyan estéhez vezetnek, melyet egyikük sem tud
feledni. A párnak most azzal a nehézséggel kell szembenéznie, hogy egy olyan
lány, mint Shaw és egy olyan fiú, mint Rule hogy tudnak együtt maradni
anélkül, hogy tönkretennék szerelmüket, vagy ami még rosszabb… egymást.
Azt mondják a nők a rosszfiúkat szeretik. Ez ugyan így szerintem nem jelenthető ki, ráadásul a nők legtöbbje egy kiegyensúlyozott, biztonságot nyújtó férfi mellet fog megállapodni felnőttként, de azért valljuk be őszintén, hogy mindenki legalább kacérkodott a gondolattal, hogy milyen lehet egy igaz rossz fiúval járni. Éppen ezért, rengeteg romantikus könyv férfi főszereplője lesz kikiáltva, mint
rossz fiú. Sajnos azonban a legtöbbjük nem az, csak annak akarja beállítni az író, ami a legtöbb esetben nem sikerül. Nem is emlékszem mikor olvastam utoljára olyan könyvet, ahol a borítón feltüntetett "rossz fiú" tényleg az lett volna és nem csak egy jó reklámfogás, hogy minél több nő vegye meg az adott könyvet. Ezekből okulva már eleve úgy állok ezekhez a könyvekhez, hogy ne csalódjak.

Ennek köszönhetően viszont még nagyobb volt a meglepetésem, hogy ebben a könyvben Rule Archer majdnem tökéletes rosszfiú volt. Egy igazi lázadó fenegyerek, piercingekkel, tetkókkal és hetente más színű festett tüsi hajjal, aki magasról tesz arra, hogy mások mit gondolnak róla és ha valaki megpróbál neki megszabni valamit, akkor ő tökéletesen az ellentétét fogja csinálni. A maga útját járja és erről az útról senki sem térítheti le. Éppen ez a magabiztos és erős személyisége ragadja meg Shaw Landont már az első pillanatban, mikor 13 évesen találkoznak, hála Rule ikertestvérének, Remynek, aki elhatározza, hogy megmenti a zárkózott, félénk és a szüleinek megfelelni vágyó kislányt. Legfőképp saját magától. Az Archer család azonnal befogadja, így ők válnak Shaw szerető családjává, az igaz helyett. Ő pedig ezt úgy hálálja meg, hogy Remy váratlan és tragikus halála után próbálja egyben tartani a családot, ezért a vonakodó Rulet minden vasárnap elrángatja egy kínos családi reggelire, így kénytelen minden reggel végignézni, ahogy más-más nő mászik ki szerelmének az ágyából. Persze Rulenak fogalma sincs mit érez iránta Shaw, ő még mindig Remy barátnőjeként tekint rá, holott igazából sosem volt az. Úgy tűnik ez nem is fog változni, egészen a lány 20. szülinapjáig, amikor is Rule hazaviszi a kelleténél kicsit többet ivott lányt, majd a végén az először csak csóknak indult ajándékból egy szenvedélyes éjszaka nem lett. Ezt követően mind a kettejüknek szembe kell nézni a valósággal és azzal a ténnyel, hogy az élet nem fair, és, hogy ami a filmekben megtörténhet, az a valóságban nem feltétlen működik. Lehet, hogy az ellentétek nem is annyira vonzzák egymást?
"Úgy tűnik, az ellentétek nemcsak vonzzák, hanem felgyújtják egymást és porig égetik az egész várost."

A történet nem akar elszakadni a valóság talajáról és egy cukormázas szerelmi történetet teremteni, ahol a szerelem ereje mindent legyőz. Hihető és élethű karakterekkel dolgozik, akiknek meg kell küzdeniük az élet valós problémáival és tanulniuk kell a hibáikból, mert egy kapcsolatért meg kell dolgozni, főleg, ha két ennyire ellentétes karakterről van szó. Habár a könyv előrehaladtával és a szereplők megismerésével, kiderül, hogy nem egy egyszerű jókislány-rosszfiú párosról van szó, hisz mind a ketten sokkal árnyaltabb és mélyebb érzelmekkel teli karakterek. Mind a ketten tanulnak a másiktól, alkalmazkodnak, így egy szépen ívelt karakterfejlődésnek lehetünk tanúi, ahol Shaw megtanulja, hogy nem kell mindenkinek megfelelnie, ahhoz, hogy boldog legyen, Rule pedig megérti, hogy nem lehet mindig minden ellen harcolni, mert néha jó, ha az embereket közel engedi magához. A köztük kialakuló szerelmi szál is gyönyörűen és hihetően van ábrázolva, és imádtam benne, hogy habár alkalmazkodtak egymáshoz, de mégse veszítették el az egyéniségüket a kapcsolatuk során. Rule nem lett papucs, sőt mikor megpróbált az lenni, Shaw kikérte magának, hisz ő annak a makacs és önfejű pasinak szerette Rulet, amilyen valójában volt. Shawt is nagyon

bírtam, egy igazi kedvelhető főhősnő, akinek ugyan vannak problémái, de elismerésre méltóan kitartó és erős, ráadásul nem viselkedett buta liba módjára se.
Nem csak a két főszereplő, hanem a mellékszereplők is árnyaltak és kidolgozottak lettek. Persze nem mindenki, és még rengeteg mindent nem tudtunk meg róluk, de ezért vannak a következő részek, így eléggé felcsigázott ez a rész a folytatásra is. Továbbá a könyvben nem csak a romantika a hangsúlyos, több problémával is foglalkozik. Elsősorban egy családtag elvesztésének feldolgozásával, hogy hogyan reagálnak a túlélők a veszteségre. Őszintén szólva legszívesebben kikapartam volna Rule anyukájának a szemét. Hogy lehet így viselkedni a saját gyerekeddel?! Főleg, hogy az egyiket már elveszítette! Rome-ot is megkedveltem, aki ugyan nagyon zűrösnek tűnik, de mindent megtesz a családjáért, és kifejezetten tetszett, hogy előhozta Rule kisfiúsabb oldalát is. Aztán ott volt még a bántalmazás felvetése is, valamint remekül bemutatja a könyv, hogyan teheti tönkre az életünket az a rengeteg elvárás, aminek megpróbálunk megfelelni.
– Itt a szívem, Shaw. A kezedbe adom, és ígérem, te leszel az első és
utolsó ember, aki birtokolja. Bánj vele óvatosan, mert törékenyebb, mint
hittem, és nem fogom visszavenni. Nem tudok eleget a szerelemről ahhoz,
hogy biztosan tudjam, hogy érzek irántad, de azt tudom, hogy mostantól
kezdve kizárólag te létezel számomra. Csak azt ígérhetem, hogy figyelmes
leszek és nem taszítalak el magamtól többé. Nélküled is van élet, de ha
választani lehet, veled akarom leélni, és esküszöm, nem menekülök el,
ha erőfeszítésbe kerül. Shaw, többé nem félek attól, hogy együtt
legyünk.
Értékeltem, hogy a konfliktusok a könyvben nem csak a már jól megszokott szeret-nem-szeret huzavona miatt alakultak ki, hanem az élet valós problémái is közbeszóltak.És a hab a tortán: a tetkók! Érdekes volt, hogy Rule egy tetováló művész és ezáltal ennyire előtérbe kerültek a tetoválások. Persze nem állítom, hogy ez egy tökéletes alkotás, hisz több klisét is felvonultat, de mégis élveztem az olvasást és elérte, hogy nem is érdekeltek ezek a kisebb hibái.
"Rule-t szeretni sosem volt könnyű, mindig is nehéz és fájdalmas volt és
évekig tartott, mire kifizetődött, de soha nem döntöttem úgy, hogy nem
éri meg."
Összességében imádtam a könyvet és maximálisan elégedett vagyok, hogy ezzel a könyvvel nyitottam az új évet. Remélem a közeljövőben már olvashatom is a következő részét, ami a Jet címet kapta és, gondolom kitaláltátok, hogy Jetről fog szólni. Ő is nagyon felcsigázott, így már alig várom. És ajánlanom minden nőnek, mert képtelenség nem odalenni ezért a párosért:)
5*/5
Borító: 4/5 - nem rossz, de én egyáltalán nem ilyennek képzeltem Rulet
Karakterek: 5*/5
Történet: 5/5
Kedvenc szereplők: Rule, Shaw, Rome
Kiadó: Ulpius-ház
Oldalszám: 364.o.
Kiadás éve: 2013
Eredeti cím:Rule