In 5 pont Cartaphilus fantasy idegenek kiméra Lorieni krónikák Pittacus Lore sci-fi váltott nézőpont YA

Pittacus Lore - Ötödik csapdája

Lorieni Krónikák #4

A Negyedik, A Hatok hatalma és a Kilencedik titka folytatása – a Lorieni Krónikák negyedik könyve.
John, a Negyedik azt remélte, hogy miután a lorieni Védők megtalálták egymást, nem kell többé menekülniük. Megküzdhetnek végre ősi ellenségeikkel a mogadoriakkal, és legyőzhetik őket. Ám tévedett. Örülhettek, hogy ép bőrrel megúszták az összecsapást. A csapat tagjai Kilencedik chicagói búvóhelyén meghúzódva igyekeznek kigondolni, mi legyen a következő lépésük. Megerősödtek ugyan, az erejük mégis kevésnek bizonyult egy egész hadsereggel szemben. Hogy felülkerekedhessenek a mogokon, teljes mértékben el kell sajátítaniuk különleges képességeiket, a tálentumokat, és meg kell tanulniuk csapatban harcolni. És ami még ennél is fontosabb: meg kell tudniuk, pontosan milyen szerepet szántak nekik a Lorien Bölcsei. Felcsillan a remény, amikor egyszer csak titkos jelet kapnak Ötödiktől – de vajon nem ismét a mogadoriak csapdája vár rájuk? Sürgeti őket az idő: ha a jelet valóban Ötödik küldte, mindenképp meg kell találniuk, mielőtt a mogok csapnának le rá.

Tudom, tudom, azt mondtam nem is olyan rég, hogy nem várhatóak a közeljövőben könyvkritikák a blogon, de a könyvet be kellett fejeznem, mert könyvtári, és utána meg annyira kikívánkozott belőlem ez a kritika, hogy félreraktam egy kicsit a tanulást, hogy megírhassam.
 
Én naivan tényleg azt hittem, hogy ez lesz a sorozat utolsó része, és végre lezárul ez az intergalaktikus háború, ezért aztán kicsit morcos lettem, mikor a könyv olvasása közben rá kellett jönnöm, hogy ez még nagyon nem az utolsó rész. Szerencsére azonban ez a csalódottság nem sokáig élt bennem, mert olyan szépen csűrték-csavarták a sztorit, hogy simán elbírja a folytatást, sőt a végére még örültem is annak, hogy lesz. 


Mint már az előző résznél is említtetem, nem igazán tudom megfogalmazni, hogy miért is vagyok annyira oda ezért a sorozatért, így mindig bajban is vagyok, amikor értékelést kell írnom valamelyik részéről. Az azonban biztos, hogy elmenne a könyv simán egy akciófilmnek is, mert olyan "látványosan" írja le a folyton pörgő és izgalmakban teli cselekményt, hogy egyáltalán nem esik nehezemre elképzelni az eseményeket. Kifejezetten szeretem, hogy az író nem zsugori harcjelenetek terén, ráadásul a sztori is kezd egyre árnyaltabb lenni, egyre több csavarral szédíti az olvasóját, amit kifejezetten élvezek.
- Na ja, én vagyok a tartalék – horkan fel. – Johnnykám, randizzak veled, vagy mit kéne tennem, hogy nekem is jusson valami akció?
Sarah rákacsint.
- Lehet, hogy megér egy próbát!
Kilencedik tetőtől talpig végigmér engem.
- Ááá, kajakra nem éri meg a fáradságot.

A szereplők terén is sokat fejlődött a sorozat, megismerjük most már az összes Védőt, kialakulnak az egyedi karaktereik, de mégis amit a legjobban szerettem, az az összeszokás nem éppen döcögés mentes folyamata volt. Nagyon hitelesen tudta visszaadni, hogy milyen nehézségekbe is kellett ütközniük Johnéknak (Negyedik), nem csak az információhiány miatt, de annak a ténynek is köszönhetően, hogy eddig nem ismerték egymást. Össze kellett szokniuk, megismerni egymás erősségeit és gyengeségeit, de a legfontosabb, hogy meg kellett tanulniuk bízni egymásban. Johnt még mindig szeretem, bár semmi kiemelkedő az ő karaktere terén, Marinat (Hetedik) még mindig nem nagyon tudom hova tenni, de azért kezd alakulni, Ella is bontogatja a szárnyait, főleg a végén megtudott információk miatt lettem nagyon kíváncsi rá, de még mindig Hatodik és Kilencedik viszi nálam a pálmát. Kilencedik valami fergetegesen tud bunkó lenni:) Ugye megjelent Ötödik is, akit először nem igazán tudtam hova tenni, de aztán szépen lassan kezdtem kapisgálni, hogy miről is van igazából szó. Nem mellesleg ez egy remek húzás volt szerintem és sokat lendített a történeten. Végre megjelent újra Sam is, aminek szintén nagyon örültem és még Sarah sem idegesített fel (olyan sokszor).
"Úgy tűnik, nyugat-virginiai rövid találkozásunk során kialakult első benyomásom helyes volt: Kilencedik valóban egy gyökér."
A vége pedig igazán ütött, na nem azért mintha olyan nehéz lett volna kitalálni, hanem amilyen következményekkel járt. Én komolyan nem akartam elhinni, hogy tényleg ez megtörtént. Ne már...Léci! A Mogokról is sok minden plusz infó kiderül, magáról az invázióról és a Lorieniekről is, bár még mindig kismillió egy megválaszolatlan kérdésem van, de párra megkaptam ebben a részben a választ. 


Összességében nagyon jó része volt a sorozatnak és már nagyon várom a következő részt, ami szép és jó, csak az a baj, hogy még angolul sincs se híre, se hamva. Na jó ez enyhe túlzás, mert "már" augusztus 26.-án jön is eredeti nyelven, The Revenge of Seven (Hetedik bosszúja) címmel, de hol van az még?! Bár a címe elég ígéretes...Úgy érzem ez hosszú várakozás lesz... Mindenesetre ajánlom az összes akció-kedvelő olvasónak, aki szereti a folyton pörgő, akciódús jeleneteket egy kis földönkívüli invázióval megspékelve.

U.i.: Ráadásul most végre értem is a könyv címét.:)

 5/5
 
Borító: 2/5 - először is Uh zöld! Na jó arról mondjuk csak én tehetek, hogy utálom a zöldet, de ezen felül se valami szemkápráztató...
Karakterek: 4/5 - elég átlagosak (a szupererőt leszámítva persze), de kedvelhetőek és sokat lehet rajtuk nevetni, vagy éppen izgulni értük.
Történet: 5/5
Kedvenc szereplő: Hatodik, Kilencedik

Kiadó: Cartaphilus
Oldalszám: 312.o.
Kiadás éve: 2013
Eredeti cím: The Fall of Five
Könyvtári példány  
Az 1. részéből film is készült Negyedik címen.



Könyvtrailer
 


>

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése