Anita Blake #20
Sorozatgyilkos szedi áldozatait az Államok északnyugati vidékén, módszere kegyetlen és bestiális. A helyi rendőrség arra gyanakszik, hogy „szörnyetegek” is részt vettek a gyilkosságokban, ezért Anita Blake és Ted Forrester rendőrbírók segítségét kéri, hiszen náluk jobban senki nem ismeri igazán a szörnyetegek természetét. Akik közül néhány igenis valóságos.
Minden Sötétségek Anyjának halottnak kellene lennie, de csak a testét pusztították el. Most új porhüvelyre van szüksége, és neki éppen Anita Blake testére fáj a foga.
Edward szerint a sorozatgyilkosságok azt az egyetlen célt szolgálják, hogy Anitát a valaha volt legveszedelmesebb vámpír közelébe csalogassák. S a fajtájuk közt hiába tartják Edwardot a „Halálnak”, Anitát pedig a „Hóhérnak”, most mindennél nagyobb bajban vannak, mert Anyuci Drága eredt a nyomukba, hogy az egyikükkel végezzen, a másikuknak pedig megszállja testét, nem törődve azzal, hogy közben hány ártatlan embernek kell meghalnia.
********
Anita Blake immáron 20-szor tért vissza a magyar könyvpiacra. Köszönhetően pedig a ténynek, hogy én már olvastam ezt a részt angolul, és írtam is róla kritikát, így nem szeretném a számat feleslegesen járatni, mert a véleményem 2. olvasásra se változott. Bár azért meg kell mondanom kicsit más élmény eredetiben. Ennek hála, most egy rendhagyó bejegyzés következik, ahol idézeteket gyűjtöttem össze a könyvből, amikkel igyekszem meghozni a Ti kedveteket is a könyvhöz.
Ahogy azt már a Hit List értékelésében is említettem, azért tetszik ez a rész, mert végre újra feltűnt benne Edward. Én pedig, rajongóhoz híven, kitörő lelkesedéssel fogadtam feltűnését, így kapva-kapok az alkalmon és a következőkben néhány idézettel bemutatom a sorozat egyik nagy erősségét, azaz Edward és Anita kapcsolatát. Megjegyzés: ha valaha is elmeri rontani ezt az írónő a szexxel, esküszöm, hogy kísérteni fogom halálom után. Volt, hogy néha kicsit már aggódtam első olvasáskor, hogy esetleg Edward túlságosan is ellágyul, de szerencsére nem, még mindig ugyan olyan ijesztő tud lenni.
– Egy szívességet szeretnék kérni. Akkora szívességet, amihez semmi jogom.Meglepett, és szerintem látta is az arcomon.– Gondolod, létezik olyan szívesség, amit te ne kérhetnél tőlem joggal?
– Te nem vagy olyan kíméletlen, mint én – mondta. – Bár ölni ugyanolyan könnyedén ölsz.– Kösz – biccentettem, mert tudtam, hogy ezt bóknak szánja. Halványan rám mosolygott, és ebben a mosolyban benne volt, hogy tisztában van vele, azon kevesek közé tartozom, akik felfogják, hogy ez bizony bók akart lenni.
– Rábíztalak, Anita, szó szerint a kezei közt hagytalak – mászott bele most meg az én arcomba. Nem volt annyival magasabb nálam, mégis tudott tornyosulni, jobban, mint néha a nála fejjel magasabbak. – Csakis azért nem haltál meg, Anita, mert az az alak azt az utasítást kapta, hogy élve vigyen magával.Összeállt a kép, és nagyon csajosan ki is mondtam:– Te tényleg ennyire aggódsz értem.Ez váratlanul érte, egészen lebénult hirtelen.– Mi? – ingatta a fejét elképedtem.– Bocs, csak egy csajgörcs.
– Nagylány vagyok már, tudok magamra vigyázni.– Ja, tudsz – biccentett Bernardo. – De ha egyszer meghalsz, Edward gyásza elviselhetetlen lesz. A fájdalma iszonyatos lesz, és az Edward-félék mindig ügyelnek arra, hogy ha nekik fáj, akkor fájjon másnak is. Mindannyian kapunk majd a fájdalmából, nem azért, mert mi tehetünk róla, hanem mert úgy kicsit könnyebb lesz neki elviselnie, ha közben van mivel foglalkoznia.
– Pedig ha te meghalsz, Anita, pontról pontra azt fogja tenni, amit mondtam. Tudatosan nyilván nem így gondolja most, de nekem elhiheted, hogy ha tényleg megtörténne, és esetleg magát kellene okolnia miatta, pusztító őserővé változna, ami csak a rombolás célját kutatja, és lecsap. És már most magát okolja, hogy Olaf egyáltalán megismert téged, hiszen ő hozott össze benneteket. Ha Olaf megteszi veled, amit a korábbi áldozataival, Edward vérbe borítja a világot is, hogy megpróbálja elmosni azokat a képeket és emlékeket.
Edward egyre szélesebben vigyorgott, de megrázta a fejét:– Ha a másik opció, hogy nem tudod többé rendesen mozgatni a jobbost, és amiatt fűbe harapunk mind, akkor nem – szívódott fel lassan a vigyor az arcáról. A végére már nagyon komolyan nézett bele a szemembe. – Majd fogom a kezed.– Hú, és attól annyira sokkal jobb lesz!– Nincs még egy rendőrbíró, akinek hajlandó lennék fogni a kezét. Becsüld meg!
Ebben a részben is tovább erősödik Anita szokás szerint...
– Micsoda erő, mekkora hatalom – súgta
...valamint új pasit is begyűjt, Ethan személyében - aki mellesleg vértigris és 4 alakja van! - igaz most csak egy szexjelent volt az egész könyv alatt.
– Az, hogy nincs jelentősége, mi történik velem. Nem kell rám vigyázni, nem érek annyit – felelte Donny helyett Ethan.– Mi történhetne? – kérdeztem, ahogy Edward felé fordult, és végre én is jobban láttam.– Bármi – vonta meg a vállát Ethan. – És most itt van maga. Amikor legutóbb néhány tiszta vérű vörös tigrisünk St. Louisba utazott magukhoz, ellopta a szívüket és a lojalitásukat. Azért én őrzöm most, mert ha engem magához bűvöl, nem esik újabb kár a klánban. A vörös tigrisekkel a tiszta vérű vörös tigrisbabák ígérete is odaveszett. Velem nem – magyarázta alig hallható keserűséggel a hangjában.– Ez nagyon durva – ingattam a fejemet.– Ez az igazság – vonta meg a vállát Ethan.
Feltűnt még néhány pasi hazulról is, de szerencsére most a szakmai és nem érzelmi oldalról. Bár nekem hiányzott Jean-Claude. Legnagyobb meglepetésemre pedig egyre jobban bírom Nickyt a részek előrehaladtával, holott teljesen kiakadtam, mikor a Végzetes flörtben hazavitte Anita. És nem csak Anitát tudja zavarni az a feltétlen odaadás, néha tényleg kiborító.
Nicky lehorgasztotta a fejét, és ahogy előrehullott a haja, láthatóvá vált a kikapart fél szeme helyén húzódó hosszú heg. Nem szívesen mutogatta, szóval alaposan ki lehetett bukva, ha már ennyire nem érdekelte. Az egész testtartása megváltozott, már nem feszült meg ugrásra készen, már nem ült ott rajta az erőszak, megpuhult, ellágyult.– Most pocsékul érzed magad, érzem. És szomorú vagy. Tudom, hogy pocsékul vagy amiatt, amit velem tettél, Anita. De nem akarom, hogy szomorú legyél – emelte fel végül az arcát.Belenézett a szemembe. Fájdalom vonaglott az arcán, mint aki azon erőlködik, hogy megértse, ő maga mit érez. A kezem felé indult, és ő közelebb lépett, hogy megérinthessem az arcát. A tenyerembe fészkelte az arcát, belehajtotta a fejét, és nagyot sóhajtott. A sóhajjal valami kellemetlen keménység szabadult ki belőle. Visszaváltozott az én Nickymmé, vagyis azzá, akire én így gondoltam. A kezét a kezemre tette, belepréselte az arcát a tenyerembe.– Édes istenem – suttogta.– Ez elég para volt – mondta Bernardo.– Megszelídítetted, mint egy macskát – summázta Olaf.
Olaftól pedig még mindig kiráz a hideg:
– Most pisztolyt rántottál – jegyezte meg az öblösen mély hangján, amilyen egy ekkora testhez dukál.– Igen – ismertem be, miközben az oldalába nyomtam a fegyvert, és próbáltam nem görcsölni.Éreztem, ahogy lehajol, és megpuszilja a fejem búbját. Ez még az eddigieknél is váratlanabbul én, és már tényleg gőzöm se volt, mihez kezdjek. Mármint csak nem lövöm le azért, mert megölel és megpuszilja a fejem tetejét?! Az azért elég hisztis picsás lenne. Csakhogy ez az új, gyöngéd Olaf még az eddiginél is parább volt.– Jó sok csajt öleltem már, de te vagy az első, akinek közben sikerült fegyvert fognia rám.
Remélem ez a rendhagyó összegzés meghozta a kedved a könyvhöz, de ha nem érzed kielégítőnek ITT elolvashatod a szokásosat is.
4,5/5
Történet: 4,5/5
Karakterek: 5/5
Kedvenc karakterek: Edward
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 384.o.
Fordító: Török Krisztina
Műfaj: paranormális, krimi, erotikus, romantikus
Eredeti címe: Hit List
Goodreads-es átlag: 3.89
Molyos átlag: 89%
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése