Hogy miről van szó? Ez egy "várható
megjelenés" szerű rovat, amit Jill indított el. Egy általad várt könyvet
kell bemutatni, majd a bejegyzést linkelni Jill aktuális
blogbejegyzésénél. (megsúgom, hogy érdemes felkeresni a blogját, mert
hétről-hétre rengeteg friss megjelenésről szerezhettek itt tudomást:)
Habár sajnos vége lett az egyik kedvenc paranormális sorozatomnak, de az írónő, Jeaniene Frost bejelentette, hogy új sorozatot indít, aminek az első része már idén meg is jelenik The Beautiful Ashes címen. És habár ez más vonalon fog mozogni - NA sorozat lesz - de nagy reményekkel várom, hogy végre megjelenjen.
In a world of shadows, anything is possible. Except escaping your fate. Ever since she was a child, Ivy has been gripped by visions of
strange realms just beyond her own. But when her sister goes missing,
Ivy discovers the truth is far worse—her hallucinations are real, and
her sister is trapped in a parallel realm. And the one person who
believes her is the dangerously attractive guy who's bound by an ancient
legacy to betray her. Adrian might have turned his back on those who raised him, but that
doesn't mean he can change his fate…no matter how strong a pull he feels
toward Ivy. Together they search for the powerful relic that can save
her sister, but Adrian knows what Ivy doesn't: that every step brings
Ivy closer to the truth about her own destiny, and a war that could doom
the world. Sooner or later, it will be Ivy on one side and Adrian on
the other. And nothing but ashes in between…
Dr. Louis Creed, a fiatal orvos kitűnő állást kapott: a Maine-i Egyetem
rendelőjének lett a vezetője, ezért Chicagóból az idilli New England-i
tájban álló, magányos házba költözik családjával – feleségével,
Rachellel, ötéves lányukkal, Ellie-vel és másfél éves kisfiukkal,
Gage-dzsel. Boldogan, a szép jövő reményében veszik birtokba új
otthonukat… Az első gondra az út túloldalán, velük átellenben élő
öregember, Jud hívja föl a figyelmüket: a tájat kettészelő országúton
éjjel-nappal olajszállító tartálykocsik dübörögnek, halálos veszélynek
téve ki a háziállatokat és az apróságokat. Nem véletlenül van a közelben
egy nyomasztó légkörű, ódon temető az elgázolt háziállatok számára… Az
első trauma akkor éri Louist, amikor egy baleset áldozatául esett,
haldokló fiú a rendelőben dadogó szavakkal óva inti az állattemetőn túli
veszedelemtől. Nem sokra rá egy tartálykocsi elgázolja Ellie imádott
macskáját, és az öreg Jud – jó, vagy rosszakaratból? – az állattemetőn
túli, hátborzongató vidékre, a micmac indiánok egykori temetkezőhelyére
viszi Louist, s ott földelteti el vele az állatot. Másnap a macska
visszatér – de ocsmány jószág lett belőle: lomha, ijesztően bűzlő és
gonosz. Aztán néhány békés hónap után a kis Cage elszabadul szüleitől,
és szaladni kezd pici lábain az országút felé…
********
"A könyv szörnyűségeire jellemző, hogy az író egy ideig vonakodott befejezni, mert maga is olyan rettenetesnek találta." - Ez volt az a mondat, ami végképp meggyőzött arról, hogy nekem olvasnom kell ezt a könyvet.Kingtől
eddig még csak a Ragyogást olvastam, amit azért is szégyellek
bevallani, mert ott sorakozik az író szinte összes magyarul megjelent
könyve anya polcán, így csak le kéne emelnem egyet-egyet, de - én se tudnám megmondani miért - ez mindig elmaradt. Aztán annak köszönhetően, hogy egy értelmes horror filmet nem találtam a végén ennél kötöttem ki.
Elöljáróban tudni kell rólam, hogy nem vagyok az a félős fajta és eddig még nem is olvastam olyan könyvet, amitől igazán féltem volna. Eddig. Igazából ez a mű se azt az igazi csontfagyasztó, remegős félelmet váltotta ki belőlem, hanem a borzongós, libabőrös fajtát, amikor érzed, hogy ezt nem kéne tudnod, nem kéne tovább menned, de mégsem tudsz megállni.
"Alighanem tévhit, hogy az emberi lélek csak bizonyos mennyiségű
iszonyatot képes befogadni, és átélni. Éppen ellenkezőleg; ahogy a
valóság egyre sötétebbé vált, úgy indult meg valamiféle – hatványozódási
folyamat. Nem könnyű beismerni, de a tapasztalat azt mutatja: amikor
már végképp elborul a látóhatár, olyankor az iszonyat iszonyatot szül, a
balszerencséből újabb, immár szükségszerű balszerencse fakad, mígnem
mindent elnyel a feketeség."
A történet egy átlagos 4 fős családról szól, - Louisról, Rachelről és két gyerekükről, Ellieről és Gageről - akik úja városba költöznek egy forgalmas autópálya mellé. Kezdetben a könyv történései teljesen átlagosak, egy mindennapi család mindennapi problémáit ismerhetjük meg. És ez az első lépése annak a mesterien felépített "manipulációnak", amivel King elérte, hogy a történet teljes mértékben hihető legyen, így pedig még több érzelmet válthatott ki az olvasóból. Pontosan azért éreztem olyan borzalmasnak a könyv végét, mert úgy írta meg az író, mintha ez bármikor bárkivel megtörténhetne. Szépen, fokozatosan adagolta a misztikumot, ezáltal pedig a halált a lapokra, így mire észrevettem már teljesen természetes volt, hogy a micmac temető ösvényein bandukolok Louis és Jud társaságában egy halott macska tetemével, hogy majd a végén elássam és várjam, hogy visszatérjen.
Church
Az író mesterien teremti meg a könyv depresszív, elgondolkodtató és félelmetes hangulatát az aprólékosan kidolgozott leírásaival. Az a sok apró sejtetés, elejtett mondat és előreutalás elérte, hogy végig érezzem, hogy valami jönni fog, valami szörnyű dolog, ami majd felborítja azt az idillt, amit a könyv első részében megteremtett. Szépen, lassan lett egyre nagyobb az előszele a halálnak, először csak egy idegen fiú, majd egy kedves háziállat (Church) képében, akinek a halála fordulópontot jelentett az egész család életében, még ha ezt a főszereplőn, Louison kívül a többiek nem is tudták. Majd jött Norma halála, ami megtanította Elliet a halál természetességére és végül a tetőpont, ami teljes egészében a középpontba helyezte már a halált: Gage balesete. Itt került igazán előtérbe a szereplők lelki állapota és gyönyörűen mutatta be az író, hogyan reagálnak a gyászra az emberek.
"Felfedezte, hogy olyan ez a gyász, mint valami nehéz foghúzás. Az ember
először eltompul, de a tompultságon át is érzi, ahogy a fájdalom ott
leselkedik összegömbölyödve, mint a farkát csóváló macska, ugrásra
készen."
Amivel pedig végkép megvett magának az író, az a módszer volt, ahogyan ábrázolta Louis elméjének megborulását. Az elején még csak egy-egy gondolatként ötlik fel benne a terv, majd ezeket rögtön el is kergeti, de mégse tud tőle szabadulni, aztán fokozatosan, önmagának is hazudva szép lassan mégis megteszi. A belső küzdelme önmagával legfőképp a bűntudata miatt, hogy nem volt képes megmenteni a fiát szép lassan felemésztette, míg már nem számított milyen módon, csak visszakapja őt. És azért volt ez olyan elképesztően jól megírva, mert végig ott voltál Louis fejében és az összes gondolatát olvashattad, ami annyira hiteles volt.
"Most már érezte, ahogy elméje lassan megbomlik; valóban érzékelte a
folyamatot. Igazán érdekes volt. Úgy képzelte, ilyesmit érezhet – már ha
érez egyáltalán – a fa, amelyre dühöngő hóvihar után rádermedt a súlyos
jégpáncél, s nemsokára kidől. Érdekes volt – bizonyos értelemben még
mulatságos is."
A vége pedig feltette az i-re a pontot, mert mikor már azt hitted, hogy nem lehet még ennél is szörnyűbb a vége, akkor természetesen még rosszabb lett és köszönhetően annak a rengeteg véletlennek - vagy inkább a temető hatalmának - az emberek hullottak mint a legyek és bebizonyosodott, hogy a halállal nem szerencsés játszani, mert úgy is te húzod a rövidebbet...
Összességében egy elképesztően kidolgozott művet olvashattam, ami kellőképpen elgondolkoztatott és megborzongatott ugyan abban az időben és most már az is biztos, hogy ha a jövőben egy jó horrorra vágyok, akkor Stephen King könyveihez fogok fordulni. Mindenkinek ajánlom, aki szerető a jó és minőségi horrort, de a gyenge idegzetűeknek azt javaslom inkább nézzenek másik könyv után.
4/5
Borító: 3/5 - az újabb kiadásé már sokkal jobban tetszik, de nekem még a régi van meg
Karakterek: 5*/5 - nagyon szépen kidolgozottak és legfőképpen "igaziak" lettek
Már jelentős idő eltelt az utolsó hasonló bejegyzésem óta, sok új sorozatot kezdtem el azóta, így újra itt az ideje egy rövid összefoglalónak:
The Fosters: Na ez az a sorozat, ami a "biztos-hogy-nem-nézem-meg" kategóriába tartozott, mert úgy éreztem, hogy ez csupán egy üzenet Amerika részéről az utóbbi időben a homoszexualitással kapcsolatban kialakult elkeserítő helyzetről. (Na jó azt hiszem ezt itt hagyom abba, és nem politizálok). Ne értsetek félre, teljes mértékben egyetértek magával az üzenettel, csupán az volt vele a bajom, hogy úgy éreztem, csupán egy jó reklámfogásként használják fel a helyzetet a sorozat sikere érdekében. De szerencsére nem ez a helyzet (bár lehet van benne valamennyi a háttérben, de ez nem érezhető a sorozat minőségén) és meg nagyobb szerencsémre hallgattam barátnőmre és megnéztem. Mert megérte. Bár még csak a 6. résznél tartok, de már imádom és tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek. Azokhoz szólva, akik pedig tartanak a homoszexualitás témától: igen jelen van a sorozatban és jelentős szerepet is tölt be, de nem kell félni, rengeteg minden más hétköznapi probléma is a középpontba kerül és ez a téma is igényesen és hitelesen jelenik meg. Szóval bátran kezdjen neki mindenki, aki szereti a családi sorozatokat.
Bitten: Elsősorban azért kezdtem el nézni, mert Kelley Armstrong ugyan ilyen című könyve alapján készült sorozatról van szó. Valamint az sem elhanyagolható vonzereje volt, hogy vérfarkasokról kerültek a középpontba. A könyvet még nem olvastam, így nem tudom mennyire hű hozzá, de igazság szerint eddig még nem igazán sikerült lenyűgöznie. Van benne egy csomó potenciál, de úgy érzem, hogy nem kezd vele semmit. Mindenből kapunk egy keveset, de semmiből sem elég adagot, ahhoz, hogy valamit ki is váltson belőlem. Olyan érzésem van, mintha a készítők megpróbáltak volna mindenkinek megfelelő sorozatot alkotni, így tettek bele akciót, de persze nem túl véresen, hisz az valakinek nem fekszik, aztán van benne ugye az elmaradhatatlan szerelmi szál (szerelmi háromszöggel), de ez se túl sok, csak a nyűglődés szintjén, és pluszba még nyomozást, ami elég lagymatag, komolyabb témákat, amikre meg nem kapunk válaszokat és ugye a fantasyt a vérfarkasok jelenlétével, de ehhez se kapunk semmilyen háttérinfót. Szóval összességében egy közepes széria eddig, és csak remélem, hogy az évad végére ki fogunk lyukadni valahova és addigra sikerül is eldöntenie, hogy akkor milyen műfajba akar tartozni és kiket céloz meg.
U.i.: A vérfarkasok animálása valami borzalmasan gagyi lett...kár pedig ezt - ha jó! - kifejezetten szeretem az ilyen filmekben...
Star-crossed: Óriási várakozás előzte meg részemről ezt a sorozatot és a pilot után kijelenthetem, hogy ha ilyen téren és minőségben halad tovább a sorozat, akkor akár új kedvencem is lehet. És a legnagyobb szó, hogy ezt még csak a pilot után mondom, pedig az első részek általában nem nagyon tudnak megfogni és legalább 2 részt látnom kell ahhoz, hogy véleményt mondhassak. A legjobban a disztópikus világ alapjainak megismertetése fogott meg, mert nagyon nagy lehetőségek rejlenek benne és remélem ki is fogják használni a készítők a szerelmi szál mellett. Na és akkor a szerelmi szál: ugyan nekem kicsit gyors volt már így az első részre, de nagyon aranyosak voltak, így különösebben nem bántam. És külön tetszik a szerelmesek-a-társadalom-ellen felállás. Tudom klisés, de tetszik. Ugyan rengeteg üres folt tátong még a történetben és sok megmagyarázásra váró kérdésem van, de hisz ez a lényege az első résznek. Egyszóval nagy reményekkel nézek a többi rész elé.
Teen wolf (Farkasbőrben) 3. évad: És megtörtént az is, amire megesküdtem, hogy az életben biztos nem fog: elkezdtem a Teen Wolf 3. évadát. És, ami a legmegdöbbentőbb, imádtam. Az első két évad annyira rossz volt, hogy a végén már szenvedtem, de Nalla állandó lelkes beszámolói után nem tudtam ellenállni és - a betegségemnek hála - időm is volt mint a tenger, hogy megnézzem. A végeredmény: egy nap alatt ledaráltam 18 részt és utána meg szenvedek, hogy egy hetet kell várnom a következő részre. A szereplők sokat, sőt rengeteget fejlődtek, érdekes új szereplők is megjelentek és Stiles<3. Őt már az első évadban is szerettem (ő volt az egyetlen), de itt egyszerűen fergeteges szereplő. A történet is izgalmas és képes volt arra, amire az első két évad nem: fenntartja az érdeklődésem. Ami, főleg mostanában, elég nehezen sikerül bárminek is. Úgyhogy bátran ajánlom azoknak (is), akik hasonlóan nem szerették az első két évadot.
Blacklist (Feketelista): ez az a sorozat, amit a különlegessége miatt nézek, mert kész felüdülés egy olyan sorozat manapság, ami képes egyedi lenni. Jók a karakterek, pörgős a cselekmény és elég titkot tartalmaz, ahhoz, hogy képes legyen ellensúlyozni a helyenként kicsit unalmas nyomozást, egyszóval mindenképp végignézem az évadot, mert nagyon kíváncsivá tett a rengeteg titok. Majd az évad után tudok pontosabban véleményt nyilvánítani, mikor (remélem) megismerem a háttérben megbújó motivációkat.
További tervezett sorozatok:
Már egy ideje szeretném elkezdeni a Starz legújabb kalózos sorozatát a Black Sails-t, ami a Kincses sziget előzményeit meséli el Flint kapitány történetét. ármányok, harcok, kincsek és természetesen kalózok. kell ennél több? Remélem nem fogok csalódni.
Már az előző bejegyzésben is említettem, hogy folytatni szeretném a Walking Dead-et és az American Horror Story-t, ami részben meg is történt, hisz néztem pár részt, de ez a két sorozat, olyan kategória, amihez bizonyos kedv kell (legalábbis az én esetemben), így nem tudom darálni, és igazság szerint nem is akarom.
Aztán most épp szüneteltetem a Sleepy Hollow-t (Álmosvölgy legendája) és a Tomorrow People-t (A holnap emberei) is, mert kicsit csalódást okoztak, de mindenképp be akarom fejezni az évadot.
Kevesebb mint egy hónap van hátra a The 100 pilotjáig, amit már alig várok. Ugyan a CW kicsit elhúzta a premiert, de a trailere nagyon ígéretesnek tűnik és, nem utolsó sorban, disztópia!!
Két újabb bűnügyi sorozatot is elkezdtem (igaz megfogadtam, hogy nem kell több, de már megszoktam, hogy mindig ez a vége:). Az Intelligence-t és az Almost Human-t (Emberi tényező), amik eddig nagyon középszerűen teljesítettek nálam, de mind a kettőben látok potenciált, így mindenképp folytatásért kiáltanak.
14 nap múlva végre jön a Suits (Brilliáns elmék) is, amire már szintén nagyon vágyok.
A Mentalistát és a Castle-t még mindig nem értem be, de ez is folyamatban van.
Természetesen vannak állandó sorozataim is, amiket szünet nélkül nézek: Arrow, Agymenők, Odaát, Így jártam anyátokkal, Dr. Csont, Sherlock és Watson. Ezekről majd várhatóan külön kritikák is fognak születni az évad végén.
Hogy miről van szó? Ez egy "várható
megjelenés" szerű rovat, amit Jill indított el. Egy általad várt könyvet
kell bemutatni, majd a bejegyzést linkelni Jill aktuális
blogbejegyzésénél. (megsúgom, hogy érdemes felkeresni a blogját, mert
hétről-hétre rengeteg friss megjelenésről szerezhettek itt tudomást:) Ezen a hétenegy Pioneer Books által kiadott könyv kerül terítékre: a Csillagpor. A kiadóra legelőször a gyönyörű borítói miatt figyeltem fel, majd miután elolvastam az első könyvem tőlük (A hamis partnert) be kellett látnom, hogy nem csak a külcsín, de a belbecs is pont ugyan olyan igényes. A igényes borítón és fordításon kívül, szeretem még, hogy nem átlagos, "futószalagon gyártott" könyveket adnak ki, hanem egyedi/eredeti művek kerülnek a polcokra. (Persze lehet van kivétel, hisz messze vagyok még attól, hogy kijelenthessem: az összes könyvük olvastam.) Na de akkor a kis reklám után (és nem, nem "rendelésre" ajnároztam a kiadót, teljesen önszántamból, minden hátsó szándék nélkül nyilvánítottam véleményt:) lássuk is azt a bizonyos könyvet:
Szerelemből tragédia. Tragédiából remény.
Egy férfi és egy nő. Gyerekkoruk óta ismerik egymást. Matt kétéves,
amikor először a karjában tartja az újszülött Elle-t, tizenhét, amikor
csillaghullás idején először megcsókolja, és harminchárom, amikor
feleségül veszi. Mindenük megvan, amire vágyhatnak. Csak egyetlen űr
tátong az életükben, a közös gyerek hiánya.
Ám egy ártatlan baleset mindent megváltoztat. Elle kómába esik, és a
végakarata alapján nem szabad gépekkel életben tartani. Egy csoda mégis
felülír mindent. Kiderül ugyanis, hogy gyermeket hord a szíve alatt.
Vajon mi az erősebb? A jog, amelyre Matt anyja (aki egyben Elle
keresztanyja is), Linney hivatkozik? Vagy az új élet reménye?
Az érzések mellett a jogászok is egymásnak feszülnek. A tét: élet vagy halál.
A történetnek különleges aktualitást ad, hogy 2013-ban Debrecenben egy
hónapok óta kómában fekvő anya egészséges gyermeknek adott életet.
Az előző héten már megint elmaradtam ezzel a rovattal, de mentségemre legyen mondva, hogy elég sokat foglalkoztam a Valentin napi kihívás posztsorozat megszerkesztésével, így erre már nem maradt időm. De ami késik az jön, így itt is van a Borítómánia az eheti témával: a tánccal.
Egyszerűen imádom a táncot - csak nézni, mert én elég kétballábas vagyok ehhez:) - és mindig lenyűgöz, hogy mások, hogy képesek ilyen hihetetlenül mozogni a zenére. Így gondolom nem nagy meglepetés, hogy azokra a könyvekre is rögtön felfigyelek, amiknek a borítója kötődik ehhez a csodálatos mozgáshoz. Itt is van néhány kedvencem:
Boldog, romantikában gazdag Bálint-napot kívánok mindenkinek!
És elérkeztünk ehhez a naphoz is, február 14.-éhez, vagyis a Valentin-napi posztsorozatunk utolsó állomásához. A mai feladat, hogy felsoroljam a legromantikusabb könyveket, amiket valaha is olvastam. Ez se éppen könnyű feladat, de remélem ez a lista nektek is segít majd egy kicsit, ha szeretnétek ezen a napon egy kis romantikát a könyvlapokon is.
Egy igazi instant love, kis sziruppal és tejszínhabbal a tetején:
Legelőször is gondolom, hogy azoknak, akik az előző bejegyzéseit is olvasták a Valentin-napi posztsorozatnak, feltűnt, hogy a 2. napi után most a 4. napi jön: nem, ez nem azért van mert nem tudok számolni, hanem mert nem tetszett annyira a 3. nap feladata, hogy egy posztot szenteljek neki. De azért elárulom, hogy a feladat ez volt: Day 3 – The CHEESIEST ROMANCE scenes or topics you have read in a book.
Na de akkor ezt letudva, térjünk is rá a mai feladatra, aminek témája a szerelmi háromszögek. Pontosabban hoznom kell példát arra, aminél működött számomra és ellenpéldát is. Na az utóbbira rengeteg könyvet hozhatnék, hisz legtöbbször nem érzem át főhőnőnk elkeserítő helyzetét (?!), mikor nem csak egy tökéletes, álompasi epekedik utána, hanem (jobb esetben még csak) 2, és szegény azon őrlődik, hogy melyiket is válassza. És ez legtöbbször azért húz fel a legjobban, mert manapság a YA-k többsége nem simán egy romantikus történet, hanem disztópia/fantasy vagyis van benne valami megoldandó, leküzdendő probléma, azaz van IGAZI aggódnivaló, de nem ehelyett főhősnőnk - akinek természetesen lényeges szerepe van a probléma leküzdésében - azon nyavalyog, hogy melyik szépfiút is kéne választania. Na ekkor ki tudok akadni.
És ami a legelkeserítőbb, hogy manapság ez valami követelmény az író(nő)k körében, hogyha YA könyvet írnak akkor kell bele az a szerelmi háromszög. (jobb esetben még csak 3szög, de sajnos nem egy könyvvel találkoztam már, amiben az író(nő) tovább vitte és 4 vagy 5! szöget is rittyentett az olvasók örömére(?!)).
Na de akkor lássuk azt a sorozatot, aminél ezek ellenére mégis úgy éreztem, hogy működik a szerelmi háromszög.
Cassandra Clare Pokoli szerkezetek sorozatánál éreztem azt, hogy valóban működött a szerelmi háromszög és az írónő tényleg, valóságosan vissza tudta adni Tessa ingadozását, ami nem tűnt közhelyesnek, vagy nevetségesnek számomra, mint a legtöbb esetben. Persze a háromszög működéséhez az is hozzájárult, hogy mind Willt, mind Jemet nagyon megkedveltem és én se igazán tudtam dönteni közöttük. És, habár még nem olvastam A hercegnőt, de tudom mi lesz a vége, ami igazán érdekes megoldás volt az írónőtől erre a "problémára". Persze részletesebben majd csak akkor tudok erről véleményt nyilvánítani, ha (végre) el is olvastam a zárókötetet. Továbbá ez a szerelmi huzavona nem szorította háttérbe a mű cselekményét sem, ami szintén jellemző a szerelmi háromszögekre, és amit nagyon tudok utálni.
És akkor az ellenpélda...ide választani nagyon nehéz volt. Na nem azért mert nem volt miből, hanem éppen ellenkezőleg, annyi könyv szóba jöhetett, hogy nem is tudtam hirtelen melyik legyen. Így a végén próbáltam olyat választani, ami egyrészt aktuális, másrészt pedig eléggé ismert ahhoz, hogy megértsétek a magyarázatom hozzá.
Sarah J. Maas - Az üvegtrón: erre a könyvre tipikusan jellemzőek azok a negatívumok, amiket feljebb felsoroltam, vagyis végig úgy éreztem, hogy az írónő csak tölteléknek rakta bele a könyvbe a szerelmi háromszöget, hogy valami történjen, ha már akció nem igazán történt, valamint legyen min nyavalyognia főhőnőnknek. Ne értsetek félre szerettem ezt a könyvet, de ezt a szerelmi szálat teljes egészében kihagytam volna és helyette inkább több akciót olvastam volna, ha már a főszereplő egy orgyilkos, aki most szabadult a fogságából. Vagy ha feltétlen kellett bele valami lelki dráma, ami miatt aggódhat Celaena, akkor választhatta volna az írónő a bebörtönzéséből adódó lelki sérüléséket, de erről meg szinte szó se volt. Sajnos a cselekményt is háttérbe szorította egy időre, a könyv közepén ez a szerelmi szál, amit szintén sérelmeztem, valamint azt se sikerült elérnie az írónőnek, hogy én, mint olvasó átérezzem Celaena tanácstalanságát: nekem egyértelmű volt, hogy kit választanék.
Február 12. van, vagyis egy nappal elcsúsztam, de mentségemre szóljon, hogy még tegnap megírtam a posztot csak elfelejtettem közzé tenni. A téma ezúttal, talán még a tegnapinál is jobban feladta a leckét, hisz ki kell választanom 1, ismétlem EGY jelenetet, amire illik a HOT jelző. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én személy szerint kismillió egy olyan könyvet olvastam életem során, aminek volt olyan jelenete, hogy úgy éreztem elolvadok:) De aztán mikor a könyveimet nézegettem eszembe jutott Karen Marie Moning Tündérkrónikák sorozata, pontosabban az utolsó része. Na erre az egész könyvre rá tudnám nyomtatni, hogy HOT, úgyhogy ennél maradtam a végén.
Természetesen a könyvben a legforróbb jelenet, akkor volt mikor...khmm...egymásra talált két főszereplőnk a könyv vége felé Barrons lakásában, de mivel nem akartam 18+ kirakni a bejegyzésre, így ezt inkább nem másolnám be, ha nem baj.
De ezen kívül is voltak olyan jelenetek, mikor olvadoztam. Itt van néhány közülük:
"– Te Mac vagy – mondja –, én pedig Jericho. És semmi más nem számít.
Soha nem is fog. Olyan helyen létezel, amely számomra minden szabályon
túl van. Érted?
Értettem.
Jericho Barrons épp most mondta, hogy szeret."
"Amikor már tudja, ki vagyok. Válasszon engem."
"– Nem szereztem meg a varázsigét. – Elbicsaklott a hangom.
Cserbenhagytam. Gyűlöltem magam érte. Ő soha nem hagyott cserben engem.
– Tudom.
Zavarodottan az arcára rebbent a pillantásom.
– Te… tudod?
– Abban a pillanatban tudtam, hogy hazugság amint kimondtad.
A szemét fürkésztem.
– De boldognak tűntél! Mosolyogtál. Láttam dolgokat a szemedben!
– Tényleg boldog voltam. Tudtam, miért hazudtál. – Ősi, nem emberi, szokatlanul gyöngéd sötét pillantást vetett rám. Mert szeretsz."
"– Együtt töltjük a holnapi napot a tengerparton?
Barrons mellém lépett.
– Holnap nem ér rá.
– Nem érsz rá holnap, MacKayla?
– Régi szövegeken fogunk dolgozni.
V'lane szánakozó pillantást vetett rám.
– Á! Régi szövegek. Egy remek nap a könyvesboltban.
– A Káma-szútrát fordítjuk – magyarázta Barrons –, interaktív szemléltetéssel.
Majdnem megfulladtam.
– Napközben soha nem szokott felbukkanni.
– Miért is? – V'lane maga volt a megtestesült ártatlanság.
– Holnap ott leszek – mondta Barrons.
– Egész nap? – kérdeztem.
– Egész álló nap. "
"Beleborzongtam a pillantásába. Soha nem elég belőle. Soha nem lesz elég.
Él.
Lélegzem.
Akarom. Őt. Mindig.
Tűz a fagyosságomra. Jég a tüzemre."
"– Most viccel? – tört ki belőlem. – Az enyém? De hát most mondta, hogy csak egy esélyem van magánál!
– Igaz. – Elengedte a fejem, és arrébb húzódott. – ugyanolyan könnyen levehetem, ahogy feltettem.
Az én cégtáblám. Az én könyvesboltom.
– Az én Lamborghinim? – kérdeztem reménykedve.
Kinyitotta az ajtót, és belépett.
– Ne erőltesse.
– Na és a Viper?
– Kizárt."
Egyetemista, blogger, főleg könyvek és filmek terén. Elsősorban: Fantasy, sci-fi, romantika, kortárs (lélektani) irodalom, de gyakran kilép a komfortzónáján. Világjáró, kávéfüggő, állatbarát, kalandvágyó, nyitott az újdonságokra, titokban sárkánytulajdonos, proud slytherin, néha kissé dilis, szókimondó ha éppen nem lusta hozzá.
Örülök, hogy benéztél!
![Pin It](http://pinterest.com/pin/create/button/?url=https://three-points-of-view.blogspot.com/2014/02/waiting-on-wednesday-20-beautiful-ashes.html&media=http://1.bp.blogspot.com/-ghZ9e_EMEeQ/Uw4UV6pSt0I/AAAAAAAAC9U/OH81rKlN7_Q/s72-c/the+beautiful+ashes.jpg&description= Hogy miről van szó? Ez egy "várható megjelenés" szerű rovat, amit Jill indított el. Egy általad várt könyvet kell bemutatni, ma...){kind=link}
![Pin It](http://pinterest.com/pin/create/button/?url=https://three-points-of-view.blogspot.com/2014/02/stephen-king-allattemeto_26.html&media=http://2.bp.blogspot.com/-zN46iYy5fKU/Uvd1421CZ1I/AAAAAAAAC0M/ejLj095h75g/s72-c/%C3%A1llattemet%C5%91.jpeg&description= "A halál misztérium, és a temetés titok." Dr. Louis Creed, a fiatal orvos kitűnő állást kapott: a Maine-i Egyetem rendelőjén...){kind=link}
![Pin It](http://pinterest.com/pin/create/button/?url=https://three-points-of-view.blogspot.com/2014/02/waiting-on-wednesday-19.html&media=http://2.bp.blogspot.com/-UvzjGl3KLsY/UwTXMjEmnkI/AAAAAAAAC6c/ZCY28f5B50M/s72-c/csillagpor.gif&description= Hogy miről van szó? Ez egy "várható megjelenés" szerű rovat, amit Jill indított el. Egy általad várt könyvet kell bemutatni, ma...){kind=link}
