Ben Aaronovitch - London folyói

Peter Grant #1

A Londoni Rendőrség kötelékébe tartozó Peter Grant közrendőr alapvetően két célt szeretne megvalósítani: el akarja kerülni az áthelyezést a papírmunkáért felelős Ügyfeldolgozó egységhez, és le akarja venni a lábáról hetyke kolléganőjét, Lesleyt. Aztán, amikor nyomozást folytat egy gyilkosság ügyében, találkozik egy szemtanúval, aki már halott, ennek ellenére igen közlékeny. Így ismerkedik össze Nightingale főfelügyelővel, Anglia utolsó varázslójával. A mágustanoncnak szegődő Grant az ő irányítása alatt folytatja az egyre különösebbé váló gyilkosságsorozat felgöngyölítését, amelynek során többek között azt is megtudja, hogy a Temzének van istene és istennője is, akik egyáltalán nincsenek jóban egymással.

********

Akinek már volt szerencséje Londonban járni, az pontosan tudja miről beszélek, ha azt mondom, hogy  megvan a semmivel össze nem hasonlítható, egyedi varázsa a városnak, amit vétek nem megismerni. Ben Aaronovitch pedig ezt adta vissza mesterien ezzel az urban fantasybe oltott szellemes - szó szerint - krimijével. Teljesen egyedi stílusával részletgazdagon volt képes bemutatni ezt az alternatív Londont, amit szívesen bejárna az olvasó. Élmény volt barangolni az utcáin, felismerni a lapokon azokat a helyeket, ahol már valóban jártam, de ugyanakkor érezni az izgalmat és a felfedezés varázsát, mikor ezek összeolvadtak az író fantáziájával, így együtt járhattam az ismerős, mégis teljesen újszerű várost vestigiumra vadászva. (A vestigia - ez az egyes száma - a természetfeletti lenyomata, amit Peter képes érzékelni, lévén, hogy megadatott neki a látás. Ezeket a lenyomatokat ízekben, szagokban és benyomásokként érzékeli)

Néha arra gondolok, hogy ha én megyek el kávéért, és nem Lesley May, az életem talán kevésbé érdekes, viszont kétségtelenül kevésbé veszélyes lett volna. Lehetett volna bárki a helyemben, vagy ez volt megírva? Amikor csak ezen töprengek, mindig segít, ha felidézem magamban apám bölcs tanítását, amely így szól: „Ki tudhatja, mi a faszért történik bármi is?”

Az olvasó rögtön egy gyilkossági nyomozásba csöppen bele, mindezt pedig egy fanyar humorral ellátott, kissé szétszórt és egyedi világlátású főhős narrációjából ismerhette meg. Mindez pedig már az első oldalakon megalapozza az alaphangulatot, ami olyan egyedivé teszi a regényt. Megismerhettük Peter helyzetét is, akinek elkeserítő jövő el kellett nézni, lévén a két éves kötelező gyalogos járőrsége után a főnöke az Ügyfeldolgozásra akarja bedugni, ami "értékes szerepet" és rengeteg papírmunkát jelent az amúgy nyomozói pályára ácsingózó főhősünk számára. Ám ekkor felbukkan a megmentője egy tanú szerepében a fentebb említett gyilkossághoz. Ez persze alapból nem jelentene sokat Peternek, de itt jön be a képbe a fantasy, ugyanis a tanú egy szellem. Ekkor gyökeres változás állít be az életébe, név szerint Nightingale felügyelő, aki mellesleg varázsló és Petert a tanoncává avanzsálja. Így Peternek nem csak a gyilkos hajkurászásával és a rengeteg rejtéllyel kell szembenéznie, de a latinnal és a varázslás tudományával is, nem is beszélve a rengeteg egyezményről, vagy a vitáról Temze papa és Temze mama között. 

-  Nem vagyok fáradt. Egész nap tudom csinálni.
– Ha túlzásba viszi, annak következményei lesznek.
Ez nem hangzott jól.
– Milyen következményei?
– Szívroham, agyvérzés, aneurizma…
– Honnan fogom tudni, mikor vittem túlzásba?
– Onnan, hogy szívrohamot, agyvérzést, aneurizmát kap. 

Olvastam a könyv olvasása előtt értékeléseket, ahol azt nehezményezték, hogy sokáig nem értették a történteket, de én, így az olvasás után meg őket nem értem. Szerintem teljesen érhetően írta meg a misztikus szálat is az író, igaz sokszor kaptunk megválaszolatlan kérdést és jeleneteket, amiknek a megértése a fantáziánkra volt bízva, de ennek fő oka, hogy a főszereplőnk helyzetét megérthessük. Ez számára teljesen új világ, amit csak most ismer meg és Nightingale is csak annyit mond el neki, amennyi a tanulási fázisához kell. De ennek ellenére remekül feltalálja magát Peter - még ha a figyelme könnyen elterelődik is néha - ezért nem éreztem zavarónak. Vagyis a sorozat előrehaladtával egyre jobban megismerhető lesz számunkra és Peter számára is a világ. Szép lassan fog kitágulni.  

A karakterek kellőképpen érdekesek voltak a történet mellett, hogy ez ne rontsa el a cselekményt, de azt mindenképp fel kell rónom a szerzőnek, hogy fogalmam sincs hány éves a főhős. A tetteiből, a személyiségéből és az utalásokból teljesen ellentétes jeleket kaptam. Úgyhogy fogalmam sincs. Valamint az sem tiszta, hogy akkor mégis mennyien tudnak erről az egész mágia dologról meg arról a bizonyos egyezményről. Szerettem még a rengeteg utalást, történelmi hátteret a szövegbe szőve, így sok mindennel gazdagodtam Londonnal kapcsolatban.

Összességében nagyon élveztem elveszni London utcáin mágiával és szellemekkel karöltve, így mindenképpen olvasni fogom a sorozat többi részét is, ami Angliában már az 5. részénél tart. Remélem a GABO folytatni fogja a sorozatot, ha nem hát olvasom angolul. Mindenkinek ajánlom, aki szeretné megismerni, bebarangolni London és közben szeret nyomozásról olvasni, mindezt megspékelve egy kis természetfelettivel.

4,5/5

Eredeti borító

Borító: 5/5
Történet: 4,5/5
Karakterek: 4,5/5
Kedvenc karakterek: Nightingale, a folyók, Molly

Kiadó: GABO SFF
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 378.o.
Fordító: Pék Zoltán
Műfaj: fantasy, krimi
Eredeti címe: Rivers of London
Goodreads-es átlag: 3.92
Molyos átlag: 81%
A képek forrása ITT

>