In Top Ten Tuesday

Top Ten Tuesday #2 - 10 szerző, akiktől a legtöbb könyvem van

Új állandó rovattal jelentkezem! A Top Ten Tuesday című rovattal a The Broke and  the Bookish oldalon találkoztam szembe és nekem is megtetszett, így csatlakozom hozzá. A lényege, hogy minden kedden feldobnak egy témát a blogon és ahhoz csatlakozva a bloggerek is megmutathatják a kiszemeltjeiket, azaz a Top 10 listájukat. 

Volt egy pár hetes kihagyás, aminek nem csak az volt az oka, hogy nyaraltam stb. hanem a témák se nagyon tetszettek, így úgy döntöttem, hogy a jövőben, ha ismét ilyennel találkozom, akkor saját téma szerint fogom megírni a posztot. De mindez most mellékes, mert a mai téma az eredeti a The Broke and the Bookishról.

Az eheti téma: Ten Authors I Own The Most Books From - 10 szerző, akiktől a legtöbb könyvem van

Először is nem mindegy, hogy csak a papírkönyveimet nézem, vagy beleszámítom az ebookjaimat is, de mivel utóbbiból, annyi van, hogy megszámolni se tudnám, inkább maradok az első variációnál.

Érdekes volt átnézni a könyveimet és meg is döbbentem az alakulásukon, mert rá kellett jönnöm, hogy nem mindig a kedvenc íróimtól van a legtöbb könyvem. (Ehhez hozzájárul, hogy az utóbbi időben sokat ebookként szereztem be - az angolokat szinte mindig így - valamint nem mindegy, hogy egy szerző mennyi könyvet írt eddig)

Na de akkor nézzük:

1. Vavyan Fable. Tőle az összes könyvet anyától örököltem meg, aki fiatal korában beszerezte az összes megjelent könyvét és az évek múlásával is megtartotta ezt a jó szokását, így egy hiánytalan életmű-kollekcióval rendelkezem.Már csak ki kéne olvasnom őket:)

2. A második helyen Laurell K. Hamilton végzett - aki egyébként, akkor is 2. lenne, ha az ebookokat is belevenném, ennyi biztos - akitől még így sincs meg az összes könyve, de amennyit írt eddigi élete során ezt nem is csodálom. 

3. Stephen King végzett a 3. helyen, akitől sajnos még nincs meg az összes könyv, de igyekszem ezt pótolni.

4. Kresley Coletól is szép számmal gyűjtöttem könyveket, a magyarul megjelent összes könyvét megvettem - kivéve az utolsó Halhatatlanost, de azt is pótolni fogom még a héten - így ez is szép kis kollekció lett.

5. A következő író is paranormális téren alkot: Nalini Singh. Ő azok közé a néhány író közé tartozik, akitől angolul is papír formájában vettem könyvet, ráadásul mind a két sorozatából, így szép számmal akad belőle.

Igazság szerint ennyi lenne az igazán kiemelkedő példányszámmal rendelkező íróm, a többiektől nincs olyan nagy számban könyvem, mert trilógiákról van szó, vagy a sorozat hiányos, vagy éppen valamelyik ebookban van meg. Inkább azt mondhatnám, hogy sok írótól van kevesebb könyvem, mint egy-két írótól rengeteg. De akkor felsorolás szintjén a következő lenne Cassandra Clare, akitől szintén megvan az eddig magyarul megjelent összes könyve. (A Bane krónikák ez alól kivétel), vagy ott van Karen Rose (Nyugodt szívvel vennék tőle még könyveket, ha megjelenne magyarul:), J. R. Ward (Sajnos az FTT is hiányosan van meg) vagy éppen Lisa Kleypas. Mindenesetre 10 nincs meg.

Következő hétre is jó téma ígérkezik, addig pedig egy kérdés:

Nektek melyik írótól van a legtöbb könyvetek?


Tovább

Share Tweet Pin It +1

2 Comments

In 5 pont Abigail Roux angol Cut & Run Dreamspinner Press krimi LMBT Madeleine Urban romantikus

Abigail Roux, Madeleine Urban - Sticks & Stones

Cut & Run#2

Hat hónappal azután, hogy majdnem életüket vesztették egy sorozatgyilkos üldözése közben New Yorkban, a két FBI ügynöknek, Ty Gradynek és Zane Garrettnek egy majdnem ugyan olyan félelmetes helyzettel kell szembe néznie: az irodai munkával. Már 6 hónap eltelt, de még mindig nem tudták lelkileg kiheverni az őrült hajszát, így a terepre se engedi őket vissza a főnökük. Utolsó megoldásként két hetes kötelező szabadságra küldi őket, így Ty végül úgy dönt, hogy magával viszi Zanet a családjához Nyugat-Virginiába és reméli, hogy egy kis túrázás a hegyekben, valamint testvére, aki nem mellesleg pszichiáter, segítségével talán végre újra rendbe jönnek. Nem mellesleg a kapcsolatuk is rendeződhet. De természetesen semmi nem úgy megy, ahogy azt eltervezik és kint a hegyekben, ahol még térerő sincs, senki segítségére nem számíthatnak, csak egymásra, mikor olyan veszélybe botlanak, amire nem számítottak.
********

Az első rész után szinte azonnal a kezeim között akartam tudni a következőt, mert ez a két elcseszett alak teljesen magába bolondított, de miután elolvastam a semmitmondó fülszöveget a lelkesedésem kicsit alább hagyott. Túrázás? Több, mint 300 oldalon?! Ne értsetek félre, nagyon szeretek a hegyekben túrázni, na de erről olvasni? Már nem annyira.
Sticks and stones may break my bones, but words will never hurt me.
Szerencsére a félelmeim alaptalanok voltak, mert teljesen letehetetlennek bizonyult ez a könyv, holott tényleg túráznak. Kifejezetten örültem, hogy úgy tűnik az írók tanultak az első rész hibáiból és nem erőltették a lapos nyomozói szálat. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem volt benne akció és izgalom, de ez csak megfűszerezte az igazi szálat, vagyis Ty és Zane elképesztően megírt kapcsolatát. Egyértelműen még mindig ez a könyv erőssége és ha az elkövetkező részek során ilyen ütemű lesz a színvonalfejlődés, nem is tudom elképzelni mit kaphatok ezek után.

A könyv olvasása során elképesztően széles skálán mozogtak az érzelmeim, a padlóra olvadástól a fejemet a falba ütögetésig, mert annyira elcseszett, de ugyanakkor édes karakterekről van szó, hogy csak sóhajtozni lehet és már rég nem érdekel, hogy M/M könyv, tőlem akár űrlények, vagy gumimacik is lehettek volna. (Ha esetleg valaki azért félne a könyvtől, mert M/M). Sokszor éreztem magam újra egy sikítozó tinilánynak, ami szerintem egyértelműen mutatja elképesztő rajongásom. Hála a ténynek, hogy teljes egészében a karakterek - és az ő lelki világuk - kerültek a középpontba, rengeteg új információt megtudhattunk a srácokról, ezáltal pedig még jobban mélyült a karakterük, holott már eddig is teljes mértékben elégedett voltam, de persze nem panaszkodom. Ugyanakkor az írónők az információadagolás művészetét is mesterien űzik, mert annak ellenére, hogy egyre több mindent megtudunk Tyról és Zaneről, még mindig kellően titokzatosak maradtak, hogy ne érezze úgy az olvasó már teljesen kiismerte őket. Hisz egyértelmű, hogy még rengeteg mindent rejtegetnek. Az elcseszett jelzőt használom rájuk következetesen - persze a lehető legjobb értelemben - mert tökéletesen illik rájuk. Képtelenek bevallani, akár még maguknak is a valós érzelmeiket és ezért jókat mosolyogtam a néhol felfedezhető ellentéten a tetteik és gondolataik között. Persze máskor meg pont emiatt vertem a fejem a falba. Mindezt pedig csak megszínesítette Ty testvére, aki pszichiáter lévén elég sok mindenen átlátott velük kapcsolatban és mindig a megfelelő helyen lökdöste meg őket, hogy előrébb haladjanak.
What he was afraid of, he’d come to realize, was not dark spaces or falling from great heights or being buried alive. His greatest fears, in the end, were letting down those he loved and saying the words “I love you” without any hope of hearing them in return.
A humor is erősen jelen van a könyvben, lévén Ty és Zane folytonos egymás szívatásának és szarkasztikus beszólásainak, ami kifejezetten legyezgette az én pici kis lelkemet. Ez is lehetővé teszi, hogy a kapcsolatuk ne egy helyben toporogjon, vagy ne két fázisból álljon (találkoznak és egymásba szeretnek, majd minden happy), ami a romantikus könyvekre oly jellemző,  hanem egy folyton fejlődő, teljesen valósághű kapcsolat alakuljon ki.Nem mellesleg Ty nagyapja is sokat segített a vicces jelenetekben a híres ásójával.
“Hey, Ma!” Ty yelled as the screen door slammed. Zane could hear his booted footsteps coming closer, and when Ty appeared in the doorway, he was frowning slightly. “Grandpa’s eyesight’s getting worse, huh?” he asked.
“What makes you say that?” Mara asked in concern.
“’Cause he’s out in the yard, killing your garden hose with his shovel,” Ty answered with a jerk of his thumb at the window.
Szerkezetét tekintve váltott nézőpontban ismerhetjük meg mind Ty, mind pedig Zane gondolatait, csak úgy mint az 1. részben. De most néha beleláthattunk Earl (Ty apja) és Deuce (Ty testvére) fejébe is és én külön élveztem, hogy külső szemlélőnek milyen a két srác együtt.
"How about after this we agree not to say the word 'vacation' again, okay? Actually, no, we agree to not even think the word 'vacation' again."

Ty glanced sideways at him. "We'll use code," he agreed. "Call it time off. Time off from hell."

"Hell would be more relaxing than this," Zane muttered [...] "And I could get a tan."
Összességében egyre nagyobb rajongója vagyok a sorozatnak és remélem ilyen mértékű lesz a színvonal emelkedés a következő részek során. Nyugodt szívvel ajánlom az összes LMBT kedvelőnek, vagy akár az újoncoknak is, akik szeretnének megismerkedni a műfajjal. Az pedig biztos, hogy ezután nem is olvasom el a fülszöveget a következő részeknél, mert csak félrevezetnek és nem akarok megint ennyit várni a következő résszel emiatt.

U.i.: Még mindig reménykedem, hogy valamelyik magyar kiadó kiadja ezt a sorozatot. Odáig lennék érte.


5/5

Abigail Roux
Borító: 4/5
Történet: 5/5
Karakterek: 5*/5
Kedvenc karakter: Ty, Zane


Kiadó: Dreamspinner Press
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 322.o.
Műfaj: LMBT, romantikus, "krimi"
Goodreads-es átlag: 4.44
Molyos átlag: -

Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In Nyereményjáték

A nyertesek pedig...

Ma végre volt egy kis időm a nyaralás alatt, így gyorsan sorsoltam is a blogszülinapi nyereményjátékunkra. Nagyon szépen köszönjük a sok résztvevőt, remélem Ti is úgy élveztétek, mint mi.  Nem is húznám sokáig az időt, íme a nyertesek:

a Rafflecopter giveaway

Gratulálunk a nyerteseknek és elviekben már el is küldtük az emailt. (Remélem megkaptátok, ha nem jelezzétek!)

A meglepetéscsomag gazdája pedig még elbírálás alatt van:) Olyan sok jó képet küldtetek, hogy nehéz a döntés.

A végére pedig egy kis közlemény: 
A héten még ne várjatok új posztokat, mert hiába van netem, inkább fürdök, mint bejegyzést írok:P De a jövőhéten már jövök a posztokkal, ráadásul érkezik majd, a Reménytelen, a Hammered - Elkalapálva, az Az a gyanúm, szerelem valamint a Smaragdvihar kritika is:)

Addig is további szép nyarat nektek.


Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In 5 pont álomjáró Éjjeljárók fantasy férfi nézőpont Főnix Könyvműhely J. R. Johansson thriller YA

J. R. Johansson - Álmatlanság

Éjjeljárók #1

A lány szemei megmentették az életét.
A lány álmai szabadjára engedték a sötétségét.
Négyévnyi teljes alvásmegvonás után a gimnazista Parker Chipp úgy érzi, már nem bírja sokáig. Éjjelente alvás helyett belép azon személy álmaiba, akivel aznap utoljára teremtett szemkontaktust. Parker tudja: ha nem sikerül záros határidőn belül aludnia, meg fog halni.

Azután találkozik Miával, akinek békés, csodásan egyszerű álmai végre lehetővé teszik számára a nyugodt pihenést. Ám ami véletlenszerű, megváltó találkozásnak indult, rövidesen megszállottsággá fajul: Parker tomboló vágya az után, hogy mindennap sikerüljön Mia szemébe néznie, egyre szélsőségesebb és bizarrabb tettekre sarkalja. Az iskolában mindenki azt hiszi róla, hogy teljesen bekattant, még a legjobb barátai is. Amikor pedig Miát fenyegetni kezdi egy igazi perverz kukkoló, mindenki meg van róla győződve, hogy Parker az, ráadásul különös emlékezetkiesései miatt már ő maga is kezdi komolyan megkérdőjelezni a saját ártatlanságát…
********

Give me a facepalm, please! Miért halogatom a jó könyveket?! De most komolyan...van ez az idegesítő szokásom, hogy lecsapok a könyvekre, felrakom a polcra - természetesen a gyönyörködés és simogatás után - majd mindig halogatom az olvasást. Na, általában ezek szoktak a jó könyvek lenni. Nem értem magam...

Felüdülés volt olvasni ezt a regényt, mert igazi csemege a sok hasonszőrű YA mellett, egy igazi friss fuvallat. A történet főszereplője egy 16 éves gimnazista srác, Parker, aki már négy éve egy számomra elképzelhetetlen helyzetben vergődik. Nem tud aludni. Minden este, mikor lehunyja a szemét, annak az álmába kerül, akinek aznap utoljára a szemébe nézett. De míg ez az álmodó számára pihentető az agynak, addig Parkernek ez a luxus nem adatik meg, így habár a teste pihen, az agya nem tud kikapcsolni. Márpedig alvás nélkül nem lehet élni, vagyis főszereplőnk haldoklik és még csak segítséget se kérhet, hisz ki hinne neki? Már a végső tüneteket produkálja Parker, amikor feltűnik a színen Mia, akinek teljesen egyedi álmai mentőövként szolgálnak Parkernek: az ő álmaiban tud aludni. Nem tudja miért, vagy hogyan, de nem is érdekli őt mindaddig, míg megkaphatja az oly régóta vágyott pihenést. Teljesen a megszállottja lesz a lánynak, aki egyre jobban fél tőle. De vajon meddig megy el egy ember a túlélése céljából? 
„Már több mint négy éve, hogy utoljára sikerült igazán elaludnom, és erős volt a gyanúm, hogy ki fog csinálni a dolog.”
Az egész Álomjáró dolog teljesen új volt a számomra és elképesztően tetszett az ötlet. De éppen az újdonság miatt elengedhetetlen volt a háttértörténet kidolgozása, az Álomjárók világának megismerése, még ha csak alapszinten is, hisz csak így érthettük meg, hogy mennyire komoly és ugyanakkor milyen reménytelen is Parker helyzete. Nagyon élveztem az álmok bemutatását, ahogy Parker szemén keresztül megismerhettük mi a különbség az emlékek és a fantázia között, vagy hogy éppen mennyire nehéz őket megkülönböztetni. Mesterien teremtette meg az alaphangulatot a műhöz az író, ami nélkül az egész történetet a sutba is lehetett volna vágni. Szép fokozatosan válik a történet egyre nyomasztóbbá és sötétebbé és a rengeteg megválaszolatlan kérdés és kettős utalások hatására az olvasó ugyan úgy kételyek között vergődik, mint a főszereplő, míg végül már mindent megkérdőjelez, csak úgy mint Parker, még a józan eszét is.

Akkor beszéljünk is egy kicsit a főszereplőről, hisz elengedhetetlen eleme ennek a történetnek, ami óriási hangsúlyt fektet a lelki konfliktusokra a tényleges cselekmény mellett. Parkert az elején sajnáltam és egészen megkedveltem, majd én is szép lassan megharagudtam rá a megszállottsága és néhány meggondolatlan lépése miatt csak úgy, mint Mia. De mindezt a változást Parkerben részletesen nyomon követhetjük és teljesen hitelesen átélhetjük, így utálni nem lehet érte. A Sötét oldala - akit nem érdekelnek a társadalmi normák, vagy hogy mi a jó és mi a rossz, csak és kizárólag a túlélés - pedig kifejezetten tetszett, nagyon hitelesen lett kidolgozva. Engem Dan Wells sorozatára emlékeztetett, ami gondolom mutatja, hogy mennyire bejött. Szépen vitte végig ezt a szálat az író és csodás karakterfejlődést követhettem végig ezáltal. A többi szereplő is kedvelhető - mondjuk Mia kicsit idegesített, de szegény elég sok mindent kapott már az élettől - de őket csak annyira ismerhettük meg, amennyire a történet megkövetelte.

A történet nyomozós szála kicsit lapos lett, de ez kellett Parker lelki tusájához, így teljesen kárpótolva vagyok. De azért voltak a könyvben mozzanatok, amik szúrták a szemem, kezdve azzal, hogy Mia miért nem szólt a rendőrségnek? Minden épeszű ember segítséget kér, ha ilyen leveleket kap és úgy viselkednek vele, mint ahogy azt Parker tette. Aztán azt se nagyon értem, hogy 4 évig, hogy élhet valaki alvás nélkül. Mármint értem, hogy ez a misztikus vonalba tartozik, de nem nagyon kaptam erre értelmes magyarázatot. Valamint jó pár megválaszolatlan kérdésem is maradt az Álomjárókkal kapcsolatban, csak annyit kaptam, amennyi szükséges volt a cselekmény előrehaladtához de remélem ezekre választ kapok a Paranoiában.

A szerelmi szál szinte teljesen el is hanyagolható, de az a kevés, amit kaptam nagyon aranyos volt, de szerencsére nem túl nyálas, elvégre egy fiú szemszögéből látjuk az eseményeket. Ezt pedig egyszer sem felejtette el az író és nem esett át a ló túloldalára, ahogy azt sajnos párszor már tapasztaltam.

A fordításra nem lehet panaszom, sehol nem zökkentett ki, nem találkoztam magyartalan mondatokkal, egyszóval kész felüdülés volt egy igényes fordítással  találkozni, amiért köszönet a Főnix Könyvműhelynek, de legfőképp a fordítónak.

Összességében teljesen beleszerettem a történetben és a karakterekbe. A folytatást, a Paranoiát pedig hamarosan kezdem is. Kinek ajánlanám? Mindenkinek, aki egy kis újdonságra vágyik a YA olvasmányok terén, egy könyvre lebilincselő háttértörténettel, valósághű és erős karakterekkel mindezt jó adag misztikummal és borzongással megfűszerezve, valamint azoknak, akik nem idegenkednek ha a történet inkább a szereplők lelki világával foglalkozik (pszicho-thriller). Persze ez nem jelenti azt, hogy nincsenek akciódús jelenetek a könyvben, de nem ezek vannak túlsúlyban.


5/5

Eredeti borító
Borító: 4/5 - tetszik, de a külföldi jobban illik a történethez
Történet: 5/5
Karakterek: 5/5
Kedvenc karakter: Parker


Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 282.o.
Fordító: dr. Sámi László
Műfaj: YA, thriller, fantasy
Eredeti címe: Insomnia
Goodreads-es átlag: 3.77
Molyos átlag: 89%

Trailer

Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In "Waiting On" Wednesday

"Waiting On" Wednesday #36 - Sötét diadal

Hogy miről van szó? Ez egy várható megjelenés szerű rovat, amit Jill indított el. Egy általad várt könyvet kell bemutatni, majd a bejegyzést linkelni Jill aktuális blogbejegyzésénél. (Megsúgom, hogy érdemes felkeresni a blogját, mert hétről-hétre rengeteg friss megjelenésről szerezhettek itt tudomást.)
 
A Maxim kiadónál már szokássá vált nyereményjátékok keretében mutatta be a kiadó a várható könyveket és szokásához híven most is jobbnál jobb könyvekre várhatnak az olvasók. Ezek közül választottam ki az egyiket az eheti poszthoz. Szeptemberben érkezik Robin LaFevers Sötét diadal című regénye, ami a Gyilkos kegyelem 2. része. 

Várható megjelenés: 2014. szeptember 30.
Kiadja: Maxim kiadó
Műfaj: YA, történelmi, romantikus

Robin LaFevers - Sötét diadal (Gyilkos kegyelem #2)

Árulás, hűtlenség és veszély Szerelem és kaland, történelem és varázslat, bosszú és megváltás keveredik a Gyilkos kegyelem folytatásában. A XV. századi Franciaországban Sybella az elkeseredéstől és a gyásztól félig eszét vesztve érkezik a Halál titkos kolostorába. A halál szolgálólányai készségesen menedéket adnak neki. A segítségnek azonban ára van… Sybellát, akinek természetes tehetsége van a halál és a csábítás művészetében, a kolostor legveszélyesebb fegyverei között tartják számon. Ám ezek az orgyilkos képességek nemigen vigasztalják, amikor újra vissza kell térnie abba az életbe, amely kis híján megőrjítette. És miközben Sybella maga a halál istene által kovácsolt fegyver, a cél érdekében az istenség kénytelen lehetetlennek tűnő küldetésre indítani a lányt. Amikor a halál szolgálólánya a várbörtönben váratlan szövetségest talál, vajon a bosszún kívül talál magának mást is, amiért érdemes élni? Mint a sorozat első részét, LaFevers ezt a regényét is egymást szikrázóan gyorsan követő kalandokkal töltötte meg. Kitűnően ábrázolt karakterek, és egy gyors észjárású, bátor, lenyűgözően erős hősnő.

 Book trailer


Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In book tag

The Social Media Book Tag - Ha a közösségi oldalak könyvek lennének

Már többször is szembetalálkoztam a könyves oldalakon ezzel a játékkal -  azt hiszem legutoljára Kevinnél láttam - én pedig előszeretettel szoktam ezekben részt venni, így végül én is beálltam a "sorba", ha szabad ezt a kifejezést használnom.

A játék lényege, hogy egy-egy közösségi oldalhoz egy könyvet kell társítani megadott szempontok szerint:

TWITTER: Melyik a legrövidebb kedvenc könyved? 

Ez nem volt egy nehéz kérdés, egyértelműen Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg című könyve. Ezen sokan fenn szoktak akadni, mondva "Ne már, ez olyan elcsépelt!", amire én csak felvonom a szemöldököm (Miért van az, hogy ha nem figyelek oda, akkor fel tudom húzni a fél szemöldököm, ha a helyzet ezt váltja ki belőlem, ha viszont akarom csinálni, akkor nem megy?:) és a kezébe nyomom a könyvet. Persze még így is vannak olyanok, akiket nem érint meg úgy ez a könyv, mint engem én ezt teljesen meg tudom érteni, mert jó párszor előfordul velem is, hogy egy könyvet mindenki imád körülöttem, én meg csak nézek, hogy "Ezt?", de azt hiszem ez már tényleg egyéni probléma. Én ahányszor előveszem, mindig találok benne valami újdonságot. 

FACEBOOK: Egy könyv amit mindenki rád akart tukmálni

Na ebbe a kategóriába hozhatnék jó párat, de akkor itt egy aktualitás: Diana Gabaldon - Outlander. Mindenki, szó szerint mindenki ezt ajánlotta nekem, főleg most hogy jön az adaptáció, Nalla egyenesen a kezembe nyomta, hogy olvassam, de még mindig nem vitt rá a lélek. És igazából nem is tudom miért kéretem magam ennyire, hisz a műfaj nem áll tőlem messze...nem értem, de ez van. Pedig el kéne olvasnom az adaptáció előtt. 

TUMBLR: Egy könyv amit olvastál, mielőtt "menő" lett

Azt hiszem ezen a ponton gondolkoztam a legtöbbet. Több ilyen könyv is volt, például ilyen a Szent Johanna Gimi, amit Zsina ajánlott nekem még mielőtt mindenki elkezdett érte rajongani, de ilyen volt akár az Útvesztő is, bár ez a könyv szerintem még mindig nem kapta meg a megérdemelt rivaldafényt hazánkban. Remélem ezen változtatni fog a film. És remélem ki fog jönni magyarul a többi rész is:)


MYSPACE Egy könyv, amire nem emlékszel, hogy tetszett-e vagy sem.

Ez a pont nem igazán világos a számomra, mármint még ha a könyv cselekményére, a szereplőkre vagy úgy egyébként semmire sem emlékszem a könyvből, azért az mindig megmarad, hogy tetszett-e vagy sem. Vagy ezzel én vagyok egyedül?

INSTAGRAM: Egy könyv aminek a borítója annyira megtetszett, hogy meg is osztottad instagramon.

Én még mindig nem használok Instát igen hallottam ám a döbbent levegő után kapdosást:), de a Borítómánia rovatban azt hiszem így is éppen elég borítót megosztok.

YOUTUBE: Egy könyv amit remélsz, hogy meg fognak filmesíteni

Rengeteg könyvet olvastam már amiből jó filmet lehetne csinálni, persze a jó könyv nem mindig jelent alapból jó filmet is. De akkor nézzük: a legutóbb, amit olvastam és jó film lehetne belőle az az Angelfall sorozat, aminek a kritikájában ki is tértem rá, hogy az írónő olyan részletesen mutatja be az eseményeket, mintha egy filmet néznék. Remek, pörgős és akciódús film lehetne belőle. (Azt hiszem a jogait már el is adták)

GOODREADS: Egy könyv amit mindenkinek ajánlanál.

Ez is nehéz kérdés, hisz ajánlani egy könyvet annyi mindentől függ és olyan könyvet találni, ami mindenkinek tetszik szinte lehetetlen. Mindenesetre, ha mondanom kell egyetlen könyvet, akkor nagy valószínűséggel Eleanor H. Porter: Az élet játéka című könyvet mondanám, mert olyan üzenete van, amit mindenkinek meg kellene fogadni.





Ez lett volna az én listám, és ha ti is kedvet kaptatok játszani, akkor szeretettel várom a listátokat.





Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In 4.5 pont Ad Astra Leviatán Scott Westerfeld steampunk történelmi váltott nézőpont YA

Scott Westerfeld - Leviatán

"Az ember szüleinek halála pontosan olyan volt, mint egy felrobbanó világ, mint egy hadüzenet." 

Leviatán #1

Ezerkilencszáztizennégyet írunk. Az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét, Ferenc Ferdinánd főherceget meggyilkolták, és egész Európa a háború küszöbére sodródik.
Két tábor áll szemben egymással összebékíthetetlenül: a gépimádó barkácsok és a darwinisták, akik sosem látott fajzatokat tenyésztenek háborús célokra.
Ferenc Ferdinánd fia, Sándor herceg az egymásnak feszülő nagyhatalmak figyelmének középpontjába kerül, és menekülni kénytelen szülei gyilkosai elől.
Útja keresztezi Deryn Sharpét, a skót lányét, aki fiúnak öltözve szolgál a brit légierőnél.
Az egyikük barkács – a másik darwinista, és mindketten súlyos titkokat őriznek.
Harcok, veszedelmek és intrika szegélyezik útjukat, a nyomukban pedig ott liheg a háború.

********

Nem sokat olvastam eddig a steampunk műfajon belül és azok is a lightosabb kategóriába tartoztak, így már éppen itt volt az idő a Leviatánhoz. Főleg, mert végre megkaptam a könyvtárból. Scott Westerfeld neve már ismerős lehet a magyar könyvpiacon is, hisz megjelent tőle a Csúfok című disztópikus sorozat, amit én legalább 4szer kezdtem el, de még mindig nem jutottam az 1. rész végére, vagyis nem kis fenntartásokkal álltam neki a Leviatánnak. Szerencsére ez a regény sokkal jobban magával ragadott már az első oldalaktól kezdve.

Leviatán
Gondolom mindenkinek ismerős lehet Ferenc Ferdinánd a Habsburg trónörökös és felesége halála, ami végül kirobbantotta a már régóta tervezett háborút a nagyhatalmak között, mely később a I. világháború néven vonult be a történelembe. A mi történetünk is ezzel a mozzanattal veszi kezdetét, de nem olyan módon folytatódik, mint amit töri órán hallhattunk. A történet folyamán megismerhetjük a szemben álló feleket, a darwinistákat (antant) és a barkácsokat (központi hatalmak) és már itt kezdetét veszi az író fantáziájának elképesztő szárnyalása, ami végigköveti a művet és kiemelkedővé teszi a kortárs YA könyvek tengeréből. Ugyanis a darwinisták genetikai módosításokkal - Darwin fedezte fel, innen a nevük - különböző koholt, mutáns lényeket hoznak létre, amik az élet minden területén kiváltják a gépeket. Hihetetlenül tetszett ezeknek a lényeknek a bemutatása és a rengeteg mód, ahogy kiváltották a gépeket. Nagyon ötletesek voltak. Aztán ott vannak a barkácsok, akik, gondolom kitaláltátok, pont az ellenkezőjét teszik, azaz gépesítenek. Óriási gép szörnyeket hoznak létre, amik könnyedén elsöpörhetnének városokat is. Ebben az elképesztő világban követhetjük nyomon két fiatal történetét: Derynét, a darwinista lányét, aki fiúnak öltözött, hogy beállhason a katonaságba és a légierőnél szolgálhasson és Sándor hercegét, Ferenc Ferdinánd fiáét, aki kénytelen menekülni, mert a tulajdon nagybátyja akarja megölni. Térjünk is át rájuk.

Deryn vizsgája
A főszereplők terén is remekel a könyv, mind Deryn, mind Sándor kidolgozott karakterek lettek és, amit külön kiemelnék, az az író tehetsége, ahogy képes bemutatni és érzékeltetni két ennyire különböző helyről jött elme gondolatait és tetteit. Egy pillanatig se volt zavaró a fejezetenkénti szemszögváltás, mert mindig szinte azonnal tudtam éppen kinek a fejében vagyok benne, kinek a gondolatait olvasom, hisz teljesen más módon látják a világot, ezáltal pedig a gondolkodásmódjuk is eltérő. Egyik részről ott van Deryn, a kissé naiv, de annál talpraesettebb lány, aki a családja akaratával szembe menve belép a hadseregbe bátyja nyomdokait követve, hisz mindennél jobban szeret repülni. Nem sok mindent tud a világ helyzetéről, vagy a politikáról, de annál többet a repülésről vagy az ő "szörnyecskéiről". Külön tetszettek azok a gondolatai, amikor összehasonlította a fiú és a lány létet és kiemelte számára mik az igazi megpróbáltatások a tettetésben. Aztán ott van Sándor, akit gyerekkorától kezdve neves oktatók okították a világ nagy dolgairól, így otthon van a politikában, több nyelven beszél a némettől kezdve a magyaron át a latinig, megtanult vívni, lovagolni és különböző (pl.: lépegető) gépeket vezetni, de csak akkor szembesül, hogy a mindennapi életről nem sok mindent tud, mikor kénytelen menekülni és a hétköznapi emberek között boldogulni. Gyorsan kell alkalmazkodni, le kell vetkőznie az arroganciát és az úri modort, ami nem is megy olyan könnyen, pedig elképesztően okos fiúról van szó. Egyszóval teljesen eltérő problémákkal kell megküzdeniük, de én mind a két szálat nagyon szerettem.
"Átkozottul fárasztó volt fiúnak lenni."
Nem csak a főszereplők, de a mellékszereplők között is vannak, akik megérdemelnek néhány szót. Először is ott van Volger gróf a barkács szálból, aki első látásra másodikra és harmadikra is egy okoskodó, arrogáns és lekezelő nemes, akinek a legidegesítőbb tulajdonsága, hogy általában neki van igaza, amit nem is röstell a másik orra alá dörgölni. De ha egy kicsit mélyebbre ásunk a személyiségében, felfedezzük, hogy mennyi mindent áldozott fel és áldozna még fel Sándorért. Aztán ott van Dr. Barlow, a tudós és nem mellesleg hölgy, aki hasonló jellemvonásokkal rendelkezik, mint a gróf, csak ő Derynt boldogítja a rengeteg, nem ritkán értelmetlennek tűnő kérdésével. Nem mellesleg hihetetlenül okos és szerintem még jó sok mindent tartogat a trilógia végéig. Szóval a mellékszereplők is érdekesek, akik egy kicsit megfűszerezik a történetet. Megjegyzem, enélkül is éppen elég élvezhető, de nem panaszkodom.

Sándor lépegetővel menekül
Az akció terén sincs panaszom, bár mindez egy YA keretein belül, így nagyon véres jelenetekre senki se számítson. A történeten érezhető, hogy 1. részről van szó, főleg a vége felé, vagyis érzi az olvasó, hogy ez még csak előkészítés és a nagyobb csavarok és események később jönnek.

A végén pedig még feltétlen meg kell említenem az illusztrációkat (Keith Thompson keze munkáját dicsérik) a képeken is láthatjátok, amik gyönyörűek és igényesek - csak úgy, mint a magyar kiadás - nem utolsó sorban pedig jól kiegészítik a szöveget és növelik a történet élvezhetőségét.

"A Leviatán tehát legalább annyira szól a lehetséges jövőkről, mint az alternatív múltról. Előrevetett egy olyan kort, amelyben a gépek élőlényekre fognak hasonlítani, az élőlényeket pedig úgy gyártják majd, mint a gépeket. (...) Ilyen a steampunk természete, egyesíti a jövőt és a múltat." - Utószó

Összefoglalva: jó hosszú bejegyzés lett. Nagyon élveztem, ahogy az általam is ismert tények/adatok visszaköszöntek a történet során, persze mindezt egy elképesztően kidolgozott és fantáziadús körítéssel, így garantáltan élvezhetőbb formában tálalva, mint hajdan a történelem órákon. (Mondjuk én kifejezetten szerettem a töri tanárom:) Nagyon kíváncsi vagyok vajon milyen végkifejletet szán ennek az alternatív világháborúnak. Vajon a végeredmény a valóban megtörtént eseményekhez hű marad? Mindenesetre bátran ajánlom azoknak, akik szeretik a kalandos regényeket vagy a steampunkot.


4,5/5

Borító: 4/5 - nagyon igényes, ráadásul a belső borítója is tetszetős
Történet: 4,5/5
Karakterek: 5/5
Kedvenc karakterek: Sándor, Dr. Barlow


térkép
Kiadó: Ad Astra
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 540
Fordító: Kleinheincz Csilla
Műfaj: YA, steampunk
Eredeti címe: Leviathan
Goodreads-es átlag: 3.90
Molyos átlag: 89%


Trailer



Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In film könyvadaptáció mese2 romantikus2 Szépség és a Szörnyeteg

Filmmustra: Szépség és a Szörnyeteg


Mindig is szerettem a meséket, a Szépség és a Szörnyeteg pedig az egyik kedvencem már gyerekkorom óta. Ezért mindig kíváncsi leszek, mikor egy mesefeldolgozás lát napvilágot, ugyanakkor kicsit tartani is szoktam tőlük, hisz nehéz űberelni, vagy egyáltalán elérni az eredeti szintjét. Ráadásul néha úgy írják át ezeket a meséket, hogy én érzem sértőnek. Mindenesetre erre az adaptációra is kíváncsi voltam.
Történet röviden ( bár gondolom mindenki ismeri:)
Valamikor a XIX. század elején járunk. Egy jómódú tengeri kereskedő vállalkozása hirtelen csődbe jut, így a fényűző palotából kénytelen egy vidéki majorba visszavonulni. A hat gyermekét egyedül nevelő apa mindent megpróbál sorsuk jobbra fordítása érdekében megtenni, de hiába. Egy, a városban tett fárasztó, és sikertelen útja során az erdőben hazafelé menet véletlenül egy rejtélyes kertbe téved, ahol egy szál rózsát tép le legkedvesebb gyermeke, a legkisebb lánya számára. Ártatlannak tűnő cselekedetével azonban magára haragítja a kert, és a hozzá tartozó romos kastély titokzatos urát. A Szörnyeteg a letépett rózsáért cserébe az apa életét követeli. A család legifjabb leánya, önmagát hibáztatva a balszerencséjük miatt, magára vállalja az ítéletet, és otthonról megszökve önként veti magát a Szörnyeteg karjaiba. Csakhogy a kínok és a halál helyett valami egészen más vár rá: minden este csodaszép ruhákban a Szörnyeteg dúsan terített asztalánál vacsorázik a kastélyban. A napok múlásával, ahogy minél jobban megismeri a Szörnyeteget, annál inkább bizalom alakul ki közöttük. A lány álmaiban felsejlenek a Szörnyeteg múltjának darabkái, s lassan összeáll ezekből az egykor jóképű és kedves herceg igaz története. A Szépségre hárul a feladat, hogy bátorságával felülemelkedjen a veszélyen, és kimentse a herceget a gonosz varázslat hatása alól.
És sajnos ez a film nem a jó feldolgozások táborát népesíti. A Szépség és a Szörnyeteget nem csak maga a történet miatt szeretem annyira, hanem az üzenete miatt, mégpedig, hogy nem a külső számít, hanem a belső értékek. Ez a lényege, ez teszi olyan varázslatossá a mesét és ez az, amit a készítők teljes egészében semmibe vettek. Pont a lényegét nem fogták meg a történetnek, Belle és a Szörnyeteg kapcsolata teljesen mellékes és egysíkú lett, nem kaptam meg a várt fejlődést, bármiféle átalakulását a félelemnek. Egyik pillanatban még Belle undorodott tőle, a következőben meg már sírig tartó szerelmet érez. Ráadásul szinte semmilyen interakció nem történt közöttük, még a Szörnyeteg történetét is varázslat segítségével ismeri meg az főhősnő. Plusz Belle azután kezd el ragaszkodni hozzá, hogy rájön ő egy herceg volt és látja a múltját, vagyis akár az is mondható, hogy nem a Szörnyetegbe szerelmes, hanem előző alakjába. Látod? Teljesen kimarad a 'belső érték számít' dolog. Egyszóval a kapcsolatuk gyenge, lényegtelen lett és óriási csalódást okozott. 


Az érzelmeket se tudták jól közvetíteni felém, a néző felé. A filmnézés nagy részében teljesen közömbösen néztem az eseményeket és semmilyen érzést nem váltott ki belőlem az esetleges unalmon kívül. Igen, unalom. Mert ha nem is adaptációnak tekintem, amit a film felétől megpróbáltam, és egy eddig ismeretlen történetként próbáltam rá tekinteni, még úgy se állta meg a helyét, mert iszonyat unalmas volt. Ugyanis a film 3/4 alatt elviekben a szereplők belső lelki világa volt középpontban, de mivel nem sikerült érzelmeket kifejezni, vagy hitelessé tenni, ez az egész csak lógott a levegőben. 

Nem csak a főszereplők, de a mellékszereplők közül se emelkedett ki senki, esetleg még a nimfa váltott ki belőlem bármiféle rokonszenvet. Mind egy dimenziós, papírmasé figurák voltak, akik össze-vissza szaladgáltak a képernyőn és az esetek többségében még különösebben nem is kaptunk háttértörténetet, ami alapján megérthetnénk az indokokat. 


Adaptációhoz híven voltak átalakítások az eredeti történethez képest: új történet kapott a Szörnyeteg is és a rózsa szerepét is megváltoztatták. Ezzel egy újabb tanulságot vettek ki az eredeti műből, amiért a Szörnyetegnek eredetileg fizetnie kellett, de ennek ellenére ez a rész nem volt olyan rossz.

Aztán ott van még a látványvilág, ami egy kicsit talán dobhatott volna az élményen, de sajnos ez sem történt meg. Az én ízlésemnek néhol már túl giccses volt, a ruhák, a környezet, túl sok. Persze tudom, hogy az adott korra jellemzőek a hasonló kosztümök, de engem személy szerint némely ruhája Bellenek kifejezetten borzasztott. Na és a Szörnyeteg...Hogy nézett ki??? OMG! 


Ami viszont tetszett, az a francia nyelv. Nem sok francia filmet láttam még eredeti nyelven felirattal és nagyon jól esett hallgatni, még ha nem is értettem belőle semmit. És most jöttem rá arra, hogy anya miért panaszkodik mindig, mikor feliratosan nézetek vele filmet. Úgy, hogy nem angol a nyelv és én nem értem, tényleg egyfolytában a szövegre kellett figyelnem:)

Összességben hatalmas csalódás volt és azt hiszem megyek is megnézni a mesét egy kicsit vígasztalódni. 

Eredeti cím:  La belle et la béte 
Magyar cím: Szépség és a Szörnyeteg

Stílus: romantikus, mese, dráma
Nemzet: francia, német
Megjelenés ideje: 2014
Rendező: Christophe Ganz
Főszereplők: Vincent Cassel (Szörnyeteg), Léa Seydoux (Belle)
 
Trailer




Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In havi összesítés

Havi összesítés - Június


Hála a VOLT-nak kicsit megkésve hozom az előző havi összesítést, bár nem mintha annyira bánnám:)

Ahogy a nyárra általában jellemző, jóval több könyvet sikerül elolvasnom, mint az év többi szakában, ami azért is furcsa mert nem feltétlen van mindig több szabadidőm. Ez a tendencia júniusban is megfigyelhető, mert 13 könyvet olvastam el ebben a hónapban! 

Elolvastam végre-valahára a már jó régóta tervezett Végjátékot, ami annyira magával ragadott és levett a lábamról, hogy azóta se tudtam róla semmi érdemlegeset összehozni, így még mindig kritikára vár. Közben már elkezdtem a 2. részét is, úgyhogy mindenképp írnom kéne, mielőtt a kettő összefolyik.

Befejeztem a Csillagainkban a hibát is a film előtt, amiről egy kicsit rendhagyó poszt született. Ha tényleges kritikát akartok olvasni a könyvről, ITT van Zsina írása, aki még angolul olvasta a könyvet.

Több új sorozatot is elkezdtem júniusban, az egyik ilyen a romantikus Milliárdos feleségek sorozat, aminek el is olvastam az első két részét, az Érdekházasságot és a Trükkös házasságot.

A fantasy vonalat is erősítettem az Angyalok bukásával és annak második részével a World After-rel. Ezen kívül olvastam erotikus könyveket is: a Realt valamint az M/M rövid kis történetet a Str8te Boys-t is.

Ha már rövid történeteknél tartunk, akkor a Karácsonyéj a Péntek kikötőben sem maradhat ki, ami felhőtlen szórakozást nyújtott, arra a pár órácskára.

Könyvtárban is jártam, ennek köszönhetően pedig kiolvastam az Első sírhantot és a Leviatánt, amik még mindig értékelésre várnak. Utazó könyv is járt nálam, a Fekete Fivérek személyében, ami egy igazán eredeti történet.

Végül érdekes körülmények között kaptam kölcsön az Elcsábítani Hamupipőkét című könyvet, amiről részletesebben már olvasattatok.

Mit hozott a postás?
El se hiszem, de júniusban nem hozott semmit a postás. Persze, nem azért mert olyan erős voltam és nem vettem semmit, egyszerűen csak az előrendelt könyveim még nem jöttek meg az Elit Teamnek hála. Lírától rendeltem, mert ott nagyobb volt a kedvezményem, de ez azzal jár, hogy ki kell várom, míg az összes KK könyv megjelenik náluk is.

Filmek/sorozatok:
Júniusban egész sokszor voltam moziban, szám szerint 3szor. Ezek közül kettőről véleményt is írtam, ami szintén egyedi, mert általában a filmekről nem szoktam írni. Ezen kívül még láttam pár filmet, amikről pár mondat:


Demóna: értékelés ITT

Így neveld a sárkányodat 2: értékelés ITT

Zombieland: Ezt a filmet Zsinával együtt néztük meg egyik este és meglepően jó volt. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy rosszra számítottam, de ez jóval több volt egy átlagos filmnél, pedig az alapszituációt már ezerszer láthattuk. Mindenesetre ha zombis filmet akarsz nézni, ami emellett még egy kicsit komolyabb témákat is érint, mindezt vicces narrátorral, akkor ajánlom ezt a filmet.
10/8

Vámpírakadémia: Végül csak megnéztem...de nem kellett volna. WTF?! Ez mi akart lenni? Egy paródia?! Körülbelül azon a szinten mozgott. Borzalmas volt.
10/2

A csodálatos Pókember 2.: Igazság szerint nem tudom mi vitt rá, hogy megnézzem, de annyira nem is volt rossz. Főleg a vége tetszett, a csaj (bocsi, de nem emlékszem a nevére) legjobb tulajdonsága az volt SPOILER hogy meghalt SPOILER VÉGE!
10/6

Sorozatok terén elkezdtem....
...a Teen Wolf 4. évadát: érdekes kezdés volt, én rosszabbra számítottam miután kiírták a fél szereplőgárdát (na jó Allison nem hiányzik:). Maila még mindig nem szimpatikus, de azt el kell ismernem, hogy sok vicces jelentet köszönhetünk neki. De Dereket és Stilest még mindig imádom.


...a Witches of East End 2. évadát (vagy az már július volt?): Kicsit szerintem gyengén nyitott az előző évadhoz képest. Hangulatilag jó volt, de történetileg kicsit össze-vissza rohangálósnak éreztem. Túl sokat akartak belerakni, de remélem ez a részek előrehaladtával majd lenyugszik egy kicsit.


...elkezdtem pár nyári darálást is: befejezem a Blacklistet, amit nem is tudom miért hagytam annak idején félbe, mert eszméletlenül tetszik. Aztán az Arrowt is végignézem, még van vagy 5 rész, valamint a The 100-ot, de ez még mindig édes kevés, mert rengeteg sorozatom van félbe hagyva, de mostanában egyik se köt le. Na mindegy egyszer meglesznek és (talán) még értékelések is lesznek róluk.


Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In Nyereményjáték szülinap

1 éves a blog! + Nyereményjáték

1 évesek lettünk június 16.-án!


Egy éve volt, mikor leültünk a gép elé Zsinával és Nallával és megírtuk rövid bemutatkozásunkat, amivel egyrészt kicsit igyekeztünk bemutatkoztunk Nektek, másrészt előrevetítettük a terveinket. Most így visszaolvasva az első posztot, volt ami sikerült és volt ami nem teljesen, de egy biztos, hogy nem bántuk meg a blog elkezdését. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk hála Nektek és sokat is tanultunk. Ezeket a tapasztalatokat felhasználva igyekszünk a jövőben még profibban, igényesebben és a legfontosabb: továbbra is őszintén írni a könyvekről, így reméljük továbbra is nyomon követtek mindet és számíthatunk a támogatásotokra. Az eddigieket pedig köszönjük.

A szemfülesebbeknek feltűnhetett, hogy júniusban volt a blog szülinapja, én mégis most írok erről. Ennek egyetlen oka, hogy szeretnénk meghálálni a türelmeteket és kitartásotokat mellettünk egy nyereményjátékkal, ami a 2. lesz a blog életében, ehhez pedig most áll készen minden.


Nyereményjáték:
  • Nem egy, de mindjárt 2 nyertest is sorsolni fogunk: az 1. egy általa választott könyvet nyer (max 3500Ft), a 2. nyertes pedig egy kisebb csomagot, ami a következőket tartalmazza:
Angyalsorsos notesz, Rémségek tea, 2 Easy-s dedikált bookplates és egy Lara Adrienes könyvjelző

  • Ezekért a nyereményekért pedig nem kell mást tenned, mint lájkolod a facebook oldalunk és feliratkozol a blogra + lefényképezed magad a kedvenc könyveddel, a kedvenc helyeden és elküldöd nekünk. A részleteket rád bízom, de légy kreatív, mert a legötletesebb kép gazdája egy meglepetéscsomagot kap. A képet az email címünkre várom: threepointsof@gmail.com (Igyekszem mindenkinek visszaírni, hogy megkaptam, ha ez nem történik meg nyugodtan szólj, mert lehet elsiklottam felette)
  • Csak Magyarországon belül postázok
  • A nyertest emailben értesítem, így mindenkit kérek, hogy létező és rendszeresen használt email címmel jelentkezzen
  • Ha 72 óráig nem válaszol a nyertes, akkor újra sorsolok
  • A játék július 20.-án éjfélkor jár le
a Rafflecopter giveaway
Sok szerencsét a játékhoz és kattintásra fel:)

 

Tovább

Share Tweet Pin It +1

2 Comments