Jay Kristoff: Stormdancer - Vihartáncos

"Miután az utolsó halat is kifogják, miután az utolsó folyó is mérgezett lesz, akkor majd tudni fogjátok, mit tettetek. De addigra túl késő lesz."

 A Lótusz háborúja #1

HALDOKLÓ FÖLD
A Shima Birodalom az összeomlás szélén táncol; a szigeten élő nemzet régebben gazdag hagyományokkal és mondákkal rendelkezett, mára azonban lakóit megtizedelték a Lótusz Céh ipari fejlesztései és a gépek imádata. Az ég vörös, mint a vér, földje haldoklik a szennyező mérgektől, a hatalmas szellemállatok pedig, melyek régebben a vadonjaiban kóboroltak, örökre eltűntek.

A LEHETETLEN FELKUTATÁSA

A Shima Birodalom udvari vadászai megbízást kapnak a sóguntól, hogy kapják el a mennydörgéstigrist – egy mondabeli félig sas, félig tigris teremtményt. De minden bolond tudja, hogy ezek a vadállatok már több mint egy évszázada kihaltak, mégis, ha üres kézzel térnek haza, a sógun halállal bünteti őket.

TITKOLT ADOTTSÁG

Yukiko a Róka klán gyermeke, aki olyan adottsággal bír, amiért – ha kiderül –, a Lótusz Céh kivégzi. A lány elkíséri apját a vadászatra, melynek során égi hajójuk lezuhan, és a fiatal lány Shima utolsó megmaradt vadonjában találja magát, ahol a társa csupán egy dühös, röpképtelenné tett vihartigris lesz. Bár a lány hallja a gondolatait, és megmentette az életét, csak abban lehet biztos, hogy az állat inkább látná holtan, minthogy segítsen neki.

Ám végül rettenthetetlen barátság szövődik köztük, és kihívják maguk ellen a birodalom hatalmasságainak haragját.

********

Annyira fantasztikus volt ez a könyv! Gyönyörűen bemutatott világ, erős főhősnő, aki az útját keresi, fantasztikus mitológia, rengeteg kaland, látványos harcok, plusz Buruu, az elképesztően imádni való vihartigris.

Nem vagyok nagyon otthon a japán mitológiában és kultúrában, de olvasás közben rá kellett jönnöm, hogy azért elég sok mindent magamra szedtem az elmúlt években. Sose gondoltam volna, hogy egyszer a Teen Wolfban látottakat fogom hasznosítani. Igaz, ez messze nem elég, hisz éppen csak a felszínt kapargattam, de ez a könyv rávett arra, hogy egy kicsit mélyebben is utána nézzek a dolgoknak. Az író ragyogóan mutatja be ezt a számunkra idegen világot, kultúrát és mitológiát ötvözve egy alternatív múlttal (? igazság szerint nem tudjuk, hogy milyen évben járunk. Vagy csak én nem emlékszem?) és sok-sok fantasy elemmel, ami egy pörgős, cselekményben gazdag, letehetetlen steampunk regényt eredményezett. Sok mindent tanultam olvasás közben a japánokról kezdve az öltözködésüktől, át a különböző köszönési formákon egészen a szamurájok életfelfogásáig. Ők külön piszkálták a fantáziám, nem bántam volna, ha egy kicsit többet is megtudhatok róluk. Élveztem olvasni még a társadalomról is, a klánokról - sőt erről szívesen olvastam volna még többet is - valamint a Kagéról, a Vadászokról és az emberek felfogásáról, ha a sógun került szóba. Furcsa volt az is, ahogy "magunkról" - azaz a kerek szeműekről - olvashattam abban a pár mondatban. A Céh pedig, mind kinézetre, mind pedig a tetteit és céljait figyelembe véve nagyon érdekes szál volt és biztos vagyok benne, hogy még sok borsot fognak főhősnőnk orra alá törni.

Yukiko és Buruu (forrás)

De mégse a japán mitológia a könyv legnagyobb erőssége, nem csak ez emeli ki a többi YA regény közül, hanem a Yukiko és Buruu közötti egyedi kapcsolat. Engem rögtön az Eragon könyvekre emlékeztetett, Saphira és Eragon között is hasonló kapcsolat volt. Nagyon szépen van bemutatva a fejlődésük, ráadásul kiemelném, hogy Buruu karaktere szenzációs lett. Sokszor találkoztam már azzal az esettel olvasmányaim során, hogy hiába volt szó egy sárkányról, vihartigrisről vagy éppen a húsvéti nyúlról, vagyis egy intelligenciával rendelkező lényről - ami nem ember! - mégis teljesen emberien viselkedett. Ez pedig mindig elég lelombozó volt, hisz pont azért akarok egy ilyen lényről olvasni, hogy beleláthassak egy másfajta gondolkodásmódba. Na itt szerencsére nem ez a helyzet, habár idővel a kapcsolatnak köszönhetően Buruu emberibb lett, de ellenben Yukiko meg kapott az ő vadságából, így ki lettem engesztelve. Valamint ennek az eltérő gondolkodásnak köszönhetően, Buruu sok mindenre rámutatott az emberiséggel kapcsolatban, más szóval neki köszönhetően kapta meg az olvasó a mű tanulságát. Nagyon erős volt a környezetvédelem fontosságának üzenete, de ez szerencsére jól bele volt építve a történetben, nem éreztem erőltetettnek. Igen, nem próbálta meg lenyomni a torkomon a szerző.

Ugyanakkor, habár a történet izgalmas és fenntartja az olvasó figyelmét, de mégis volt egy rövid üresjárat, amikor végig azt éreztem, hogy: Gyerünk, haladjunk már! Azt a rész meglehetősen untam, de szerencsére nem tartott sokáig, de mégis úgy érzem, hogy emiatt nem adhatok max pontot. Annak is örültem, hogy a szerelmi szál teljesen elenyésző volt, ráadásul teljesen megdöbbentő végkifejlettel. Én egyáltalán nem számítottam erre és örülök, hogy egy pasi írta a könyvet. Maga a politika éppen csak a felszínre kerül a sógun körül, így akik ettől tartanának, megnyugodhatnak. Voltak benne meglepetések például a már említett szerelmi szál, vagy akár a sógun testvére, de ettől független nincsenek benne óriási fordulatok.

Összességében egy nagyon élvezhető és egyedi történetet kaphattam rengeteg egzotikummal és mitológiával megfűszerezve és mindezt egy adag misztikummal bolondítva. Bátran ajánlom bárkinek, aki szereti a japánokat, vagy a steampunkot, vagy az akciódús jeleneteket, vagy éppen szeretne megismerkedni egy elképesztő vihartigrissel. Én pedig remélem, hogy minél előbb megkapjuk a 2. részt is magyarul a Könyvmolyképző kiadótól.

Klánok:

4,5/5

Borító terv

Borító: 5/5
Történet: 4,5/5
Karakterek: 5/5
Kedvenc karakterek: Buruu

Kiadó: Könyvmolyképző (vörös pöttyös)
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 496.o.
Fordító: Lánc Brigitta
Műfaj: fantasy, steampunk
Eredeti címe: Stormdancer
Goodreads-es átlag: 3.86
Molyos átlag: 94%

>