Néha sokkal többet ér egy jól kiválasztott színvilág, a megfelelő kompozíció, vagy éppen a hangulat eltalálása, mint a minél drámaibb, színesebb és néha már a túlzsúfoltságba átmenő díszítés egy borítónál. Mostanában viszont sajnos úgy érzem, hogy erről kezdenek megfeledkezni a borítótervezők és a kiadók, és csak az számít, hogy minél feltűnőbb legyen, ami sok esetben okoz szembántó giccsparádét. Így ennek alátámasztására szedtem össze a következő borítókat.
Ezzel a borítóval legnagyobb sajnálatomra nem jelent meg a könyv, de esetleg ismerhetitek a Könyves Blog 2008-as borítópályázatáról. Mindenesetre én nagyon örülnék, ha megjelenne az Édes Anna ezzel a kiadással is.
Alternatív, minimalista stílusú borító Mike Youngtól. forrás
Bárki, bármit mondhat az Alkonyatról, de azt el kell ismerni, hogy valami álomszép ez a fehér borítós kiadása a sorozatnak. Főleg mikor az összes rész megvan.
Ehhez a bejegyzéshez kapcsolódhatnak még ezek a korábbi Borítómániás posztok, amik szintén remekül bemutatják, hogy néha a kevesebb, több:
>
Hű, ez ez Édes Anna borító nagyon tetszik!!!!
VálaszTörlés@Cilee
VálaszTörlésUgye?:) És lehet ezzel a borítóval többen elolvasnák a fiatalok közül is:)
Ezzel egyet kell értenem. Én csak húztam az orrom, amikor először olvastam kötelezőként gimiben, aztán letenni is alig tudtam, nagyon szerettem.
VálaszTörlésKicsit fantáziadúsabb borítókkal "eladhatóbbak" lennének a klasszikusok is. Láttam tök jó Bronte borítókat is.
@Cilee
VálaszTörlésIgen, mert amellett a rengeteg probléma mellett, ami felmerül a kötelezők és azok hatásai kapcsán, az egyik legalapvetőbb, hogy már a kinézettel se tudják megfogni a fiatalokat, hogy el akarják olvasni. Elég nehéz, ha már a legelső benyomás se pozitív.