 |
Leviatán |
Gondolom mindenkinek ismerős lehet Ferenc Ferdinánd a Habsburg trónörökös és felesége halála, ami végül kirobbantotta a már régóta tervezett háborút a nagyhatalmak között, mely később a I. világháború néven vonult be a történelembe. A mi történetünk is ezzel a mozzanattal veszi kezdetét, de nem olyan módon folytatódik, mint amit töri órán hallhattunk. A történet folyamán megismerhetjük a szemben álló feleket, a
darwinistákat (antant) és a
barkácsokat (központi hatalmak) és már
itt kezdetét veszi az író fantáziájának elképesztő szárnyalása, ami végigköveti a művet és kiemelkedővé teszi a kortárs YA könyvek tengeréből. Ugyanis a darwinisták
genetikai módosításokkal - Darwin fedezte fel, innen a nevük - különböző koholt, mutáns lényeket hoznak létre, amik az élet minden területén kiváltják a gépeket. Hihetetlenül tetszett ezeknek a lényeknek a bemutatása és a rengeteg mód, ahogy kiváltották a gépeket. Nagyon ötletesek voltak. Aztán ott vannak a barkácsok, akik, gondolom kitaláltátok, pont az ellenkezőjét teszik, azaz
gépesítenek. Óriási gép szörnyeket hoznak létre, amik könnyedén elsöpörhetnének városokat is. Ebben az elképesztő világban követhetjük nyomon két fiatal történetét: Derynét, a darwinista lányét, aki fiúnak öltözött, hogy beállhason a katonaságba és a légierőnél szolgálhasson és Sándor hercegét, Ferenc Ferdinánd fiáét, aki kénytelen menekülni, mert a tulajdon nagybátyja akarja megölni. Térjünk is át rájuk.
 |
Deryn vizsgája |
A főszereplők terén is remekel a könyv, mind
Deryn, mind
Sándor kidolgozott karakterek lettek és, amit külön kiemelnék, az az író tehetsége, ahogy
képes bemutatni és érzékeltetni két ennyire különböző helyről jött elme gondolatait és tetteit. Egy pillanatig se volt zavaró a fejezetenkénti szemszögváltás, mert mindig szinte azonnal tudtam éppen kinek a fejében vagyok benne, kinek a gondolatait olvasom, hisz teljesen más módon látják a világot, ezáltal pedig a gondolkodásmódjuk is eltérő. Egyik részről ott van Deryn, a kissé naiv, de annál talpraesettebb lány, aki a családja akaratával szembe menve belép a hadseregbe bátyja nyomdokait követve, hisz mindennél jobban szeret repülni. Nem sok mindent tud a világ helyzetéről, vagy a politikáról, de annál többet a repülésről vagy az ő "szörnyecskéiről". Külön tetszettek azok a gondolatai, amikor összehasonlította a fiú és a lány létet és kiemelte számára mik az igazi megpróbáltatások a tettetésben. Aztán ott van Sándor, akit gyerekkorától kezdve neves oktatók okították a világ nagy dolgairól, így otthon van a politikában, több nyelven beszél a némettől kezdve a magyaron át a latinig, megtanult vívni, lovagolni és különböző (pl.: lépegető) gépeket vezetni, de csak akkor szembesül, hogy a mindennapi életről nem sok mindent tud, mikor kénytelen menekülni és a hétköznapi emberek között boldogulni. Gyorsan kell alkalmazkodni, le kell vetkőznie az arroganciát és az úri modort, ami nem is megy olyan könnyen, pedig elképesztően okos fiúról van szó. Egyszóval
teljesen eltérő problémákkal kell megküzdeniük, de én mind a két szálat nagyon szerettem.
"Átkozottul fárasztó volt fiúnak lenni."
Nem csak a főszereplők, de a mellékszereplők között is vannak, akik megérdemelnek néhány szót. Először is ott van
Volger gróf a barkács szálból, aki első látásra
másodikra és harmadikra is egy okoskodó, arrogáns és lekezelő nemes, akinek a legidegesítőbb tulajdonsága, hogy általában neki van igaza, amit nem is röstell a másik orra alá dörgölni. De ha egy kicsit mélyebbre ásunk a személyiségében, felfedezzük, hogy mennyi mindent áldozott fel és áldozna még fel Sándorért. Aztán ott van
Dr. Barlow, a tudós és nem mellesleg hölgy, aki hasonló jellemvonásokkal rendelkezik, mint a gróf, csak ő Derynt boldogítja a rengeteg, nem ritkán értelmetlennek tűnő kérdésével. Nem mellesleg hihetetlenül okos és szerintem még jó sok mindent tartogat a trilógia végéig. Szóval a mellékszereplők is érdekesek, akik egy kicsit megfűszerezik a történetet. Megjegyzem, enélkül is éppen elég élvezhető, de nem panaszkodom.
 |
Sándor lépegetővel menekül |
Az akció terén sincs panaszom, bár mindez egy YA keretein belül, így nagyon véres jelenetekre senki se számítson. A történeten érezhető, hogy 1. részről van szó, főleg a vége felé, vagyis érzi az olvasó, hogy ez még csak előkészítés és a nagyobb csavarok és események később jönnek.
A végén pedig még feltétlen meg kell említenem az
illusztrációkat (
Keith Thompson keze munkáját dicsérik)
a képeken is láthatjátok, amik gyönyörűek és igényesek - csak úgy, mint a magyar kiadás - nem utolsó sorban pedig jól kiegészítik a szöveget és növelik a történet élvezhetőségét.
"A Leviatán tehát legalább annyira szól a lehetséges jövőkről, mint az alternatív múltról. Előrevetett egy olyan kort, amelyben a gépek élőlényekre fognak hasonlítani, az élőlényeket pedig úgy gyártják majd, mint a gépeket. (...) Ilyen a steampunk természete, egyesíti a jövőt és a múltat." - Utószó
Összefoglalva:
jó hosszú bejegyzés lett. Nagyon élveztem, ahogy az általam is ismert tények/adatok visszaköszöntek a történet során, persze mindezt egy elképesztően kidolgozott és fantáziadús körítéssel, így garantáltan élvezhetőbb formában tálalva, mint hajdan a történelem órákon. (Mondjuk én kifejezetten szerettem a töri tanárom:) Nagyon kíváncsi vagyok vajon milyen végkifejletet szán ennek az alternatív világháborúnak. Vajon a végeredmény a valóban megtörtént eseményekhez hű marad? Mindenesetre bátran ajánlom azoknak, akik szeretik a kalandos regényeket vagy a steampunkot.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése