2044-et írunk, és a valóság elég ronda egy hely.
Az emberiség nagy részéhez hasonlóan a gimnazista Wade Watts is azt a kiutat látja zord környezetéből, hogy bejelentkezik az OASIS-ba, a világméretű virtuális utópiába, ahol az avatárján keresztül mindenki szabadon tanulhat, dolgozhat, és szórakozhat. Ugyancsak az emberiség nagy részéhez hasonlóan Wade is arról álmodozik, hogy ő találja meg elsőként a virtuális világ elrejtett kincsét. A szimuláció tervezőjeként ismert James Halliday ugyanis ördögi feladványt hagyott maga után, amelynek leggyorsabb megfejtője szédületes vagyonra és hatalomra tehet szert.
A Halliday által kifundált feladatok sikeres teljesítéséhez a popkultúra megszállott ismeretére van szükség, Wade pedig éppúgy otthon van a Gyalog galoppban, mint a Pac-Manben, a Rush életművében vagy az animékben. Amikor a tizennyolc éves srác hosszú évek kitartó munkája után megoldja az első feladványt, hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és ez életveszélybe sodorja. Egyes játékosok ugyanis még a gyilkosságig is hajlandóak elmenni a mesés nyeremény megszerzéséért.
Az emberiség nagy részéhez hasonlóan a gimnazista Wade Watts is azt a kiutat látja zord környezetéből, hogy bejelentkezik az OASIS-ba, a világméretű virtuális utópiába, ahol az avatárján keresztül mindenki szabadon tanulhat, dolgozhat, és szórakozhat. Ugyancsak az emberiség nagy részéhez hasonlóan Wade is arról álmodozik, hogy ő találja meg elsőként a virtuális világ elrejtett kincsét. A szimuláció tervezőjeként ismert James Halliday ugyanis ördögi feladványt hagyott maga után, amelynek leggyorsabb megfejtője szédületes vagyonra és hatalomra tehet szert.
A Halliday által kifundált feladatok sikeres teljesítéséhez a popkultúra megszállott ismeretére van szükség, Wade pedig éppúgy otthon van a Gyalog galoppban, mint a Pac-Manben, a Rush életművében vagy az animékben. Amikor a tizennyolc éves srác hosszú évek kitartó munkája után megoldja az első feladványt, hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és ez életveszélybe sodorja. Egyes játékosok ugyanis még a gyilkosságig is hajlandóak elmenni a mesés nyeremény megszerzéséért.
Ahhoz képest, hogy nemrégiben még azt hangoztattam, hogy mennyire előítéletes vagyok a sci-fikkel és mennyire nem a kedvenc műfajom, mostanában sorra olvasom a műfaj könyveit. Na persze nem az igazi hard sci-fiket, de már ez is eléggé meglepő tőlem. Főleg, hogy még tetszettek is, csak úgy mint a most soron következő kötet. Őszintén megvallva nem kicsit tartottam a könyvtől, mert azon túl, hogy egy sci-firől van szó, ráadásul még egy virtuális világban is játszódik a cselekménye, vagyis rengeteg számítógépes játék és technika kerül a középpontba, amiben nem vagyok nagyon otthon. Így jó ideje halasztgattam már a könyvet, de az a rengeteg jó értékelés, amit kapott nem hagyott nyugodni, míg végül haza nem jött velem a könyvtárból. (Megjegyzés: Én vagyok a könyv első olvasója, ami hihetetlenül jó érzés:)
"Nem tudom, ti talán máshogy éltétek meg ezt az egészet. De nekem emberi lényként felnőni a Föld nevű bolygón a huszonegyedik században elég nagy szívás volt."

Egy új kor hajnalán jártunk, amikor az emberiség nagy része a teljes szabadidejét egy számítógépes játékban töltötte.Ernest Cline nagyon gördülékenyen és olvasmányosan ír, így már az elején megvett magának és ez az érzés csak fokozódott a történet kibontakozásával és a világ megismerésével. Elképesztően aprólékosan és elképzelhetően írja le az OASIS felépítését és a világok kinézetét, mindezt pedig úgy, hogy nem nagyon értek ezekhez a dolgokhoz. Minden további nélkül be tudott rántani a saját világába, ahol én is részese lehettem mindannak a csodának, amit a virtuális világ biztosított.
"Az OASIS volt legszebb gyerekkori emlékeim helyszíne. Anyunak mindig kényszerítenie kellett arra, hogy esténként kijelentkezzek, mert soha nem akartam visszatérni a valóságba. A valóság szar volt."A könyvnek nagy erősség még a gördülékeny írásmódon túl a kidolgozott szereplőgárda. Teljesen átlagosak, átlagos problémákkal, aminek hatására közelebb érezzük magunkhoz a történetet, annak ellenére, hogy egy sci-firől van szó. Wade/Parzival, Art3misz, H, de még maga Halliday is (na jó ő talán nem annyira) mindennapi emberek - az elképesztő 80-as évekről szóló lexikális tudáson és a játék itánti fanatikus megszállottságon kívül - de ugyanakkor mégis ezért lesznek egyediek. Ez pedig elengedhetetlen a történet üzenete mellett.
Persze nem mondom, hogy nem voltak benne hibák, gondolok itt példának okáért, a klisékre, úgy mint a szerelmi szál, vagy a "főgonosz", akit a pénzen kívül nem érdekel semmi más, és a legyőzése egyenlő a "világ" megmentésével, de ezek olyan hibák, amiket simán ellensúlyoz a könyv rengeteg pozitívuma. Nagy csavarok se voltak benne, előre sejthető volt a végkimenetel, de nem éreztem úgy a végén, hogy ez bármit is elvett volna az olvasásélményemből.
"Az OASIS az emberiség önként vállalt börtöne lett." - írta, "kellemes hely, ahol mindenki elbújhat a problémái elől, miközben az emberi civilizáció, leginkább az odafigyelés hiányának köszönhetően, lassacskán összeomlik."
Összességben egy elképesztően jó disztópiát olvashattam, ami sci-fikét is simán megállja a helyét, továbbá az is biztos, hogy ez után sokkal bátrabban veszek a kezembe virtuális világról, vagy számítógépes játékról szóló történetet. Minden technika rajongónak bőszen ajánlom, de azok is nyugodtan a kezükbe vehetik, akik hozzám hasonlóan nem nagyon konyítanak hozzá. Nem utolsó sorban pedig végre egy önálló regény. Bizony, sorozat nélkül is lehet ám nagyszerű könyveket írni!:)
"Akkor értettem meg, hogy néha, bármennyire is rémisztő és fájdalmas, a valóság az egyetlen hely, ahol igazi boldogságra találhatunk."
5/5
Karakterek: 4/5
Történet: 5/5
Kedvenc szereplő: H
Kiadó: Agave
Oldalszám: 512.o.
Kiadás éve: 2012
Eredeti címe: Ready Player One
Könyvtári példány
És a végére itt egy Fan made trailer is a könyvhöz:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése