Colleen Hoover: Hopeless – Reménytelen

Reménytelen #1

A koránt sem szent Sky végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel – egy sráccal, aki nagy nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését.

A múlt mindkettőjükön mély sebeket ejtett, melyek csak akkor gyógyulhatnak be, ha bátran szembe tudnak nézni a történtekkel. Az őszinteség az egyetlen út, hogy végre szabadon, korlátok nélkül éljenek és szeressenek. A Reménytelen egy olyan regény, amitől eláll a lélegzeted. Elvarázsol, magával ragad, transzba ejt. Készülj fel, hogy újra átéld az első szerelmet…

********

Túlértékelt! 

Ez volt az első szó, ami beugrott az olvasása után. Az a bizonyos eset, mikor nagyobb a füstje, mint a lángja. Elég ambivalens érzéseket hagyott bennem maga után, még így is, hogy hagytam leülepedni az élményt. Az első 200 oldalt egy az egyben kihagytam volna. Olyan szintű nyáltengerben találtam magam, hogy azt hittem megfulladok. Túl sok volt a cukormáz, ráadásul néha olyan mondatokat ejtettek ki főhőseink a szájukon, hogy én csak pislogtam. Persze voltak benne aranyos részek is, Sky és Holder évődéseit nagyon szerettem, vagy a tetoválást, de sajnos az a kevés nem tudta fenntartani a figyelmem hosszabb távon, így jóformán unatkoztam. Csak és kizárólag azért nem tettem le a könyvet és hagytam az egészet a francba, mert tudtam mi lesz a vége. Hát igen, ez az ára annak, ha hagyom, hogy Zsina annyit áradozzon egy könyvről. Tudtam, miért viselkedik Holder úgy, ahogy, vagy mi is Sky titka. Lehet, egyébként ez is baj volt? Lehet, ha nem tudom előre, jobban élveztem volna? Igazából kétlem, mert még így, hogy tudtam, se sikerült mindig megértenem Holder cselekedeteit. Egyszerűen volt, amit nem lehetett ezzel megmagyarázni és úgy éreztem, hogy ez tényleg csak az ő hülyesége. Szenvedélyes? Igen. De nem lehet mindent ezzel magyarázni! Ugyanakkor, pont azért mert tudtam, hogy mire számítsak a végén, kicsit másképp láttam olvasás közben az elejét is, tudtam, hogy ez kontrasztot nyújt a végéhez, így még jobban kiemelve azt. De sajnos, akkor sem tudom elfelejteni az elejét, bármennyire is gyönyörű a vége. Talán, ha nem ilyen hosszú...

Tarts ki, a fájdalom véget ér.

Na jó, ez így elsőre elég rosszul hangzott, de alapvetően nincs ezzel a könyvvel semmi baj, valószínűleg csak azért akadtam ki ennyire, mert ekkor hype van körülötte és én sokkal többre számítottam. Komolyan, nem rossz könyv, sőt az írónő stílusa kifejezetten egyedi és valami elképesztő módon képes érzelmeket közvetíteni a lapokról. Nem volt túlírt, nem voltak kacifántos költő képek, egyszerű mondatokkal képes volt gyönyörű dolgokat a papírra vetni. Ezért le a kalappal előtte és biztos, hogy nem ez lesz az utolsó könyvem tőle, már csak a stílusa miatt is.

„Azért is szeretem a könyveket, mert képesek egy-egy fejezetbe sűríteni a szereplők életét. Sajnos a valóságban erre nincs lehetőség. Nem tehetsz egyszerűen pontot egy fejezet végére, ha nem akarsz valamin keresztülmenni, hogy egy kellemesebb résszel folytasd a cselekményt. Az élet nem fejezetekből áll, hanem percekből. Minden, ami veled történik, gyors egymásutánban, lassítás és kihagyás nélkül zajlik a percek tengerében. Akármi is játszódik le benned, az idő kérlelhetetlenül múlik közben. És a percekkel együtt a szavak és az emlékképek is pörögnek – akár tetszik, akár nem. Az élet egy pillanatra sem áll meg, annyi időre sem, hogy lélegzetet vegyél.”

A másik dolog, amit kiemelnék, mint pozitívum, az a téma. Nem sokan mernek egy ilyen hálátlan és tabu témához nyúlni, hát még ilyen szépen írni róla. Tényleg nem bánom, hogy elolvastam, mert a vége elképesztően jó lett. Briliáns volt, ahogy az a rengeteg érzelem áradt felém, ahogy minden egyre szörnyűbb lett, pedig azt hitted nem lehet már ennél rosszabb. Csak azt éreztem, hogy összeszorul a torkom és sűrűn pislogok, hogy el ne bőgjem magam. De nem sírtam, csak összeszorítottam a fogam és befejeztem. Majd hálás voltam, hogy ez csak egy könyv. Legalábbis a számomra. Sajnos azonban rengetegen vannak, akiknek ez a valóság és nem mindig találnak maguknak egy Holdert.

Vannak azok az írók, akik szeretik összetörni az olvasóikat lelkileg, hogy aztán átértékelhessék magukban az életüket és rájöjjenek, milyen szerencsések is, hogy ez nem több, mint egy könyv a számukra. Egy fiktív történet. Szép lassan becsalogat a csapdájába és még ha sejted is, hogy valami nincs rendben, hisz túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, nem tudsz megállni, mert a csali annyira csábító. Így csak mész tovább, a rossz előérzet pedig csak erősödik, de te képtelen vagy abbahagyni, míg rád nem zárul a csapda, te pedig ott maradsz összetörten és megdöbbenve. Na, körül belül, ilyenre számíts a végén.

„Ha két ember egymásba szeret, nemcsak a jó dolgokat osztják meg egymással. Hanem a fájdalmat, a keserűséget, a szomorúságot és a gyászt is.
Annak ellenére, hogy fenekestül felfordult az életem, a puszta közelsége puha, meleg, ölelő biztonságot jelent nekem. Nem számít, mit hoz a jövő, mert biztos vagyok benne, mindenen át fog segíteni. Sőt, ha kell, át fog vonszolni a problémáimon. Meggyőzött róla, hogy mégsem vagyok reménytelen – legalábbis mellette biztosan nem.”

Nem akarok többet írni, mert a történetről nem lehet spoiler nélkül, a poénokat pedig vétek lenne lelőni.

Összességében nekem csalódás volt, de ha nem állsz hozzá akkora elvárásokkal, mint én, akkor egy jó könyvet olvashatsz. Igazság szerint ajánlom a könyvet, mert ha nem is bírod a cukormázat, akkor egyszerűen ugord át az elejét - szerintem alapvetően sok mindent nem is hagysz ki - de a vége miatt mindenképp érdemes elolvasni. 

U.i.: Most, hogy megnéztem az értékeléseket a goodreadsen a pontozáshoz és láttam, hogy 4.44 kapott 112.215(!) értékelés után, elgondolkoztam, hogy lehet velem van a baj? Lehet. Á, nem érdekel:)

"Nem haragudhatsz egy ennyire valódi befejezésre. Mert az olykor csúnya is lehet. A kamu hepiendnek kellene inkább felidegesítenie.”

4/5

A történet Holder szemszögéből

Borító: 5*/5 - Gyönyörű és remekül illik a történethez. Ráadásul csak olvasás után láttam, hogy egy kislány van a hátulján.
Történet: 4/5 - Az eleje jó indulattal 3, a vége pedig 5***
Karakterek: 5/5

Kedvenc karakterek: Sky (Én nem szerettem bele Holderbe. Ez van)

Kiadó: Könyvmolyképző (vörös pöttyös)
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 408.o.
Fordító: Sándor Alexandra
Műfaj: realista, romantikus, new adult
Eredeti címe: Hopeless
Goodreads-es átlag: 4.44
Molyos átlag: 94%

Plusz:

A legjobb első csók Holder szemszögéből ITT.

Valamint ITT olvashattok egy nagyon aranyos levelet Holdertől, amiben megmagyarázza, hogy miért volt szükség a folytatás (Losing Hope) megírására, mikor a Reménytelen egy teljes történet. Nagyon aranyos és nekem kifejezetten tetszik, hogy az írónő ilyen formában jelentette be a hírt:)

>