Abigail Roux, Madeleine Urban - Sticks & Stones

Cut & Run#2

Hat hónappal azután, hogy majdnem életüket vesztették egy sorozatgyilkos üldözése közben New Yorkban, a két FBI ügynöknek, Ty Gradynek és Zane Garrettnek egy majdnem ugyan olyan félelmetes helyzettel kell szembe néznie: az irodai munkával. Már 6 hónap eltelt, de még mindig nem tudták lelkileg kiheverni az őrült hajszát, így a terepre se engedi őket vissza a főnökük. Utolsó megoldásként két hetes kötelező szabadságra küldi őket, így Ty végül úgy dönt, hogy magával viszi Zanet a családjához Nyugat-Virginiába és reméli, hogy egy kis túrázás a hegyekben, valamint testvére, aki nem mellesleg pszichiáter, segítségével talán végre újra rendbe jönnek. Nem mellesleg a kapcsolatuk is rendeződhet. De természetesen semmi nem úgy megy, ahogy azt eltervezik és kint a hegyekben, ahol még térerő sincs, senki segítségére nem számíthatnak, csak egymásra, mikor olyan veszélybe botlanak, amire nem számítottak.

********

Az első rész után szinte azonnal a kezeim között akartam tudni a következőt, mert ez a két elcseszett alak teljesen magába bolondított, de miután elolvastam a semmitmondó fülszöveget a lelkesedésem kicsit alább hagyott. Túrázás? Több, mint 300 oldalon?! Ne értsetek félre, nagyon szeretek a hegyekben túrázni, na de erről olvasni? Már nem annyira.

Sticks and stones may break my bones, but words will never hurt me.

Szerencsére a félelmeim alaptalanok voltak, mert teljesen letehetetlennek bizonyult ez a könyv, holott tényleg túráznak. Kifejezetten örültem, hogy úgy tűnik az írók tanultak az első rész hibáiból és nem erőltették a lapos nyomozói szálat. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem volt benne akció és izgalom, de ez csak megfűszerezte az igazi szálat, vagyis Ty és Zane elképesztően megírt kapcsolatát. Egyértelműen még mindig ez a könyv erőssége és ha az elkövetkező részek során ilyen ütemű lesz a színvonalfejlődés, nem is tudom elképzelni mit kaphatok ezek után.

A könyv olvasása során elképesztően széles skálán mozogtak az érzelmeim, a padlóra olvadástól a fejemet a falba ütögetésig, mert annyira elcseszett, de ugyanakkor édes karakterekről van szó, hogy csak sóhajtozni lehet és már rég nem érdekel, hogy M/M könyv, tőlem akár űrlények, vagy gumimacik is lehettek volna. (Ha esetleg valaki azért félne a könyvtől, mert M/M). Sokszor éreztem magam újra egy sikítozó tinilánynak, ami szerintem egyértelműen mutatja elképesztő rajongásom. Hála a ténynek, hogy teljes egészében a karakterek - és az ő lelki világuk - kerültek a középpontba, rengeteg új információt megtudhattunk a srácokról, ezáltal pedig még jobban mélyült a karakterük, holott már eddig is teljes mértékben elégedett voltam, de persze nem panaszkodom. Ugyanakkor az írónők az információadagolás művészetét is mesterien űzik, mert annak ellenére, hogy egyre több mindent megtudunk Tyról és Zaneről, még mindig kellően titokzatosak maradtak, hogy ne érezze úgy az olvasó már teljesen kiismerte őket. Hisz egyértelmű, hogy még rengeteg mindent rejtegetnek. Az elcseszett jelzőt használom rájuk következetesen - persze a lehető legjobb értelemben - mert tökéletesen illik rájuk. Képtelenek bevallani, akár még maguknak is a valós érzelmeiket és ezért jókat mosolyogtam a néhol felfedezhető ellentéten a tetteik és gondolataik között. Persze máskor meg pont emiatt vertem a fejem a falba. Mindezt pedig csak megszínesítette Ty testvére, aki pszichiáter lévén elég sok mindenen átlátott velük kapcsolatban és mindig a megfelelő helyen lökdöste meg őket, hogy előrébb haladjanak.

What he was afraid of, he’d come to realize, was not dark spaces or falling from great heights or being buried alive. His greatest fears, in the end, were letting down those he loved and saying the words “I love you” without any hope of hearing them in return.

A humor is erősen jelen van a könyvben, lévén Ty és Zane folytonos egymás szívatásának és szarkasztikus beszólásainak, ami kifejezetten legyezgette az én pici kis lelkemet. Ez is lehetővé teszi, hogy a kapcsolatuk ne egy helyben toporogjon, vagy ne két fázisból álljon (találkoznak és egymásba szeretnek, majd minden happy), ami a romantikus könyvekre oly jellemző,  hanem egy folyton fejlődő, teljesen valósághű kapcsolat alakuljon ki.Nem mellesleg Ty nagyapja is sokat segített a vicces jelenetekben a híres ásójával.

“Hey, Ma!” Ty yelled as the screen door slammed. Zane could hear his booted footsteps coming closer, and when Ty appeared in the doorway, he was frowning slightly. “Grandpa’s eyesight’s getting worse, huh?” he asked.
“What makes you say that?” Mara asked in concern.
“’Cause he’s out in the yard, killing your garden hose with his shovel,” Ty answered with a jerk of his thumb at the window.

Szerkezetét tekintve váltott nézőpontban ismerhetjük meg mind Ty, mind pedig Zane gondolatait, csak úgy mint az 1. részben. De most néha beleláthattunk Earl (Ty apja) és Deuce (Ty testvére) fejébe is és én külön élveztem, hogy külső szemlélőnek milyen a két srác együtt.

"How about after this we agree not to say the word 'vacation' again, okay? Actually, no, we agree to not even think the word 'vacation' again."

Ty glanced sideways at him. "We'll use code," he agreed. "Call it time off. Time off from hell."

"Hell would be more relaxing than this," Zane muttered [...] "And I could get a tan."

Összességében egyre nagyobb rajongója vagyok a sorozatnak és remélem ilyen mértékű lesz a színvonal emelkedés a következő részek során. Nyugodt szívvel ajánlom az összes LMBT kedvelőnek, vagy akár az újoncoknak is, akik szeretnének megismerkedni a műfajjal. Az pedig biztos, hogy ezután nem is olvasom el a fülszöveget a következő részeknél, mert csak félrevezetnek és nem akarok megint ennyit várni a következő résszel emiatt.

U.i.: Még mindig reménykedem, hogy valamelyik magyar kiadó kiadja ezt a sorozatot. Odáig lennék érte.

5/5

Abigail Roux

Borító: 4/5
Történet: 5/5
Karakterek: 5*/5
Kedvenc karakter: Ty, Zane

Kiadó: Dreamspinner Press
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 322.o.
Műfaj: LMBT, romantikus, "krimi"
Goodreads-es átlag: 4.44
Molyos átlag: -

>