In Agave disztópia Ernest Cline férfi nézőpont önálló sci-fi

Ernest Cline - Ready Player One


2044-et írunk, és a valóság elég ronda egy hely.
Az emberiség nagy részéhez hasonlóan a gimnazista Wade Watts is azt a kiutat látja zord környezetéből, hogy bejelentkezik az OASIS-ba, a világméretű virtuális utópiába, ahol az avatárján keresztül mindenki szabadon tanulhat, dolgozhat, és szórakozhat. Ugyancsak az emberiség nagy részéhez hasonlóan Wade is arról álmodozik, hogy ő találja meg elsőként a virtuális világ elrejtett kincsét. A szimuláció tervezőjeként ismert James Halliday ugyanis ördögi feladványt hagyott maga után, amelynek leggyorsabb megfejtője szédületes vagyonra és hatalomra tehet szert.
A Halliday által kifundált feladatok sikeres teljesítéséhez a popkultúra megszállott ismeretére van szükség, Wade pedig éppúgy otthon van a Gyalog galoppban, mint a Pac-Manben, a Rush életművében vagy az animékben. Amikor a tizennyolc éves srác hosszú évek kitartó munkája után megoldja az első feladványt, hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és ez életveszélybe sodorja. Egyes játékosok ugyanis még a gyilkosságig is hajlandóak elmenni a mesés nyeremény megszerzéséért.


Ahhoz képest, hogy nemrégiben még azt hangoztattam, hogy mennyire előítéletes vagyok a sci-fikkel és mennyire nem a kedvenc műfajom, mostanában sorra olvasom a műfaj könyveit. Na persze nem az igazi hard sci-fiket, de már ez is eléggé meglepő tőlem. Főleg, hogy még tetszettek is, csak úgy mint a most soron következő kötet. Őszintén megvallva nem kicsit tartottam a könyvtől, mert azon túl, hogy egy sci-firől van szó, ráadásul még egy virtuális világban is játszódik a cselekménye, vagyis rengeteg számítógépes játék és technika kerül a középpontba, amiben nem vagyok nagyon otthon. Így jó ideje halasztgattam már a könyvet, de az a rengeteg jó értékelés, amit kapott nem hagyott nyugodni, míg végül haza nem jött velem a könyvtárból. (Megjegyzés: Én vagyok a könyv első olvasója, ami hihetetlenül jó érzés:)
"Nem tudom, ti talán máshogy éltétek meg ezt az egészet. De nekem emberi lényként felnőni a Föld nevű bolygón a huszonegyedik században elég nagy szívás volt."
A történet egy disztópiába ágyazott sci-fi, aminek a cselekménye 2044-ben játszódik. Ekkorra a Föld energiakészlete már szinte teljesen kimerült, így nincs elég energia, hogy úgy működtesse a civilizációnk mint régebben. Ezt hívják a Globális Energiaválságnak. Az állat - és növényfajok napról-napra halnak ki, a városok lepusztultak, a munkanélküliek száma az egekben, így az emberek kénytelenek úgynevezett rakásokban lakni, ami alatt annyit kell érteni, hogy egymásra tornyozott mobilházakat és lakókocsikat helyeztek el a városok peremén. Ebben a nehéz világban él főhősünk Wade Watts is, aki az emberiség nagy részéhez hasonlóan az OASIS-ban keres menedéket a szörnyű valóság elől. Az OASIS egy virtuális világ, ami kezdetben játéknak indult, de olyan szinten kinőtte magát, hogy 2044-re több ezer virtuális bolygót foglal magába - mindegyik saját külön saját világgal rendelkezik - , ahova az emberek szívesen rejtőznek a problémáik elől. Olyan szinten, hogy már inkább itt élik az életüket és nem a valóságban: itt járnak iskolába, dolgoznak, kapnak pénzt, amit aztán el is költenek a több millió virtuális bevásárlóközpontban, itt ismerkednek meg, házasodnak össze és persze nem utolsó sorban játszanak is. Az OASIS sikere révén a kitalálója, James Halliday a világ leggazdagabb embere lett, és szinte korlátlan hatalommal rendelkezett, mivel ő irányította az OASIS-t. Azonban Halliday meghalt, így ez a pénz és hatalom mind örökösre vár. Mivel Halliday imádta a játékokat és a 80'as éveket, így egy játékot indított halála után, aminek a tétje nem kevesebb, mint az öröksége. Természetesen emberek milliói kerekedtek fel az OASIS-on belül, hogy megtalálják a 3 kulcsot és a hozzájuk tartozó kapukat, csak úgy mint Wade. És ő meg is találja az első kulcsot 5 évvel később, mikor már az emberek kezdték feladni. De az igazi hajsza csupán ekkor indul be, hisz ekkora hatalomért sokan ölni is képesek.
Egy új kor hajnalán jártunk, amikor az emberiség nagy része a teljes szabadidejét egy számítógépes játékban töltötte.
Ernest Cline nagyon gördülékenyen és olvasmányosan ír, így már az elején megvett magának és ez az érzés csak fokozódott a történet kibontakozásával és a világ megismerésével. Elképesztően aprólékosan és elképzelhetően írja le az OASIS felépítését és a világok kinézetét, mindezt pedig úgy, hogy nem nagyon értek ezekhez a dolgokhoz. Minden további nélkül be tudott rántani a saját világába, ahol én is részese lehettem mindannak a csodának, amit a virtuális világ biztosított.
"Az OASIS volt legszebb gyerekkori emlékeim helyszíne. Anyunak mindig kényszerítenie kellett arra, hogy esténként kijelentkezzek, mert soha nem akartam visszatérni a valóságba. A valóság szar volt."  
A könyvnek nagy erősség még a gördülékeny írásmódon túl a kidolgozott szereplőgárda. Teljesen átlagosak, átlagos problémákkal, aminek hatására közelebb érezzük magunkhoz a történetet, annak ellenére, hogy egy sci-firől van szó. Wade/Parzival, Art3misz, H, de még maga Halliday is (na jó ő talán nem annyira) mindennapi emberek - az elképesztő 80-as évekről szóló lexikális tudáson és a játék itánti fanatikus megszállottságon kívül - de ugyanakkor mégis ezért lesznek egyediek. Ez pedig elengedhetetlen a történet üzenete mellett.

Persze nem mondom, hogy nem voltak benne hibák, gondolok itt példának okáért, a klisékre, úgy mint a szerelmi szál, vagy a "főgonosz", akit a pénzen kívül nem érdekel semmi más, és a legyőzése egyenlő a "világ" megmentésével, de ezek olyan hibák, amiket simán ellensúlyoz a könyv rengeteg pozitívuma. Nagy csavarok se voltak benne, előre sejthető volt a végkimenetel, de nem éreztem úgy a végén, hogy ez bármit is elvett volna az olvasásélményemből.
"Az OASIS az emberiség önként vállalt börtöne lett." - írta, "kellemes hely, ahol mindenki elbújhat a problémái elől, miközben az emberi civilizáció, leginkább az odafigyelés hiányának köszönhetően, lassacskán összeomlik."
Erős tanító üzenete is van a könyvnek, de ezt szerencsére nem próbálja meg leerőltetni a torkomon és nem is vágja a képembe, mintha nem lennék képes máskülönben felfogni, amit szintén szerettem. Tetszett még a mű kettőssége, amit a virtuális világ és a valóság közti ugrálás okozott, hisz annyira ellentétes hatások és benyomások értek a két világban a főszereplőn keresztül, hogy néha olyan érzésem volt, mintha nem is ugyan annak a történetnek a részeit olvasnám. Értem ezalatt, hogy a való világ elkeseredettségével és reménytelenségével szemben az OASISban teljesen meseszerű dolgok történtek. És itt most nem a számítógép által biztosított elképesztő környezetre vagy hasonlókra gondolok, hanem a szereplők valószerűtlen szerencséjére, vagy a történet hihetetlen fordulatára. De még ez a legtöbb történetben zavarna - kivéve, ha meséről beszélünk természetesen - itt valahogy mégis teljesen elfogadható volt, sőt ettől csak még hihetőbbek lettek a való világ problémái, ha lehet ilyet egyáltalán mondani.

Összességben egy elképesztően jó disztópiát olvashattam, ami sci-fikét is simán megállja a helyét, továbbá az is biztos, hogy ez után sokkal bátrabban veszek a kezembe virtuális világról, vagy számítógépes játékról szóló történetet. Minden technika rajongónak bőszen ajánlom, de azok is nyugodtan a kezükbe vehetik, akik hozzám hasonlóan nem nagyon konyítanak hozzá. Nem utolsó sorban pedig végre egy önálló regény. Bizony, sorozat nélkül is lehet ám nagyszerű könyveket írni!:)
"Akkor értettem meg, hogy néha, bármennyire is rémisztő és fájdalmas, a valóság az egyetlen hely, ahol igazi boldogságra találhatunk."


5/5

Borító: 5/5 Nagyon illik a történethez és nem utolsó sorban jobban is tetszik mint az eredeti, de amit mindenképp ki kell emelnem az a könyv mérete. Imádom az ilyen kicsi, női retikül barát kiadásokat. És nem mellesleg kézben tartani is könnyebb egy ekkorka könyvet, bármilyen vastag legyen is.
Karakterek: 4/5
Történet: 5/5
Kedvenc szereplő: H

Kiadó: Agave
Oldalszám: 512.o.
Kiadás éve: 2012
Eredeti címe: Ready Player One
Könyvtári példány

És a végére itt egy Fan made trailer is a könyvhöz:


>

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése