In 5 pont Calderon Könyvmolyképző magyar író On Sai romantikus sci-fi űropera váltott nézőpont

On Sai - Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál

Calderon #2

Calderon kapitány élete pokol: a sajtó árulónak hiszi, a nemesi körök megvetik, ráadásul még az űrhajón is próbára teszi türelmét a nőkből álló legénység. Calderon el akar jutni a hadgyakorlatra, nehogy merényletet kövessenek el a császár ellen, de áldásos tevékenységének hála a Ferrero Ház a bukás szélén táncol. Ami a legbosszantóbb, Taina körül is felbukkan egy jóképű, szőke szamuráj. Calderon kénytelen cselekedni, bár nem épp úgy, ahogy mások várják…Taina élete is kemény. A nagyapja férjjelölteket válogat, ám a lány megsejti, hogy a szamurájokat nem a keze érdekli, hanem egy érthetetlen politikai játszma. Kicsoda ő? Miért irtották ki a család Tivesgei-ágát? Barátja vagy gyilkosa a szamuráj, aki a nyomában jár? Taina csak két dolgot szeretne: nyugalmat és Calderont. A fiatal főnemes és a makacs japán lány összefog a Birodalom megmentéséért. Azonban most Sexert báró az ellenség, aki mindenkinél ügyesebben űzi a Játékot.Vajon sikerül megvédeni a császárt a merénylőktől? És önmagukat a császártól?
De legfőképpen, ki kerül ki győztesen abból a harcból, ahol a szerelmi ötszög tagjai rajtuk kívül egy nemes hölgy, egy szamuráj és egy élő kard?

Mivel az írónő teljesen megvett magának az űrben kardozó szamurájos történetével, így nem volt kérdés, hogy folytatom a sorozatot. Lehetőleg minél hamarabb. Így nem is tudtam ellenállni a Libri Valentin napi akciójának, ezáltal pedig viszonylag hamar neki is kezdhettem a 2. résznek. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy nem felejtettem, olyan volt mintha megszakítás nélkül olvastam volna Calderon és Taina történetét, ami így lett kerek egész.


Kismillió egy okosság kavarog a fejemben, hogy miért is érdemes ezt a könyvet/sorozatot elolvasni, de egy értelmes mondattá nem tudom őket összerendezni, pedig már hetek óta ülök a kritikán. Ám az se állapot, hogy naponta egy mondatot sikerül hozzáírnom, így inkább kitöröltem az egészet, és rövidebben összefoglalom, leginkább a könyv által kiváltott érzéseimet.
- Mit gondolsz? Boldogok lesznek?
- Az Isten irgalmazzon nekünk, ha nem. Családi veszekedés közben szétverik a Galaktikát.
Na szóval, nagyon tetszett, jó volt és ugyan azok a pozitívumok, amiket már leírtam az 1. résznél, itt is igazak voltak. Az írónő stílusa még mindig magával ragadó és egyedi, amivel szerintem egy kőröl is sikerülne neki élvezetesen írnia. A történet erősségét még mindig a szereplők nyújtják és szerencsére az újabbakat is nagyon hamar megkedveltem. Kifejezetten tetszik, hogy habár Calderon tényleg nagyon okos és a Játszmát mesterien űzi, de nem próbálta meg az írónő tévedhetetlennek és tökéletesnek beállítani, hanem a korának és a tapasztalatainak megfelelően reagált a történésekre és, ami a legfontosabb, tanult a hibáiból, vagyis egy szép karakterfejlődésnek lehetünk tanúi a sorozat folyamán. Taina is fejlődött bár nála nem volt annyira előtérben, ő inkább a konfliktusok elsimításában tündökölt, amivel tökéletesen kiegészítette Calderont, aki meg a konfliktus és a káosz keltésben remekelt. Nagyon jó párost alkottak ők ketten és kifejezetten élveztem a közös jeleneteik és szócsatáikat, csak úgy, mint az 1. részben.

Örültem, hogy jobban megismerhettük a Ferrerokat is, egyértelműen Eterno és Matteo volt közülük a kedvencem. A Békanyál legénysége is nagyon jól kitalált lett és jó ötlet volt Calderont berakni egy nőhajóra:)
- Örülök, hogy élsz, apa. Sajnálom, hogy annyi bajt okoztam. 
- Ne bánd! Jól szórakozok, a császár majdnem lefejezett. Ha láttad volna, micsoda művészet volt elkerülni.
Maga a világ is sokkal kiforrottabb lett, (jót tett a könyvnek, hogy ennyivel hosszabb lett, mint az 1. rész) mélyebben beláthattunk a társadalomba, magába a császárságba, megismerhettük a japánokat is a szamuráj nézeteikkel együtt, valamint a cselekmény is kibogozódott erre a részre és megérhettük mi miért történt. 
- A jó hír, hogy a császár nagyon hálás volt a fia megmentéséért. Az ő likvidálási kísérletei szinte mindig sikeresek, de most az egyik nászajándéka az volt, hogy nem küldött bérgyilkost. No de majd ha Taina várandós lesz...már várom, mókás időszaknak néz elébe a Ferrero Ház, ha meg akarjuk védeni. Ó, imádom ezt a két gyereket, mát féltem, hogy megérem az öregkort!
Oregon admirális igen ostobán nézett maga elé. Remélte, hogy a nemes csak viccel.
- Úgy érti, hogy meg akarták őket ölni?
- A közrendű esküvőkön nincs méreg vagy fegyver? - kérdezte érdeklődve Matteo gróf.
- Hát nem igazán.
- Unalmas lehet.
De, aminek a legjobban örülök, az a kardok megismerése. Igaz, rengeteg megválaszolatlan kérdésem maradt velük kapcsolatban, de ebben a részben már nem éreztem úgy, hogy nem illenek a történtbe, sőt valami elképesztően ötletes volt, ahogy bemutatta az írónő a társadalomban elfoglalt valódi helyüket. (Kirázott a hideg a császár kardjától). Zorach valami eszméletlenül aranyos volt, tényleg olyan mint egy kiskutya és azt is szerettem, amilyen kapcsolata lett Tainával. A Kardtánc meg valami fergetegesre sikeredett.


Összességében nagyon megszerettem ezt a sorozatot és az írónő stílusát, ami azonnal magával ragadja az olvasót, de örülök annak, hogy nem húzta tovább a sorozatot, hanem még azelőtt lezárta, hogy unalmas kezdett volna lenni, és nem esett bele a manapság nagyon "nívó" hibába, amikor egy alapjában véve jó sorozatot elrontanak azzal, hogy 60 részig húzzák. De ez nem jelenti azt, hogy ne olvasnék szívesen még erről a világról más szereplők nézőpontjából, hisz még maradtak megválaszolatlan kérdéseim. (leginkább a kardokkal kapcsolatban).
És remélem még ezzel a csapongó értékeléssel is sikerült felhívnom a figyelmet erre a sorozatra, mert megérdemli, hogy minél többen olvassák:)


  5/5

Borító: 4/5
Karakterek: 5/5 - egyértelműen ők adják a sorozat igazi varázsát
Történet: 5/5
Kedvenc szereplő: Calderon, Eterno Ferrero

Kiadó: Könyvmolyképző (Arany pöttyös)
Oldalszám: 508.o.
Kiadás éve: 2013

Az írónő honlapjára is bekukkanthatsz, ha ide kattintasz.

>

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése