Kevin Hearne: Hammered - Elkalapálva

A Vas Druida krónikái #3

A norvég mennydörgésisten rosszabb minden kötekedő rohadéknál – ő ugyanis életek ezreit tette tönkre, és ugyanennyi ártatlannal végzett. A viking vámpír, Leif Helgarson több évszázad után elérkezettnek látja az időt, hogy bosszút álljon rajta, de a norvég lidércnyomásba csak barátja, Atticus O'Sullivan, az utolsó druida segítségével juthat el. Atticus első számú túlélési stratégiája a következő volt: a lehető legnagyobb ívben kerüld el a villámokat dobáló ürgét!. De Atticus hazai pályáján sem túl rózsás a helyzet: vámpírháború közeleg, a magukat Isten Kalapácsainak nevező orosz démonvadászok pedig egyre többen lesznek. Atticus és Leif egy vérfarkas társaságában minden figyelmeztetés és várható következmény ellenére elindulnak Asgardba, a norvég panteon síkjára, ahol kommandójuk kiegészül egy varázslóval, egy orosz mennydörgésistennel és egy kínai vándorral. És megindul a felejthetetlen harc a valkűrök, a feldühödött istenek és a mennydörgésisten ellen.

********

A Világfa, forrás Blogturné

Nagyon vártam már ezt a részt miután az előzőekben olyan szépen elő lett készítve a terep - a kíváncsiságom pedig szépen fel lett fokozva - az Asgardi útra. Mint az eddigi két rész alatt, a Hammeredben is teljesen lenyűgözött az író azon tehetsége, ahogy képes a rengeteg különböző nép mitológiáját és legendáit ilyen szépen és érthetően összegyúrni, hogy egyetlen közös valóságban létezzenek. Nem lehetett semmi panaszom, mert tökéletesen megfért egymás mellett minden vallás és felfogás. Rengeteg plusz információt megtudhatunk ezekről a történetekről és mindezt egy élvezhető, néhol kissé szarkasztikus, más helyeken bölcs druida elbeszélésében. Maga a világ kötetről kötetere tágul és mindig kapunk plusz információkat, amik segítenek nekünk egyre gazdagabbá tenni ezt az elképzelt világot. Külön élvezem az újabb karakterek megismerését, akik ugyan hűek maradnak a mítoszokhoz, de mégis eléri Hearne, hogy saját, egyedi személyiséget kapjanak, aminek következtében közel kerülhetnek az olvasóhoz. Egyszóval nem csak a világot, hanem a szereplőgárdát is kifejezetten szeretem ebben a sorozatban és úgy érzem ezen a téren sokat fejlődött Mr. Hearne, ugyanis míg az első részben sok szereplőt éreztem közömbösnek és csak egy kelléknek a történet előrehaladásához, addig erre a kötetre ezt már teljesen levetkőzte a sorozat.

Nincs annál aggasztóbb, mint amikor a villámlás istene egyenesen feléd tart.

Atticus szokásához híven egyik bonyodalomból a másikba kerül és a káosz közepette csak úgy szórja maga után a hullákat. Ez pedig szokás szerint egy akcióban és izgalmakban gazdag cselekményt biztosított a könyvnek. Legnagyobb örömömre ebben a részben előtérbe került a sztoikus viking vámpír Leif is, akit eddig is érdekes karakternek tartottam, de ezután kifejezetten oda vagyok érte. De rajta kívül megismerhettük Perunt, a szláv mennydörgés istent, Vejnemöjnemt a finn sámánt és Csang Kuo-laot, a kínai alkimistát is, valamint a történetüket, hogy miért is utálják annyira Thort. Aki, megjegyzem, tényleg egy iszonyat nagy szemétláda.

"Amikor öt férfinak egyszerre kellett megérintenie engem, meg a fa gyökerét, az erősen hasonlított a kicsavarodós-tapizós társasjáték homoerotikus verziójára, és majdnem elröhögtem magam, különösen akkor, amikor megláttam az arckifejezésüket. Ez volt az arcukra írva: „Ez nagyon buzis?”

Másik nagy kedvencem a szériában a humor. Ezt leggyakrabban Oberon, az ír farkaskutya és Atticus párbeszédei biztosítják, de sajnálatomra ebben a részben nem szerepelt annyit kedvenc négylábú ebem. Ráadásul a vége kicsit eltér az eddigiektől, itt nem volt meg a történetre jellemző könnyedség, hisz a történtek ezt nem is engedték meg. Már az olvasó is érzi, hogy itt valami nagy dolog van készülőben - az a rengeteg utalás, feszültségkeltő megjegyzés -  és talán most Atticus túl messzire ment. Szorul a hurok és nagyon örülök, hogy a háttérben egy nagyobb cselekmény van előkészületben, amihez az első 2 rész csak bemelegítésül szolgált.

Sajnos ebben a részben volt pár kivetnivalóm is, ezért nem is tudom megadni rá nyugodt szívvel az 5 pontot.:

Először is kicsit csalódtam magában az Asgardi útban, igaz, valószínűleg az is közrejátszik, hogy nagyon nagy elvárásokkal ültem neki a könyvnek. Nagyon szépen bemutatta az író magát a világfát aminek mellesleg a későbbiekben szerintem egy külön posztot is szentelek, de túl keveset voltak hőseink ott, pedig Atticus 2×is járt a könyv során a fán. Valamint nagyon izgalmas jeleneteknek adott színteret, de nekem még így is kevés volt.

Aztán a visszaemlékezéseket nagyon élveztem, de azt nehezményeztem, hogy Atticusról nem volt még egy kicsi sem. Annak viszont örülök, hogy a druidák kihalásáról többet megtudhattam és a bosszú szele is megjelent főhősünk részéről.

És végül, ami a legjobban idegesített az egészben, az maga a főhős, vagyis pontosabban az értelmetlen viselkedése. Értem, hogy megígérte Leifnek és a szavát nem szegné meg, de annyi isten figyelmeztette, hogy hülyeséget csinál, szó szerint a szájába rágták, hogy mivel járna a tette és ő maga is tudta, hogy túl messzire megy, mégse próbált megoldást találni a problémára! Egyszerűen nem értettem, hogy miért nem gondolkozott egy alternatív megoldásban, egyszerűen csak többször megjegyezte, hogy ezt nem kellene, de ettől független ment előre mindenfajta terv nélkül. És pont ezért a végén nagyon haragudtam rá a történetek miatt. Mondjuk az is igaz, hogy az önfejűségének köszönhetően rengeteg izgalomra számíthatok a következő részekben.

Összességében, habár nem voltam teljesen elégedett a könyvvel, de a sorozatot továbbra is szeretem és az utalásokból ítélve a helyzet csak fokozódni fog, így mindenképp tovább kell olvasnom. Még mindig nyugodt szívvel ajánlom a Vas Druida krónikáit minden humor, fantasy és mitológia kedvelőnek. Igazi könnyed kikapcsolódást nyújt. A végére pedig egy kis kívánság: remélem lesz olyan rész, amiben a görög istenek is előtérbe kerülnek. Azt imádnám.

********

Több fergeteges jelent is volt a könyvben, de az egyik kedvencemet muszáj kiemelnem: Mint fentebb említettem több isten is próbálja Atticust lebeszélni Thor megöléséről és közülük az egyik maga Jézus. (Akinek az anyjával, Szűz Máriával már találkozhattunk az előző részben) És ez a karakter egyszerűen elképesztő lett, már az első mondatától kezdve imádtam, így muszáj idéznem tőle párat:

Térj meg Jézushoz! – mondta a férfi szélesen vigyorogva, és karját hívogató ölelésre tárta. Batikolt, vörös-sárga-zöld pólót viselt fehér békejellel az elején. Farmerben volt, lábát pedig klasszikus Chuck Taylor Converse cipőbe bújtatta. Barátságosnak tűnt. Hangja meg a jóképű macsósága egy Old Spice tusfürdő szereplőjére emlékeztetett.
Továbbra se tudtam hová tenni, ami nagyon idegesítő volt, mert fel kellett volna ismernem. Nagyon kevesen ismerik az ír nevemet – még néhány barátom, például Granuaile sem tudja. Ráadásul rá sem hibázhatott, mert a Siodhachan az első ezer leggyakrabban adott keresztnév között sem szerepelt már hosszú ideje. Akárki volt is, régről ismerhetett, vagy ismert valakit, akivel régen találkoztam. Már majdnem aktiváltam a tündérlátást, hogy azon át is megnézzem magamnak, de valami megállított. Mi van, ha ez tényleg Jézus? Ha meglátom a varázsspektrumban, úgy kiég a szemem tőle, mint két tükörtojás.
(…)
– Jézusom, tényleg maga az?! – egyenesítettem ki megroggyantott térdem, elfogadtam a felkínált ölelést, és alaposan hátba veregettük egymást férfiszokás szerint. – Ez hihetetlen, öregem! Ki találta magának ezt a külsőt?

– Esküszöm, soha többé nem iszom egy kortyot sem! – markolta meg virsliujjaival a pultot Flanagan és szeme kidülledt. – Jézusom, oda nézzenek!
– Én már figyelek – felelt neki Jézus.

És ezek csak spoiler mentes idézetek, a könyvben vannak ennél jobbak is Jézustól, de nem akarok semmit lelőni, így inkább olvasd el!

4,5/5

Következő rész

Borító: 4/5 - tetszik, de az előző részeké jobban tetszett. De annak mindenképp örülök, hogy az eredetit kaptuk.

Történet: 4/5
Karakterek: 5*/5
Kedvenc karakter: Oberon

Kiadó: Könyvmolyképző (Hard Selection)
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 310.o.
Fordító: Acsai Roland
Műfaj: fantasy
Eredeti címe: Hammered
Goodreads-es átlag: 4.20
Molyos átlag: 96%

>