Rachel Hawkins - Demonglass (Démonüveg)

Hex Hall #2

Miután Sophie felfedezte a családi titkot, kiderült Archer valódi kiléte és végignézte, ahogy a dédnagyanyja megöli az egyik osztálytársát, úgy érzi, hogy nem képes elfogadni tovább a túlvilági énjét. Ám ez súlyos következményekkel jár. Azért, hogy megakadályozza Sophiet ettől a veszélyes elhatározástól, az eddig még csak képen látott apja, a Tanács vezetője eljön érte és magával viszi Londonba, hogy jobban megismerje az erejét. Ám azon túl, hogy Sophienak meg kell ismernie az apját, aki kimaradt az életéből az elmúlt 17 évben és meg kell birkóznia az erejével, olyan dolgok közepébe csöppen, amiről eddig még csak álmodni sem mert és hirtelen olyan szerepben találja magát, ami nem csak a prodigiumok, hanem az emberek sorsát is eldöntheti.

Rá kell jönne, vajon ki idéz meg titokban démonokat, mi a Szem valódi célja, és persze az Archer iránti érzéseit is ki kell bogoznia. Az biztos, hogy nem ez lesz a legpihentetőbb nyara Sophienak. 

Ahogy azt már a Hex Hall értékelésében is írtam, szinte azonnal, ahogy befejeztem az 1. részt, már nyúltam is a következőért, mert azonnal tudni akartam mi fog történni. Nem igazán értem, hogy miért ragadott magával annyira ez a világ, de az biztos, hogyha így haladok szinte rekord idő alatt be fogom fejezni a trilógiát.

“None of this makes any sense."
"I'm beginning to think I should make that the title of my autobiography.”

Az 1. részben leginkább az egész történetet végigkísérő szarkazmus és önirónia tetszett, így tudtam elvonatkoztatni a temérdek klisétől, amitől a hasonló könyvekben mindig a hajamat tépem. Ez mind igaz erre a részre is, de a hangulat itt már jóval komolyabb és sötétebb, ahogy a helyzet fokozódik és a háború előszele beleng mindent. Ugyanakkor ez az is jelentette, hogy én nekem is komolyabban kellett vennem a könyvet és sajnos itt kezdődtek a problémák. Ne értsetek félre, nem volt ez rossz könyv és még mindig fönt van a sorozat a "Guilty pleasure" listámon, de ez a rész már nem tudott annyira elvakítani, hogy ne vegyem észre a hibáit. A legnagyobb ezek közül a hibák közül, pedig a néhány helyen megfigyelhető logikátlanság. Sok minden kidolgozatlan volt a történetben, vagy nem eléggé kifejtett, így rengeteg kérdésem maradt megválaszolatlanul és jó párszor felszalad a szemöldököm egy-egy hihetetlen, vagy logikátlan lépésen. Néha úgy éreztem, hogy az írónő úgy csavarja a történetet, hogy az a rengeteg véletlen megmagyarázható legyen, de arra már nem figyel, hogy ezekkel következetes legyen. Sok magyarázatot éreztem kuszának és erőltetettnek, amit sajnáltam, mert a világ és a szereplők még mindig kedvelhetőek. Valamint hiányzott még nekem a prodigiumok és a világuk mélyebb bemutatása, bár az is igaz, hogy az írónő által kidolgozott világ kezd egyre kiszélesedni, így az olvasó is több mindent átláthat.

“How is it that you can go from decent human being to complete jackass in zero-point-two seconds? Did they teach you that in The Eye?"
He stopped, and his eyes glided over my lips.
"Actually, I'm just trying to see if I can make you mad enough to kiss me again.”

Archer Cross

Nagy csavarok nem voltak ebben a részben sem, de sokkal izgalmasabb és mozgalmasabb, mint az 1. rész, valamint az utolsó 100 oldal pedig kárpótolt az addigi hibáiért, így unatkozni nem unatkoztam. Itt is feltűnik a szerelmi háromszög, ami manapság már úgy érzem kötelező YA elem, de szerencsére az írónő nem hangsúlyozza túl és az is elég egyértelmű számomra, hogy Sophie kit választ. Szóval szerencsére ez nem az az idegtépő szerelmi szál, ahol a főhősnőt sajnálnunk kellene, hogy nem tud választani két tökéletes hímpéldány között, akik megmagyarázhatatlan módon vonzódnak hozzá, valamint ez a szál nem is nyomja el a cselekményt. Ha már a cselekménynél tartunk: kezd egyre jobban  bonyolódni, Rachel Hawkins pedig mesterien tudja fokoznia a hangulatot, így már alig várom, hogy elolvashassam a végkifejletet. A vége pedig gyönyörű mintája a függővégnek, amivel elérik az írók, hogy én, szerencsétlen olvasó azonnal olvasni akarjam a következő részt.

“Most girls got flowers. I got a dirt pit used for demon raising. Nice.”

Forrás

Tehát összességében, még ha nem is ragadott magával annyira ez a rész, mint az első, de kifejezetten élveztem az olvasását. Ez a sorozat kiemelkedik a YA könyvek tengeréből a meglepően hatásos szarkazmusával és a kedvelhető nem idegesítő! főhősnőjével, aki nem vár a szőke hercegre, fehér lovon, hogy megmentse, hanem ő is nagyon jól szét tudja rúgni a rosszfiúk seggét. Már alig várom, hogy lássam, milyen módon fog visszavágni a következő részben, úgyhogy azt hiszem megyek is olvasni:)

U.i.: Tényleg jó érzés, mikor nem kell várnom a következő részekre, csak lekapom a polcról és már olvashatom is. Lehet gyakrabban kéne megvárnom, hogy egy sorozat összes része kijöjjön és csak azután elkezdenem:)

  4/5

Borító: 5/5 - sokkal jobban tetszik, mint az 1. részé

Karakterek: 5/5 - sokkal jobban megismerhettük a főszereplőket, ezáltal pedig  árnyaltabb és valósághűbb karaktereket kaptunk

Történet: 4/5 - sajnos nem tudok eltekinteni attól a néhány logikátlanságtól

Kedvenc szereplő: Sophie

Kiadó: Hyperion
Oldalszám: 368.o.
Kiadás éve: 2011
 

Az írónő oldala.

>